2008. október 30.
Szarvas és Vidéke
2
(folytatás az 1. oldalról)
sőt menyországot igért az emberek többsé-
gének, hiszen azt állította, hogy véglegesen
megoldja a társadalom összes problémáit.
Természetesen csak az úgynevezett több-
ségnek, mert a faji és osztályalapon kije-
lölt úgynevezett kisebbséget, mint a bajok
okozóját pusztulásra ítélte.
1956 októberének lényege nemcsak az,
ami megtörtént, hanem az is, amit ma gon-
dolunk és mondunk róla, mert csak így
kaphatnak értelmet tettek, gondolatok és
áldozatok, csak így van súlya a tetteink-
nek, így van felelősségünk is, csak így vá-
lik el a sár az aranytól, a hős az árulótól, a
gyilkos az áldozattól.
Minden jeles történelmi évforduló, min-
den ünnep önvizsgálat is egyben. 1956 te-
hát arra is kötelez bennünket, magyarokat,
hogy megmérjük magunkat. Ezért minden
jeles évforduló méltó megünneplésének az
a legnagyobb próbája, hogy meg tudunk-e
felelni az általa felállított mércének.
Mennyire értjük, mennyire becsüljük
meg a múlt üzenetét, elődeink céljait, tö-
rekvéseit, reményeit. Mit tudunk átvenni
tőlük, mire tanítanak bennünket.
1956 összefogása az ország tetterejét,
életerejét mutatja: azt, hogy a szabadság
levegője jobb, mint a hazugság képmuta-
tása, hogy szabadságban élni annyi, mint
nem félni, annyi, mint megszabadulni a kö-
nyörtelen elnyomástól.
A létünket vakmerő harcainknak köszön-
hetjük, és ez a harc mindig bennünk kezdő-
dik és valójában ott is dől el. Mert ha ma-
gunkban megnyerjük a harcot, akkor sem
hazugság, sem rendőri gumibot és erőszak
nem vehet többé erőt rajtunk.
1956 emléke olyan értéket képvisel,
amelyre mindannyian büszkék lehetünk.
1956 forradalmárai visszaadták a nemzet
becsületét, visszaszerezték a magyar nép
tekintélyét az egész világ előtt. Legyen ez
példaértékű üzenet számunkra ma is!
Becsüljük és tiszteljük a forradalom
eredményeit és méltósággal emlékezzünk
mindazokra, akik bátran kiálltak a magyar
nemzet szabadsága mellett!
A megemlékezés „Az angyalok nem sír-
nak” c. színdarabbal folytatódott – és ért
véget aznapra – a Főnix MMI Művészeti
Műhely előadásában.
Október 23-án, csütörtökön délelőtt az
Árpád közben lévő 56’-os emlékműnél Ba-
bák Mihály polgármester megemlékezését
hallgathatták meg az összegyűltek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ba-
rátaim! Kedves Emlékező Közönség!
Emeljük tekintetünket ebben az eszten-
dőben is október 23-ra, e fényes napra!
Idézzük föl 1956 forradalmának és szabad-
ságharcának dicső napjait!
Nagy szeretettel köszöntjük mindazokat,
akik ma eljöttek, hogy együtt ünnepelhes-
sük a magyar történelemnek azt a pillana-
tát, amikor a világnak immár nem először
mutatva példát, a nemzet kiegyenesítette
idegen és belső elnyomók által megtiport
gerincét, s békés megoldás híján fegyver-
rel lépett fel demokratikus jogaiért, a nem-
zeti függetlenség kivívásáért.
Ez az ünnep a szabadság, a demokrácia,
az önrendelkezés, önszerveződés, a füg-
getlenség és sok fontos érték hordozója.
1956. és a magyar forradalom velünk él.
