Szarvas
(Felelős kiadó: Takács Miklós, Szarvas, 2003. 173 o.)

Szarvas történetének jelentős középületei olykor nyom nélkül tűnnek el a föld színéről, anélkül, hogy képi ábrázolás (rajz, festmény, fotó) fennmaradt volna róluk. Ilyen pl. a település első községházája, vagy a Béke közi zsinagóga. A jövő helytörténészeinek az ezredforduló minden bizonnyal kedvenc korszaka lesz, ha a műveikben a mai Szarvast képekben kívánják bemutatni. A most megjelent kötet ugyanis szinte maradéktalanul, a látlelet pontos-ságával, de annak szenvtelensége nélkül mutatja be a várost és környékét.

Az elmúlt években megjelent igényes, szép felvételeket tartalmazó szarvasi fali naptárak csak mintegy előtanulmányai lehetnek ennek a "gyöngyszem" albumnak. Ha belelapozunk a kötetbe, gyönyörű fotókkal találkozhatunk. Kompozíciójuk teljessége, arányaik kiegyensúlyozottsága miatt legtöbbjük képes levelezőlapként önállóan is megállná a helyét. A sokat fotózott épületekről gyakran új felfogásban készült képekről nehéz túlzó elismerő jelzők nélkül szólni, pedig tudjuk, hogy épületekről, épület csoportokról jó fotót készíteni nem könnyű dolog.

A könyvet lapozgatva, az a benyomásunk alakul ki, hogy a fényképész a maximumot "hozta ki" a témáiból. A fényviszonyok, az időjárási viszonyok, az évszakok és a napszakok legkedvezőbb megválasztása, de főleg a felvételeket készítő fotós mesterségbeli tudása olyan képeket eredményezett, melyek a szarvasi fotóanyagokat jól ismerőkre is a kellemes meglepetés erejével hatnak. A képek egy másik csoportját pedig bátran minősíthetjük művészi felvételeknek, melyek szinte festményszerűek olykor, s a látvány pontos rögzítésén túl líraiságukkal, szépségükkel, színeikkel, harmóniájukkal érzelmek, hangulatok kiváltására is alkalmasak. E megállapítás nemcsak a légi felvételekre vonatkozik, a szürke hétköznapokban élő ember gyakran elmegy nap mint nap szarvasi épületrészletek előtt, anélkül, hogy szépségükre, bájukra felfigyelne, rácsodálkozna.

Mielőtt azonban elmélyednék a könyv értékeinek elemzésébe, beavatom Önöket e nem mindennapi kötet megszületésének körülményeibe. Az, hogy e gyönyörű könyvet most kezünkbe vehetjük, Takács Miklósnak köszönhető. A városunkban szervezett repülő-programjairól is ismert Takács Miklóst nem kell bemutatni, valamennyien ismerjük. Annyit azért elmondok róla, hogy a budapesti székhelyű polgári és katonai repüléssel foglalkozó Aerotechnika Rt. elnök-vezérigazgatója és egyszemélyi tulajdonosa, lelkes szarvasi lokálpatrióta, egyben Szarvas Város Barátainak Köre budapesti csoportjának elnöke.

Takács Miklósnak régóta dédelgetett álma volt egy olyan szarvasi album kiadása, melyben a légi felvételek a meghatározóak. Tapasztalta, hogy a kevéssé jó adottságokkal, természeti szépségekkel rendelkező települések is - legjobb arcukat mutatva - készítettek képeskönyveket, s ezzel is növelték településük ismertségét.

Ez a cél vezérelte Takács Miklóst a könyv megalkotásakor, kiadásakor. A fotók többsége a legtöbb szarvasi ember számára szokatlan perspektívából, a magasból készült. E felvételekből madártávlatból ismerkedhetünk meg a várossal és környékével, s a szokatlan nézőpont a földön járó ember részére gyakran meglepő, vagy éppen meghökkentő fotókat eredményezett. Figyelmet érdemelnek a hagyományos módon, a földről felvett képek is újszerűségükkel, és az enteriőrök a megkapóan finom részleteikkel.

Az ismerős, vagy éppen látószögük miatt ismeretlennek ható felvételek 2002. januárja és 2003. szeptembere között készültek, mind a négy évszakban, 8 repülési nap alatt, mintegy 30 felszállással, 150-300 méter magasból. Az első három alkalommal egy Cessna 172-es típusú repülőgépről, később pedig egy Schweizer típusú helikopterről fotóztak. Kezdetben a pilóták személye változott, majd e vonatkozásban is állandósult a csapat.

A fotók Bakula János fényképész szakmai tudását dicsérik. A felvételek az első napokban filmre készültek, majd a későbbiekben alkalmasabbnak látszott a digitális rögzítés. A fényképésznek olykor a szerencse is kedvezett. Egy alkalommal a bérelt gép késedelmesen érkezett, ennek ellenére a felszállás mellett döntöttek, s a kora esti órákban készült felvételek kontrasztjaikkal, elnyúlt árnyékaikkal, a legjobb képeknek minősültek.

