Dr. Juhászné Darabos Mária- Szironyné Zsabka Edit
A Petőfi Sándor Általános Iskola története

A jogelődök

A kezdetektől az 1940-es évekig

A Petőfi Sándor Általános Iskola történetét időrendileg két nagy egységre lehet osztani: a tanyai és a városi időszakra.
A tanyai iskolák Szarvas város külterületén szórtan helyezkedtek el. Központjuk a Középhalmi Általános Iskola volt, a többi iskola tagiskolaként működött. Egy- egy iskolának az idők folyamán több neve is volt, melyet területi egységéről, útvonal menti helyéről, eredeti rendeltetéséről, az iskola első vagy nevezetes tanítójáról, illetve építtetőjéről neveztek el.

A Középhalmi körzethez az alábbi tagiskolák tartoztak (földrajzi elhelyezkedésük a térképvázlaton látható):

1. Középhalom (Ószőlő, Dauda-féle iskola) - jelenleg Evangélikus Ótemplomi Missziós Központ.
2. Széles úti iskola (Érparti szőlő) - most fogadóként működik.
3. Rózsás I. (Molnár-féle iskola) - jelenleg magánház.
4. Rózsás II. (volt munkásszállás) - jelenleg gazdasági épület
5. Bolzamajor - épületét lebontották.
6. Hertelendymajor -lebontották.
7. Horváthmajor (Horváthpuszta) - lebontották.
8. Ezüstszőlő (alsó tagozat) - lebontották.
9. Ezüstszőlő (felső tagozat) - épületében jelenleg a Szlovák Önkormányzat Közösségi Háza működik.
10. Csabai úti iskola (Ugari iskola) - ma a Vadásztársaság Központja.
11. Siratói iskola (Siratószőlő) - ma az Öregek Napközi Otthona.
12. Orosházi úti iskola - jelenleg Régimódi vendéglő.
13. Káka - lebontották.

Ezek az iskolák különböző időben kezdték és fejezték be tanítási funkciójukat. A felsorolt iskolák közül több már a 19-20. század fordulóján is működött. Ezek rendkívül nagy gyermeklétszámú, evangélikus egyházi iskolák voltak: Ószőlő, Ezüstszőlő, Siratószőlő, Káka, Rózsás. Az Ószőlői iskola 171 tanulója szorongott egy tanteremben, egy tanító vezetése alatt, de több iskola is igen magas létszámmal működött.

A Középhalmi Általános Iskola tagiskolái

A Középhalmi Általános Iskola tagiskolái

Az ilyen iskolákban bontott csoportban délelőtt, illetve délután is volt tanítás. Az egyházi és községi vezetők egyetértettek abban, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Így a körzetben 1906-ban három községi iskola épült a fent említett egyházi iskolák tehermentesítésére: a Széles úti, a Csabai úti és az Orosházi úti iskola. Ezen iskolák felügyeletét a Községi Iskolaszék gyakorolta. A tanítás szigorúan az állami tantervhez igazodott.

A Széles úti iskola

Az új iskolák minden tekintetben korszerűbbek voltak, mint az előbbiek. Szép külső kivitellel épültek. Tantermeik világosak voltak, felszereltségük bővült. Szolgálati lakással rendelkeztek, melyhez nagy kert és bizonyos négyszögöl földterület is tartozott. Előnyükre vált, hogy földút helyett makadámutak mellett épültek.

Az új iskolák megléte csak részben tudta enyhíteni a tanulói zsúfoltságot, még mindig 90-120 között mozgott az osztálylétszám. A földosztás után Klebersberg Kunó kultúrpolitikus (a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter) javaslatára uradalmi kastélyból, majorságból, gazdatiszti lakásból tantermeket alakítottak ki.

A Horváthmajori iskola

Így az ószőlői körzet ismét három iskolával bővült, mégpedig a Bolza-majorral (1947-ben alakult egy tanter-mes, egytanítós népiskola, tanulóinak létszáma meghaladta a harmincat), Hertelendymajorral (a két tantermes, kéttanítós 1-8. osztályos iskolát a hertelendymajori kastélyban helyezték el; állami segítség mellett társadalmi segítséggel jött létre; az első tanévben 63 tanulója volt) és Horváthmajorral (egy tantermes, egytanítós alsó tagozatú népiskola, amely 1947-ben alakult; létszáma minden évben 30 fölötti volt). Ezeket az iskolákat az Endrődi útról csak földúton lehetett megközelíteni. Mindhárom helybeli népiskola volt. A körzet tagiskolái így kb. 6-8 km távolságra helyezkedtek el egymástól. Az ószőlői központtól a legtávolabbi tagiskola Káka, a várostól pedig Horváthmajor volt (16 km).

A Hertelendymajori iskola tanulói és tanítójuk, Lustyik János 1950-ben.
Felső sor: Szebegyinszki György, Hegedűs Zoltán, Brachna András, Szebegyinszki János, Kondacs György, Hidasi Pál, Gerhát János, Veles György. Középső sor: Valach Zsuzsanna, Valach Erzsébet, Szebegyinszki Judit, Gyuris Judit, Gyuris Anna, Kepka Mária. Alsó sor: Gerhát Pál, Valach Mihály, Tolnai Mihály

Az Orosházi úti iskola.

A János v itéz szereplőgárdája (1958) (Tanító:Bérces György és felesége)

Az uradalmi épületekben kialakított termekben tanító nevelők szinte semmilyen felszereléssel, szemléltetőeszközzel nem rendel-keztek. Ki ahogy tudta, úgy oldotta meg a hiányosságok pótlását. Horváthmajorban a "számológépet" Jánovszky Etelka tanítónő rokona, Demeter András vasúti ács készítette el, a fagolyókat vadgesztenyével helyettesítette. Hertelendymajorban még ülő alkalmatosság sem volt, így Borgulya István tanító kisszéket, sámlit hozatott a tanulókkal, hogy leülhessenek. Ezek az iskolák, illetve termek kényszermegoldások voltak, de szükség volt rájuk. Csökkentették a nagy létszámú iskolák osztályainak létszámát; és - a szülők óhajának is eleget téve - csökkentették az iskolába járás több kilométeres gyalogútját.

A Középhalmi Általános Iskola létrejöttének előzményei

A Kákai iskola tanulói. A tanítónő Fazekas Erzsébet

Az 1940-50-ig tartó évtized nagy változást hozott a társadalomban, így az oktatási rendszerben is. A változás az ószőlői körzet iskoláira is hatott. Az iskolákat 1948-ban államosították. Megszűnt a 6 osztályos népiskola, helyette egységesen nyolcosztályos állami általános iskola jött létre, mely kétéves ismétlő tagozattal bővült a tovább nem tanuló gyermekek részére.