Szívünkben őrizzük eszméit, emlékezünk
hőseire. Van mit tanulnunk a magyar sza-
badságharcostól: Mindenek előtt azt, hogy
érdemes a szabadság és az igazság fényé-
ben keresnünk a boldogulásunkat. Azt,
hogyvegyük kezünkbe sorsunkat. Érezzük
meg együtt a szabadság nagyszerűségét,
ahogyan szabadságharcosaink is,
bízzunk az emberi közönyösség elleni
küzdelem és a szeretet erejében: szükség
van napjainkban is olyan emberekre, akik
a szabadság igazságát határozottan képvi-
selik;
Fejet kell hajtanunk hőseink előtt. Fejet
kell hajtanunk azok előtt, akik fegyverrel a
kézben álltak ki a világ legerősebb hadse-
rege ellen mérkőzni! Fejet kell hajtanunk
azok előtt, akik a szervezésben, a külön-
böző tanácsokban küzdöttek a szabadsá-
gért! Fejet kell hajtanunk azoknak az em-
léke előtt:
– akik borzalmas halállal lakoltak ezért
a bitón!
– akik kegyetlen börtönökben sínylődtek
évekig
– azok előtt az
asszonyok előtt,
akik magukra vet-
ték a rájuk eső
részt, akik éppúgy
megszenvedték eze-
ket az éveket, mint
maga a kedves;
Meg kell hajta-
nunk a fejünket azok
előtt, akik már nin-
csenek közöttünk,
akik már megkap-
ták azt a bizonyos
égi behívót, és azok
előtt is fejet haj-
tunk, akik velünk él-
nek, akik tanúi vol-
tak azoknak az októberi napoknak…
Hadd köszöntsem őket most külön szere-
tettel!
1956-ból olyan képek rögzültek az utó-
kor memóriájában mint: a Rádió ostro-
ma; a Sztálin-szobor ledöntése; levert vö-
rös csillagok; utcai máglyán égő személy-
zeti iratok; fák mögül lövöldöző gyerekek;
Molotov-koktéllal kilőtt szovjet tankok; go-
lyózáporban a téren életveszélyben átfutó
elsősegély-nyújtók. Látjuk lelki szemeink-
kel e véres eseményeket. Hátborzongató,
szívszaggató érzés.
Nem! Nem fordulhat többet elő és ne is
forduljon elő soha többé, hogy erőszak, ke-
gyetlenség, hazugság uralkodjék egy sza-
badságra született nemzet fölött!
Ma másfajta csatákat vívunk. Nem véres
csaták ezek, de jelentőségük ugyanolyan
nagy, mint az 52 évvel ezelőtti élethalál-
harcoknak. Most éppúgy, mint akkor, a
szabadságunk a tét.
Mert az emberhez méltó élet a szabad-
ságban gyökerezik. És nincs szabadság,
amelyet ne kellene megszolgálni.
Amikor hétköznapjaink csataterein küz-
dünk:
– a tisztességes megélhetésért vívunk
– gyermekeink megélhetéséért, kenyeré-
ért, jövőjéért
– a család összetartásáért
– a barátainkért
– a szerelemért
– önmagunk személyes életéért
– a nemzet szabadságáért
– és a világ embertelenné válása ellen
vívjuk mindennapi harcunkat, itt Szar-
vason, éppúgy, mint Debrecenben vagy
Győrben, vagy az ország bármely más ré-
szén.
1956. örökösei azok, akik lélekben fi a-
talok maradnak. Nem kényelmesedhetünk
el. Nem dőlhetünk hátra. Nem mondhat-
juk, hogy elfáradtunk. Fiatalnak kell ma-
radnunk szívben-lélekben egyaránt: ezt
mondja ma nekünk ’56. És mi ezt a taní-
tást hagyjuk örökül gyerekeinknek, unoká-
inknak. És akkor nyugodtan mondhatjuk:
Nem félünk a holnaptól, mert látjuk a teg-
napot és szeretjük a mát.
Köszönöm megtisztelő fi gyelmüket.
A polgármester ünnepi beszéde után
a pártok, civil szervezetek, intézmények
képviselői megkoszorúzták a szarvasi ’56-
os emlékművet.