Dr. Szilvássy László: Család és közélet
Szarvas, 2003, magánkiadás

Amikor a szerző az olvasó kezébe adja munkáját, van valamilyen üzenete az olvasó számára. A téma tulajdon-képpen hordozza azt az üzenetet, hogy a szerző egy szűkebb szakmai környezetet akar-e megszólítani, vagy a legszélesebb nyilvánosságot. A kötet "Bevezető" része, megadja a felvetett kérdésre a választ, "mindannyiunkért íródott", tehát munkáját a legszélesebb körnek szánta a szerző.
Már a munka címe: "Család és közélet" is jelzi, hogy nem regényszerű olvasmányt vesz kézbe az olvasó, hanem egy olyan munkát, aminek van mondandója "értékes szakirodalom és saját kiérlelt tapasztalatok" alapján nyugszik, van üzenet értéke. Megkapó az a szeretettől átsugárzott optimizmus, amivel a szerző az emberiség legkisebb egységét, a családot körülveszi. Lehet azon vitatkozni, hogy a család válságban van, avagy csupán változik, átalakul rohanó, fejlődő világunkban?

A szerző szerint "az utódok a legközvetlenebbül sajátítják el az emberi együttélés mechanizmusának bonyolult szabályait" a családban. Így volt ez a régmúltban, amikor két-három generáció élt együtt szinte zárt egységben, amikor meghatározók voltak a családi tradíciók. Ma a családban a rádió, a televízió és a számítógép erőteljesen befolyásolhatja a családi nevelést. A családon és az iskolán kívül nevel az utca és a társadalom is. Ezt a szerző is figyelemmel kíséri. Sajnos az erőszak - ami talán korábban is jelen lehetett a családban - mára olyan méreteket öltött, hogy a törvény erejével kell fellépni elharapódzása ellen.

A szerző gyermeknevelésről vallott nézetei végigvonulnak a munkán. Volt és van példa arra, hogy a feltörekvő, jobb körülmények közé került szülő mindent megad a gyerekének, hogy jobb körülmények között nőjön fel, mint ő egykor. Ez a szándék becsülendő, emberi és tisztességes, de leszoktat a küzdelemről és kialakíthat a gyerekekben olyan felfogást, hogy csak a szülőnek vannak kötelezettségei. Nem biztos, hogy helyes, ha a tehetősek milliós autókat "raknak gyerekeik feneke alá", túlzottan ellátják anyagiakkal, mert ez léha, felelőtlen életvitelt alakíthat ki, ahol szerephez juthat a kábítószer is.

A társadalom továbbélésének záloga a gyermek, a gyermekvállalás. Nagyok a vagyoni különbségek, sok az ingerszegény környezetben élő "szegény gyermek", az olyan család, ahol még a mindennapi élelmezéssel is gondok vannak.

Sok családban gyakorlat, hogy sokat adnak a külsőségekre. "A ruházatra adnak ki sokat, már csak azért is, hadd lássák mások is, hogy az ő gyerekük milyen aranyos a drága cuccokban." Nagyon érdekes, hogy ma szinte eretnekség az iskolai egyenköpeny kérdését akár csak felvetni is. Állítják sokan, hogy uniformizál (egységesít, egyformává tesz), elnyomja az egyéniséget, pedig csupán eltakarja a vagyoni egyenlőtlenséget. A tehetség, a szorgalom és a teljesítmény útjába nem áll az egyenköpeny!

A könyv erőssége a gyermekneveléssel kapcsolatban felvetett sok gondolat. Ahogy az emberek nem egyformák, úgy a családok is nagyban különböznek egymástól, és ha a szülőknek van idejük és erejük, profitálhatnak a felvetett gondolatokból.

Feltehető a kérdés, hogy a könyv címében mi köze a családnak a közélethez. Ajánlom a tallózást a tartalomjegyzékben. A címek alatt elsorolt témákban végig van valami közös. Ahogyan a "közélet" hat a családokra, úgy a "család" is visszahat a közéletre a maga módján akkor is, ha rohanó világunkban ezt gyakorta nem is vesszük észre. Nehezen vitatható, hogy ma is "sokkal kellemesebben tudnánk élni, ha több megértéssel, tisztelettel és szeretettel közelednénk egymáshoz: ezek a civilizált életforma nélkülözhetetlen ismérvei."

Igazat adok abban is, "az öregek tanácsa kincs" (87. oldal), ha az öregek nem feledkeznek meg arról, hogy "ez a gyerek, nem az a gyerek", ez a társadalom nem az a társadalom, így a korábban elfogadott régi igazságok ma már nem érvényesülhetnek változtatás nélkül, mint egykoron. Ez nem mond ellent annak, hogy olyan örök eszmények, mint a szeretet, a becsület és a tisztesség, egymás megbecsülése érvényesülhetne jobban napjainkban. A "tíz parancsolat" egykor követendő mérce volt, mégis sokan megszegték, és így van ez napjainkban is. E könyv felhívja a figyelmet a hagyományos értékekre, ugyan akkor nem zárja ki, hogy a megváltozott viszonyok között sok mindent át kell értékelni.

A prózai szöveg közben idézett versek beleillenek a képbe, és erősítik a mondandót. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom Dr. Szilvássy László munkáját a Tisztelt Olvasók szíves figyelmébe.

Molnár László