|
Korim János 20. Décse Egykor virágzó, ma már nem létező falu. Hajdani létezését hiteles források bizonyítják. Győrfy György írja: "Álmos herceg (1108 után) e faluban népeket adott a dömösi prépostságnak; az 1138-i összeírás szerint 15 kenyéradó szolgát, (nomina sevorum Embeldi, Ete, Cene, Olup, Turidi, Kasa, Kacu, Obus, Oba, Kinis, G ..., Danid, Busco, Fermanis, Apa) akik Tamász falu (Zaránd vm lakóival együtt 25 köböl márcot (cobulus marci) tartanak szolgáltatni, az egyháznak egyéb szolgáltatásai mellett, ugyanott négy szabadot adott (nomins liberorum ... Selle cum f-is suis, Kanda, Kuene, Sonuk). (7 Győrfy) 1216-ban említést tesz Décséről a Nagyváradi regestru. (8 Haan: 158.l.) A XV.sz. elején a Maróthy család tulajdona, a XVI. sz. elején pedig az orodi káptalan tulajdona. (4 Haan: 158.l.) Csánki szerint a Hunyadiak korában, 1403-ban a következő alakban fordult elő: Deche, ekkor vámszdőhely is volt. (5. Csánki: 560.l.) 1509-ben Gyula várának birtokosa, György brandenburgi őrgróf éjjel megrohanta és törvényes birtokosaitól erőszakkal elvette Décsét. Az eset törvény elé került, s Décsét visszaadták törvényes bortokosának. (9. Haan: 158.l.) Az 1528-as térképen Detze alakban szerepel. (22.M.o. térképe 1528). 1537-ben, amikor Zápolya János Gyuláról Heves megye felé ment, Décsén
ebédelt. (8. Haan: 158.l.) Az 1560 körül készült gyulai uradalom urbárium falvai között szerepel Décsei: Deche. "'Censum Sancti Michaelis a singulis sessionibus per d. 50. Summa unis anni facit f.42.d. - Circa festum Sancti Georgii dant communiter f. 42. d. - Circa festum Nativitatis Domini dant singuli per f d. 1. Dant singuli panem 1. Item singuli pullum 1. Item dant singuli ova 10. Item qui porcos tenent, dant singuli porcum 1. Item dant nonam de omnibus segetibus, videlicet tritico, ordeo, avena, milio." (26. Urbáriumok: 787.l.) Magyarra fordítva: Mindenegyes zsellértelek (porta) a Szentmihálynapi adót 50 dinárban köteles kifizetni. Egy év összege családonként 42 dinárt tesz ki. Szentgyörgy ünnepe táján közösen fizetnek 42 dinárt. Karácsony ünnepe körül egyenként ... dinárt. Egyenként adnak kenyeret, ugyanakkor mindegyik ad csirkét, 10 db tojást, akiknek disznója van, azok egyenként egy disznót adnak, ugyanakkor kilencedet adnak minden gabonatermésből, búzából, árpából, rozsból és zabból. Ebben az időben Décse volt a környék legnagyobb faluja. Bizonyíték erre az 1562-ben készített megyei összeírás, amely szerint Berényben 33, Kondoroson 97, Décsen 107, Csabán 50, Gyomán 27, Kákán 14, Szentandráson 29, Csabacsüdön 55, Orosházán 39, Szarvason 13 család volt. (21. Neumann: 38. l.) A felsorolt 10 falu közül Décse a legnagyobb, megelőzve olyan falukat, mint Orosháza, Csaba (Békéscsaba), Szarvas, Gyoma, Mezőberény. Lakosságának pontos létszámát nem tudjuk meghatározni, Neumann szerint 1563-ban meghaladta a 800-at. (21. Neumann: 21.l.) Vallási tekintetben református község. Ölvödi Gábor, décsi pap jelen volt az 1569-ben Nagyváradon tartott református gyűlésen, s a végzéseket aláírta. (8. Haah: 158.l.) Temploma is volt, amely a török pusztítás után is fennállt egy ideig, míg a török a décsi, báboczkai, soproni, csabacsüdi