Dr. Tímár Jánosné
A szarvasi Vajda Péter Gimnázium története az évkönyvek tükrében

Az intézet létrejötte

Mintegy 150 éve Leo Thun osztrák vallás- és közoktatási miniszter kötelezővé tette a magyarországi iskolák számára is a tanévi munkáról szóló tájékoztató gimnáziumi értesítők, azaz évkönyvek rendszeres megjelenését. Ez a folyamat szakadt meg 1950-ben, amikor megszüntették ezt a neveléstörténet-kutatás szempontjából is alapvető kiadványtípust. Ismételt jelentkezése a rendszerváltásig a magyar oktatásügy dokumentumai között csak esetleges volt. Napjainkban sem minden iskola ad ki évkönyvet. Nálunk szerencsére ez élő hagyomány maradt.

Az értesítőknek azonban nem teljes a gyűjteménye, hiszen a gimnázium alapítása idején (1802-ben) Mezőberényben sem nyomda, sem könyvkötészet nem volt. A gimnázium állapotáról szóbeli vagy latin nyelvű jegyzőkönyvi bejegyzések születtek, ezek is hiányosan. Néha született egy-egy kísérlet évkönyv megjelentetésére, de ezek késve jelentek meg, és a legtürelmesebb igazgató is belefáradt ebbe a munkába.

Nagyjából hasonló volt a felépítése az évkönyveknek. Jénában, Wittenbergben tanult tudós tanárok tanulmányai álltak az élen, mindegyik a maga képzettségének megfelelő témáról írt eleinte latinul, később magyarul. Ez a szokás egészen 1940-ig megmaradt. Csak néhány illusztráció álljon itt a sokszínűségre utalva:

- Vegyes másodfokú egyenletek megfejtése logartáblák segedelmével. 1863 Szendy György
- Írás, gyorsírás nyomdászat. 1871. Mihálfi József
- Verancsics Antal élete s történelmi munkái. 1873. Zsilinszky Mihály
- A Zirinyias vallási eszméiről. 1893. Benka Gyula

Sajnos éppen Vajda Péter idejéből nem maradtak fenn értesítők. Sokan érdeklődtek Vajda Péter reformtörekvései iránt, és a csekély számú értesítőket szétkapkodták. Az 1848-49 események idején a hivatalos iratok kezelése nem volt elég gondos, ezért nem maradtak fenn évkönyvek. Később Benka Ádám igen alapos munkát végzett, a diákok jellemfejlődését is rögzítette.

A tanulmányokat rendszerint az iskola múltját bemutató írás követte, majd az időközben elhunyt tanárokról, patrónusokról egy-egy megemlékezés.

A mindenkori igazgató gondosságát dicséri, hogy az ünnepi műsorok műsorszámainak részletes felsorolását is megörökítették. Ilyen emlékezetes műsor volt 1852-ben az iskola 50 éves, majd 1902-ben a 100 éves jubileum alkalmából. Saját szerzeményű ódák, zeneszámok hangzottak el.

Pontos, részletes tantárgyfelosztás következett, amiből az derül ki, hogy a tanárok igen széles műveltségűek voltak, egymástól igen különböző tantárgyakat is tanítottak. Az országban huszonhatodikként létesült iskola 1863/64-ig "főgymnasium", majd főiskola volt. Az algimnáziumoknak nem, csak a főgimnáziumoknak volt érettségiztetési joga. Ezért fordulhatott elő, hogy egy-egy diák nem ugyanabba az iskolában végezte tanulmányait.

A diákok osztályonkénti felsorolása következett vallásuk, születési helyük feltüntetésével. Ebből az látszik, hogy Csanád, Torontál, Bács-Bodrog megyéből Arad, Heves megyéig szinte az egész Kelet-Magyarország képviselve volt.

A gondos szerkesztő felsorolta a tantárgyakat, az elvégzett tananyagot, a felhasznált tankönyveket. Az évkönyvek rögzítették a létszámadatokat is. 1810-16 és 1848-49-ben 60-70 fő volt a tanulói létszám, 1880-82-ben már 560 diák tanult a gimnáziumban. Tanulságos megnézni az osztályok létszámát. Ahogy nőtt az iskola, nőtt az egy osztályba járók létszáma is. 1940-ben az első osztályba 73 nappali, 3 magántanuló iratkozott be, de IV. osztályban is magas, 59 fős volt a létszám.

Bővült az évkönyvek tartalma, a századfordulón részletesen ismertették cím szerint a könyvtár gyarapodását. 1910-ben 352 könyvvel gyarapodott a könyvtár, ami meglepő, ebből 40 folyóirat. 210 db iskolai értesítő érkezett a Monarchia egész területéről, tehát minimum ennyi középiskola létezett abban az időben.

