Molnár László
Galambtenyésztés Szarvason

Nagyon sokan nem tudják, hogy a kisállattenyésztésnek Szarvason milyen régmúltja van. Ennek egyik ága a galambtenyésztés, amit sokan csupán hobbinak tekintenek, pedig hasznos gazdasági tevékenység.

Hiteles adatok bizonyítják, hogy Szarvason a kisállattenyésztésről az 1890-es évek végétől lehet beszélni. Dr. Neumann (Nádor) Jenő, 1922-ben kiadott Szarvas nagyközség története c. könyvének 185. oldalán írja, hogy "szervezett tenyésztésről az 1900-as évek elejétől vannak hiteles adatok". Ezt támasztja alá az a tény, hogy a Szarvasi Baromfitenyésztők Egyesülete 1906. február 11-én alakult meg! (Dokumentációja megtalálható a Békés Megyei Levéltár Gyula IV. 424. "Békés Vármegyei Egyesületi Alapszabályok Gyűjteménye 979. sorszáma alatt.) Mint érdekességet megemlíthetjük itt, hogy a négy aláíró egyike Popjak György építőmester, aki a Szarvasi Járásbíróság épületét és a Szarvasi Evangélikus Új-templomot is építette, többek között.

Az egyesület kebelében tevékenykedtek galambászok is. Érdemes idézni a régi Alapszabály 3. §-át: Az Egyesület célja:
a) A baromfitenyésztés iránti kedvet és a szakmabeli ismereteket elméleti és gyakorlati úton terjeszteni.
b) A tenyésztést és a termékek értékesítését előmozdítani.
c) Kiállítások és tenyészvásárok rendezése, másutt rendezett kiállításokon való részvétel.
d) Tenyészbaromfiak és termékek az Egyesület keretén belül szervezendő "Elárusító Osztály" útján történő értékesítése, valamint a tagok ebbéli szükségleteiről gondoskodás.
e) Hasonló célú fiók egyesületek létesítése.

Az Egyesület Alapszabályának eme utolsó e) pontja tette lehetővé az egyesületen belüli más fajták tenyésztését, így a galambtenyésztést is. Bemutatókat szerveztek az 1907-es évtől. Galambokat az 1908-as évtől mutattak be, de a tartott fajtákról nincsenek hiteles adatok, csak legfeljebb találgatások. Mai értelemben vett galambkiállítást 1930. november 9-10-én rendeztek először Szarvason. A bemutatott fajtákról nem tudósított a korabeli sajtó.

Hosszú csend után, csak 1955-ben alakult önálló egyesület Magyar Galambsport Egyesület P. 7. Szarvasi Szervezete néven. Ebben az egyesületben együtt tevékenykedtek a röp- a postagalamb tenyésztők az egyéb fajtákat tenyésztőkkel. A különböző fajták tenyésztésének szakmai kérdéseiről vita folyt - amit személyi ellentétek is motiváltak - minek következtében a postagalambászok kiváltak és új egyesületek alakultak. Ez ma is így van, 1958 óta.

Az új önálló egyesület 1958. július 13-án alakult meg (az akkori Úttörő Házban) 17 alapító taggal, Magyar Dísz- Röp- Haszongalambtenyésztők Egyesülete Szarvasi Szervezete néven. (Az alapító tagok közül Benke György, Szilágyi Ferenc és Szíjjártó Péter ma is tagja az egyesületnek.) A Magyar Galambtenyésztők Országos Szövetsége V. 62. Sz. Szarvasi Egyesület néven jegyezte be az új egyesületet. Újabb névváltoztatásra 1981. május 10-én került sor Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete Szarvas néven. (A Békés Megyei Bíróság a Társadalmi Egyesületek Nyilvántartásába 1989. augusztus 3-án jegyezte be 77. nyilvántartási szám alatt. Az Egyesület ügyszáma: Tk.60.042/89.

