Kis füzet nagy gondolatokkal

Nagy Annamária - Kocsis Mihály: Érzés
Szarvas, 2004. 30 oldal

A Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Karának Diákjóléti Bizottságának és másoknak a segítségével megjelent két végzős hallgató verses füzete.

Dr. Virágné Horváth Erzsébet Ajánlójában így ír: "Ajánlom egy fiatal lány és fiú verseit mindazoknak, akik vállalják önmagukat, és megtépett világunkban, még szeretni szeretnének."

A két szerző bevezetőjében, ahol már kérdőjelet raknak a cím után ("Érzés?"), mintha maguk is egy kissé elbizonytalanodtak volna közben - így írnak: "Vannak dolgok melyekről nap mint nap mást gondolhatunk. Ugyanazon dologról másként vélekedünk, mint tegnap."

És valóban, ők már érzékelték, hogy minden változik, benne mi is, de ők vállalják ezt, magukat, érzéseiket. Igaz ugyanakkor, ahogyan ők írják: "Kiben eső esik, kiben Nap süt, kiben egyik sem, kiben mindkettő."

Verseikben - méltán állíthatjuk - mindkettő!

A kis kötetben nagy gondolatok, mély érzések vannak, és - hogy teljes legyen az egyenlőség - mindkét szerzőtől 11-11 vers található. A címlapon Ruzicskay György Küzdő lovak című képe látható, mely jól szimbolizálja a szerzők belső vívódásait, és a versek között is található másik három -ismeretlen, vagy ez ideig alig ismert Ruzicskay - kép.

A Szarvasi Krónika felelős szerkesztője tavaly azt kérdezte egy hasonló amatőr verses kötet megjelenése kapcsán, hogy érdemes volt-e megjelentetni azt. Ez a kérdés ezzel a verses fűzettel kapcsolatban is megfogalmazódott bennem, de hamar el is vetettem, meg is válaszoltam magamnak a fenti kérdést. Igen! Ki kellett adni, meg kellett jelentetni. Nem csak azért, mert lehet, hogy ez lesz az egyetlen verses füzete ennek a két "amatőr" versírónak, de az is lehet, hogy két tehetséges ember első szárnypróbálgatásai ezek! Ha már egy-két gyöngyszem is megcsillan a füzetben, akkor már megérte!

A gyöngyhalásznak hányszor kell lemerülnie, és hány meg hány kagylót kell felhoznia kínkeserves légszomjjal küzdve, amíg egy különösen szép gyöngyszem előkerül.
Én több gyöngyszemet is találtam a füzetben. Ilyen, éppen a legutolsó, Kocsis Mihály Az emberek című verse, melyben így ír:

"Ha kezedet nyújtod a karodat akarják,
de ha neked kell a kéz, a fejüket lehajtják.
Ha rájuk nézel, elfordulnak,
De ha elfordulsz, utánad futnak."

Hát nem furcsák az emberek?- kérdezhetjük együtt a szerzővel. Társadalmi tűkörkép ez ma.
Az utolsó versszak felel is a kérdésre, amely amolyan felnőttes hitvallás is:

"Ezért legyünk mi mások, de nem különbek,
legyünk csöndesen nagyok s nemesen egyszerűek.
És szeressünk, hogy szeressenek...

Hát ilyenek legyünk mi emberek."

Külön dicséretesnek tartom, hogy egy mezőgazdasági kar segít kiadni egy verses füzetet. Többen kérdezték tőlem is, miért éppen ez a kar a Tessedikből, miért éppen két gazdász hallgató - ráadásul két levelező tagozatos-, és miért nem valamelyik másik, humán szakirányú kar adta ki, vagy segítette kiadni a verseket.

Jogos kérdések ezek.

Kocsis Mihály mindig is kacérkodott a művészetekkel. Gyakran szerepelt kari ünnepeken levezetőként, vagy adta elő saját verseit, írásait, illetve írt néha a főiskolai újságban amolyan prózai szösszeneteket.

Nagy Annamária a másik szerző - visszahúzódóbb típusú, de - gondolom -, összehozta őket a vers szeretete, az alkalom, a versírás alkalma. Összehozta őket a kiadás ötlete.
Ő verseiben tárul fel. Kétségek, vágyak gyötrik, néha rémálmok, nagy mélységek. Gyakran visszatérő a félelem, amit pl. a Csak a sötét című versében fogalmaz meg:

"Félek. Egyedül vagyok.
Körülöttem minden üres,
Csak egy csillag ragyog.
Félek. Nagyon egyedül vagyok."

Telitalálatnak tartom az "Egy barát" című versének és a hagyatékból nemrég előkerült Ruzicskay Elment című rajzának a párosítását:

"Volt egy barátom,
ki több volt mindennél,
de ez a barátom
elment, már nem él."

Így már érthető a mélységes szomorúsága, néha "depresszió"-ja (Én vers). Érthető, amikor ezt írja A kavics című versében:

"Lelked egy testbe van bezárva.
Ez a test hol semmi, hol kincs,
S e test a nyitó kulcsra várva
Te vagy kedves, kis kavics."

Lehet, hogy nem mindég a legszebbek a rímek, lehet, hogy nem mindég van kicsiszolva minden gyöngyszem, de ajánlom mindenkinek forgatni, olvasni, és elgondolkodni rajtuk!

A szerzőkkel értek egyet, amikor azt írják bevezetőjükben: "Az emberi kapcsolataink, egymáshoz való viszonyunk, ha csak szimpla lemeztelenített érzéseken alapulna, talán őszintébb, természetesebb, egyszerűbb lenne."

A kis fűzet külön érdekessége, hogy 11 db számozott példány készült, melyek címoldalán nem a Ruzicskay kép található, de a két szerző sárgulási "buliképe". Ez volt a meglepetése K.M.-nek a szerzőtárs számára. Különös ötlet, vagy inkább frappáns húzás?
Gratulálok a szerzőknek és segítőiknek.

Dr. Reszkető Péter