Kossuth emlékülés 2002.
szeptember 19-én a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kara
emlékülést rendezett Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára. Az
emlékülés anyaga egy igazán szép könyv alakjában is megjelent. A könyv
szerkesztői: Kurunczi Jenő és Szakács Mihály. A technikai szerkesztést
Zsiga Jánosné, a művészetit Lonovics László végezte. A kötet nyelvi korrektora
Virágné Horváth Erzsébet. Az esztétikusan megformált könyvet Görgényi
Tamás krétarajzai színesítik. A TSF Pedagógiai Kara a maga módján, de azt hiszem megfogalmazhatjuk, méltóképpen ünnepelte meg Kossuth születésének 200. évfordulóját. Napi apró-cseprő gondjaink között hajlamosak vagyunk ugyanis elfeledni nagyjaink önfeláldozó példáját. Kossuth történeti elemzői, evangélikus egyházközségi, ügyvédi és megyei közgyűlési táblabírói tevékenysége során a népnevelést és a kisdedóvást felkaroló tevékenységét emelik ki. Példaadónak tekinthető viszont Kossuth saját politikai szerepének mértéktartó értékelése. Nemcsak a szabadságért folytatott harca, de ez is máig ható példa lehet a napi politikában. A könyv szerzői - az emlékülés előadói - sokoldalúan elemzik Kossuth Lajos munkásságát, illetve hatását. A kötetben Kossuth reform-tevékenységétől (Csorba Csaba: A reformer Kossuth); az oktatáspolitikáján (Bobné Chelik Márta: Kossuth Lajos és az oktatásügy, Lipcsei Imre: Kossuth oktatáspolitikai nézetei) az agrárkérdéseken át (Tolnay Gábor: Kossuth és a reform-agrárkérdések) az egyházat érintő kérdésekig (Lázár Zsolt: Kossuth és az egyházak), sőt egészen Kossuth zenekölteményekben való megjelenéséig (Bliznákné Dudás Julianna: Bartók Béla Kossuth szimfonikus költeménye) találhatók elemző munkák. A Kossuth-kultuszt taglalja Demeter László Kossuth-kultusz Szarvason c. fejezete, Micheller Magdolna Kossuth utóéletét vizsgálja szobrai tükrében. Más munka érdekes adalékkal szolgál a Kossuth-kép korszakokon átívelő kisugárzásáról (Szőke Domonkos: A Kossuth-jelenség a Horthy-korszakban). Rámutat, hogy a politikus eszméi és gyakorlati tevékenysége bonyolultabb annál, hogy a politikai erők játékszere legyen. Kiemeli, hogy ha van is más csábító szempont, a történeti szereplőket mindig az objektivitás mércéjével kell megítélni. Végkövetkeztetésként kiemelendő, hogy a Horthy-korszakban Kossuth eszméi alárendelődtek a politika szándékának. Ez sajnos napjainkban is előforduló hiba a politikában. Megtalálhatunk még néhány egyéb témát a kötetben: a Kossuth-címer jellemzését, (Lonovics László), Kossuth és Stur viszonyát (Gombos János), Kossuth pénzügy- politikáját (Erdmann Gyuláné) taglaló tanulmányokat. A könyv tartalmazza a plenáris ülés utáni három szekcióban folytatott tanácskozás anyagát: a humán és művészeti szekciókét (Virágné Horváth Erzsébet és Sipos Lászlóné elnököltek), az agrár-, gazdasági és humán szekcióét (Micheller Magdolna irányításával), melyek a TSF- szintű tudományos együttmunkálkodást példázták. A könyv méltó főhajtás Kossuth Lajos nagysága és máig ható, önfeláldozó élete előtt. Dr. Reszkető Péter
|
||