untitled

2009. január 23.

Szarvas és Vidéke

(folytatás a 7. oldalról)

felvenni a versenyt a nagy

egyetemekkel. Ezért is jó idő-

ben és jó feltételekkel sikerült

az integráció, mondta Lipcsei

Imre. Ma ugyanis az a hely-

zet, hogy a Szent István Egye-

tem oktatói gárdájának szabad

kapacitását valamennyi kar ki

tudja használni, és az sem mel-

lékes, hogy az egyetem egészén

akkreditált szakok, minden to-

vábbi bonyodalom nélkül elin-

díthatók bárhol, Szarvason is.

Az egyetem keretén belül nem

tapasztalható semmiféle hátrá-

nyos megkülönböztetés, mond-

ta a dékán, mindenben segítő-

készséget és korrekt kapcso-

latkialakítást érzékelnek. A

Szent István Egyetem rektora

a napokban ellátogatott a gyu-

lai intézetbe, a békéscsabai és

szarvasi karokra, hogy a hely-

színen, személyesen szerezzen

tapasztalatokat az új társakról.

Ugyancsak a rektor nyilatkoz-

ta, hogy személyes kudarcként

élné meg, ha az újonnan csatla-

kozottak közül bármelyik kar

a gyors megszüntetés sorsá-

ra jutna. Egyébként is – fogal-

mazott Lipcsei Imre – Békés-

csaba, Gyula és Szarvas beis-

kolázási körzete korábban sem

volt versenyben a Szent István

Egyetemével, most sincs, és va-

lószínűleg a jövőben sem lesz.

Az, hogy egyetemi karrá váltak

a korábbi főiskolai karok, egy-

felől a hallgatóknak jó, hiszen

a diplomájukban ez szerepel

majd, nem kell messzire men-

niük, hogy egyetemi hallgatók

legyenek. Másfelől a kar meg-

ítélésében is segítség. Példá-

nak azt hozta fel Lipcsei Imre,

hogy Szabadkai partneri meg-

állapodást szerettek volna köt-

ni, már korábban, de az otta-

ni intézmény kikötötte, hogy

csak egyetemi karral köthet-

nek megállapodást. Előnyt je-

lent majd ez a pályázatoknál, és

még sok más területen is.

Lipcsi Imre végül leszögezte,

hogy a SZIE Pedagógiai Kara

mindíg is igyekezett a megye és

a város érdekeit szem előtt tar-

tani, erre törekszik a jövőben is,

és bízik benne, hogy a megye

és a város mindenkori vezetése

is partnere lesz a megyei, szar-

vasi felsőoktatás megőrzésé-

nek, fejlesztésének.

A Szent István Egyetem Peda-

gógiai Karának dékánja a felvé-

telizni készülőket bíztatja arra,

hogy válasszák a tradíciókkal

rendelkező szarvasi intézményt,

ahol az oktatás folyamatos szín-

vonalának emelését tűzték ki

célul, s várják új hallgatóikat.

Az egyetemi kar minden érdek-

lődőnek részletes felvilágosítás-

sal szolgál a lehetőségekről.

A kocka el van vetve

Hajrá Tessedik!

Megkértük Babák Mihály polgármester, országgyűlési képvi-

selőt is, hogy a szarvasi felsőoktatás új helyzetéről, jövőjéről

foglalja össze gondolatait.

Manapság a társadalom különböző rétegeinek indokolatlanul

nehéz helyzete van Magyarországon: a gazdaság, oktatás, egész-

ségügy, felnőttoktatás területén, a családok megélhetése tekinte-

tében, de nem kivétel az önkormányzatok, nyugdíjasok, ﬁ atalok

helyzete sem.

A nehézségeket, bizonytalanságot, perspektivátlanságot ördö-

gi katlanban főzik és bőven mérnek belőle az egész társadalom-

ra, az országra. Mindenki a túlélési technikákat keresi – legyen

az magán- vagy közszféra –, ami nem könnyű feladat. Nehéz a jó

megoldásokat megtalálni, mert nem az egyén, a közösség teljesít-

ményén, akaratán múlik a boldogulás.

A volt Tessedik Főiskolának sem volt könnyű az önállóság. Az

állandóan változó feltételekhez nagyon nehéz alkalmazkodni, sok

átgondolt, megtervezett lépést húzott át a megfontolatlan körül-

mény változtatása. A múltról csak annyit, hogy a régen áhított

önállóságot 2000-ben sikerült elpalántálni, de a növény nem tu-

dott megerősödni, felcseperedni. Túl sok volt a nehézség, az al-

kalmazkodás hiánya, a karok külön érdeke, melyet talán nem si-

került egy mederbe terelni és ott tartani. Annak ellenére lema-

radt a változásokhoz való alkalmazkodásban, hogy Magyar Bá-

lint már 2004-ben világosan felfestette a jövő lehetőségeit, feltét-

eleit a főiskolák számára (részlet a Békés Megyei Hírlap 2004.

június 18-i számából):

„Az elnök kijelentette, szükség van az egyetemek, főiskolák

megújulására, hogy a bolognai folyamatot életbe tudják léptetni.

