untitled

Szarvas és Vidéke

2009. február 6.

zelébe. Kértem ezért Jézustól,

hogy bocsássa meg bűneimet,

és kezdjen el bennem egy olyan

életet, amilyet Ő szeretne, hogy

éljek. Felszabadító érzés volt a

bűnbocsánat átélése, szó sze-

rint kitágult számomra a világ,

más szemmel néztem és láttam

attól kezdve az életet.

– Rendben van, egy koráb-

ban istentagadó ember hitet

talál. De miért jár egy végzett

villamosmérnök a teológiára?

Miért akart lelkész lenni?

– Nem akartam. Ahhoz, hogy

érthető legyen, ami ezután kö-

vetkezik, elmondom, a hívő élet

nem azt jelenti, hogy az ember

bibliát olvas és vasárnap eljár

templomba. Hanem azt jelenti,

hogy az életem kapcsolatba ke-

rül Istennel. Valamiféle kom-

munikáció született meg kö-

zöttünk. A Dunántúlon, Tabon

születtem. A feleségem – Zsó-

ﬁ – révén kerültem Szarvasra.

Az idő multával megértettem,

hogy Isten a teológia felé vezet.

A jelentkezéshez lelkészi aján-

lás kellet, de nem tudtam ráven-

ni magam, hogy előálljak ezzel

a gondolattal a lelkészünknek.

Csak kértem Istent, hogy ha jól

értem az akaratát, segítsen erről

beszélni lelkészünkkel. Erre egy

héttel később a lelkészünk maga

kérdezte meg, nem gondoltam-e

még rá, hogy elvégezzem a te-

ológiát. Aztán az is különösnek

tűnhet, hogy olyan körülmé-

nyek teremtődtek – két lelkész

is csak igen rövid időt töltött a

szarvasi gyülekezet élén –, hogy

mikor végeztem, itt Szarvason

kezdhettem meg a szolgálatot.

Ez 1991-ben történt. Máshol

nem tudtam volna elvállalni ezt

a munkát. Ha ﬁ gyelünk Istenre,

megérthetjük szándékát, észre-

vehetjük hogyan segít, miként

ösztönöz, de ehhez szükséges,

hogy szándékával egyező irány-

ba akarjunk haladni. Ez a kom-

munikáció lényege.

– A nem tősgyökeres szarva-

siaktól nem tudom nem meg-

kérdezni: Ma már szarvasi?

– Ez mindig kettőn áll. Én itt

Szarvason a helyemen érzem

magam, így otthon érzem ma-

gam, elfogadtam a szarvasiakat,

a környéken lakókat. Hogy a vá-

ros befogad-e valakit, az mindig

az abban lakók döntése

– Azt hiszem, a mostani ki-

tüntetés ezt a helyzetet tisztázza.

Egy ilyen óriási feladat teljesí-

tése, a templomépítés befejezé-

se után mi következik?

– Kondor Péter evangélikus

esperes jegyezte meg mikor a

templomépítés tervéről hallott,

hogy: Jó, most megépítitek a

szarvasi református kistemp-

lomot, aztán majd hozzákezd-

tek a szarvasi református nagy-

templomhoz. Félretéve a tré-

fát, Istennek és sok nyitott szí-

vű, önzetlenül segítő embernek

köszönhetően templomunk fel-

épült, és a májusi templomszen-

telésre készülünk. Nagyon fon-

tos, hogy a gyülekezetünk az

egyre nehezebbé váló helyzet-

ben – a gazdasági világválság

jelei máris érezhetők – egyre

szilárdabb, megtartó közösség-

gé váljon. Nyitottak vagyunk,

nem kész megoldásokat kíná-

lunk, de készek vagyunk segí-

teni, hogy az emberek kérdé-

seikre, problémáikra, gondja-

ikra megtalálják az igazi meg-

oldást. Isten arra is felnyitotta

a szemünket, hogy Szarvashoz

közeli kisebb településeken is

létrehozzunk stabil keresztyén

kisközösségeket.

– Tehát újabb energiára van

szükség. Sokszor szóba kerül

manapság – főleg a segítő fog-

lalkozásúakkal kapcsolatban –

a kiégés jelensége. A lelkésze-

ket ez a dolog nem érinti? Fo-

lyamatosan jelen van az a bizo-

nyos kommunikáció Istennel?

– A lelkészek azt hiszem

többszörösen hátrányos hely-

zetben vannak ebből a szem-

pontból, fokozottan kitettek

a kiégésnek. És velük együtt

ki van téve a vele járó negatív

következményeknek a család-

juk is. Volt, amit a saját kárun-

kon kellett megtanulnunk ezzel

kapcsolatban. De itt van előt-

tünk Ábrahám és Izsák példája.

Annál nehezebb próbát, mint

a ﬁ a „feláldozását” előkészítő

Ábrahámé, el sem lehet kép-

zelni. De a történet mondaniva-

lója éppen az, hogy Isten nem

fogadja el az emberáldozatot.