1948-ban az egyik körzeti iskola az Ezüstszőlői Állami Körzeti Általános Iskola volt. Szervezője és igazgatója: Jankó István. Részei: Ezüstszőlői, Hertelendy-, Horváth-és Bolzamajori iskolák.

A Rózsás I. iskola épülete

A másik központ a Középhalmi Körzeti Állami Népiskola (Ószőlői iskola) lett, ahol ebben a tanévben három tanteremben 1-4., 5. és 6-8. osztályú összevont tanulócsoportokkal kezdődött meg a tanítás. Igazgató: id. Molnár László volt. A felsős osztályok három helyen működtek: Ószőlőben, Széles úton és az Endrődi úton a posta melletti épületben, az ún. Plachi-tanyán. Ide tartozott még a Rózsási iskola is.

1950-ben átszervezés után az Ezüstszőlői és a Középhalmi Ált. Iskola összeolvadt egy igazgatási egységgé, így valamennyi fent említett tagiskola a középhalmi körzet része lett.

A Középhalmi Általános Iskola

Az iskola létrejötte (1949)

1949-ben az Ószőlői iskolában Dauda Mihály lett az igazgató. Irányításával a romos, egy-egy tanteremmel rendelkező urasági épületeket lebontották. Az Ószőlői iskola telkén, a keresztút mellett olvasókör működött. Ezt az épületet - a bontott anyagból - egy teremmel bővítették, melybe egy felső tagozatos osztály került. Így 1950 mérföldkő lett az iskola történetében, mert minden felső tagozatos osztály saját teremmel rendelkezett.

A Középhalmi Körzeti Általános Iskola első éve (az ülő sor közepén): Dauda Mihály, Jeszenszky Hilda (Csaba Ernőné), Jeszenszky Hedvig (Hantos Gusztávné), Hantos Gusztáv

A Középhalmi Általános Iskola központi épülete

Később az építkezés tovább folytatódott. Az építőanyagot a lebontott tanyák anyagából szerezték. A bontási munkálatokban az iskola nevelői, tanulói valamint a szülők is részt vettek a tanítás után, délutánonként. Dauda Mihály kitűnő szervező és iskolaépítő volt. A téglát, faanyagot maga szállította, kölcsön vontatóval. Az építkezésen a Kugyelka házaspár, Skorka Mihály és családja, a Sonkoly család és még sokan mások munkálkodtak. Végre egy helyre került az ószőlői felső tagozat.
Az új iskola neve: Középhalmi Körzeti Általános Iskola lett, igazgatója Dauda Mihály. Az iskola teljes foglalkoztatású hivatalsegédje Júró Mihály volt, egészen nyugdíjazásáig, utána pedig - az iskola megszűnéséig - Paulovics Györgyné.

A Széles úti iskola tanulói 1953-ban; tanítónő Jeszenszki Antalné

1953 januárjában két épületben, öt tanteremben, 1-4. osztályú összevont alsó tagozatban, és négy teljesen osztott felső tagozatú osztályban folyt a tanítás. Nyolc általános iskolai tanító, ill. szakos tanár dolgozott az iskolában. A felső tagozat kibővített telkén sportpálya és játszótér is volt. Az iskola korszerűen felszerelt szertárral és könyvtárral, valamint gyakorlókerttel is rendel-kezett.
Az utolsó iskolabővítés 1968-69-ben zajlott. A régi Ószőlói iskola tanterméből két tantermet alakítottak ki saját erőből, s egy előteret is építettek a bejárat elé. Felépült egy 40 m2 alapterületű politechnikai műhely a fiúk, és egy kisebb konyha a lányok gyakorlati oktatásának céljaira.

A megszűnt és lebontott három iskolában - fennállásuk alatt - a következő nevelők tanítottak.
Horváthmajor: Bozóki János, Jánovszki Etelka, Szekera Erzsébet.
Bolzamajor: Busi Lajosné (Frecska Erzsébet), Dankó Pál, Kovácsik Rózsa, Jeszenszki Hilda (Csaba Ernőné), Komár Éva, Szakács Mihály.
Hertelendymajor: Borgulya István, Borgulya Istvánné, Hantos Gusztáv, Holp József, Holp Józsefné, Lustyik János.

Középhalom-alsó 1957, tanítónő: Dauda Mihályné

A nevelők számára problémát jelentett a kijárás. Néhányan magánházaknál kaptak elhelyezést (Dévaiéknál, Trnovszkiéknál, Plachi-éknál, Gáléknál) Sokan kerékpárral, később "Dongó" motorral közle-kedtek a csonttörő makadámutakon. Az sem volt egyedi eset, hogy a sártól beragadt kerékpárt a férfiak a vállukra vették, a nők pedig a legközelebbi tanyán hagyták, majd gyalog folytatták útjukat. Az őszi, téli időszakban petróleum-lámpával majd a későbbiekben gázlámpával világítottak. Kevés iskolában volt takarító személyzet, így a fűtés is a nevelőkre hárult - egy-egy tanuló segédletével. A szülők is hozzájárultak a termek fűtéséhez, gyermekeikkel kukoricacsutkát, gyújtóst, fát küldtek az iskolába. Ivóvízhez a feltöltött fali tartályokból jutottak a tanulók. A nevelők nehéz tanyai körülmények között tanítottak, de mindig hittel, gyermek és hivatásszeretettel dolgoztak.

A megszűnt iskolák miatt a gyermekeknek több kilométert kellett gyalogolniuk az iskola és a lakásuk között. Időközben a Rózsási Állami Tangazdaság kialakította a rózsási lakótelepet, ahol jelentős volt az alsós gyerekek száma. A szülők kérésére a Tangazdaság egy termet biztosított tanítási célra, ez lett a Rózsás II. iskola. Egyetlen kis tanteremből állt, de a kis létszámú tanulócsoport (1-4. összevont osztály, 12-18 fő) számára az alapvető célnak megfelelt.

A középhalmi tantestület (1954-ben): Domoki Emma, Jeszenszky Antalné, Busi Lajosné, Nagy Kálmánné, Szekera Erzsébet, Dr Károsy Gyuláné, Dr. Molnár György, Kollár Piroska (Bérces Györgyné), Molnár György, Hajdú Ildikó (Tusjak Mihályné), Kovács György, Dauda Mihályné, Kovács Pál, Máyer Gellért

A hatvanas évek: városiasodás

1962-ben igazgatóváltás történt. Dauda Mihály posztját Vadai István vette át (1962-1965), őt Thury György (1965-1967-ig) és Kutas Ferenc (1967-1971) követte.

A tanyai körzet villamosítása az évtized első felében történt, de tagiskolánként más-más időpontban. Ez a tény megkönnyítette a nevelők munkáját. Heti terveikbe beépítették a rádió és a televízió délelőtti oktatási műsorait, a délutániakat pedig a gyerekek otthon kísérték figyelemmel.

