untitled

Szarvas és Vidéke

2009. január 16.

Arcélek Szentegyházáról

Mint olyan sokan a Szentegyházi Gyermekﬁ lharmónia kon-

certje után, fogadtunk „látatlanban” két ﬁ atalt otthonunkban.

A véletlen úgy hozta, hogy két „idősebb” leány került hozzánk.

Réka: kislányos arc, kislányos alkat. Egész este hallgatag volt. El-

mondta, hogy beteg. Móni: igazi hölgy; fesztelen, mosolygós be-

szédes. Bár úgy láttuk meglehetős a korkülönbség köztük, kide-

rült, hogy mindketten 18 éves középiskolások.

Reggel pihenten ébredtek, indulásig volt egy kis idő beszélgetni.

Úgy gondoltam, egy rövid riport erejéig érdemes lehet külön-külön

is leülni velük, végül is: ők erdélyi magyarok, kijöhet belőle vala-

mi érdekes. Két évtizedes újságírói ténykedés után (gondoltam én),

nem érheti nagy meglepetés az embert. Tévedtem. Ezek a lányok

nem erdélyi magyarok, hanem MAGYAROK. Olyan természetes-

séggel viselik magyarságukat, mint ahogy lélegeznek. Épp ezért ez

a téma fel sem merült a beszélgetés során. (Csak indulás előtt, az

autóbusznál kérdeztem rá, hogy jól beszélik-e a románt. Hááát…)

Nálunk az ilyen korú lányok – gyerekek, akik közül csak kevese-

ket érdekel a világ rajtuk kívül eső része. Ha elolvassák a szinte szó

szerint lejegyzett szöveget – amelyben megőriztem az élőbeszéd

fordulatait is –, egészen mást fognak tapasztalni.

Simó Beáta Réka

1990. június 1-jén születtem Csíkszeredában. Édesapám István,

jelenleg kamionsofőr, Édesanyám, Zsuzsanna, nagyon sokat be-

tegeskedett. 1997-ben megállapítottak, hogy valamilyen rákhoz

hasonló betegsége van, ezért egy nagyon súlyos műtéten esett át.

Eltávolították az egyik veséjét és a lépét. A műtét sikerében még

az orvosok is kételkedtek, de hála Istennek sikerült. Sajnos ez-

zel nem ért véget...

Ahogy teltek az évek, Édesanyám minden betegséget elkapott.

2005. július 19-én agyvérzés-

ben meghalt. Engem ez a tény

nem lepett meg, hiszen amióta

az eszemet tudom, olyan nap

nem telt el, hogy ne láttam vol-

na, hogyan szenved, de nem

akarja mutatni, hogy minket

ne szomorítson el. Lehet, hogy

borzasztóan hangzik, de én úgy

gondolom, jobb így neki, többet

nem szenved... Mindenkit elké-

peszt, hogy mondhatok ilyent,

hisz az Édesanyámról van szó,

de én tudom hogy neki így

jobb... Mindenki másképp gon-

dolkodik a halálról, én mindenképpen pozitívan gondolok rá...

Az fájt nekem a legjobban, hogy félárván maradt a húgom,

Andrea, aki akkor 13, öcsém pedig 12 éves volt. Tisztában voltam

azzal, hogy édesapámnak dolgoznia kell, és nekem kell vigyáz-

zak a testvéreimre. Pontosan ebben a korban lett volna szükség

édesanyánkra, de hát … így alakult... Mi tovább kell éljünk.

A nagyszüleim és rokonaim segítségével egyre jobban alakul-

tak a dolgok. Rengeteg barátom és barátnőm van, akik tényleg

mellettem álltak és állnak mindig, jóban-rosszban. Nagyon sok

emberrel ismerkedtem meg, főleg azért, mert nagyon sokszor vál-

tottam iskolát. Jelenleg a székelyudvarhelyi Tamási Áron Elméle-

ti Gimnáziumban járok a 12. osztályba, teológia-ﬁ lológia szakon.

2005-2007-ig pedig a csíkszeredai Segítő Mária Elméleti Líce-

umban tanultam. Innen azért mentem el, mert először is nagyon

szeretem, ha változatos az életem, és minél több embert megis-

merhetek, másodszor: kiderült, hogy a húgom Udvarhelyre sze-

retne menni zeneiskolába, és én segíteni szerettem volna neki, hi-

szen ő nehezen szokja az új környezetet. Így tehát Édesapám be-

leegyezésével új sulit kezdtem. Így utólag úgy gondolom, hogy jó

döntés volt. Ma már Andrea is szereti ott, és nagyon szépen éne-

kel. Az a lány ő, aki szólót énekelt a koncerten.