templomok tégláit Gyulára és Szarvasra szállította és fürdőket épített belőle. (15. Knics. def. II.: 203.l.) A török uralom magyarországi következményit ismerjük. Békés megye nagy része elpusztult, ez történt Décsével is. Az addig virágzó falu eltűnt a föld felszínéről, soha többé nem épült fel. Elpusztulásának időpontját nem tudjuk pontosan. Zsilinszky az 1580-as évekre teszi elpusztulásának időpontját: "Halásztelken és Kákán kívül Décs, Kamut, Kondoros, melyek addig népes falvak valának, szintén ekkor lettek pusztává." (29. Zsilinszky: 16.l.) Décse nevével találkozunk Básta egyik levelében, melyet 1603. április 9-én írt Kolozsvárról özv. Apafi Miklósné és gyermekei részére. A levélben megerősíti őket a régi tizedfizetés alóli mentességükben. A felsorolt birtokok között találjuk Décsét is. (27. Básta levelezése: 203-204.l.) A XVIII. sz. elején a Jakus család birtoka, egészen addig, míg 1655-ben Wesselényi Ferenc nádor Básty Jánosnak adományozta, a beiktatási okmányban már mint puszta szerepel. (8, Haan: 158.l.) Az egykor virágzó és nagy falu 1655-ben már kihalt pusztaság. 1655 után már csak mint legelő, pusztaság szerepel az okmányokban. 1720-ban, amikor Harruckern János császári élelmezési hadiszállító megkapta Békés megye nagy részét, Décse is az adománybirtokok között szerepelt. "Az 1723-ban kiadott, s 1736-ban megújított adománylevélben a következő helységek és puszták adattak át Harruckernnek és örököseinek: ... Kis és nagy Décse ..." (29. Zsilinszky: 27.l.) Décse eddig önálló falu volt, nem tartozott egyik falu fennhatósága alá sem. Harruckern telepeseket hívott a kipusztult falvakba, hogy meg lehessen indítani a termelést. A falvak határai nem voltak rögzítve, s így a földesurak tetszés szerint növelhették a falvak határait. Így került Décse is Szarvas fennhatósága alá. Rögtön a letelepedéskor a "régi Décse falu egy részét, ... 1726-ban a kis-décsi pusztának a felét, ... 1751-ben a Nagy-Décsének nevezett pusztát egészen" adta oda Harruckern a szarvasiaknak. (21. Neumann: 133.l.) A földesurak önkényesen állapították meg a határokat az egyes falvak között, de azért tekintettel kellett lenni a hagyományos határokra is. Sok esetben bírósági tárgyalásra is sor került, mint pl. 1737-ben, amikor a per tárgyát a Szarvas és Túr (Mezőtúr) között húzódó határ képezte. Több tanú megítélésével igyekeztek eldönteni, hol is húzódott a régi határ, s azt is figyelembe véve húzták meg az új határokat. "Tugya bizonyosan, hogy Túr városa földit és Kis Décs pusztát Nügy foka hasíttya el ... " (9. Haan, Zsilinszky: 267.l.) A volt birtokosok nem nyugodtak bele birtokaik elvesztésébe, s sorra igénypört indítottak azok ellen, akik a bécsi udvartól kapták birtokaikat a török által megszállt területek felszabadulása után. Ezeket a területeket az udvar "vérrel" szerzett birtokokként, azaz újszerzeményi birtokokként kezelte, s csak azoknak adta vissza birtokait, akik hiteltérdemlően tudták igazolni igényük jogosságát. Ezt bebizonyítani a hosszú török uralom után igen nehéz volt. Az egyes családok teljesen kihaltak, a birtokigényt igazoló okmányok vagy elpusztultak, vagy elkallódtak. Az