A Középhalmi Általános Iskola felső tagozata kivételével még mindenütt osztatlan vagy részben osztott osztályok működtek, változó létszámmal. Az osztatlan tagiskolákban 4-12 között váltakozott az egyes osztályok létszáma, de Rózsás II,-ben évekig 10-12 tanulóból állt a teljes csoport A körzetesítés pillanatában általában 10 körül mozgott a tanulócsoport létszáma. A felső tagozat önálló osztályainak létszáma 18-25 között mozgott. Volt olyan év is, amikor az Ezüstszőlői iskola részben osztott felsőseinek létszáma megközelítette a központi iskoláét.

A tagiskolák együttműködése ellentmondásos volt: az egészséges verseny és a rivalizálás jellemezte ezeket a kapcsolatokat, amelyek jórészt a tanítók személyes, emberi kapcsolatain múlott. A tanulmányi színvonal egységesítéséhez jelentősen hozzájárult az 1968-tól éveken át működtetett tanév végi felmérési rendszer, amelyet az első év gyenge eredménye miatt ellenérzéssel fogadtak a nevelők, de később - az eredmények ugrásszerű javulásával - elfogadtak.

A Széles úti iskola szülőinek "meszelőbrigádja"

Az osztatlan iskolákban az oktatói-nevelői munka a nevelési és oktatási terv (NOT) szerint történt. Minden nevelő heti tervet készített osztályai tanításához. Erre egy nagy alakú, hivatalos dokumentum szolgált, amelybe órákra lebontva be kellett írni a tanítóval tartott, közvetlen, valamint az önálló órák anyagát. A közvetlen órába beépült az önálló óra vezetése is (házi feladat ellenőrzése, önálló óra anyagának előkészítése, egyéni segítségnyújtás, az órai tananyag összefoglalása, házi feladat kijelölése stb.).

A tanítók munkáját központilag kiadott tanmenet (egy vaskos könyv) segítette. Ezekben órákra lebontott tanmenetjavaslat és módszertani útmutató is helyet kapott. Ennek használatát az tette lehetővé, hogy az államilag szabályozott oktatásban minden tantárgyat - az egész országban több mint egy évtizedig - tantárgyanként azonos tankönyvből tanítottak.

A mindenkori igazgató kérésére a tagiskolák nevelői félévkor és a tanév végén írásos beszámolót készítettek csoportjaik neveltségi-oktatási szintjéről. A tantestületi értekezleteken egy-egy tagiskola nevelője beszámolt osztályai neveltségi-oktatási fokáról.

Az igazgatók pontos, precíz, következetes munkát követeltek beosztottjaiktól. Így minden nevelő ismerte a követelmények rendszerét, és annak osztályonkénti és időbeli fokát. Az 5. osztályban tanító tanárok ismerték az alsó tagozatos követelményeket is, hogy megkönnyítsék az átmenetet a 4. osztályból az ötödikbe.

A nevelőktől nagy felkészültséget igényelt a napi 5-6 közvetlen és ugyanannyi önálló óra. A felügyeleti hatóságok óralátogatásaikon nemcsak az oktatás-nevelés színvonalát értékelték, hanem az óravázlatokat, dolgozatokat, a tanulók füzeteit, a reális értékelést is ellenőrizték. A szemléltető eszközök hiányosságát sok nevelő önmaga pótolta saját készítésű táblázatokkal, faliképekkel, albumokkal, eszközökkel. A tantestület nevelőit a pontos napra kész munka jellemezte. A körzet nevelői között erős volt az összetartó erő. Problémát a körzeten belüli áthelyezések okoztak, amely az igazgató döntési joga volt. Így a körzet egy-egy nevelője 2-3-4 tagiskolában is tanított az egymás utáni években.

Ez alól a szlovák nyelv kivételt képezett. A szlovák nyelvet beszélő illetve tudó tanítók, tanárok órarendje úgy készült, hogy a hét bizonyos napjain átjárhassanak azokba az iskolákba, ahol a tanító a szlovák nyelv ismeretével nem rendelkezett.

A középhalmi körzetben különböző végzettségű nevelők tanítottak: elsősorban tanítók, később általános iskolai tanárok, de - különösen az első években - képesítés nélküliek is. (Az 1960-as évek első felében a központi iskola egyetlen főiskolai végzettségű tanára Medvegy György, Ezüstszőlőben Holp Józsefné volt.) A 60-as évek közepétől néhány nevelő főiskolai diplomát szerzett, ill. főiskolát végzett tanárokat alkalmaztak. Ebben az időszakban a város legfiatalabb tantestülete dolgozott az iskolában: az átlagéletkor 28 év volt. Ez meghatározta a tantestület baráti légkörét. Gyakoriak voltak a kispályás labdarúgó mérkőzések (tanár-diák meccsek; Középhalom-Ezüstszőlő; Középhalom-Kondoros; Középhalom-Kardos tanári "összecsapások"), valamint a pingpong-mérkőzések.

Kardos-Középhalom kispályás labdarúgó-mérkőzés 1970-ben. A középhalmi csapat (az álló sorban balról negyedik): Patkós Béla, Mikolik Gábor, Szabó János, Kondacs Mihály, Tóth István. Guggolnak: (a labdával) Fábri Dániel, Kutas Ferenc, Zuba Mihály

A gondnoki teendőket a Szlovák Általános Iskola gondnoka végezte, majd 1970-ben a Középhalmi Általános Iskola önálló gondnokságot kapott. Az első önálló gondnok: Litauszky Györgyné volt, (1970/71-ben fél évig Antal Zsuzsanna helyettesítette), őt Bodai Józsefné követte, aki a jogutód 3. Sz. Általános Iskolában is folytatta tevékenységét.

Az iskola sokáig zárt egységnek számított a városban, a többi iskola alig vett róla tudomást. Igazi kapcsolatot eleinte csak Dauda Mihály igazgató személyes összeköttetései, ill. a május elsejei felvonulásokon való részvétel jelentettek: a tanulók látványosan feldíszített kerékpárokkal vettek részt az ünnepségeken.

Szól a rádió: Hruska Mária, Kutas Ferenc, Hipszki Mária. Előtérben és háttérben a "stúdió"

1968-tól fokozatosan kapcsolódott be az iskola a városi tanulmányi és sportversenyekbe. A tantárgyi versenyek közül több évfolyamban magyar irodalomból értek el jó eredményeket a tanulók (felkészítő Kutas Ferenc), a sportversenyeken a korosztályos labdarúgó-csapatok éveken át szerepeltek a városi élmezőnyben, s egy alkalommal a megyei döntőbe is bejutottak (edzőjük Patkós Béla volt).

