Tudósportré

Dr. Dörnyei Sándor
Egy furcsa alak városunk múltjából

Régi újságokban tallózva mindig megörülök, ha Szarvassal kapcsolatos közleményekre bukkanok. A ilyen hírek, cikkek igen sokfélék, városunk múltjából sok apróbb-nagyobb eseményt, elfeledett neveket villantanak fel. Érdemes lesz talán ezekből néhányat felelevenítenünk. Ezúttal egy nem mindennapi személyt igyekszem elővezetni a feledés homályából.

* * *

Többször megakadt a szemem azon a visszatérő címen: "A szarvasi borbély szótárából". Ezeket a cikkeket olvasva meglepetéssel állapíthattam meg, hogy még ma is ismert humoros "meghatározások", mint például a "nyakkendő = nyaktekerészeti mellfekvenc" és társai régi elődökre tekinthetnek vissza, s ez a nyelvi játék talán Szarvasról indult hosszú útjára.

Történetünk kiindulása a Jókai Mór szerkesztésében megjelenő Üstökös című élclap 1872. április 13-i számának ez a közleménye:
"Sz. városban él egy, termetén és irgalmatlan bassus hangján kívül különösen "szófabrikátori" tehetsége miatt nagy területen széles hírre jutott borbély. Szellemi iparcikkei közül néhányra az illetékes "Nyelvőrnek" is felhívjuk különös figyelmét. Íme: a "borbély" szót nem kifejező voltánál fogva "szőrtelenítő hevenyész" praktikusabb szó által ajánlja kiküszöbölendőnek a merész neolog; a zongorának "magyaribb" neve ez a hexameter: "billegetéssel hangrazavart három lábú kasztli". A mészáros pedig, miután a tót meszo /hús/ szóból ered, helyettesítendő a "baromszurdi" szóval; a mészárszék meg elgyen "húsvetélő kamara".

A fenti, beharangozó cikk után egymást követték a szarvasi borbély szótárának kisebb-nagyobb részletei. 1877. január 27-ig tíz alkalommal jelent meg ilyen szógyűjtemény. Összesen 87 szó "helyettesítő" kifejezését találtam meg. Ezekből lássunk egy kisebb válogatást:

A 19. század eleji nyelvújítás szóalkotási megoldásait felhasználó /pl. mérnök mintájára fénynök/, fattyúhajtásait pedig mintegy parodizáló "szófaragónk" utánzóra is talált. A Gyulán megjelenő Békés című újság 1875 elején - borbélyunk nem kis bosszúságára - közölt néhány hasonló szóalkotást. Mesterünk önérzetesen utasította vissza módszerének hívatlan elferdítését, s azt "utánzati négykézlábúság"-nak minősítette /utánzati négykézláb = majom/ a "minőségileg árva kapargány"-okat.
De ki volt városunk eme országos hírre jutott fia?
A halálakor megjelent nekrológok megadják a kérdésre a választ. Sztraka Lajos borbély volt ez a nevezetes szarvasi személy. Fiatal korában részt vett a szabadságharcban, azután telepedett le Szarvason, s több tulajdonságával is jelentős népszerűséget szerzett. Az Üstökös c. helyi lap is említi basszus hangját. Valóban a helyi dalárda egyik oszlopa volt, az oszlop szót akár szó szerint is vehetjük. Atléta termetével is kiemelkedett az énekesek közül, de ő volt a dalos ünnepeken akkoriban szokásos felvonulásokon a zászlóvivő, s a legnagyobb szél sem tudta kicsavarni kezéből a lobogót. Dalárdai működésének azonban volt egy emlékezetes, bár nem dicsőséges mozzanata. Egyszer ugyanis a jutalomra is esélyes együttest azzal ütötte el a sikertől, hogy az egyik piano után harsány hangjával hamarabb kezdte a következő fortissimo részt.
Sztraka Lajos azonban nemcsak "szófacsarászati" és dalnoki tudományával érdemli meg az utókor emlékezetét, hanem repülési kísérletével is, mondhatjuk, hogy a ma divatos sárkányrepülési sportot szerette volna "felfedezni". A mondabeli Ikarosz és igen sok további sikertelen próbálkozó nyomába akart lépni. Ennek a híre a szépirodalomban is fennmaradt.
Sipos Soma helybeli ügyvéd, lapszerkesztő, a korabeli Szarvas jótollú krónikása terjedelmes költeményt írt "A repülő borbély" címmel. A Máté néven szereplő borbélyról elmondja, hogy

"A repülés a mestersége
Gyilkos vágyat önt szívébe."

Komájával tanácskozva rájön:

"Hiszen nem is oly nehéz
Az az egész repülés:
Egy legyen meg: csak a szárny!
S meg van oldva a talány."

Hozzá is kezd az előkészületekhez:

"Gyűlnek immár nagy halommal
Tollseprűk és csirke-szárnyak,
Máté ebből épít szárnyat."

Ezután megtörténhetett a kísérlet:

"Rozzant kunyhó tetejében
A komának szöllejében
Ócska gólya-fészek áll.
Üggyel-bajjal, lomha testtel
Ide kúszik Máté mester,
Innen osztán - égbe száll.

Mert miként a kandi vércse
Sík mezőn ha egerészve
A magasból földre csap;
Máté mester oly mesésen
Hull alá s egy nyekkenéssel
Érkeztéről hírt is ad.
Szörnyű, szörnyű a kudarca!
Porba verve orra-arca,
Elöl, hátul
Minden íze ég pogányul."

Komája mindjárt meg is mondja a kudarc okát:

"Ne okozza kend a szárnyat+
Lássa kelmed, kifeledtük,
Hogy a szárnyba
Nehéz a kend hasa-hája!"

Máté mester ezek után kénytelen belátni:

"Hogy madárhús kell a szárnyra,
Mert a szárny még nem madár."

Sipos Soma azonban nemcsak ezzel a verssel mutatta be az érdeklődő világnak a szarvasi borbélyt, hanem valószínűleg ő gyűjtötte össze és foglalta írásba Sztraka Lajos szótárának a szemelvényeit, és juttatta el az Üstököshöz - saját írásaival együtt. Az újság szerkesztője ugyanis többször üzent Szarvasra "S.S"-nek, mondott bírálatot a beküldött közleményekről, kért újabb írásokat vagy türelmet az anyagtorlódás miatt késlekedő közlésért. Az Üstökösben megjelent humoros írások legnagyobb része névtelenül jelent meg, így - sajnos - nem tudjuk megállapítani, hogy Sipos Somának milyen írásai láttak napvilágot az Üstökösben.

A magányosan élő Sztraka szomorúan fejezte be regényes életét. Egy évig ágyhoz szegezte a betegség, s 1886. július 1-jén váltotta meg kínjaitól a halál. A temetés költségeit barátai, ismerősei adták össze, a koporsójára volt honvédtársai helyeztek koszorút.