udvarnak így könnyű dolga volt, s így került majdnem az egész Békés megye a kincstár kezére, s az leghűségesebb alattvalóinak elajándékozta ezeket a gazdátlanná váló földbirtokokat. Egy ilyen tulajdon-visszaszerzési perről tudunk Décse esetében is, amikor "Fráter Ferenc Décse miatt igénypört kezdett Harruckern ellen, de igényét kellően igazolni nem tudván, keresetétől elmozdítatott." (8. Haan: 158.l.) Décse a török hódoltság alatt elpusztult, s a továbbiakban mint puszta, lapos, tábla szerepel, de néha még előfordul önállóan is, mintegy jelezve egykori önállóságát. Az 1882-es helységnévtárban (13, Helységnévtár: 66.l), és az 1900-as helységnévtárban (12. Helységnévtár: 193.l.) elpusztult faluként szerepel. Neumann is említi a puszta megjelölés nélkül 1835-ben, amikor a földesúrral egy 80 tagú bizottság tárgyalt a legelő-elkülönítés ügyében, s emiatt zavargások törtek ki, a jobbágyok nem akarták elfogadni a földesúr számára előnyös, s számukra előnytelen szerződést. A nép közakaratának érvényesítését ellenőrizni " ... a két Kovács, ... és Hrivnák Mihály Décsre mentek." (21. Neumann: 57.l.) Más alkalommal akkor, amikor közli, hogy 1910-ben mennyi volt a lakosság létszáma: " ... Décsen 550, ... " (21. Neumann: 137.l.) Ez azonban nem egy falu lélekszámát jelenti, hanem annak a területnek a lélekszámát, amelyet a hagyomány az egykori Décse faluhoz tartozónak vélt. Ezt a területet pontosan körülhatárolni nem lehet, ugyanúgy mint ahogy azt sem lehet megállapítani, hogy pontosan hol is terület el a Décse nevű falu. Mendöl Tibor is csak úgy zárójelben jegyzi meg, hogy valószínűleg hol volt a falu. "A Papdűlő szántóföldjeinek sajátságos észak felé való kiugrása is pontosan megfelel a décsi partidűne magasabb térszínének (Valószínűleg itt lehetett az egykori Décse falu is)" (20. Mendöl: 45.l.) A köznyelvben is általában mint Décse használatos, de előfordul a Décsilapos,
Décsipuszta, kis és nagy Décse kifejezés is. 21. Décsilapos Lásd: Décsipuszta 22. Décsimajor Urasági major volt valahol a Décsi pusztán, pontosan hol azt nem lehet
tudni, de hogy létezett az bizonyos. Neumann is megemlékezik róla a már
említett 1835-ös zavargásokkal kapcsolatban. (Legelő-elkülönítési egyezség
megkötése) 1835. március 29-én "délután a Somorin kocsmában gyűlést
tartottak, s azon elhatározták, hogy a tettleges erőszak útjára lépnek.
A gyülekezés a Stázsa halomnál volt, onnan mentek mintegy negyven kocsival
a földesúr décsi majorja ellen, ahol az alispánnak megparancsolták, hogy
a birkákat azonnal hajtassa el a közös legelőről" (21. Neumann: 57.l.) 23. Décsimocsár Neumann ezt írja róla: "Eltűntek az egykori mocsarak, így az egykor
legjelentékenyebb décsi és Gyilkos is."(21. Neumann: 35.l.) Létezése
bizonyos, a Körösök szabályozása előtt szinte az egész Körös menti terület
mocsaras volt. A lecsapolás után a Décsipuszta egy része legelő volt,
s a leglaposabb részeken ma is ugyancsak meg-megáll a víz. A mocsár azon
a részen lehetett, amit ma Décsilaposnak neveznek. Folytatjuk. Megjegyzés 1. A sorozat 1. része - Örménykút térképével és a hivatkozási számokkal
együtt - a Szarvasi Krónika 16. számában található. |
||