1968-71-ig - a város általános iskolái közül elsőként - iskolarádió működött hetenkénti adással. Fel-szerelését - egy kombinált erősítő- rádiót - az egyik városi iskolából selejtezték le, a vezetékhálózatot az iskola dolgozói építették ki. A műsorokat - bár többnyire élőadások voltak - egy kezdetleges Tesla magnetofonnal rögzítették és ját-szották be, vágásra nem volt technikai lehetőség. 1968-ban rendeztek először ballagást Középhalmon; s készült tabló a végzősökről.

Az iskolában úttörőcsapat is működött 2753. Számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat néven. (Csapatvezetők: Patkós Béla és Zuba Mihály..) A tanulmányi és sportversenyek az úttörőcsapat égisze alatt folytak, s ugyancsak ez a szervezet táboroztatta a gyerekeket a szülői munkaközösség anyagi támogatásával.

A tanév jelentős eseménye volt az akkor kötelező honvédelmi napokon szervezett kirándulás. A teljes központi felső tagozat kerékpártúra keretében rendezett játékos honvédelmi sportversenyt (általában Halászlak környékén), amelyet rendszerint "piknikkel" zártak a tanárok és tanulók.

A szülői munkaközösség évente vacsorával egybekötött bálat rendezett, ennek bevételét fordította a tanulók táboroztatására. Eleinte minden olyan tanuló részt vehetett a nyári táborokban, akinek a szülei hozzá tudtak járulni a kiránduláshoz. 1968-tól minden évben a 8. osztály tanulói kirándultak, s a nyaralás teljes költségét - jutalomként - a szülői munkaközösség fedezte.

Az iskola rendelkezett a környék egyetlen tévékészülékével. Ennek esténkénti adásaira gyűlt össze a környék lakossága (20-30 ember, belépődíjjal), s együtt követték a világ eseményeit.

Ezüstszőlő

Az Ezüstszőlő-felső épülete

A két ezüstszőlői tagiskola - bár része volt a Középhalmi Általános Iskolának - viszonylag önálló életet élt. Szervezeti formája a központi iskolának mintegy tükre volt, és önálló múlttal is rendelkezett.

A három ezüstszőlői tanyasor Szarvastól 6 km-re, a Csabai út mellett fekszik. Az Evangélikus Egyházi Iskola a középső sor közepe táján épült. 1883-ban az ezüstszőlői lakosok iskolaépítési kérelmet nyújtottak be a presbitériumhoz. Az elnökség a középső soron két portát talált megfelelőnek e célra. Presbiteri gyűlésen (1883. június 11.) döntötték el az iskola helyét. 75 jelenlévő lakosból 74 a Nyemcsok-féle porta mellett nyilatkozott, így ezt a telket az egyház 470 Ft-ért megvette. Az iskola építése négy vállalkozó között dőlt el. A közgyűlés Holub Mihály ajánlatát választotta (1.764 Ft) 1884. július 6-án felépült az új iskola.

A tanítás először 1-6., majd 1-8. összevonásban működött, Ezüstszőlő-felsőben a hatvanas évektől 5-6. és 7-8. osztályú összevonásban.

A felső tagozat 5-6. osztálya 1968/69-ben Felső sor: Molnár Pál, Szappanos János, Benka Mihály, Bata Pál, Kovács János, Kondacs Zsuzsa, Rálik Zsuzsa. Középen: Gáspár Tamás, Liska Pál, Sutyinszki István, Misik István, Szvitan János, Zvara Erzsébet, Kézsmárki Zsuzsa, Korbely Zsuzsa, Bohák Erzsébet, Janics Éva. Ülő sor: Bíró Sándor, Petrovics János, Kozsuch Mihály, Pintér Tibor, Darabos Mária Kovács Mária, Misik Mária, Kmetykó Zsuzsa, Bárány Julianna

A felső tagozaton általában három nevelő tanított, szinte évenként más-más tantárgyat. A tagiskolát iskolavezető irányította. Iskolavezetők: Hanó János, Holp József, Mikolik Gábor, dr. Juhászné Darabos Mária. Feladatuk szinte megegyezett az igazgatóhelyettes munkájával: órarendkészítés, tanórák látogatása, nevelési - oktatási szintek ellenőrzése, helyettesítések beosztása, túlórák vezetése, az iskola állagának, felszereltségének, eszközeinek védelme, leltározás stb.

A közvetlen és önálló órák nem kis feladatot adtak tanulóknak, tanároknak egyaránt. A közvetlen órák heti óraszáma a városi iskolák óraszámának fele volt. Az önálló órák elnevezése is tükrözi, hogy a gyermekek a tanár irányításával önállóan dolgoztak. Nem csoda, hogy önállóságuk, lényeglátásuk kiemelkedő volt. Eredményük nem maradt el a városi iskolákétól. A városi versenyeken az 1960-as évek közepétől indultak a tanulók; a kisebb létszám miatt Középhalom és Ezüstszőlő-felső társult. A városi iskolai versenyeken sorozatosan "dobogós" szintet értek el magyar irodalomból, elsősegélynyújtásból (felkészítő: Darabos Mária). Mindkét iskolában nagy sportpálya volt, a tanárok ezt alaposan ki tudták használni a testi nevelés érdekében.

A tanulók állóképessége igen jó volt, a futball volt a kedvencük. Gyakran közös mérkőzések zajlottak (Középhalom-Ezüstszőlő-felső, vagy tanár- diákmeccsek). A középhalmi pálya alkalmasabb volt a futballra, ezért itt felnőtt meccseket is bonyolítottak le, melyeket utána ebéd és vacsora is követett. Ezeken a meccseken Középhalom és Ezüstszőlő egy csapatot alkotott minden férfi nevelő bevonásával. A csapatösszevonás a tanulókra is vonatkozott.

A központi és tagiskolákban egyaránt rendkívül segítőkész, aktív munkaközösség alakult ki. A közös munkában kivétel nélkül minden szülő részt vett (rendezvényeken, ünnepeken, nyári tapasztási, meszelési, festési, takarítási munkákban).

Ezüstszőlő-felső futballcsapata 1964-ben

A nevelők és a szülők közötti kapcsolat példamutató volt, egymás iránti kölcsönös tiszteletadás jellemezte. Ez a kapcsolat a mai napig fennáll. A szülők hálásak voltak, hogy összevont osztályú iskolából gyermekeik továbbtanulásakor nem küszködtek hátránnyal. A Közép-halmi Általános Iskolában két úttörőcsapat működött: Középhalmon a 2753. Számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat, Ezüstszőlőben a 4643. Számú Ságvári Endre Úttörőcsapat. Az Ezüstszőlői iskola csapatvezetője a mindenkori iskolavezető volt, kivételt képezett az utolsó időszakban Kondacs Mihály alsós nevelő, aki csapat-vezetői teendőket is ellátott. A tanulók szerették az úttörő foglalkozásokat (még a nem úttörők is részt vettek), mert igen változatosak voltak. Az alaki formaságokon kí-vül játékok, versenyek, kerékpártúrák, Körös-parti kirándulások, tsz- és üzemlátogatások, különböző előadások, idős és fiatal meghívott vendégek élmény-beszámolói tették érdekessé, tanulságossá, mozgalmassá az együttléteket.

