untitled

Szarvas és Vidéke

2009. február 6.

Ön is szeretné látni

unokája mosolyát?

Hányszor fordult már el Önnel,

hogy a drágán vett ajándék

nem is érdekelte a gyermeket,

rá se nézett, kezébe se vette?

Igazi meglepetést szeretne,

ha névnap, születésnap közeleg?

Mit szólna hozzá, ha olyan játékot ajánlanánk,

ami mosolyt varázsol a gyerekek arcára?

2175 játék közül választhatja ki

unokája számára a legmegfelel bbet!

Számíthat a segítségünkre,

15 éve tudjuk, minek örülnek a gyerekek!

Különleges ajánlat a 100 leggyorsabb netes nagyinak:

Kérje most a talizman@szarvasnet.hu címen

legújabb, ingyenes LEGO katalógusunkat,

hogy névre szólóan készíthessük el Önnek!

Figyelem! Csak az els 100 jelentkez , aki E-mailben

igényli, veheti át 5 napon belül a katalógust az üzletben!

Talizmán Játékbolt, Szarvas, Szabadság út 46. 66-216-167

Hamarosan eljön az adózás ideje, s ezzel együtt az a lehetőség is,

hogy adónk egy százalékát felajánljuk különböző civil szerveze-

teknek, illetve egyházaknak. Az adózás rendje idén úgy alakul,

hogy az egyéni vállalkozók és áfa ﬁ zetésre kötelezett magánszemé-

lyek február 25-ig nyújthatják be bevallásaikat és rendelkező nyi-

latkozataikat, minden más adózó pedig május 20-ig teheti meg ezt.

A Szarvas és Vidéke Hetilap – mint korábban – most is igyekszik

segítségére lenni az adózóknak azzal, hogy az arra jogosult civil

szervezetek felhívásait – amennyiben eljuttatják lapunkhoz – köz-

zéteszi, a bevallási határidőket megelőző hetekben.

A Szarvasi Vajda Péter Alapítvány ezúton is megköszöni mind-

azok támogatását, akik személyi jövedelemadójuk 1%-ának fel-

ajánlásával az elmúlt évben is lehetővé tették közhasznú céljai

teljesítését.

Az Alapítvány adószáma: 18376201-1-04

Nagyon örülnénk, ha adóbevallásakor minket választana.

Az Alapítvány Kuratóriuma

A szarvasi mentőállomáson működő „04 az Életért” Alapítvány

kuratóriuma köszöni eddigi támogatásukat. Kérjük, ajánlják idén

is Alapítávnyunknak 1%-ukat.

A „04 az Életért” Alapítvány adószáma: 19059387-1-04

A „Szarvasért” Alapítvány kuratóriuma Ezúton köszöni meg min-

den támogatójának az SZJA 1%-ának felajánlását. 2008-ban az Ala-

pítvány bevétele a 1%-okból 138 000 Ft, amit a többi támogatással

együtt Ruzicskay György szobrának elkészítésére fordítunk.

Egyben kéjük támogatóinkat, hogy a most folyamatban lévő

adóbavallások kapcsán 2008. évi adójuk 1%-át, ajánlják fel a „Szar-

vasért” Alapítványnak.

Adószám: 18386994-1-04.

Az így befolyó bevételt a Tessedik Sámuel Múzeum hangverseny

zongorájának beszerzésére kívánjuk fordítani.

Mihaleczné Kovács Mária, a kuratórium elnöke

Egy százalék

Ugye?

Hajszálon múlott, hogy az illetékes nemzetközi bizottság

bejegyezze az extrém sportok sorába a szarvasi kerékpározást.

Hát igen. Néhány éve még azért kaphattunk volna mi szarva-

siak kitüntetést, mert nap mint nap halált megvető bátorsággal

ültünk kétkerekű járgányainkra, hogy munkába, ügyet intéz-

ni, bevásárolni induljunk a város főutcáján. Kiver a hideg ve-

ríték, ha eszembe jut, hogy néha – számos anyasorstársamhoz

hasonlóan – ezt úgy tettem, hogy két porontyomat is elhelyez-

tem a kerékpár első és hátsó gyerekülésében. A várost ketté-

szelő 44-es út, azaz a rajta átdübörgő kamionok, félelmetes ra-

kományú teherautók felől ma is bátorságérdemrendet érdemel-

nének a szarvasi biciklisek, hiszen a forgalom nem csökkent,

inkább növekedett azóta. Az elkerülő út meg…

Viszont megépült a hőn vágyott kerékpárút, és ha az extrém-

sportok olimpiájának megrendezéséről immár le is csúsztunk,

kárpótolhat minket egy olyan elismerés, mely ugyancsak hírét,

mégpedig egyértelműen jó hírét kelti a városnak. Tavaly elnyer-

tük a Kerékpárosbarát Település kitüntető címet.

