Dr. Szilvássy László: Család és közélet Amikor
a szerző az olvasó kezébe adja munkáját, van valamilyen üzenete az olvasó
számára. A téma tulajdon-képpen hordozza azt az üzenetet, hogy a szerző
egy szűkebb szakmai környezetet akar-e megszólítani, vagy a legszélesebb
nyilvánosságot. A kötet "Bevezető" része, megadja a felvetett
kérdésre a választ, "mindannyiunkért íródott", tehát munkáját
a legszélesebb körnek szánta a szerző. A szerző szerint "az utódok a legközvetlenebbül sajátítják el az emberi együttélés mechanizmusának bonyolult szabályait" a családban. Így volt ez a régmúltban, amikor két-három generáció élt együtt szinte zárt egységben, amikor meghatározók voltak a családi tradíciók. Ma a családban a rádió, a televízió és a számítógép erőteljesen befolyásolhatja a családi nevelést. A családon és az iskolán kívül nevel az utca és a társadalom is. Ezt a szerző is figyelemmel kíséri. Sajnos az erőszak - ami talán korábban is jelen lehetett a családban - mára olyan méreteket öltött, hogy a törvény erejével kell fellépni elharapódzása ellen. A szerző gyermeknevelésről vallott nézetei végigvonulnak a munkán. Volt és van példa arra, hogy a feltörekvő, jobb körülmények közé került szülő mindent megad a gyerekének, hogy jobb körülmények között nőjön fel, mint ő egykor. Ez a szándék becsülendő, emberi és tisztességes, de leszoktat a küzdelemről és kialakíthat a gyerekekben olyan felfogást, hogy csak a szülőnek vannak kötelezettségei. Nem biztos, hogy helyes, ha a tehetősek milliós autókat "raknak gyerekeik feneke alá", túlzottan ellátják anyagiakkal, mert ez léha, felelőtlen életvitelt alakíthat ki, ahol szerephez juthat a kábítószer is. A társadalom továbbélésének záloga a gyermek, a gyermekvállalás. Nagyok a vagyoni különbségek, sok az ingerszegény környezetben élő "szegény gyermek", az olyan család, ahol még a mindennapi élelmezéssel is gondok vannak. Sok családban gyakorlat, hogy sokat adnak a külsőségekre. "A ruházatra adnak ki sokat, már csak azért is, hadd lássák mások is, hogy az ő gyerekük milyen aranyos a drága cuccokban." Nagyon érdekes, hogy ma szinte eretnekség az iskolai egyenköpeny kérdését akár csak felvetni is. Állítják sokan, hogy uniformizál (egységesít, egyformává tesz), elnyomja az egyéniséget, pedig csupán eltakarja a vagyoni egyenlőtlenséget. A tehetség, a szorgalom és a teljesítmény útjába nem áll az egyenköpeny! A könyv erőssége a gyermekneveléssel kapcsolatban felvetett sok gondolat. Ahogy az emberek nem egyformák, úgy a családok is nagyban különböznek egymástól, és ha a szülőknek van idejük és erejük, profitálhatnak a felvetett gondolatokból. Feltehető a kérdés, hogy a könyv címében mi köze a családnak a közélethez. Ajánlom a tallózást a tartalomjegyzékben. A címek alatt elsorolt témákban végig van valami közös. Ahogyan a "közélet" hat a családokra, úgy a "család" is visszahat a közéletre a maga módján akkor is, ha rohanó világunkban ezt gyakorta nem is vesszük észre. Nehezen vitatható, hogy ma is "sokkal kellemesebben tudnánk élni, ha több megértéssel, tisztelettel és szeretettel közelednénk egymáshoz: ezek a civilizált életforma nélkülözhetetlen ismérvei." Igazat adok abban is, "az öregek tanácsa kincs" (87. oldal), ha az öregek nem feledkeznek meg arról, hogy "ez a gyerek, nem az a gyerek", ez a társadalom nem az a társadalom, így a korábban elfogadott régi igazságok ma már nem érvényesülhetnek változtatás nélkül, mint egykoron. Ez nem mond ellent annak, hogy olyan örök eszmények, mint a szeretet, a becsület és a tisztesség, egymás megbecsülése érvényesülhetne jobban napjainkban. A "tíz parancsolat" egykor követendő mérce volt, mégis sokan megszegték, és így van ez napjainkban is. E könyv felhívja a figyelmet a hagyományos értékekre, ugyan akkor nem zárja ki, hogy a megváltozott viszonyok között sok mindent át kell értékelni. A prózai szöveg közben idézett versek beleillenek a képbe, és erősítik a mondandót. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom Dr. Szilvássy László munkáját a Tisztelt Olvasók szíves figyelmébe. Molnár László |
||