Majális, 1966

1976: tanévzáró; úttörő- és kisdobos-avatás. Elöl Kmetykó Zsuzsi és Csellár Sanyi

Minden tagiskola évente kultúr-műsorokat rendezett a tanulók és a lakosság részére. A tanévzárót kisdobos- és úttörőavatással kötötték össze. A nap folytatása nagyszabású ebéd (13 birka, a tanulóknak ingyen), délután játék, műsor a gyerekekkel, majd este hajnalig tartó táncos rendezvény a felnőttek részére.

Ezüstszőlősi gyerekek a Balatonon

Az ezüstszőlői iskola telkén volt a környék egyetlen, jó ivóvizű, fúrott kútja. Itt mindig találkozott néhány lakos, akik beszélgettek, óraközi szünetekben egy-egy nevelő is társult hozzájuk.
Az iskola platánfája alatt állt, illetve most is áll a harangláb. Molnár Gyuri bácsi volt a harangozó, aki minden délben és ünnepen megkondította a harangot, sőt a lélekharangot is egy-egy ezüstszőlői lakos utolsó útján. Az iskola tisztaságáról Zleszik Pálné majd Kovács Pálné gondoskodott.

Ezüstszőlő-alsó

Az Ezüstszőlő-alsó tagozat új iskolaépülete az 1940-es évek végén épült, közel a Berényi úthoz. Az öreg iskola épületéből az alsó tagozat az új iskolába költözött át.
Az osztályok összevonása gyakran változott. Először a tanítás osztatlan 1-4. formában indult. A későbbiek folyamán részben osztott 1-2., 3-4., vagy 1-4., 2-3., illetve 1-3., 2-4. osztályos összevont tanuló-csoportok működtek. A tagiskola jogilag a Középhalmi Iskola része volt, gyakorlatilag azonban az Ezűstszőlő-felső számára biztosította a tanuló-utánpótlást.

Az Ezüstszőlő-alsó tagiskola tanulói 1951-ben. Tanítónő: Jánovszky Etelka. Az osztály létszáma 64 volt, a képen csak a lányok láthatók, mert a fiúk nem fértek rá a képre.

Az Ezüstszőlő-alsó tagiskola tanulói 1956-ban.
Tanítónők: Nagy Kálmánné és Csaba Ernőné

A Középhalmi Általános Iskola megszűnése (1976)

Anyák napja az utolsó tanévben. Minden gyerek és minden szülő részt vett az ünnepségen

Az 1960-as évektől - a tanyavilág sorvadásának következményeképp - megkezdődött a tagiskolák létszám-csökkenése. A tanügyigazgatás államilag kiadott feladata volt az ún. körzetesítés. Ez gyakorlatilag a tagiskolák felszámolását jelentette. 1967-71 között megszűnt a Csabai úti és az Orosházi úti iskola. Ezek felszerelését - bár korábban más igazgatás alatt álltak - a középhalmi iskolába szállították. Ugyancsak megszűnt a két Rózsási iskola, rohamosan csökkent a Széles úti és az Ezüstszőlői, de a központi iskola létszáma is. Amikor a távolabbi tagiskolák megszűntek, a nevelők és a tanulók a közelebbi tagiskolába vagy Középhalomra kerültek.

Az utolsó farsang Közép-halmon. Jelmezben a díjazottak: Zahorecz Tibor és Maczik András

Ez is farsang: már az "üj" iskolában. Az 1. díjas Melich Mihály, a háttérben (balra) Kohut Pálné és Fábri Dániel

Volt olyan tagiskola is, amelyet másik tanyai körzethez csatoltak nevelő-jével együtt (Inkey-Káka, Csabai út).

1971-ben Szabó János lett az igazgató, s ő vezette az iskolát 1993-ig. Irányításával zajlott le a körzetesítés. 1975-ben megszűnt az Ezüstszőlői tagiskola, 1976-ban pedig a Középhalmi Általános Iskola felső tagozata is. Az intézmény jogutódja a 3. Sz. Általános Iskola lett.

A megszűnt tagiskolák nevelői (betűrendben):

- Inkey-Káka: Bógyik Györgyné, Dankó Mária (dr. Csörge Tiborné, az egykori kalocsai érsek húga), Fazekas Erzsébet, Paraszt Ferencné, Thury György és Thury Györgyné.
- Rózsás I.: Bérces György, Czmarkó Dóra, Harasztiné Kiszely Mária, Janurik Mihály, Kohut Pál, Kutas Györgyné, Major Erika, Molnár László.
- Rózsás II. (ÁG.): Földi Istvánné, Hanó Erzsébet, Hegedűsné Komlovszky Aliz, Kohut Pálné, Lévainé Szabovik Zsuzsanna, Paraszt Ferencné.
- Középhalom: Bobvos Mária (Bencsik Istvánné), Brachna Judit, Czerjak Pál, Czmarkó Dóra, Dankó Pál, Darabos Mária, Dauda Mihály, Dauda Mihályné, Domoki Emma, Fábri Dániel, Földi Istvánné, Frankóné Vida Anna, Gulyásné Rohoska Gizella, Hajdú Ildikó (Tusjak Mihályné), Hegedűs Zoltánné, Jankó István, Kalmár Magdolna, Ketzer Tamás, Kollár Piroska (Bérces Györgyné), Komlovszky Ildikó (Szabó Pálné), Koszti Pál, Krausz János, Kutas Ferenc, id. Lipták Mihály, Liska Erzsébet, Medvegy György, Molitórisz Matild (Fehér Lajosné), id. Molnár László, Novodomszki András, Novodomszky Zsuzsanna, Patkós Béla, Pribelszki Károly, Ruzs Molnár Ferencné, Stefán Mihály, Szabó János, Szakács Mihály, dr. Szakmáry Sándorné, Szekera Erzsébet (Romhányi Henrikné), Szolni Etelka, Tóth István, Tóth Jenőné (Müller Mária), Tőkés Gyula, Trizna Jenő, Thury György, Thury Györgyné, Vadai István, Vadai Istvánné, Zima Pál, Zuba Mihály.
- Sirató: Csellár Sándorné, Darabos Mária, Fábri Dánielné, Fazekasné Kovács Magdolna, Hanó Erzsébet, Jánovszky Margit (Roszik Jánosné), Roszik János.
- Csabai út: Bógyik Györgyné, Gyulainé Halász Vilma, Trnovszki Márton.
- Orosházi út: Bérces György, Iványiné Remenyik Mária, Kollár Piroska (Bérces Györgyné), Major Erika, Molnár Jenő, Szekera Erzsébet.
- Széles út (Érparti szőlő): Jeszenszky Antalné, Keresztényi Magdolna, Kohut Pál, Kondacs Anna (Kohut Pálné), id. Regős Mátyás, Szvák Pál.
- Ezüstszőlő-felső: Bérces György, Bobcsek János, Bohnyat Zsuzsanna, Darabos Mária (dr. Juhászné), Fábri Dániel, Fest Attiláné, Folytán Jánosné, Gazsó Pál, Hanó János, Holp József, Holp Józsefné, Jánovszky Etelka, dr. Károsy Gyuláné, Kovács Pálné, Litauszka János, Medvegy András, Megyeri György, Mikolik Gábor, Mile Dániel, Palkovics Sámuel, Patonai János, Pettendi Margit (Paraszt Ferencné), Remenyik Ilona, Roszik István, Thury Katalin (Mikolik Gáborné).
- Ezüstszőlő-alsó: Csaba Ernőné (Jeszenszky Hilda), Csellár Sándorné, Jánovszki Etelka, dr Károsy Gyuláné, Kondacs Mihály Nagy Kálmánné, Pataki István, Pataki Istvánné, Szabovik Zsuzsa, Szolni Etelka. Az iskola felügyelői: Valach János és Nyemcsok Mihály. Esküdtek: Huszárik Pál, Liska Pál.