Az új egyesületnek a taglétszáma 60-70 fő között mozgott és akkor kezdett csökkenni, amikor megkezdődött az emeletes társasházak építése, ahova fiatalok beköltöztek és kénytelenek voltak felhagyni a galambászattal. Ma az egyesületnek 2004-ben 32 aktív tagja van. Az Egyesület 1955 óta 30 nagyszabású kiállítást szervezett. Szarvason 1999-ben volt a legnagyobb reprezentatív kiállítás - az Önkormányzat segítségével - a Városi Sportcsarnokban, ahol 138 tenyésztő - köztük román és jugoszláv - 45 fajtából 852 galambot és baromfit mutatott be. Az egyesület elvileg kétévenként rendez kiállítást. A jogelőd tiszteletére a 100 éves évfordulón 2006-ban kellene nagyszabású kiállítást rendezni. Külföldi kapcsolatainkat az akkori körülmények között, sok utánajárást követően 1983-ban sikerült megteremteni Szarvashoz hasonló városokkal a romániai Jimbolia (Zsombolya) és a Jugoszláviai Kula város egyesületeivel. Abban állapodtunk meg, hogy tenyésztési tapasztalatainkat kicseréljük és egymás kiállításain kölcsönösen részt veszünk. (Első alkalommal az 1984-ben Szarvason rendezett Nemzetközi Kiállításunkon 19 romániai és 16 jugoszláviai tenyésztő vett részt.) A kapcsolat a mai napig élő a Vajdasági Kula tenyésztőivel. A romániai partner egyesület szétesett, kapcsolataink megszakadtak.

Az eltelt években mindig volt Egyesületünkben olyan tenyésztők, akik országosan is ismertek voltak. A teljesség igénye nélkül néhányuk megérdemlik nevük ismertetését: Székely Andor (Magyar óriás házi, Carrier) Vágó Pál és Szíjjártó Péter (Római óriás) Benke György (Magyar begyes) Janecskó Pál, Kriska Pál (Lengyel hiúz) Csasztvan György, dr. Hanzó Lajos (Bocharai dobos) Kriska Pál, Kriska Mihály (King, Pacsirta) Kohut Pál, Farkas András (Mondén) Gyekiczki András, Tisljár György (Strasszer) Bagi Isván, Jambrik János (Texán) Litavszky György (Római óriás) Veles György (Holland bóbitás) Tisljár György (Óriás orpington) Benke György (Holland bóbitás) Litavszky György (Hamburgi pettyes) voltak a legismertebbek.

Díjnyertes postagalamb Herkó László tenyészetéből

Az egyesület ma is él és csendben tevékenykedik. Az idényben 15 tagja kilenc kiállításon vett részt 214 bemutatott galambbal. Részt vett az egyesület 2004. novemberében a Kulán (Szerbia-Montengró) rendezett Nemzetközi Kiállításon 49 galambbal. Kondoroson, Kunmadarason országos fajtakiállításon sikeresen szerepeltek tenyésztőink. Ezen kívül még Orosházán, Gyulán, Szabadkígyóson, Tótkomlóson és Békéscsabán vettek részt tenyésztőink kiállításon. A kiállításokon való részvétel kettős célt szolgált. Bemutatni tenyésztésünk eredményeit és biztosítani a kölcsönösséget egymás kiállításainak látogatásában. Személy szerint ki kell emelni azokat a tenyésztőinket, akik a legtöbb galambbal szerepeltek és a legjobb eredményeket érték el: Bagi István (42) King és Texán, Litavszky György (41) Római óriás, Veles György (26) Német díszposta, Antverpeni díszposta, Janurik Mihály (20) King, Janecskó György (16) Lahóra, akik elismerést érdemelnek. Sokan tenyésztenek gazdasági vegyes galambokat, hibrideket, ám ezek a galambok kiállításon nem szerepelhetnek. Túl a szakmai sikereken, azt is tudni kell - és értékelni - hogy a kiállításokon való részvétel (nevezési díj, előkészítés, oda- és visszaszállítás, belépődíj, katalógus vásárlás) igen jelentős anyagiakat jelent.