Sikeres érettségi után idegen nyelveket vagy pszichológiát sze-

retnék tanulni valahol külföldön. Aztán majd kiderül, hogyan to-

vább. Nagyon vonz a psziho, szeretek az emberekkel beszélget-

ni, tanácsot adni. Ugyanakkor tetszik az is, hogy idegenvezető

legyek, és rengeteget utazzak. Ezért is szeretem a ﬁ lharmóniát,

hiszen lassan a kilencedik éve, hogy tagja vagyok. Nagyon sok

turnén részt vettem, sok országot, várost és még ennél is több em-

bert megismertem. Szeretek együtt énekelni a barátaimmal. Leg-

jobban az tetszik, hogy annyi éneket megtanulunk, és sehol nem

vallhatunk szégyent a világon. Rengeteg dalszöveg van a birto-

komban, más népek dalaiból is, pl.: török, lengyel, szlovák, né-

met, angol, román, francia. Sajnos nem hiszem, hogy sokáig le-

szek tagja, mert mindjárt itt az egyetem, és majd valahol dolgoz-

nom is kell, úgyhogy nem lesz időm mindenre. De azért néha föl

fogok állni koncertezni, még akkor is, ha 22 éves leszek.

Mi az érték számomra? Hát úgy gondolom, hogy az őszinteség

és a szeretet a legfontosabb, mert ha tudok őszinte lenni, akkor

tudok őszintén szeretni... Fontos hogy önmagunk legyünk, bár-

hol is vagyunk, és ne hagyjuk, hogy elnyomjanak mások. Fon-

tos, hogy optimistán ítéljük meg a dolgokat, és rengeteget neves-

sünk, mosolyogjunk. Emberi kapcsolatainkat őszinteségre és vi-

dámságra kell építsük, és bármi is van, meg kell beszélni, és nem

a szőnyeg alá söpörni a gondokat... Vigyünk egy kis humort az

életünkbe, hogy ne teljenek unalmasan napjaink.

Egy idézettel zárnám ezt a beszélgetést: „A mosoly egy olyan

görbe vonal, ami mindent egyenesbe hoz!”

Lejegyezte:

Kutas Ferenc

hiába, hisz idén is ők foglalták

el az első három helyet, maguk

mögé utasítva az ország többi

versenyzőit: 1. hely Csikós Edi-

na, 2. hely Krasznai-Kis Eszter,

3. hely Nagrant Tünde. Ezzel a

eredményükkel pedig lehetősé-

get kaptak arra, hogy a 2009-

ben Pekingben megrendezendő

világbajnokságon részt vehes-

senek, képviselve ezzel város-

unkat, megyénket, és az orszá-

got is. Amennyiben az anyagi

forrásokat sikerül előteremteni,

a szarvasiak 2009. augusztus

15-én Pekingbe utaznak!

Ebben a hangulatban érkezett

a terembe a két gyertyás, szá-

mítógép-billentyűzetet ábrázo-

ló torta, szimbolizálva a helyi

csoport 2. születésnapját.

De a sornak nincs vége: a he-

lyi csoport további meglepetés-

sel készült. Egy gyönyörű vers-

sel és személyes ajándékkal

köszönte meg Tóthné Jansik

Erzsébetnek eddigi kitartó és

eredményes munkáját, lelkese-

dését, segítőkészségét, önzet-

lenségét.

Az ülést Babák Mihály pol-

gármester úr zárta, aki elmond-

ta, hogy neki barátai a gyors-

írók, hiszen a parlamentben ők

írják le a beszédeket, ők fejez-

nek be egy-egy félbehagyott

mondatot, és ezzel nagyon ér-

tékes munkát végeznek. Szívből

gratulált az eddigi eredmények-

hez, a csoport működéséhez pe-

dig további jó munkát kívánt.

A helyi csoport ezúton kíván

mindenkinek sikerekben gaz-

dag új esztendőt.

Csikós Edina, a helyi csoport

krónikása

„…nekem a gyorsírók barátaim…”

Akiknek köszönet jár a támogatásért

Szarvas Város Képviselő-testülete, Vida Béla, Huszárik Gá-

bor, Körös TV, Newjsag, Szarvas és Vidéke Hetilap, Liska Ta-

más, Cervusprint Bt., Békés Megyei Önkormányzat, Szarvas

Város Közoktatási és Közgyűjteményi Intézménye, Tessedik

Sámuel Főiskola, Dr. Puskás János rektor, Oncsik Valéria, In-

formatikai Kft., Csabacsüd Nagyközség Képviselő-testülete,

Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre Egyesület, Békésszentandrás

Nagyközség Képviselő-testülete.