A Petőfi Sándor (3. Sz.) Általános Iskola

A 3. Sz. Általános Iskola (1976-84)

Az első farsang a "hármasban"

A körzetesítés után az iskola a városba költözött. Ekkor, 1976-ban kapta a volt Középhalmi Általános Iskola a 3. Sz. Általános Iskola nevet. A tanulócsoportok nagy része (14 tanulócsoport) bekerült a városba a Szabadság u. 12. sz. alá, az azóta lebontott régi Holéczy-házba (a volt Háziipari Szövetkezet épülete). Mostoha körülmények nehezítették az iskola működését. Az ideiglenesen kialakított tantermek állapota kényelmetlen, elhanyagolt volt, nem oktatásra készült. A pincében is folyt a tanítás, dohos, nyirkos, sötét termekben. Az épületbe beköltöztek a rágcsálók. Egy esetben - gyújtogatás következményeképpen - kiégett a tanári szoba. Az olajkályhás és szenes fűtés sok problémát okozott. Mindezek ellenére - Szabó János igazgatásával - az iskola kialakította tantestületét, a tanítás új rendjét Ez a szükségmegoldás 1984-ig, a Kossuth úti új épület elfoglalásáig tartott.

Az első ballagás a városban

A körzetesítés után, a 3. Sz. Általános Iskolához csatolva tovább működő tagiskolák voltak: Középhalom 1-4. osztály (Zuba Mihály és helyettese id. Czinkoczky Mihály), Széles út 1-4. osztály (Kohut Pál), Ezüstszőlő 1-3, 2-4. osztály (Kondacs Mihály és Patkós Béla), Sirató 1-4. osztály (Csellár Sándorné). A városban a Hunyadi úti, Dózsa György úti, Partizán úti tagiskolákban alsó tagozatos oktatás folyt, a Szabadság u. 12. sz. alatt működött a felső tagozat.
Nevelők: Balás Jánosné, Bődi Lászlóné, Czinkoczky Mihály, Csaba Ernőné, Csellár Sándorné, Dankó Edit, Darabos Mária, Darida Károlyné, Dékány Istvánné, Fábri Dániel, Földi Istvánné, Kohut Pál, Kohut Pálné, Kondacs Mihály, Magyar Lászlóné, Medvegy György, Mikolik Gáborné, Patkós Béla, Szabó János, Tóth István, Zuba Mihály.

Az iskola új épülete

1984. szeptember 1-jétől a tanítás a 3. Sz. Általános Iskola új épületében kezdődött meg a Kossuth utca 43. sz. alatt. Az új iskola felépítését a város lakói is támogatták. A munkahelyeken a lakosság "téglajegyek" vásárlásával, az üzemek, cégek gazdasági és társadalmi szervezetek felajánlásukkal járultak hozzá a 40 milliós beruházás létrejöttéhez. A kivitelezést a Szarvasi Állami Tangazdaság végezte. A határidőre elkészített, a kor igényeinek megfelelő intézménnyel gazdagították városunkat.

Az avatóünnepség egy pillanata Köpeczi Béla miniszter átadja az épületet Szabó János igazgatónak

Tizennégy tanulócsoport kapott helyett az épületben. Az alsós tanulók tantárgycsoportos, a felsősök szaktantermi rendszerű oktatásban kezdték a tanévet. A nevelési és oktatási feladatokat segítette a korszerű könyvtár, a természettudományi előadó és a technika műhelyek. Az iskola tornaterme és az udvari bitumenes sportpálya a testnevelés tantervi követelményeinek megvalósítására teljes mértékben alkalmas volt. Az épületben 400 olyan gyermek korszerű nevelése valósul-hatott meg, akik eddig szükség-tantermekben tanultak. Délután hét napközis csoportban 254 tanuló készítette házi feladatát, akiknek étkezését az iskola korszerű melegítőkonyhás étkezőjében biztosí-tották. Az oktató-nevelő munkát 28 pedagógus látta el, mindannyian szakképzettek. A korszerű oktatást nagyban segítette a városi iskolákban ekkor egyedülálló zárt televízió hálózatával ellátott, jól felszerelt stúdió, mely néhány év alatt annyira kibővült, hogy minden tanteremben televízió állt a pedagógusok és a tanulók rendelkezésére. A korszerű oktatási segédanyagok, videofilmek beépítése az oktatásba érdekessé, színessé tette az órákat.

Az újjászerveződött tantestület tagjai (1993-99): Abonyi Szilárd, Bátor György, Bődi Lászlóné, Brachna Irén, Csellár Sándorné, Csicselyné Korbely Zsuzsa, Dankó Edit, Dányi Éva, Darida Károlyné, Fábri Dániel, Földi Istvánné, Dr.Juhászné Darabos Mária, Kis Szilvia, Kiszelné Szabó Szilvia, Kocsis Jánosné, Kohut Pál, Kohut Pálné, Kozák Ferenc, László Gyöngyi, Lestyan-Goda Pálné, Lipcsiné Dombóvári Zita, dr. Majoros Ferencné, Medvegy György, Mészáros Tünde, Mikolik Gáborné, Mocskonyi Gábor, Nyíriné Somogyi Katalin, Roszjarovicz Mária, Szabó János, Sztrehovszki Katalin, Uhljár Jánosné. Oktatástechnikusok: ifj. Dankó Ervin, ifj. Kutas Ferenc.

