untitled

Szarvas és Vidéke

2008. december 18.

Karácsonyi

köszöntő

Közeledik a 2008-as év

vége és vele együtt a Kará-

csony.

Ha végigsétálunk a város

főutcáján vagy kinézünk az

ablakon, megcsodálhatjuk a

fagyos, de rejtelmekben gaz-

dag decemberi hónap titok-

zatos szépségét. A néhány

percre kibújó nap fagyott

sugarai meleg színűre fes-

tik a házak falait, a didergő

téli tájat megtölti a mosoly-

gó emberek ünnepre készü-

lődő sürgés-forgása. A fákon

világítanak a minden évben

hagyományosan kihelyezett

égősorok, az épületek, bolti

kirakatok fényárban úsznak

s az emberek egyre fokozó-

dó lelki ébersége láthatóan

és megtapasztalhatóan bi-

zonyossá válik. Jó érzés mai

világunkban egyre neheze-

dő körülményeink között lát-

ni ezt.

Mit is kívánhatnék Advent

időszakában mást minden

családnak, egyénnek, kö-

zösségnek és egyedül élőnek

mint azt, hogy öltsék maguk-

ra a szeretet öltözékét, űzzék

el az év közben meg-megmu-

tatkozó közömbösséget és

rosszindulatot életükből.

Advent időszaka vezessen

el bennünket az ünnephez,

az ünnep pedig egymáshoz.

Az összetartás kell hogy

ápolja az ünnepelni tudás

művészetét. Az ünnep szép-

ségét olyan ajándékkal kell

mérnünk, amiből mindenki

részesülhet és amit minden-

ki adhat, ez pedig a szeretet.

Figyeljünk oda egymásra,

összpontosítsunk a szeretet

összetartó erejére.

A kilátásaink ugyan sajnos

hasonlítanak a hosszú és sö-

tét éjszakához, de bízom ben-

ne mi itt Szarvason a közös-

ség erejével hamarosan látni

fogjuk a fényt az alagút vé-

gén. Bízom abban is, hogy

közösségünk segít – nem csak

az ünnepnapokon – bajba ju-

tott embertársainkon és nem

feledjük el Pál Apostol szava-

it a hétköznapokon sem: „a

szeretet soha el nem fogy”.

E gondolatokkal kívánok

városunk és térsége minden

polgárának szeretetteljes,

meghitt, békés karácsonyt és

eredményes, boldog újévet!

Babák Mihály, Szarvas

város polgármestere,

országgyűlési képviselő

A legszebb férﬁ korba léptetek, András! Ez a

jelző nemcsak a korotoknak szól, hanem a telje-

sítményeteknek is. Nézem legújabb produkció-

tokat, és csak csodálkozom. Mi mindent csinál-

tatok a 40 év alatt, és hova jutottatok!

Már szakdolgozat is született rólatok. Látom,

Neked is tetszik. Ahogy szorongatod a színpa-

don, ahogy beszélsz a Tessedik Táncegyüttesről,

ahogy idézed a dolgozat adatait. Nem tudod ab-

bahagyni. Nem csodálom, összenőttél vele.

Legújabb műsorotok, mint oly sok korábbi,

megint díjazott lett. Proﬁ munka: tudatos szer-

kesztés, „hazai” tartalom. Ha értenék a tánchoz,

talán le merném írni, hogy eddigi legérettebb

produkciótok. De ha nem tudnám, hogy Tessedik

Önéletírása alapján készült, ki nem találnám. Jól

ismerem Tessedik munkáját, többször olvastam,

többször idéztem. De hogy ezt a tánc nyelvére

átültetni! Legvadabb álmaimban sem jutott vol-

na eszembe. Nem ismerem a tánc nyelvét, ezért

a táncban is mindig a mögöttes tartalmat kere-

sem. Itt-ott megtalálom, de minden pontján nem

tudom azonosítani. Nem is kell. Jó a zene, szép a

látvány. Közben kalandoznak gondolataim.

Amikor először hallottam az együttes nevét,

nem tetszett. Ma sem tetszik igazán. Tessedikről

valahogy nem a tánc jut az eszembe. De ezen

a néven lettetek ismertek. Valamikor a ’70-es

években láttam először a csoportot. A mai me-

zőgazdasági főiskolai kar (vagy éppen hogy is

nevezik most) épületének előterében egy csapat

ﬁ ú táncolt. Csizmában, fekete nadrágban, fehér

ingben. Rájuk csodálkoztam, néztem őket egy

darabig. Érdekes, lányokra nem emlékszem, pe-

dig biztosan voltak. Valaki elmondta, hogy ők

a Tessedik Táncegyüttes, és hogy Ruzs Molnár

Feri vezeti őket. Ezen is elcsodálkoztam, nem

tudtam, hogy ilyesmivel is foglalkozik. Itt-ott

még láttam őket, hallottam róluk. Amatőrök –

könyveltem el magamban.

Aztán egyszer csak a közelükbe kerültem. Vé-

letlenül. Ma is áldom a szerencsémet. De ez már

legalább tíz évvel később volt, tudod, a Putnoki-

korszakban. Szép szavakat ejtettél róla az ün-

nepségen, meg is érdemelte. Becsüllek érte, mert

bizony arra is emlékszem, hogy elromlott a jó

viszonyotok. Ha jól emlékszem, elég nagyon.

Elemér agilis ember volt, remek dolgokat csi-

nált Gyomán, és remek dolgokat Szarvason is.

