untitled

Szarvas és Vidéke

2008. november 27.

Így Halottak Napja előtt nagy a nyüzsgés a temetőben, termé-

szetes, hogy szerszámokkal, virággal a kezükben jönnek-mennek

az emberek. De amikor hozzám közel állnak meg, és beszélget-

nek, akaratlanul is odanézek. A P. család sírköve előtt két hölgy

áll meg.

* * *

A P. család sírhelye alig tíz méterre van Nagyapáéktól, de éve-

ken át sűrű bozót választotta el a sírokat. Most kitakarították a

környéket. Bár egy év alatt újra kisarjadtak a bokrok, de még

nem akadályozzák a közlekedést, át is lehet látni fölöttük. Régóta

foglalkoztat ez a sírhely: a P. család 1939-től 20 éven át, amíg el

nem költöztünk a József Attila (korábban Deákmalom) utcából,

a legkedvesebb szomszédunk volt, dehát számos család viseli ezt

a nevet a városban. És még soha nem találkoztam senkivel, aki

a P. család sírhelyéhez jött vol-

na. Egy éve sincs, hogy Öcsi,

az egyik P. unoka megerősí-

tette – igaz, nem a temetőben,

hanem a Körösön –, hogy nem

ez a nagyszülei sírhelye. Most

viszont bizonyosságot szerez-

hetek a valóságról, hát megin-

dulok a „szomszédba”. Régi is-

merőst találok: az ’50-es évek-

ben – igaz, gyerekként – tanya-

szomszédok voltunk Kákán.

Erzsi szép kislány volt, ma is

szép asszony. És azt is tudtam,

hogy édesanyja P. bácsi test-

vére. Tehát mégis? Kérdeznem

sem kell: igen, ez az a P. csa-

lád. Erzsi méltatlankodik, hogy

a sírok elhanyagoltak.

– Dehát már csak Mara él, ő is Pesten. Úgy hallottam, egészsé-

gi állapota miatt még a közelmúltban elhunyt nővére temetésére

sem tudott eljönni.

– Az unokák itt élnek – mondja.

Közelebb megyek, és most látom meg a gyalogfenyőktől takart

síremlékeket. Három sírkő is van. Az egyik magas, rajta a felirat:

P. család; ezt az egyet láttam messzebbről is. A másikat szinte

teljesen takarja a fenyő. A felirat: P. József, 1901–1956. Alatta: és

neje, Lustyik Zsuzsanna. Csak a születési éve van rávésve (1900),

pedig már régen halott. Hát itt nyugszik Józsi bácsi. Emlékeim-

ben magas, ősz hajú férﬁ jelenik meg, de a vonásait már nem tu-

dom felidézni. Szüleim azt mondták, kőműves, de soha nem lát-

tam a szakmájában dolgozni. Viszont állandóan jött-ment, és a

háború nehéz éveiben mindig volt mit enni a népes családnak.

Egyszer birkát is hozott. Ámulva néztem, hogyan akasztják az

eresz tartógerendájára, hogyan szabadítják meg bundájától. Sok-

szor jutott nekünk is az ennivalóból, hiszen Édesapám 1942-től

47-ig katona, majd hadifogoly volt. Szinte minden este náluk vol-

tunk: a felnőttek beszélgettek, nem is értettem, miről, nem is ér-

dekelt. De az megmaradt, hogy sokat játszottak velem. Csak a téli

estékre emlékszem.

A házukban nem volt villany, egy díszes petróleumlámpa ló-

gott a mestergerendáról. Petróleumból sem volt soha hiány, pedig

az akkor nagy kincsnek számított. Az alacsony szobában mindig

kellemes meleget adott a kemence: az udvaron kazalnyi szalma

állt, volt mit fűteni. P.-ék hatan voltak, mi ketten édesanyámmal,

időnként a lányok barátnői is eljöttek. A kis szobában hamar el-

fogyott a levegő, a lámpa pislogni kezdett. Ilyenkor P. bácsi egy

kenyérhéjjal letakarta a lámpaüveg felső nyílásának felét, és egy

darabig megint fellobogott a kanóc. A kenyérhéj megpörkölődött,

kellemes illatot adott. Máig imádom a pirított kenyér illatát. Az-

tán – ha ez sem használt – szellőztetni kellett.