Részletesen ismertették az egyes szertárak gyarapodását. A régiség- és éremgyűjtemény imponálóan szépen gyarapodott, sajnos ebből alig maradt valami. Pedig jó lenne, ha meglenne az a neolitkori kőbalta, amit Ribárszky János udvaros adományozott az iskolának, vagy Vajda Péter használati tárgyaiból néhány, vagy az éremgyűjtemény. 1941/42-es tanévben a régiség- és éremgyűjtemény 5464 darabból állt. Felsorolják, milyen tornaszereket, hangszereket, vegyszereket, szoborműveket vásároltak. A szoborművek valószínűleg azok a gipszmodellek voltak, amelyek alapján rajzoltak a diákok.

Figyelemre méltó, milyen rendkívüli tárgyakat tanítottak: egészségtant, szabadkézi rajzot, francia nyelvet, gyorsírást, vívást. Már Vajda Péterről is feljegyezték, hogy szívesen úszott a Körös vizében tanítványaival.

Ezután felsorolták az ifjúsági egyesületeket. Volt szegény tanulókat segítő egyesület, Vajda-önképzőkör, dalkar, gyakran 100-120 fős létszámmal, zenekör, ifjúsági "Sorompó" egyesület, mely a magyar termékek vásárlását támogatta.

Sokáig nem volt kollégium, a diákok családoknál laktak albérletben. Az igazgatóságnak arra is kiterjedt a figyelme, hogy csak rendes családoknál nyerjenek elhelyezést a diákok. Itt sorolták fel a gyűjtőkörutak eredményét is.

Az érettségi vizsgálatok írásbeli feladatait is felsorolták cím szerint, majd közölték az érettségi eredményeket név szerinti felsorolásban. Az évkönyv végén felsorolták a szeptembertől használatos tankönyveket.

1910 után már volt iskolaorvos, aki elemezte a hiányzások okát, a betegségek lefolyását.

Külön ünnepség keretében emlékeztek meg az iskola patrónusairól, így gróf Bolza Józsefről, gról Bolza Antóniáról, gróf Schröffl Jozefáról, özvegy Pokomándy Sándorné, született Radimeczky Máriáról, akik az 1930-as években jelentősen támogatták az iskolát.

Sajnos, a tanárokról készült festmények alkotóiról keveset tudunk, Haan Antal neve merült fel; a két ma is meglévő nimfa és faun szoborról csak annyi derült ki, hogy gróf Bolza Pál ajándékozta az iskolának 1945/46-ban.

Az iskola hagyományai közé tartozott egyházi ünnepek, március 15. és október 6. megünneplése. Rendszeresen rendeztek tornaversenyeket, majálisokat az Erzsébet-ligetben.

Természetesen felügyeletet is gyakoroltak az iskola felett, Hamaljar Márton, dr. Raffay Sándor neve merül fel az egyház részéről, az 1930-as években a világi felügyeltet Ady Lajos (Ady Endre öccse) látta el.

Érdekes a tanulók életkori megoszlása. Még a 19. század fordulóján is 9 évestől 23 évesig tanulhattak diákok, alkalmilag még ennél idősebb tanuló is előfordult az iskolában.

A tanítóképzés megindulása is jelentős esemény volt (1860). A 20. század sok szomorú eseményt tartogatott az iskola számára. Az első és második világháború a 18. évet betöltött diákoknak és tanáraiknak katonáskodást, nem egyszer hősi halált hozott.

Új egyesületek (cserkészek, diákszövetségek) alakultak. 1930-ban internátust kap az iskola, megható olvasni, milyen felszerelést kell hozni a diákoknak még a cipőkefék számát is meghatározták.

Ebben az időben már oktató-filmek is vannak. Az iskola nagyra becsült felügyelője ekkor dr. Melich János, a híres nyelvész, Szarvas szülötte.

1945 után nagy változások történtek a gimnáziumban. 1947-ben nemcsak új igazgató kerül az iskola élére dr. Záhony Béla személyében, hanem maga az oktatás is megváltozik. 7-es osztályozási rendszert vezetnek be, diákön-kormányzat alakul. Új mozgalmak indulnak. Az évkönyvek papírhiány miatt bizonyos statisztikai adatokat nem tartalmaznak. Mi 1948-49-ig kísértük figyelemmel az évkönyveket, 1961/62-ben ismét megjelennek, de ezek már nem tartoznak jelen vizsgálódásunk körébe. Mindenesetre nagyon fontos, hogy az évkönyvek minden évben megjelenjenek, hiszen a ma történései egyszer múlttá nemesednek.