És mégsem vagyunk felhőtlenül boldogok. Még a kerékpá-

rozással kapcsolatos dolgainkat illetően sem.

A legutóbbi képviselő-testületi ülésen Földesi Zoltán kép-

viselő hívta fel a ﬁ gyelmet a jól ismert jelenségre. Arra, hogy

néha úgy tűnik, mintha többen kerékpároznak a járdán, mint a

kerékpárúton. Főleg a kerékpárút nélküli oldalán a főutcának.

Óvatos célzást tett rá, hogy talán a helybéli rendőrök megoszt-

hatnák erőiket a megfelelő helyen de ittasan kerékpározók és a

járdán kerékpározók rendszabályozása között. Babák Mihály

polgármester is jelét adta, hogy ismeri a problémát, hiszen

neki is panaszkodtak már a testi épségüket veszélyben érző

gyalogosok. Ő némileg enyhébb hangot ütött meg. A járdán

p g

kerékpározók mentségére szolgál, hogy a meglévő kerékpárút

eléggé keskeny, sokan tartanak tőle, hogy a szemben közleke-

dő biciklik kormányai összeakadhatnak. Az is könnyen belát-

ható, miért nem mennek át a kerékpározó emberek a főutcán,

hiszen gyalogosként is veszélyben érezhetjük magunkat egy-

egy ilyen akciónál. Ha pedig arra várunk, hogy a biztonság

teljes tudatában kelhessünk át az úttesten, akkor… Nos, akkor

arra várunk, ahelyett, hogy haladnánk. Ő abban látja a megol-

dást, hogy vagy a főutca másik oldali járdájából is le kell csíp-

ni egy kerékpársávra valót, vagy a meglévő kerékpárutat ki

kell szélesíteni.

Persze se Földesi Zoltán, se a polgármester úr nem bánná

biztosan, ha többet egyáltalán nem is lenne téma ez a dolog

sem testületi ülésen, sem a fogadó óráikon, vagy ha csak úgy

megállítják őket az utcán az emberek.

Mert tegyük fel, a kerékpárosok felhagynának azzal a szo-

kásukkal, hogy a járdán kerékpároznak. Azt gondolnák ma-

gukban. Hüm. A gyalogost és a kerékpárost tulajdonképpen

csupán két kerék és néhány kiló fém különbözteti meg egy-

mástól. Nagyon könnyen válhat a járdán-kerékpárosból rette-

gő gyalogos. Na és a gyalogosból is járdán-kerékpáros. Hűha!

Szóval jó lesz ezt átgondolni. Na és az sem hiányzik, hogy a

rendőrök megbüntessenek.

Vagy ez járna a fejükben: Hüm. Amúgy sincs pénz semmi-

re. Nehogy már kerékpárútra költsünk, mikor már van egy. Ha

csak ezen múlik, nem muszáj nekem a járdán biciklizni. És kü-

lönben sem szeretném hallani, ahogy a „zöldek” már megint

fontoskodva aggódnának azokért a növényekért, ott az út szé-

lén, amikor kiszélesítik az aszfaltot. Elvégre akkor sem történt

senkinek baja, amikor a felújításkor a csatornafedeleket rejtő

gödrökre kellett vigyázni.

Vagy nem gondolnának semmit, csak megvonnák a vállu-

kat, azt mondanák: Na jó. Ha nektek ez olyan fontos, én nem

bánom. Megyek a kerékpárúton.

Végül is nem elképzelhetetlen. A szarvasiak többségének

ma már eszébe sem jutna, hogy a papírzsebkendőt, vagy a ki-

ürült sütiszacskót ne a szemetesbe dobja. Legtöbben időt szen-

telnek rá, hogy külön gyűjtsék és helyezzék el a műanyag ﬂ a-

konokat meg a papírt a többi szeméttől. Azt is megszoktuk,

hogy nem lehet akárhol dohányozni. Ennél nehezebb a járdán

kerékpározással felhagyni sem lehet. Ugye?

K.Zs.