P. bácsi soha nem foglalkozott velem, de nem bánta, ha ott ser-

Mécslángok

A P. család emlékére

2. rész

tepertélek mellette, amikor dolgozik. Az ő kezében láttam először

hidegvágót. Amíg nem láttam, nem akartam elhinni, hogy a va-

sat is el lehet vágni. A legemlékezetesebb munkája a bunker ásása

volt, mert ásás közben elmagyarázta, hogy mire kell. Akkor már

közeledhetett a front, gyakran lehetett repülőgépeket látni, halla-

ni. Józsi bácsi akkora bunkert ásott, hogy 6–8 ember elférjen ben-

ne. Mély volt, egészen a sárgaföldbe mélyítette. Az agyagból kis

golyókat formáztam, megszárítottam a napon. (Sajnos száradás

után deformálódtak és megrepedtek.) A gödröt rönkökkel fedte

be, és ezt a födémet vastag földréteggel borította. Azt mondta,

ez megvéd a bombázástól. Már akkor sem hittem el neki. A bun-

kerbe a földbe vájt lépcsőn lehetett lemenni. Nyirkos homály volt

benn, nem is igen szerettem ott tartózkodni. Arra nem emlék-

szem, hogy valaki is használta volna, igaz, Szarvason nem voltak

hadműveletek.

Amikor közeledtek az orosz csapatok, Édesanyámmal P.-ék

konyhájának kövén töltöttük az éjszakákat a leterített subákba

burkolózva. Egy éjszaka hatalmas csattanások hallatszottak, meg

voltam győződve róla, hogy a konyha küszöbét üti valaki. P. bácsi

azt mondta, légi harcok voltak, és az eresz cserepét néhány go-

lyó átütötte. Mutatott is egy lyukas cserepet, de nem voltam róla

meggyőződve, hogy az golyó ütötte lyuk. Nem sokszor aludtunk

ott, természetessé vált, hogy itt vannak az oroszok, az élet vissza-

tért a szokott medrébe.

A háború utáni időkről alig van emlékem Józsi bácsiról. Vala-

mikor beteg lett, kórházba került, utána nem beszélt, csak réve-

tegen jött-ment. Egyszer azt mondta Édesanyám, hogy P. bácsi

meghalt. Most néztem meg a sírját: 1956-ban.

P. bácsi síkövével szemben egy fejfa áll, erősen takarva ez is: P.

Pál. 1928–1990. Ő volt a négy P. gyerek közül az idősebb ﬁ ú, már

felnőtt embernek számított. Tótosan, Palyónak szólította minden-

ki, pedig a családban nem beszéltek tótul. Lovai voltak, stráfko-

csival fuvarozott. Az utca esős időben sáros volt, a kocsi néha el-

akadt, ilyenkor ostorral verte lovait. A szívem majd meg szakadt

értük, ahogy kétségbeesetten újra és újra nekifeszültek a hámnak.

Palyó gyakran megállt lovaival a sarki kocsma, vagy Sz. bácsi hí-

res-hírhedt Béke utcai „műintézete” előtt. Ha hazatért, jobb volt

elkerülni. Ilyenkor tartottam tőle, s valószínűleg ezért, őt ked-

veltem legkevésbé a családban. Sokáig nem nősült meg, csak jó-

val később hallottam, hogy a családi házban egyedül ő maradt az

édesanyjával. Később asszonyt vitt a házhoz, de gyermekük nem

született. A haláláról is csak jóval később értesültem.

Kutas Ferenc

Taggyűlés

Az MSZP Szarvasi Szervezete értesíti tagságát és az érdeklő-

dőket, hogy soron következő városi gyűlését december 4-én, csü-

törtökön, 17- órai kezdettel tartja. Tagjaink megjelenésére feltét-

len számítunk, a szimpatizánsokat, szívesen látjuk. A rendezvény

helye: Szarvas Szabadság u. 36 sz. Az MSZP elnöksége

Szent András Nap

Békésszentandrás Nagyközség Önkormányzata november 29-

én, szombaton rendezi meg a település védőszentjének, Szent And-

rásnak ünnepét. Az idei program 10 órakor ünnepi szentmisével

kezdődik a római katolikus templomban. Délután 13.30-tól közös

programon vehetnek részt az érdeklődők Schirilla Györggyel (ta-

lálkozó az István király u. 50-nél). Délután három órakor ünnepé-

lyes zászlófelvonás lesz a település nyugati kapujában, a 44. sz. út

mellett. Ezt követően 16.30-tól a Körös Művelődési Házban lesz a

szokásos ünnepség, kitüntető díjak átadásával és kulturális műsor-

ral. Este hét órakor kezdődik – a Szent András Nap záró momentu-

maként – a Kézműves Karácsonyi Kiállítás megnyitója.

Baráti-köri Mikulás-est

Szarvas Város Barátainak Köre december 1-jén,hétfőn tartja

következő klubestjét.A helyszín ismét a Panoráma Kávézó. Ez al-

kalommal Mikulás-estre kerül sor Apró ajándékokkal, meglepe-

tésekkel érkezik a Mikulás. A Baráti Kör vezetősége szeretettel

várja tagjait, gyermekeikkel, unokáikkal együtt!