Több mint 2000 légi felvételt készítettek, s majdnem ugyanennyi fotó készült a földről, ugyanakkor a kötet mintegy 250 képet tartalmaz. A könyv létrehozásának tehát önálló szakaszát jelentette a felvételek válogatásának felelősségteljes munkája. Ez is csapatmunka volt, részt vett benne Takács Miklós, Bakula János, a képszövegeket író dr. Kutas Ferenc gimnáziumi igazgató és művészeti vezetőként Szuhaj György képzőművész tanár. E munka nehézségét elsősorban az adta, hogy nem a jó és a rossz, hanem többnyire a sok jó felvétel közötti választás dilemmájával került szembe a csapat.
Külön történet a légi felvételekből készült, és a kötet mellékletét képező térkép megszületése. Az aerotechnikus közel száz légi felvételből állította össze Szarvasnak és környékének 15 x 15 km nagyságú területét ábrázoló térképét. A felvételek két óra repülés alatt 4600 méter magasságból készültek. A gépnek olyan pontossággal kellett repülnie, hogy a megadott koordinátáktól a levegőben csak 10 méter eltérés volt megengedett. A térkép léptéke 1:25000, mérete 71 x 71 cm, de várhatóan jövőre nagyobb 150 x 150 cm-es méretben is el fog készülni. Az érdeklődők e méretben máris megtekinthetik a térképet a múzeumban.

A kötet nagyszabású, költséges vállalkozás, összehangolt szervező-munka eredményeként jött létre. A felvételekhez szükséges légi óráknak csak az üzemanyag-költsége meghaladta az egymillió forintot. Hasonló nagyságrendű a grafikusi munka értéke, a nyomdaköltségek pedig a térképpel együtt a 4 millió forintot is meghaladják. A felsorolt összegeket Takács Miklós, míg a fotózás költségeit Bakula János vállalta magára.

A képanyag színvonalához méltóak dr. Kutas Ferenc képszövegei. A képaláírások pontosan közlik a képre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, adatokat; de nem terhelik túl az olvasót. A képszövegek révén nemcsak a térben, hanem az időben is kalandozhatunk; mintegy történelmi sétát téve megismerkedhetünk a város múltjával, históriájával is. A képaláírások olykor irodalmi színvonalúak. Íme egy idézet a Bolza-kastély egyik képaláírásából: "Csak ünnepeken nyílik meg a látogatók előtt a Bolza-kastély udvara. Most fagyba dermedt minden, a tél "csöndet lakatolt a világra". Itt élt, itt lakott több mint négy évtizeden át gróf Bolza Pál. Itt őrizte rajongva szeretett felesége, Vigyázó Jozefa emlékét, akit egyetlen gyermekük születése után vesztett el 1912-ben. Udvarra néző szobájában évtizedeken át úgy maradtak a tárgyak, ahogyan azt hitvese utolsó napján hagyta. Lépteinek nesze talán máig visszacseng a kastély néma folyosóin". A szerző biztos kézzel választotta ki a művészi fotókhoz alkalmazott, a magyar költészetből származó idézeteket is.

Városunk szülötte, díszpolgára, a Kossuth-díjas operaénekes, Melis György fogadta el az alkotók felkérését, s írt előszót a kötethez.
Eleganciája, visszafogottsága miatt öröm belelapozni a könyvbe, s ez Gy. Zahorán Máriának, a könyv tervezőjének is köszönhető. A magas színvonalú nyomdai kivitelezés pedig a békéscsabai JAVIPA Nyomda munkáját dicséri.

Olyan kötettel bővült most a városról szóló kiadványok sora, melyben az alkotók elsősorban a képi megjelenítés eszközeivel mutatják be Szarvast és környékét. A képeket lapozva szinte mozgófilm-szerűen tárul elénk a település panorámája. A könyvet felnyitva a képbe zárt pillanat örökkévalósága jelenik meg előttünk.

A kötet erősíti olvasójában a szülőföld szeretetét, annak jobb megismerése révén. Megőrzi lapjain a letűnt régi korok alkotásait, kultúráját, de megőrzi a ma emberének keze vonását is a város arculatán.
Köszönetemet fejezem ki a város könyvszerető polgárai nevében, és szívből gratulálok az alkotóknak, akik gazdag karácsonyi ajándékként e gyönyörű kötetet helyezték Szarvas város karácsonyfája alá.

Dr. Molitorisz Pál

(Elhangzott a kötet ünnepélyes bemutatásán, 2003. december 7-én.)

A 23. sz. kép és szövege

23. Az Ótemplom északi oldalán fekvő parkban állították fel - részben közadakozásból - 1993-ban a II. világháború áldozata-inak emlékművét, Mihály Árpád szarvasi születésű szobrász-művész alkotását. A magasba szökő kettős fatörzs - jelképes kapu - a környékbeli akácokból készült, a zsindelyes tető az erdélyi templomok tetőfor-májának stilizált változata.
A törzseken elhelyezett nagy méretű rézszegek fejére a II. világháború katonai és polgári áldozatainak nevét vésték fel. Közel ezer szöget kellett elhelyezni. A szegek száma - az addig ismeretlen áldozatok nevének megismerése után - az avatás óta szaporodott.
Az emlékművet ünnepek éjszakáin reflektorok világítják meg. Festői látvány. Tövében mindig van friss virág, az emlékezők virága.