2008. november 6.
Szarvas és Vidéke
6
Hu/mor/zsák
Diákcsínyek, diákhumor 1954–58-ból
3. rész
Mi, ’58-asok már félszavakból is megértjük egymást – persze, csak
az egy brancsbeliek. Azonban ezek a „félszavkkal” felidézett törté-
netek igazán belterjesek, a kívülállóknak bizony sok előismeretre
van szükségük, ha azt akarjuk, hogy értékeljék az immár több mint
fél évszázados humort. Kísérletet teszünk az átadására.
Végül: a C-sek!
Az ’50-es évek iskolai (hallgatólagos) elitje most is kitett magáért:
ők jelentek meg legtöbben az 50 éves találkozón, és B. Endre, aki
már nyolcadikos korában is szerkesztett humoros írásokat, „regényt”
írt erre az alkalomra. Igazi, kézzel írt regényt, és mindenki számára
hozott egy-egy másolt példányt. Címe: Hírhedt bűnesetek, alcíme:
Az I–IV. C osztály történetéből, 1954–58.
A Szerző végighumorizálja/ironizálja a négy év érdekesebb tör-
ténéseit. A jelentéktelen esteket
feltupírozza, a történeteket ar-
chív fotókkal illusztrálja. A leg-
ravaszabbak a történetek után írt
„Utózöngék”, amelyekben ko-
rábbi mondatait szinte idézőjelbe
teszi. Kissé fél is a saját humo-
rától, hiszen az előhangban bo-
csánatot kér mindazoktól, akiket
megbántott. Óvatosságból a csa-
ládneveknek csak a kezdőbetűjét
használja.
A „regény” hosszú, így csak
villanásokat tudunk belőle be-
mutatni. A tartalomjegyzék elő-
legezi a hangnemet. Néhány cím
(zárójelben a szerkesztő magya-
rázó megjegyzései):
1954. Titokzatos szelekció
(hogyan sorolták az elsősöket különböző osztályokba); A végzetes
focimeccs (igazgatói dorgálás); Vérnyomok az osztályterem falán
(verekedés); 1955. Kétballábas slowfox (tánciskola); Münchausen fel-
lépése (egy orosztanár, akiről később még szó esik); 1956. Kakofon
zenebona (osztályzenekar); Macózugi álgengszterek (a C-sek ökör-
ködése a határban); 1957. Zavarodott lelkek vándorlása (osztályki-
rándulás); Erdei rémlátomás (erdei túra); 1958. Ripacsparádé (iskolai
színjátszás); Futballtragédia Orosházán (diákfoci); Hajnali gatyabuli
(az érettségi bankett után).
És most szemelgessünk a „regény” fejezeteiből! A titokzatos szelek-
ció című írás az első tanév első, döntő eseményét írja le. Azt latolgatja,
mitől függött, hogy ki melyik osztályba kerül. Az igazgató és a tanári
kar néhány tagja is kap néhány szúrást. A végeredmény: teljes fejet-
lenség, senki sem tudja, ki miért került abba az osztályba, amelyikbe
került. Felveti a gyanút: elitosztály létrehozása volt a célja a válogatás-
nak. Az Utózöngébe – elitügyben – belekerült egy volt B-s diák is.
„A B osztályba került K. – ennek a csoportnak karizmatikussá vált
tagja – egyébként doctor pedagogiae, valamint közismertté avanzsált
hírlap-, tankönyv- és életrajzíró; hely- és iskolatörténész, végül: – de
nem utolsó sorban – az „alma mater” directora; polihisztorikus tevé-
kenysége keretében beható kutatásokat folytatott e témában. Hiteles
bizonyítékokat azonban még neki sem sikerült publikálnia.”
Első olvasatra azt hinné az ember, hogy dicsérő szavakat olvas.
Pedig dehogy!
A Vérnyomok… utózöngéje: „Jóval később L. Gyula úgy nyilatko-
zott, hogy Cs. László (két verekedő diák. A szerk.) felindultságában
nekiment fejjel a falnak. Arról, hogy neki éppen ott volt a bal keze,
igazán nem tehet.”
