Főoldal
A mĂşlt szilĂĄnkjai
Képek a város jelenéből
Szarvasi KrĂłnika
A Szarvasi KrĂłnika KiskĂśnyvtĂĄra
A Szarvasi KrĂłnika repertĂłriuma
A Szarvasi KrĂłnika szĂĄmai
  A honlap kÄ‚Å szĂ­tői
Szarvasi Krónika


<< Vissza

Zsáky

Szerkesztette Merkel Emma

Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 12. 50 o. Szarvas, 2006

Zsáky István (1930, Budapest-2001, Szarvas) tanár, festõmûvész. Budapest: nemcsak szülõvárosa és gyermekkora, hanem az iskolai évek és a pesti grundok világának élményt adó környezete. Kalocsa: ifjúságának városa, a Duna, a gemenci táj, a vizek, erdõk, ligetek világa itt ragadja meg, és adja kezébe elõször a festõ ecsetjét.

Tanítói diplomáját megszerezve a Képzõmûvészeti Fõiskolán tanul tovább. Édesanyja korai halála és a család szétesése miatt a Képzõmûvészeti Fõiskolát nem fejezi be. Szegedre megy, és rajztanári diplomát szerez. Orosházán kap tanári állást, itt rendezi meg elsõ önálló kiállítását (1960).

Szarvasra meghívásra érkezik: a Felsõfokú Óvónõképzõ Intézet tanára, majd a Fõiskola tanszékvezetõ tanára lesz. Szarvason válik a Körösök világa, a Viharsarok, a békési táj festõjévé.

Harmincegy önálló és közel hatvan kollektív kiállításon mutatja be munkáit itthon és külföldön. A Magyar Alkotómûvészek Országos Szövetségének tagja. Halála után a Békéstáji Mûvészeti Társasága örökös tagjává választotta. Munkái közintézményekben (Békéscsaba, Hódmezõvásárhely, Kalocsa, Orosháza, Szarvas) és magángyûjteményekben találhatók.
Zsákí István albumát Merkel Emma szerkesztette és jelentette meg, aki társa volt az életben és az alkotó munkában is.

* * *

Egy szokatlanul gazdag és egységes ouvre birtokosaként jelentkezett elsõ kiállításán, 1960-ban, Orosházán. Festményein a valóság és az élet tükrözésére, a szépség tolmácsolására vállalkozott úgy, hogy merészsége nem lett hatásvadászat, a finomsága sohasem lett ellágyulás. Mûvészi optimizmusát szelíd derûvel adja át a szemlélõknek.

Piktúrája olyan tradíciókra épül, amelyek a magyar festészet legigazibb értékei, és úgy magyarok, hogy közben európaivá válnak. Nehéz lenne õt izmusokba, irányzatokba sorolni, legtöbbször a téma határozza meg kifejezésmódját, eszköztárát. A színek hangulata, a koloritás egyik legfontosabbnak választott kifejezési formája.

Érdekes, nem elõzményektõl mentes fogalmazásmódot vállalt fel, amit konzekvensen végigjárt úgy, hogy a képzõmûvészet minden kifejezõeszközét fölényes biztonsággal ismerte és alkalmazta.
Csendes meditálásnak tekinthetõk munkái. Nyugalmat keres a viharsarki világban, a megformálandó témához szenvedélyesen, figyelmeztetõen, az érzelmek felõl közelít. Õszintén vallja a szépség és harmónia iránti vágyát és ennek kifejezését az emberi lét minden megnyilvánulásában.

Ha munkássága eredõit keressük, legerõsebb szálak az alföldi realistákhoz vezetnek. Festészete szorosan kötõdik az alföldi tájhoz, az itt élõ emberekhez. Több képén találkozunk a békési tájjal, a paraszti munkát végzõ emberekkel. A látott világhoz, vizuális élményekhez, azokban a mûveiben áll legközelebb, amelyekben az ember is jelen van. Összefogottság, egyszerûsítés érvényesül bennük. Megfáradt, megtört alakok - fénykörrel, aurával körülvéve - emelkednek fel nehéz sorsukban, szótlan drámaiságukban.

Szeretet fogalmazódik meg a pasztellszínekkel átölelt öreg parasztemberek ábrázolásában. Érzékeny vonallal keresi az asszonyi mozdulatokban a harmóniát. Képein a "való" és annak "égi mása" néha egyszerre jelennek meg, mesehangulatú líraként hatva. Portréi beszédesek, jellemábrázolása szinte eszköztelen, mégis hatásos. Önarcképein tekintete csupa kérdés és egyben szelíd vallomás is.

Csodálattal tölti el a Körös-vidéki táj néha mozdulatlan, majd villanó gyorsasággal változó világa; s hogy minden pillanatot megragadjon, a festõi kifejezésmód útjait keresi. Gyermekkorától õrzi természet- és hazaszeretetét; az Isten - haza - család a vezérlõ elv életében; ez adott neki tartást, motiváló erõt, elhivatottságot. Ebbõl táplálkozott eszmerendszere, ebbõl választotta témáit, életmintáit. Tájképei - azon túl, hogy bensõ világába visznek - a szülõföld és népe igaz, õszinte szeretetét tolmácsolják, keltik életre a szemlélõben.

Kevés tája van az országnak, amelyet nem keresett fel. Mindig meghatottan látogatta a Kárpátok világát, a Székelyföldet, szívesebben, mint a mediterrán tengerpartokat. Szófiában a Nevszki-katedrális altemplomában látott ikonok, Esztergomban a Keresztény Múzeum középkori alkotásai maradandó hatással voltak rá. Az ikonfestõket lelki rokonainak tartotta, mert jómaga is a tisztaságot, szeretetet és jóságot kereste és értékelte a világban.

A mûtermébe látogató mindig találkozhatott ikonjaival: különös, hangtalan ének minden ilyen alkotása. Mûveivel ugyanazt vallja: az élet, a béke, a harmónia - és mindenek felett az ezeket hordozó ember - szeretetét és tiszteletét.

Lakásban képek, képek, képek: Körös-parti csillogás, tüneményes csendéletek, kisvárosi utcák, erdélyi dombok, hegyek... Az egész Kárpát-vidék ad itt találkozót annak, aki idelátogat.