A képzésnek elsősorban a munkaerő-piaci igényeknek kell meg-

felelnie. Azt indokolja, hogy egyfelől fogy a hallgató, másfelől

diplomás munkanélküliség van , a végzett hallgatók elhelyezke-

dése nagyon megnehezedett. Az egyetemekre inkább az elméleti

képzés a jellemző, nem annyira a gyakorlatorientáltság, a főis-

kolai oktatás pedig már csökkentette a képzési időt, nincs hová

hátrálnia. A szaktárcának ﬁ gyelemmel kell lennie az egyensúly

fenntartására, ne a ki kit győz le állapota legyen az uralkodó.

– Olyan „Bolognát” akarunk, melyben a képzés gyakorlatorien-

tált, a munkaerő-piaci igényeknek felel meg – jelezte a főiskolai

főigazgatói testület elnöke álláspontjukat.

A háttérben az áll, hogy egységes felsőoktatás lesz Magyar-

országon, mint Nyugat-Európában. A bolognai megállapodás

szerint egységes elvű európai felsőoktatás jön létre. Nálunk e

szerint képeznek 2005 őszétől kísérletképpen néhány intézmény-

ben, 2006-tól mindenütt, 2010-re egységes európai felsőoktatás-

nak kell működnie. Az úgynevezett bolognai folyamat szerint az

első hat-hét félév felel meg a mostani főiskolának, ami alapszintű

egyetemi diplomát nyújt. Erre épül az egyetemek masterfokozatú

képzése négy-öt félévvel. Nem mindegy, ki milyen részt szerez

meg az öt, öt és fél éves képzésből. Ha egy főiskola képes egye-

temi szinten akkreditáltatni egy szakot, indíthat masterfokozatú

képzést. Ez az ütközési pont az egyetemek és a főiskolák között,

felborulnak a kialakult érdekviszonyok, szövetségek és ellensé-

geskedések születnek.

A hallgatókért folyó verseny éles és a felsőoktatási reform nö-

veli a hallgatók választási szabadságát. Nem féltem a főiskolákat,

stabil a helyük a magyar felsőoktatásban. Megszűnik az élesedő

hangulat, nem eszik olyan forrón ezt a kását, mint ahogyan tűnik!

– közölte lapunkkal Magyar Bálint oktatási miniszter.”

Veszélybe került a megmaradás, a megújulás, a fejlődés reménye.

Született egy döntés az autonóm vezetés részéről: önállóság fel-

adása, megszűnés, beolvadás a Szent István Egyetembe. Lehet

ezen a döntésen rágódni, polemizálni, de már fölösleges. Most

már előre kell tekinteni, hiszen a kormányzati döntés megszüle-

tett. Megszűnt az önálló Tessedik Főiskola, de vannak és megma-

radtak a karok.

Be kell bizonyítani, hogy a döntés helyes, előremutató volt, a fej-

lődést és a Békés megyei felsőoktatás megmaradását, erősödését,

alkalmazkodását, minőségét, jövőképét, biztonságát szolgálja.

A megszűnés, a beolvadás, átalakulás lehet nagyon sikeres, ha a

vezetés, az ott dolgozók, oktatók összefognak jövőjük érdekében.

Ez az átalakulás csak a szervezeti, strukturális átalakulást oldotta

meg, hozzátéve a bolognai folyamathoz való alkalmazkodást. Ma-

gáról a bolognai folyamat átgondolatlan hazai átvételéről, beveze-

téséről lehetne értekezni, de ez nem a mi feladatunk, hanem az ok-

tatók, a kormányzat, a Rektori Tanács és az Akadémia dolga. A po-

litikai szándék sem ellentmondás nélküli, gondoljunk csak a felvé-

teli rendszer, az állami feladatvállalás-csökkentés kérdéseire.

Szóval beszéljünk a 2009-ről és a jövőről.

Megoldódott a szervezeti feltétel egy jelentős kérdése, a volt

önálló főiskola a Szent István Egyetem Gödöllő része lett. De itt

fontos hangsúlyozni, hogy megmaradt a volt karok önállósága és

ez Békés megye felsőoktatása. Remélem, bízom benne, hogy nem

egyelőre, hanem hosszú távon.

Iszonyú munka lesz küzdeni a megmaradásért, a stabilizálásért,a

fejlődésért. Erre semmi garancia nincs, csak egy új esélyként kell

értékelni az átalakulást.

Úgy vélem, legfontosabb a szakmai strukturális átalakítás, a

minőség fejlesztése, a szakmai megújulás, a hallgatói létszám

stabilitása, fejlesztése, a gazdasági-pénzügyi terhek csökkenté-

se, stabilizálása, a feltételek fejlesztése, a megújulás-megújítás, a

„piacképesség” erősítése.

Ezt kívülről más nem oldja meg és végzi el, csakis a „képző

központban” a megyében lévő karokat vezetők és az ott dolgozók

végezhetik el. Ezt nem oldja meg a most végrehajtott csatlakozás,

a Szent István Egyetem sem.

A megye fejlődésének egyik pillére a felsőoktatás – mely volt,

van, és – bízom benne – a jövőben is lesz.

A felsőoktatás belső autonómiája nem csak jog, hanem felelős-

ség is, mely nem csekély. Illik jól csinálni, építkezni és nem bon-

tani.

Drukkolok, hogy az átalakulási lépés döntési helyességét az idő

igazolja és ha rajtam is múlik valami, mindenben számíthatnak a

városra, az itt élőkre és természetesen rám is.