Rendkívül éles a szerző hangja, mikor az iskola egyik különös ta-
náráról ír. M. Gábor oroszt tanított, és egy hónapig, míg az „igazi”
osztályfőnök, L. György leszerelt a katonaságtól, ő volt a B-sek osz-
tályfőnöke. Kivételes képességeihez (vörösdiplomával végzett, kitű-
nő énekhanggal rendelkezett, meglehetősen jártas volt a kultúra több
területén) kóros mértékű exhibicionizmus társult. Szuggesztív sze-
mélyiségével, fantasztikus történeteivel, melyeknek főhőse mindig ő
volt, az elsősöket lenyűgözte (a B-sek küldöttséget menesztettek az
igazgatóhoz, hogy ő maradjon ő az osztályfőnök; „kulturális szak-
körébe” legalább 20 tagot szervezett be). Életvitele bizonyos esetek-
ben a szélhámosság határát súrolta. A felsősöknek viszont hamaro-
san céltáblája lett. (Az egyik reggel egy bábut akasztottak az iskola
udvarán lévő gesztenyefára, és rátűzték a nevét.)
B. Endre idézi a történeteit: legyőzte a francia úszóbajnokot, órá-
kig függeszkedett egy szakadék fölött kötélen, minden következ-
mény nélkül megivott egy csésze nikotint. Az Utózönge itt is gyil-
kos: a szerző szerint az M. által mesélt, a diákok által leírt törté-
neteket az iskola könyvtárában helyezték el, „rögtön Dosztojevszkíj
Félkegyelműje mellé”.
M. Gábor mindössze két évet töltött az iskolában, mégis: rá min-
den akkori évfolyam emlékszik.
A szerzőt itt-ott önirónia is jellemzi. A Futballtragédia… c.
opuszában az Orosháza–Szarvas diákválogatottak összecsapásáról
számol be. Így ír magáról: „B. Endre középcsatár nem csak a sze-
rencsével, a labdával se nagyon találkozik.” A tragédia 5 perccel a
mérkőzés vége előtt, 1:1-es állásnál következett be: a szarvasi kapus
a földbe rúgott, a labda az ellenfél csatára elé pattant, és ő nem hibá-
zott – 2:1, oda!
És hogy a Kedves Olvasó is élvezhesse B. Endre stílusát, a banketti
birkapörkölt történetét teljes terjedelemben idézzük.
„A szállítást P. Béla, B. Endre meg még néhányan hajtották végre.
Váltott biciklitolással. A nyúzott állatot a kormányon át, a vázra kö-
tözve hurcolták keletről nyugati irányban. Ezalatt a többieknek sike-
rült az üst alá száraz faanyagot gyűjteni.
Érkeznek a vendégek. Fehérnek tűnő asztalok, hasonló tányérsor.
A fortyogó üstben az állat – bár már régen kimúlt – darabjaiban is
nehezen adja meg magát. Végre tálalás. A tányérokról fölfelé száll a
pára. Az étvágyat illetően fordított a tendencia. Vannak, akik a kós-
tolást is hamar abbahagyják. Mások egy életpálya hosszáról kezde-
nek vitába. Nem a magukéról (a szakácséról). Generális gasztronó-
miai sikerről senki nem beszél.”
Zárja ezt a sorozatot azű „regény” utolsó Utózöngéje:
„Becsukódott az alma mater ajtaja a C-sek mögött. Kitárult vi-
szont előttük a nagy Élet.
Csak később vált világossá: ezzel még várhatott volna.”
A sorozatot írta és szerkesztette egy volt B-s diák: Kutas Ferenc
Osztálykirándulás I. osztályban. Középen Lovász György, bal
szélen ül Medvegy Margit (tanárok); bal szélen áll Kovács Jó-
zsef, az Úttörőház gépkocsivezetője.
M. Gábor szakkörének tagjai 1954 őszén – főként első évfolyamo-
sok. Ülnek (balról): Pálos Eszter, Nobik Erzsébet, Frecska Irén,
Demjén Zsuzsa, Hegedűs Jolán, Podani Anna, Györgyjakab Klá-
ra, Szenczy (?). Állnak: Fabó János, Regős Mátyás, Molnár And-
rás, M. Gábor, †Bozsik Ferenc, Kutas Ferenc