A névadó: Petőfi Sándor

1989. október 6-án a szarvasi 3. sz. Általános Iskola felvette Petőfi Sándor Általános Iskola nevet. Az ünnepség szónoka dr. Köpeczi Béla akadémikus, nyugalmazott művelődési miniszter volt. Az avatón leplezték le Petőfi Sándor mell-szobrát, amely az iskola Dózsa György úti oldalánál áll. (Csepregi Zoltán alkotása.)

Az iskola gyakorlókertje a város külterületén állt. A nagy földterületet a tanulók művelték. Kozák Ferenc tanár sokéves tapasztalatával irányította az itt folyó munkát, nevelte az ifjúságot és mezőgazdasági munkákra tanította a gyermekeket. Évente megtermett itt kora tavasztól késő őszig mindenféle vetemény és gyümölcs. A lányok technikaórákon lekvárt, dzsemet főztek a friss eperből, a kék szilvából: önellátó gazdálkodás folyt az iskola keretein belül.

Az utolsó évek

1993-tól a városi iskolák összevonásáig, 1999-ig a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatói teendőit Bődi Lászlóné látta el.

Az önkormányzatiság és vele együtt az iskolahasználók érvényesítési lehetőségeinek kialakulása maga után vonta az oktatás "piacosodását" is. Ehhez alkalmazkodva szükség volt az iskola menedzselésére, vagyis az arculat megformálására és annak nyilvánosság elé tárására.
Az iskola profiljául az idegen nyelvi oktatást kiterjesztése mellett a környezeti nevelést, az informatikát és a kézműves oktatást választották. Ezeket a későbbi pedagógiai programban mint alapvető oktatási nevelési feladatokat fogalmazták meg a nevelők. A hatékonyság fokozása érdekében csoportbontásokat alkalmaztak elsősorban a nyelvi oktatásban, az informatikában és a technika-környezetkultúra tanításában.

A gyakorlókertben

Mindezek az elvek, és pedagógusok lelkiismeretes, szakmai-lag színvonalas munkája meghozta az eredményt, hiszen az iskolába jelentkező tanulók száma nőtt, a jelentkezők száma miatt két esztendőben (1995-ben és '96-ban) három első osztály indulhatott. A tanítási órák utáni időre igen sok szabadidős programot biztosítottak a tanulóknak, igyekezve érdeklődésüket lekötve az iskolában tartani őket szabad idejükben, az utcai csavargás helyett. Az elfoglalt szülők ezzel a törekvéssel rokonszenveztek, s ezért sok segítséget adtak az egyes programok megszervezéséhez.
Az 1994-es év az iskolai alapítvány, a "Kézenfogva a jövőért" alapítvány létrehozásáról is nevezetes. Ez a fent említett nevelési, oktatási célok, feladatok sikeres megvalósításához biztosította a szükséges anyagi hátteret. Így lehetett hagyománnyá tenni a tanév végi "legjobb nyolcadikosaink" elnevezésű kiemelkedő eredményért járó jutalmazást, a tanulmányi kirándulásokat, a környezetvédelmi túrákat, szaktáborokat és sok egyéb nemes célt szolgáló programokat.
A Petőfi Sándor Általános Iskola történetében ez volt az utolsó olyan időszak, amikor önálló iskolaként működött. Az 1999-2000-es tanévet már a három szarvasi általános iskolából kialakított összevont iskolaként kezdték az iskola tanulói és tanárai.

Az utolsó önálló év tantestülete

Alsó sor: Besenczy Zoltánné, Janecskó Judit, Kerti Éva, Glózik Klára, Papp Gabriella, Balogh Csilla, Dr Majoros Ferencné. Második sor: Sebestyénné Bíró Irén, Nyíriné Somogyi Katalin, Sztrehovszki Katalin, Holubné Mátraházi Éva, Szabó Szilvia, Hortiné Molnár Edit. Harmadik sor: Fábri Dániel, Bődi Lászlóné, Magyar Lászlóné, Lestyan-Goda Pálné, Mészáros Tünde, Pálinkásné Piskolti Ildikó, Grófné Forgács Mariann, Gombkötő Jánosné, Ambruzs Gyula. Felső sor: Kis Szilvia, Szironyné Zsabka Edit, Kis Lászlóné, Mrázné Dankó Edit, Balczóné Leszkó Klára, Zakar Erika,
Zsapka Györgyné, Fazekas Istvánné.

A kisegítő iskola

A kisegítő iskola épülete

Az 1976-os körzetesítéskor a Kisegítő Iskola a 3. Sz. Ált. Iskolához került, és nyolc évfolyamon, 72 tanu-lóval működött. Tagozatvezetők: Kozák Ferencné, Kozák Ferenc, Csipai Jánosné. Nevelők: Csikós György, Hegedűs Zoltánné, Kelemen Ferencné, Klenk Józsefné, Kozák Ferenc, Kozák Ferencné, Sárközi Annamária, Gombkötő Jánosné.

A hetvenes, nyolcvanas években a Kisegítő Iskola fő épülete (Arany János utca 82.) öt tanteremmel, egy tanári szobával és egy szertárral rendelkezett. A szertár alkalmas volt egyéni vagy kiscsoportos foglal-kozások tartására, de erre időnként a nevelői szobát is igénybe kellett venni. (Pl: logopédia, imbecil tanítás.) Az udvaron külön épületben technika-műhely, zuhanyozóval, másik épületben angol WC épült. Kialakítottak az udvaron egy bitumenes pályát kapukkal és egy kis gyakorlókerttel is. A szénfűtéses kályhákkal nagyon sok baj volt, előfordult, hogy némelyik osztály fagyoskodott a téli hidegben.

A tantestületben baráti, családias légkör uralkodott, sok mindent megbeszéltek a tanulókkal kapcsolatos problémákon kívül is. Közös névnapok, disznótoros kóstolók voltak.
A nevelőtestület hagyományteremtésre törekedett. Mindig rendeztek külön karácsonyt és gyermeknapot. A legnagyobb rendezvény az elmaradhatatlan farsangi bál volt, jelmezekkel és sok-sok tombolatárggyal. A farsangi bevételt kisrészt a hiányzó tárgyak, szemléltetőeszközök beszerzésére, de fő részét kirándulások szervezésére, támogatásokra fordították. A kirándulásokon néhány szülő is részt vett.

1984-től a tagozatvezető Gombkötő Jánosné lett. Nevelők: Búzás Klára, Gombkötő Jánosné, Gyuricza Lászlóné, Holub Lászlóné, Kozák Ferenc, Szirony Pálné.
A testnevelés, sport terén a tanulókkal részt vettek a kisegítősöknek szervezett járási, megyei négytusa, illetve kispályás foci bajnokságokon. Éveken keresztül Szarvason rendezték meg ezek megyei fordulóit a helyi testnevelő tanárok segítségével. Ezeken a versenyeken az iskola tanulói általában jó eredménnyel szerepeltek.