A postagalamb tartása akár több száz éves múltra is visszatekinthet. Akkoriban a hírszolgáltatást töltötte be még a korabeli háborúk idején is. Ezt a funkcióját a hírközlés technikai eszközeinek fejlődése következtében elvesztette. A postagalamb tenyésztése egy idős az 1906-ban alakult Baromfitenyésztők Egyesülete megalakulásával. Mint azt tudjuk 1958-ban kiváltak a postagalambászok és a P.7.Szarvasi Egyesületben önállóan tevékenykedtek. Az egyesület elnöke Benkő László volt, akit Farkas András követett. Az egyesület jelentős szerepet töltött be a környéken. Később az 1960-a évek közepén, - személyes nézeteltérések miatt - többen kiváltak és megalakították a P.3.Szarvasi Postagalambsport Egyesületet, Hudák Mihály elnök vezetésével. A szétválás annyira meggyengítette a Farkas András által vezetett régi P.7. Egyesületet, hogy az néhány évi próbálkozás után megszűnt. A P.3. Egyesület folytatta eredményes működését hosszabb ideig Krizsánszky János vezetésével, mígnem a történelem megismételte önmagát és a személyeskedések következtében az egyesületből 11 fő kilépett 2000. február 7-én és új egyesületet alapított P.13. Szarvasi Postagalambsport Egyesület néven. Ki gondolta ekkor, hogy az a fiú, aki 1955-ben sokat időzött az Úttörő Ház udvarán lévő "bemutató galambház" előtt és elkötelezte magát a postagalamb tenyésztése mellett, az a Herkó László lett az egyesület elnöke.

Az Egyesületnek 16 tagja van, ám az ereje abban van, hogy mindannyian szívvel lélekkel foglalkoznak a postagalambok tenyésztésével. A "Dél Tisza Röpcsoporthoz" sorolták az egyesületet, mely két zónára oszlik, Békés megyei és Csongrád megyei zónára. Az utóbbit 2003-as év hozta meg az igazi előretörést az egyesület életében. A fiatal galambok kategóriájában rendezett 4 verseny közül 3 versenyt a szarvasiak nyertek meg.

Litavszki György római óriás hímje

Középtávon Demjén Antal a zónabajnok. Hosszú távon Olejár Pál a zónabajnok. A fiatal galambok bajnokságát Szabó Imre galambjai nyerték.
Rövid távon 9 versenyt írtak ki, ahol Kasik Mihály, Misurda András, Olejár Pál, Dankó Pál, Herkó László és Szabó Imre sikerrel szerepeltek. A rövid távú csapatbajnokságot 10 elkülönített galambból az 5-ös befutó alapján Demjén Antal nyerte. Középtávon 5 versenyt rendeztek (300-500 km.) ahol Dankó Pál, Misurda András, Herkó László, Olejár Pál és Herkó Ákos szerepelt sikeresen. A középtávú csapatbajnok 10 galambból 5-ös befutó alapján ismét Demjén Antal lett. Hosszú távon (500-900 km) 4 versenyt írtak ki, ahol Prága, As és Magdeburg indításból Szabó Imre galambjai szerepeltek sikeresen, míg egy hónappal később az As-ból indított galambok közül Herkó László galambjai nyertek. A hosszú távú bajnokságot 10 elküldött galambból az 5-ös befutó alapján Olejár Pál lett első. A szuper-hosszútávú (1000 km) versenyen Rostokból indítottak galambokat. Egyéniben a szarvasi Misurda András galambja nyert, csapatban pedig Herkó László galambjai lettek a legjobbak.
A 2004-es esztendő újabb előrelépést hozott, az egyesület tagjainak döntő többsége áttért, a korszerű, minden igényt kielégítő elektromos rögzítő rendszerre. Ennek az a lényege, hogy a versenyeken használatos gumigyűrű helyett "csip"-et (elektromos versenygyűrű) tesznek a galambok lábára, és ha a galamb hazaérkezik, egy speciális szerkezet jelzi a galamb érkezését, és rögzíti az idejét. Ez természetesen komoly kiadást jelent.

A Szarvasi Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete és a Szarvasi P.13. Postagalambsport Egyesület vezetése és tagsága korrekt baráti kapcsolatokat ápol, ami elősegítheti a szarvasi galambtenyésztés jó hírnevének öregbítését.