untitled

Szarvas és Vidéke

2009. március 20.

A történelem egy folyam, mely szaka-

datlanul táplálja a múlt tengerét.

Az ember élete egy szakasz benne, mely

a születéssel kezdődik, és az elmúlással fe-

jeződik be.

A történelem emberek, generációk, nem-

zetek történetéből, életéből táplálkozik, s

áll össze az idő folyamává.

A történelem nem csak az idő, hanem az

események láncolata, tapasztalása, bölcses-

sége, hibái, erényei, és maga a változás.

Nem lecke, melyet csak fel kell monda-

ni. A történelem bölcsességét, tapasztala-

tát felhasználva kell a mai gondokra meg-

oldást keresni, belőle kell a jövő útjait ter-

vezni.

Az ember a közössége, a nemzet révén

képes történelmi tettekre, képes történelmi

változásokat elérni. Elérni, amit maga elé

tűzött, ha nem fél azok megvalósításától.

Így ír dicsőséges történelmet, melyet em-

legetnek nemzedékek.
Kedves szarvasi Polgárok!
Tisztelt ünneplő ifjúság!
Hölgyeim és uraim!

Újra március 15-e van, újra emlékezünk

az 1848-49-es Forradalom és Szabadság-

harc dicsőségére, s midarra, ami akkor,

161 évvel ezelőtt történt, s amire mi utó-

dok a mai napig büszkék vagyunk.

A tavasz egyik legszebb ünnepe a mai,

melyben egy lesz a nemzet.

A tavasz önmagában is sokat jelent

mindnyájunknak, hiszen ilyenkor megújul

a természet, a hosszú és sötét tél, a fázós

napok után visszatér az élet. Mindez ben-

nünk, emberekben is új reményt kelt, mi

is megújulunk, hiszünk a ciklikus, állan-

dó újjászületésben és abban, hogy a termé-

szettel együtt mi magunk is képesek va-

gyunk a megújulásra. Az ünnep pedig az

állandóságot hozza el. Kötelez és ﬁ gyel-

meztet bennünket évről-évre. Figyelmez-

tet és példát állít elénk hazaszeretetből,

tisztességből, jót akarásból, önfeláldozás-

ból, ﬁ gyelmeztet az igazságért való kiállás

fontosságára.

Ünnep a mai nap, a szabadságért ví-

vott küzdelem egyik legszebb ünnepe.

Az 1848-49-es Forradalom és Szabadság-

harc után másképp nézett a világ erre a ki-

csi Magyarországra, melyet mi hazánknak

nevezhetünk. Ez a kicsi nép megmutatta a

nagyvilágnak, hogy sokáig képes tűrni, de

ha már elviselhetetlenek a terhek, a tehe-

tetlenség és a károkozás, akkor elszakítva

a láncokat az életét is áldozza az igazságért

és a szabadságért.

A mai napon emlékeznünk nem csak arra

az egy napra – március 15-re – kell, hanem

azokra az évekre is, melyek elvezettek a for-

radalomhoz és szabadságharchoz.

Szemere Bertalan a későbbi Batthyány

kormány első belügyminisztere, a koráb-

bi ellenzék egyik vezéralakja 1845-ben,

egy esti összejövetelen már így szólt a pes-

ti ifjújághoz:

„Minden kérdésnél különbséget kell ten-

ni az ál- és az igazi reform, az ál- és az iga-

zi alkotmányos eszme közt. Ezért szüksé-

ges, hogy az ellenzék régi állásából egy

újabb állásba lépjen át. Eddig több bátor-

ság kellett, most több okosság, eddig éle-

sebb hang, most élesebb ész, és több mun-

ka és áthatóbb értelem a történendők meg-

bírálásában, és azoknak a szemmel tartá-

sában annál kitartóbb ﬁ gyelem, mivel ná-

lunk a sajtó őrködő hatalmának szabad ki-

fejlődése mind ez idáig gátolva van.

Soha nem volt nagyobb szükség arra,

hogy az ellenzék ébren legyen; hogy min-

dent lásson és halljon; dolgozzék, tervez-

zen, szövetkezzék. Eddig az ellenzék …

csak az őr szerepét vitte.”

Ezek a szavak ma is aktuálisak. 1845-

ben – csakúgy mint ma – felismerte az el-

lenzék, hogy a kormánypárt csak elkendő-

zi a bajokat, hogy a ﬁ atalok éleslátása és

tenni akarása nélkül nincs előrehaladás,

nincs fejlődés, nincs jövő.