A kilencvenes évek elején kaptak a tantermek linóleumborítást, és bevezették a gázfűtést, ami most már biztosította a legtöbb terembe az otthonos meleget. A tanulók létszáma egyre fogyott, a roma származásúak aránya fokozatosan nőtt. Ennek okai lehettek: az áthelyező bizottság szigorúbb megítélése, a kis létszámú osztályok megjelenése, illetve az, hogy több "magyar" szülő Békésszentandrásra íratta be a "kisegítőbe" áthelyezett gyermekét. A csökkenő létszám miatt osztályokat kellett összevonni. Az évtized második felébe a sportversenyek rendezése elkerült Szarvasról, mind nehezebb lett egy-egy négytusa, vagy focicsapatot kiállítani, utaztatni. Egyre nagyobb nehézséget okozott egy kirándulóbusz megtöltése.

Az évek folyamán az épület állaga leromlott, s kisebb fenntartó javítá-sokra sem volt mód. 2000-ben az evangélikus egyházközség tulajdonába került, azóta a kisegítő iskola tanulói a központi épületben tanulnak. Létszámuk 2004-re 27-re csökkent, ezért az osztályok 1-8. összevont csoportban. tanulnak, közülük 18-an napközis foglalkozásra is járnak.

Az 1980-1981-es tantestület tagjai: Csipai Jánosné (tagozatvezető), Gombkötő Jánosné, Hegedűs Zoltánné, Holub Lászlóné, Majoros Ferencné, Szirony Pálné, Kozák Ferenc (óraadó). Ekkor a tanulóik száma 58 volt.

Az 1990-1991-es tanév tantestülete: Gombkötő Jánosné (tagozat-vezető), Ambruzs Gyula, Köteles Horváth Gyöngyi, Garai - Szabóné Fabó Éva, Litauszkiné Wuscher Anna, Holubné Mátraházi Éva, Kiss Lászlóné, Kozák Ferenc (óraadó).

A város iskolaszerkezetének átalakulása

1999. augusztus 28. óta a hagyományos szarvasi iskolák önállósága megszűnt. Egy évig, az 1999-2000-es tanévben Koszti Pál igazgatásával hármas összevonásban működött a város három általános iskolája: a Benka Gyula Általános Iskola, a Fő Téri Általános Iskola és a Petőfi Sándor Általános Iskola.

2000. szeptember 1-jétől a Benka Gyula Általános Iskola kivált az integrációból, és Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola néven egyházi fenntartású általános iskolaként kezdte meg működését.
A Petőfi és Fő Téri iskolát összevonták, és mint Szarvas Város Általános Iskolája működött 2000-2001-ig. A következő évben öt óvoda hozzákapcsolásával egységes nevelési irányú intézményként Szarvas Város Általános Iskolája és Óvodája néven működik. Igazgatója Kalmár Magdolna, helyettese Lestyan-Goda Pálné.

Adatok az iskola történetéből

* csak Középhalom
1976. a városba költözés ideje
1984. az új épületbe költözés ideje
1999. az iskola megszűnése

Technikai dolgozók (1984-1999)

Bába András, Balázs Pál, Búzás Mátyás, Csatai Mártonné, Cséke András, Greksza Mihályné, Hajdú Andrásné, Harmati Jánosné, Kapus Jánosné, Kepenyes Pál, Kerti Pálné, Kisuczky Jánosné, Kozák Istvánné, Kunstár Pálné, Mónus Tiborné, Nemes Valéria, Nyemcsok Mihályné, Roszik Jánosné, Valastyán Györgyné, Veles Györgyné, Vida Jánosné.
Oktatástechnikus: ifj. Kutas Ferenc, Dankó Ervin

Gazdaságvezető: Sogyvári Jánosné

Iskolatitkár: Dr. Kovács Lászlóné, Kepenyes Klára

Az Iskolamúzeum

A múzeumi tárgyak gyűjtését Kozák Ferenc technika szakos tanár kezdeményezte az iskolában 1987-ben. A tanulók nagyon sok régi használati tárgyat hoztak, de a gyűjtemény gerincét a Domán-féle adomány adta, melyet kezdetben a Hunyadi úti iskola egyik tantermében helyeztek el. A gyűjtemény mára 228 darabosra nőtt, melyet az iskola aulájában védett helyen lehet megtekinteni.

Kiemelkedő versenyeredmények

Arcképcsarnok
Az iskola igazgatói (1949-1999)

Dauda Mihály 1949-62	Vadai István 1962-65
Thury György 1965-67	Kutas Ferenc 1967-71
Szabó János 1971-93	Bődi Lászlóné 1993-99

Az iskola történetének összeállításában közreműködtek

Adatgyűjtők

Dr. Juhászné Darabos Mária, Lestyan-Goda Pálné, Szironyné Zsabka Edit

Ezúton mondunk köszönetet segítőinknek, akik a régi időkre visszaemlékeztek, a fényképeket rendelkezésünkre bocsátották, és adatokkal segítették munkánkat. Külön köszönjük Lestyan-Goda. Pálné szervező munkáját.

Adatközlők

Bérces Györgyné, Csicselyné Korbely Zsuzsanna, Dankó Pál, Földi Istvánné, a Földhivatal dolgozói, †Hantos Gusztáv, Hantos Gusztávné, Hanó János, †Holp József, Jánovszky Etelka, dr. Juhászné Darabos Mária, Kohut Pál, Kohut Pálné, dr. Kutas Ferenc, Litauszki Györgyné, Molnár László, Nobik Erzsébet, Romhányi Henrikné (Szekera Erzsébet), Tusjak Mihályné (Hajdú Ildikó), Tóth István, Zsapka Györgyné, .

Felhasznált irodalom

- Dr. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története (Szarvas, 1922)
- Evangélikus egyház jegyzőkönyvei 1880-1885-ig.
- Békés megyei Levéltár. Békés Megyei Nemzeti Bizottság ir. 5-1/1948. Alapsz.
- Maday Pál: Szarvas története (Szarvas, 1962.)
- Szentkereszty Tivadat kir. Tanfelügyelő: Békés vármegye népoktatásának története
- Körösvidék RT. (Békéscsaba, 1933.)
- Tájoló 1984. december

Megjegyzés

A tanulmányban igyekeztünk összegyűjteni a különböző iskolákban tanítók teljes névsorát. Mivel az iratok egy része elveszett, s az eltelt évtizedek alatt az emlékezet is elhomályosult, előfordulhat, hogy a névsor néhol hiányos. Ezért minden olvasónk és az érintettek elnézését kérjük.

A szerzők