2009. január 16.
Szarvas és Vidéke
2
Búcsú a jégtől
Tájak és emberek a Bikazugi ágon
(folytatás az 1. oldalról)
A telepen túl egyszerre megváltozik a meder. Az eddig csator-
na-szélességű ág kiszélesedik, de el is laposodik, látni a meder
fenekét. Itt már nem jártak a kotróhajók. Furugynál a gát egészen
megközelíti a medret. Amióta erre jártunk, itt is benépesítették a
partot a sufnik és a bodegák, sok az elhanyagolt partszakasz, de
egy-két szép épület is előfordul. Fenn pedig – nem látjuk, csak az
újságból tudjuk – egy vállalkozó építi Furugyot és az emlékmű-
veket. Talán a sajátját is.
Kerekzug. Évtizedek óta a kedvencem. Még az 1800-as évek
elején merész kanyart vágott magának itt a Körös, kis híján lefű-
ződött ez a Körös-szakasz. Ma egy aranyos kis félszigetet zár be
a holtág. A „nyakánál” alig 100 méternyi a szárazföld. Rég meg-
vettem volna, ha eladó lett volna, és lett volna rá pénzem. Turis-
taparadicsomot álmodtam rá. Mint a dubai emír a tengerre. Most
valaki állítólag megvette. Hát megint lecsúsztam róla.
Húsz éve fi gyelem, hogyan fogyatkozik az a néhány tanya,
amely erre a vadromantikus helyre épült. A partról már csak
egyetlen tanya látszik. 40–50 körüli férfi áll a parton, most látom
először. Amikor megközelítem, barátságosan üdvözöl. Beszélget-
ni kezdünk – kitárulkozik. Örökölte a tanyát, de az már össze-
dőlt. Helyére és az anyagából építette a mostanit. Itt lakik, állato-
kat nevel, ebből tartja el magát és 20 ezer Ft rokkantnyugdíjból.
15 évig élt együtt egy asszonnyal, aki nem bírta már tovább ezt
az életet: se ivóvíz, se kövesút, se villany, se gáz, se társaság. Egy
rossz szava sincs róla.
Kis idő múltán bemutatkozunk. Kiderül, a neve alapján a csalá-
dunk akár rokonságban is lehet egymással. Elmondja még, hogy
közös gyermekük nincs, de volt társa gyermekei nagyon rende-
sek hozzá. Tavaly, amikor baleset érte, naponta jártak ki ellátni
a jószágokat. A 80 éves édesapja a községben él, de ő itt érzi jól
magát. Itt csend van és nyugalom. Sorolja, hogy a közelben kinek
volt tanyája; de kihaltak belőlük a családok, összedőltek az épüle-
tek, helyüket csak a régi térképek őrzik. Név szerint említi a bol-
gárkertész Petrov Pétert, akit nagyra becsült nyelvtudásáért, böl-
csességéért. Azt is elárulja, hogy asszonyt keres. Jelentkeznek is
jócskán, de amikor elmondja a körülményeket, mind meghátrál.
Nagy bánata, hogy nem engedik számára a csónaktartást, így 15
km-t kell kerülnie, ha be akar menni az édesapjához. De ő ezt is
megérti: ha neki megengednék, a többieknek is meg kellene en-
gedni, és ugye a csónakos emberek nagyon veszedelmes lények.
Abban a reményben búcsúzunk, hogy remélhetőleg talál magá-
nak társat, és talán még saját gyermeke is lehet.
Nem messze innen három ember vágja a nádat. Horgászok, a
szemközti parton van telkük. Ide szokták dobni a horgaikat, de
annyi a kacsatelep után itt maradt drót, háló, karó, szemét, hogy
rendszeresen fennakad a zsinór, és leszakadnak a halak. Mun-
kájuk nyomán látható, hogy lehetne rendes is ez a partszakasz,
de úgy látszik, a tulajdonos számára elegendő, ha tavasszal majd
mindent betakar a víz.
A halastavak beömlő vize nem engedte befagyni a Köröst, a
víztükröt madarak keresik fel, és kutatják a táplálékot. Nincs
mese, itt szerelni kell. Talpon megyünk át az ásott mederbe. Itt
az idén már többször is jártunk, ismerjük a lékeket, beömlése-
ket. Megsimogatjuk a már ismerős kutyát, „aki” vadul vicsorog
és ugat, de alig várja, hogy megpaskoljuk a fejét.
Az Anna-ligeti hídnál ismét szerelünk. Innen „egyenes” az út a
Horgász utcáig. Lékhorgászok állnak a jégen, odamegyek halné-
zőbe, persze hal nincs. Felháborodva mesélik: valakik szétverték
a vízbe fagyott csónakjukat, kiemelték a lékből a haltartójukat, ki-
szórták a csalihalakat a jégre. Kérdik, nem láttam-e a vandálokat.
Persze, hogy nem, azok nem a nyilvánosság előtt vandálkodnak.
Megnézzük a szétvert csónakot, segítünk háborogni, ha már más-
sal nem tudunk.
Még egy keveset korcsolyázunk a hozzánk csatlakozó család-
tagokkal is, majd aznapra, de az is lehet, hogy az idén, végleg le-
szerelünk. Csak az időjáráson múlik befejeződött-e a korcsolya-
szezon.
– F –
Kerekzug
[Fotó: Bakula János. A felvétel a SZARVAS című albumban jelent
meg (Szerk: Takács Miklós)]
Innen mindenkinek minden tilos
Rejtőzködő
Nagytakarítás