Most is így van ez. A ﬁ atalok azok, akik

ébren tartják az öntudatot, azt a lelkiisme-

retet, mely újra és újra megváltoztatta és

megváltoztatja a magyarok és időnként

Európa történetének menetét is!

1848-ban már betelt a pohár. Elég volt!

– mondták az emberek, s elsöpörték mind-

azokat, akik nem tudtak alkalmazkodni

a változásokhoz, nem értették, vagy nem

akarták érteni, hogy gyökeres változások-

ra van szüksége az egész országnak.

„Higgyünk a szemünknek, olvassuk le a

történelem üzenőfaláról, amit szóval, tet-

tel, vérrel a ’48-as magyarok nekünk írtak

oda: Merjük vállalni, hogy magyarok va-

gyunk, merjünk a jövő emberei lenni.”

A változás, a jövő pedig elkezdődött, ne-

künk, magyaroknak érdemes meglátni a

változás fájdalmain túl, a változás kínálta

esélyeket is. Ha kimaradunk a változások-

ból és a világgazdaság újra megindul, elő-

fordulhat, hogy a világgazdaság újra meg-

induló szerelvényéhez nem tudjuk odakap-

csolni Magyarország vasúti kocsiját.

Tartunk ettől, hiszen a világ más orszá-

gaival szemben nálunk nincs változás!

Nem is lesz, amíg ugyanazok vezetik az

országot, akik a csődhelyzetet előidézték.

A mi politikai elitünk, a kormányzó eli-

tünk kétségbeesetten küzd a változások el-

len. Hét év alatt képtelenek voltak elérni

bármilyen tényleges kérdésben akár egyet-

len fontos sikert is.

Magyarországnak új irányba kellene for-

dulnia. Ehhez azonban új emberek kelle-

nek! Olyan emberek, akik akarnak, tudnak

és képesek is változtatni.

Magyarország változást akaró nemze-

dékeinek össze kell fognia, és együttes

erővel, az elsöprő többség hangján ki kell

mondani: területi követeléseink vannak.

Vissza akarjuk kapni a hazánkat, a saját

országunkat azoktól, akik magánvállalat-

ként kezelték, és csődbe vitték.

Területi követeléseink vannak a remény-

telenséggel szemben, a hazugsággal szem-

ben, a megszorításokkal szemben, a régi,

lejárt elittel és folytonos kudarcaikkal

szemben. Teret követelünk az új gondola-

toknak, új megoldásoknak, új eszközök-

nek. Ebben az Európa parlamenti választás

rendkívül fontos állomás lesz.

Eljön az igazság és a számonkérés pil-

lanata. Eljön a nap, amikor mi, a változást

akaró nemzedékek közösen indítjuk majd

Magyarországot egy új irányba, hogy a ki-

alakuló új és nehéz világrendben megbe-

csült, tisztelt és erős országgá tegyük.

Mindehhez adnak példát a ’48-as hősök,

akikre felnézünk, akik előtt fejet hajtunk,

s büszkén tesszük ki házainkra a tavaszi

széllel dacoló lobogóinkat, hordjuk a nem-

zeti színű kokárdát, tiszteletünk és össze-

tartozásunk egyértelmű jelét.

Büszkén mondjuk ki nevüket, hiszen ők

is azt akarták min mi: Hogy ez a nép, ez

a haza szabad legyen, emelt fővel járjunk

a világban, s tudjuk, hogy nemzetünk éle-

tében olyan fogalmaknak is van értelme,

mint bátorság, merészség, eszmékhez való

ragaszkodás.

Végezetül pedig álljon itt Mórizc Zsig-

mond egy idézete rólunk, magyarokról:

„Szerencsére a magyar állja a verést. A

legjellemzőbb magyar fa a diófa. Ezt sose

metszik. Zúzzák és törik. Ha nem terem,

meg kell verni hosszú rudakkal s a fájó se-

bekből termő ágak hajtanak.

Így verik a magyarságot a Sors által rá-

szabadított elemek és emberek is. De a ma-

gyar fa egyre ősibb erővel sarjad.”

Isten óvja és segítse a magyart, a hazát

és minden szarvasi polgár boldogulását!

Babák Mihály Szarvas polgármesterének a 2009. év

március 15-iki ünnepségen elmondott beszéde

: N

J
SA