SZARVAS
Békéscsaba, 2004. 131 o.

Recenzió - némi malíciával

Valószínű nagyon gazdagok vagyunk, hogy egymást követő évben újra megjelenik Szarvas város albuma. Nem, ez nem a tavalyi csodálatos művészi fotóalbum, de ez ugyanazon a címen jelent meg. (Szarvas, Kukatz [SÍC!] Informatika kiadásában, főszerkesztő Réthy Emese, fényképeket készítette (Photos by, Fotografovali) Porzsolt Előd, Réthi Hunor; Felelős kiadó: Réthy Emese; Nyomda és kötészet: Kolorprint Kft., Békéscsaba, 2004).

131 oldalon, 30 oldalas (terjengős) bevezetővel, 145 fotóval jelent meg ez a könyv, melynek a címe szintén "Szarvas", bár a képek előtt már azt írják a szerzők, hogy "Szarvas képekben". Úgy látszik a könyvkiadásba is belopózott a politikusoktól mostanság önigazolásként hallható borzalom: Nem etikus, de nem törvénytelen! Nos, etikátlan!

Jó lett volna az egész könyvnek valami más címet adni, vagy legalább az előbb említett belső fejezetcímet kiírni rá, mert lehet, hogy a szerkesztők - két fotózó és egy szerkesztő - még nem tudják: nem illik ugyanazzal a címmel új könyvet kiadni.

Nos, most üzenem nekik: Nem illik! - és akkor nagyon finom voltam. Ez így ugyanis plágium! Még jobban elfogadnám, ha valóban egy más szemszögből látatott, csodálatos albumot vehetnénk a kezünkbe, de sajnos azt kell mondanom: Nem! Ez nem olyan könyv.

Kezdjük azonban az elején.

Már a címoldalon éppen a lényeg, a Farkas és Romulus-Remus alakja nem látszik, de nem jobb a hátsó borító "glauca" fenyő képe sem - én legalábbis biztosan nem ezzel reklámoznám az Arborétumot! Városunk címerállat szarvas-szobra is elvész a rosszul megválasztott háttérben.

Nem látszik a Kossuth utcai képeken a lényeg - az Ótemplom, pedig onnan az a leglényegesebb, azon túl, hogy az az utca sem olyan. Az egy patinás, érdekes beépítésű, a városvédők és a főépítész által is megőrzésre méltó kisvárosi látvány. A fotókon ennek alig van nyoma.

Nincsenek szerkesztve, nincsenek jól beállítva, megkomponálva a képek. Nem látszik az Arborétum különlegesen szép fogadóépületének az egyik sarka. Lemaradt a képről az új református templom egyik oldala, ráadásul sötét a kép. Nincs a képen az Aranyszarvas apartmanház egyik sarka, hiányzik az Aranyménes panzió mindkét széle. Színtelen az egyébként csodálatos, világos gimnáziumi aula, rajta a szegény "félbevágott" takarítónő! Tessedik Múzeum belső kiállítóterméről készült képek egy része kritikán aluli, Tessedik székének képe életlen.

Nem is sorolom tovább. Gondolom más objektív kellett volna, vagy be kellett volna állítani a képet, vagy várni kellett volna jobb fényviszonyokra (lásd Ótemplom egyébként elronthatatlan látványa). Nos, itt azt is elrontották: fél órával előbb tetszettek volna odamenni!

Más bajom is van a könyvvel. Van ismerősöm, aki azt állítja, hogy a szarvasi utak, aszfaltok, betonplaccok, koszos járdák, üres terek albuma ez. Sajnos igen: gyakran - a képek egyharmadán az aszfalt, a beton, a járda uralja a kép jelentős részét (csak példaként a 108. oldalon a 122. fotón a repedezett beton a kép felületének több mint a felét foglalja el, de ilyenek a 114., 120., 121., 123. stb. számú képek is).

Mondhatnám azt is, hogy érdekes, de itt nem erről van szó!

Nincs kompozíciószerkesztés, nincsenek arányok, mintha nem lenne érzék, nem lenne türelem. Úgy tűnik, hogy a "fényképezgető" csak erre járt, és ha már itt volt elkattintgatott néhány filmet, de nem volt szíve kiválogatni, és kidobálni a selejteket, a kevésbé jókat: "Jó lesz az!" -felkiáltással.

Én is ilyen fotókat készítek, amikor túrázgatunk, de sietünk, és közben a családom sürget, rángatja a könyökömet, nincs időm jól beállítani a gépet. Úgy tűnik itt is gyakran megrántották a fotós kezét - ennél nagyobb címet nem mernék adni az uraknak - vagy mit is mondok!

Sok képen belóg, hiányzik, vagy éppenséggel nem látszik jól, vagy lemaradt valami.

Lehet fotózni, amikor ráér az ember, nem ügyelve szabályokra, nem komponálva, nem szerkesztve, ahogy esik... Nem kell hozzá szakértelem. Nekem százszámra van ilyen negatívom, de soha nem jutna eszembe még megmutatni sem senkinek, pedig akad köztük néhány egészen jó..., de csak véletlenül egy-egy igazán jó fotó. Soha nem jutna eszembe albumot összeállítani ezekből.

Lehet fényképeket készíteni. Ez már szakma! Ehhez már oda kell figyelni, meg kell keresni a témát, kilesni a legjobb szöget, ügyelve arra, hogy a lényeg rajta legyen, lehetőleg középen, megkomponálva, megszerkesztve elkapni éppen azt a PILLANATOT. Ilyet is sokan tudnak csinálni. Ezek már megmutathatók másnak is - többnyire.

Lehet művészi fotókat készíteni, de ehhez már nagy tudás és nagy gyakorlat kell...és valami plusz, ami a fotóst művésszé, és a képét művészfotóvá avatja.

Nem állítom, hogy a jelzett könyvben ne lennének fényképek, mert van néhány, de tele van fotókkal!
Ha úgy jelent volna meg a könyv: Szarvas város - amatőr szemmel, még biztatgatnám is a szerzőket, csak így tovább, tessék még sokat fotózni, tessék még tovább gyakorolni a szerkesztgetést, és néhány év után, sok, kemény munkával talán összejön egy ilyen albumra való művészi fotó, de akkor sem ajánlom ugyanazon címen kiadni.

Jó lett volna az egész könyvnek valami más címet adni, vagy még jobb lett volna - így - ki sem adni. Néha nem árt egy kis önkritika és önmérséklet- most már nekem is...

Dr. Reszkető Péter.