Végső soron nem kéri senkitől,

hogy a családját vagy a gyere-

keit végzetesen nehéz helyzet-

be hozza. A kiégés legjobb el-

lenszere az Istennel való közös-

ség és az egymással való a kap-

csolatok ápolása. A lelkésztől

szinte mindenki azt várja, hogy

segítsen rajta. Meg kell tanulni

melyik elvárásra szabad igent

mondani, és melyikre kell hatá-

rozott nemmel válaszolni.

Mintha Isten a Lelkével egy

kis iránytűt helyezne a szí-

vünkbe, ami segít eligazodni.

Ezért is fontos ápolni az Isten-

nel való kommunikációt, mert

az segít abban, hogy egyre tisz-

tábban lássuk az Isten által ki-

jelölt irányt. Természetesen

többször rosszul döntök, ami-

re nem vagyok büszke, de nem

esem kétségbe, mert bízom Is-

tenben, hogy visszairányít a he-

lyes útra.

K.Zs.

– Ez az év is jól kezdődik?

– Igen, és nem csak emiatt a

díj miatt. Legfontosabb év ele-

ji munkánk, a költségvetés ké-

szítése elfogadása. Szarvason

idén is azt mutatják az előké-

születek, hogy stabil lesz a vá-

ros gazdálkodása, az országban

és a világban tapasztalható ne-

hézségek ellenére.

– Lassan talán már hozzá-

szokik az országos és megyei

elismerésekhez.

– Nem lehet és nem is szeret-

nék ehhez hozzászokni, mert

bár jól esik, változatlanul az az

álláspontom, hogy nem ebből

áll az életem, nem az a dolgom,

hogy újságok címlapján szere-

peljek.

– Az Év Embere és az Év

Jegyzője díj mögött is emberek,

szavazatok állnak, ezt miként

értékeli?

– Nagyon köszönöm azok-

nak az embereknek, akik vet-

ték a fáradságot, hogy akár az

interneten át, akár a Hírlapot

megvéve postai úton szavaza-

tukkal kifejezték az irántam

érzett szimpátiát. Kollégáim,

családom, barátaim, régi és új

ismerőseim, vagy fogalmaz-

hatnék úgy is, hogy egyszerre

mozdult meg Szarvas és Kon-

doros ez ügyben. A „kétlaki-

ság” ebben az esetben hasz-

nomra vált.

– A díjat átvéve milyen gon-

dolatok futottak át fejében?

– Amint azt a díjátadón meg

is fogalmaztam, egy magam-

fajta közhivatalnok egy egész

életpályát leszolgálhat anél-

kül, hogy a közösség róla, mint

emberről alkotott véleménye a

tudomására jutna. Megtiszte-

lő volt, hogy ötven megyei ki-

válóság között szerepelhettem,

akikkel szívesen megismerked-

nék közelebbről is, hiszen sa-

ját szakterületén valamennyi

jelölt elismerésre méltó telje-

sítményt mutathat fel. Azt hi-

szem valamennyiünk szavaza-

tában a minket ismerő közös-

ségek összetartása mutatkozott

meg. Szarvason és Kondoro-

son is úgy érzem egymást is-

merő, ﬁ gyelemmel kísérő, az

eredményeket elismerő lakos-

ság él. Ebben a díjban is benne

van Szarvas sikeressége, Kon-

doros eredményei, az összetar-

tozás. Hogy ilyen sokan vették

a fáradságot, hogy szabadide-

jükből arra áldozzanak, hogy

rám szavaztak, kimutatva ezzel

a munkám és talán személyem

iránti megbecsülésüket, felbe-

csülhetetlen érték számomra.

A magamfajta közszolga ál-

talában nem is kerül közelébe

az efféle megmérettetéseknek,

s hogy nekem részem lehetett

benne, mégegyszer köszönöm

mindenkinek, aki szavazatával

támogatott.

T.L.

Szarvas város jegyzője, dr. Melis János, aki 2008-ban az Év

Jegyzője cím kapcsán volt a Hét Embere a Békés Megyei

Hírlapban, a közönségszavazáson az Év Embere címet nyerte

el. A díjakat egy Battonyán rendezett ünnepség keretében ve-

hették át a díjazottak február 3-án, kedden.

Az Év Jegyzője

lett az Év Embere

Baráti köri bál

Szarvas Város Barátainak Köre szeretettel várja

tagjait és az érdeklődőket hagyományos

farsangi

báljára.

Időpontja:2009. február 28. 19 óra

Helyszín: az Árpád Szálló díszterme.

A rendezvényen ünnepélyesen átadják

a “Szarvasért” Emlékplaketteket és okleveleket.

Színes műsor, svédasztalos vacsora,

tombolasorsolás várja a vendégeket.

A zenét az Emeretta együttes szolgáltatja.

Jegyelővétel és rendelés:

Pekár Pálnénál, 06/66/400-158, és Kertész Imrénénél a Keriker

Boltban.

A Baráti Kör vezetősége