Hartay Csaba
Időviszony
Barbaricum, 2003, 40 o.

Karcsú kötet jelent meg a karcagi Barbaricum Könyvműhely kiadásában: 40 oldalán 32 vers található. Ez Hartay Csaba negyedik verseskötete. A négy kötet (Vakuljon meg az árnyék, 1996, Szarvas; Gyertyataposás, 1998, Gyula; Az idegen irány, 2001, Karcag) szinte szabályosan, kétévenként követi egymást, s az utóbbi kettőt a Barbaricum jelentette meg.

Hosszú utat járt be Hartay Csaba 1996 óta. Az akkor teljesen ismeretlen, 19 éves fiatalember meglepően eredeti képi világgal mutatkozott be. Monda-nivalójában az éppen felnőtt korba lépő ifjú szertelensége, vidámsága, ellentmondásossága jelentkezett. Az egyik legjobb versében "zsákutcáról" ír, melyen végiggyalogol öregségéig.

Új kötetét olvasva megállapítható, hogy Hartay elhagyta a "zsákutcát", ha egyáltalán járt benne valamikor. Képi világa alig változott, de versei tartalmában, nyilvános megnyilatkozásaiban tetten érhető, hogy sokat tanult. Vannak kedvelt költői, ma már ismeri a magyar irodalmat, ismeri a mai fiatal költőket. Megjárta a Sárkányfüvesek iskoláját, befogadták a kortársai, elfogadták a magyar líra éppen soros "döntőbírái". Versei rendszeresen megjelennek irodalmi folyóiratokban, nagy példányszámú napilapokban. Van mondanivalója a világ számára. Szertelensége csillapodott, szemlélete letisztult. A kötet egységes világszemléletet bizonyít.

Ha azonban valaki nem tudja, hogy még mindig nagyon fiatal költő verseit olvassa, a versekből nemigen tudja meg. Komorak ezek a költemények. Szerzőjük a nyárral szemben halad, aszály, vihar, égzengés, napszúrás kíséri (Induló). A bútorokon kőtörmelék áll, csupa sár minden ágynemű, és vér van a falban (Holdhatás). Szobafogságba zárja be magát, ablaktalan szobába, kásás félhomályba (Szobafogság). Választott sivár tája az Alagsor. Az Éji harangszó egy szigorú tekintetű Istent rajzol elénk. Némelyik versből a kiszolgáltatottság érzése sugárzik. (Az utolsó utáni hajnalon) Nagyon sok a homály, a sötét, az éjszaka, a vér, a halál.

Időviszonyai bizonytalanok, minden relatív, megfoghatatlan. Évekig várunk újabb évekre (Egybeesés), az álmok elmosódnak (Narancs íz), A napóra/ Árnyékmutatója/ Elhalványul, (Napszak); az időt és a teret a költő beússza (Felcsapnak és üdvözölnek engem), a napszak kifakult (Az utolsó utáni hajnalon), a nyár kikapcsolja képernyőjét (Természetfilm), a jövő elmarad. Csak egy pillanatra képes megállítani a múló időt - akárcsak Proust regényfolyamában a 20. század elején -, amikor a repülő kondenzcsíkja rajzolja fel az égre: MOST. De ezt is csak a fényképezőgép lemeze rögzíti, mert a kondenzcsík pillanatok alatt eloszlik.

Ezt a bizonytalanságot sűríti össze a címadó vers.

Időviszony

Minden / Árnyék / Egy napóra / Árnyéka / S minden / Felület / Óralap

- Szintézis ez a vers - mondta róla Balázs Géza nyelvész-irodalomtörténész a kötet szarvasi bemutatóján.

A versekben fel-feldereng a szarvasi táj. Ez lop be némi derűt a kötetbe. Ráismerhetünk a Körös hídjára, vizére; a parti fűzekre, a halakra, a bárányfelhőkbe beleálmodott jégtáblákra. De ahogy elhagyja Szarvas határát, ismét elkomorul.

Viharsarok

Düledező kísértettanyák körül
Burjánzó fülledt gaztenger

Bekötőutak kátyúba szikkadt
Legújabbkori traktornyom-leletek

Oszló porfelhő és füst
Délibábba málló kombájnok után

Összeérő égbolt és határ
Álmaink sem visznek tovább

Szép, komoly, komor versek Hartay Csaba versei. Pedig a világ nem csak komor dolgokból áll. Íme:

Lovesong

Láthatnék több arcot is magam körül, de csak a tied ad tükörképet.
Minden más tekintet kivilágítatlan. Szemeid áttetsző ponyvák egy
Ügyetlenül titkolt

Belső jelenet felett. Nézhetsz bárkire, a vastaps csak kettőnknek szól. A kívülállók beavatatlan kritikusai
Egyre fiatalodó boldogságunknak.

A jövőben sok hasonlóan derűs írást olvasnék szívesen Hartay Csabától.

Dr. Kutas Ferenc