Elhozta a ﬁ át, a menyét. Jó táncosok voltak. Sze-

gény kislány, hamar elment közülünk. És elhoz-

ta a külföldi kapcsolatait is: az együttes elkez-

dett turnézni. Ekkor a Művelődési Központ égi-

sze alatt működött a gimnázium amatőrﬁ lmes

csoportja. Ott voltam kéznél, hát vittetek ma-

gatokkal. Szlovákiába: akkor ismertem meg

Vychodná fesztiválközpontot; Lengyelország-

ba: akkor tudtam meg, hogy létezik Nowy Targ.

Pedig híres vásárváros. És a csúcs (számomra):

Belgium. A kisváros nevét már el is felejtettem.

Érdekes világ, érdekes emberek. Évtizedekkel

előttünk jártak. Forgattam a ﬁ lmeket az együt-

tesről, ma is megvannak, jó lenne rendbehozni

és digitalizálni. Nem valami jó ﬁ lmek. Mi, ama-

tőrök ekkor még nem tudtunk szinkronhangot

csinálni. Mégis értékes ﬁ lmek lettek, mert ami

rajtuk van, ma már mind történelem.

Amit az együttessel csináltatok, az maga volt

a csoda. Igen, akkor még Te is táncoltál. Kicsit

nagyra nőttél a tánchoz. Más már abbahagy-

ta volna, Te az egyetemet hagytad ott a táncért.

A hajam égnek állt miatta. Lásd, mégis Neked

lett igazad. Bizonyára nem emlékszel rá: Bel-

giumból hazajövet hosszan beszélgettünk. Te

éppen magad alatt voltál a konﬂ iktusok miatt.

Próbáltam beléd lelket önteni – nem sok siker-

rel. Akkor még csak egy szimpatikus, ambici-

ózus ﬁ atalembert, „Vaseda” férjét láttam Ben-

ned, nem az együttes leendő vezetőjét, és kü-

lönösen nem a későbbi ötletembert, a zseniális

szervezőt. Összenőttetek a Tessedikkel. Látom,

ott a színpadon Edit, akit felnőttként vittél be

az együttesbe, énekhangját száz közül is megis-

merem, és ott van mellette a lányod, Zsuzsi, ne-

kem „Csasztvanka”, aki szintén táncol. A ﬁ ad,

aki remekül szólózott, proﬁ ként műveli a táncot.

És ott vagy Te, aki immár nem a Tessedik Tánc-

együttes vezetője vagy, jóval több annál. Én, aki

korábban nem hittem, hogy vezetője lehetsz a

csapatnak, később nem hittem, hogy nélküled

tudnak majd létezni. Tudnak, mert kinevelted az

utódodat. Attila is ott táncol a műsorban. Te pe-

dig ott állsz előttük. Csak mondod, mondod az

együttes történetét.

Nem beszéltem még az emberi csodákról,

amiket láttam, amikor köztetek voltam. Emlí-

tetted azoknak a proﬁ táncosoknak a nevét, aki-

ket Elemér hozott az együttesbe. Én már elfelej-

tettem őket, csak a szavaid idézték fel nevüket.

Életvitelük távol állt tőlem. De nem felejtettem

el azokat az általános iskolás és gimnazista kis-

lányokat, akik a szemem előtt lényegültek át fel-

lépés előtt „igazi” nőkké, amikor beöltöztek és

színpadra léptek: Dórit, Esztert, Tündét, Ancsát,

Bözsit és a többieket. Ma már felnőttek, család-

anyák. Azt hiszem, mindannyian sokat kaptak

az együttestől, és sokat adtak is. Soroltad is, kik-

ből lettek proﬁ táncosok, de nem mérhetők azok

az emberi tulajdonságok, amelyekkel azok is

gazdagodtak, akikből nem lettek proﬁ k.

Aztán betört a videó, az amatőrﬁ lmesre már

nem volt szükség, elmaradtam a csapattól. Még

évekig voltak ismerőseim az együttesben. Büsz-

ke voltam rájuk, pedig a sok együttlét alatt, ﬁ l-

mezés után sem tudtam megkülönböztetni a kü-

lönböző vidékek viseleteit, táncait. Nem az én

világom. És mégis…

Büszke vagyok Rátok. A mieink vagytok.

Dolgoztok, gyönyörködtettek; hírt szereztek vá-

rosunknak. A számtalan díj mellé a hét végén

veszitek át újabb jelentős díjatokat. Gratulálok,

gratulálunk hozzá. Virágkosarat, virágcsokro-

kat kaptatok az esten. A mi ajándékukat majd

májusban adjuk át. Már megvan a szerzője an-

nak tanulmánynak, amely áttekinti a 40 éves

Tessedik Táncegyüttes történetét. Megjelenik

majd a Szarvasi Krónikában. Ne tekintsd nagy-

képűségnek, de ez nem tűnik el a napilapok, he-

tilapok süllyesztőjében, irattárak mélyén, min-

dig megtalálható lesz a könyvtárak, magánem-

berek polcain. Ha egyszer valaki megírja Szar-

vas város kultúrtörténetét, Ti annak egy fejezete

lesztek.

Nincs elég szó a méltó köszöntésre. Isten éltes-

sen Benneteket! Legyen sok sikeretek, sok örö-

mötök a táncban, az életben. Rövid távon pedig:

kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esz-

tendőt!

Azt hiszem, sokakkal együtt kívánom mind-

ezeket Nektek:

Kutas Ferenc

Isten éltessen Tessedik Táncegyüttes

Rendhagyó köszöntő