Boxi és Tulpica
Cigány népmesék
Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány, Szolnok, 2003, 134 o.

1953-62-ig Szarvason élt és tanított, majd a kultúrház igazgatója volt Sáfár Sándor tanár. Ez utóbbi beosztásában kezdte el gyűjtőmunkáját a cigányság körében. Bár életének nagyobbik felét nem e városban töltötte, gyűjtött anyagának egy része Szarvasról származik. Későbbi felesége, társa a gyűjtésben (ma Litauszkyné Wuscher Anna) Szarvason él, s gondozza a kéziratban lévő hagyatékot. Ebből jelent meg 3003-ban egy kötetnyi anyag.

* * *

Szociológiai, csoportlélektani és néprajzi tanulmányok tucatjai nem képesek olyan pontosan feltárni egy nép szokásrendjét, a hagyományok viselkedés-kötöttségeit, a népi világlátás gyökereit, s azok időszerű állapotát, mint egy - az adott korban eleven, jól sikerült népmese. A mesekultúra megőrzése különösen nagy fontossággal bír egy olyan nép esetében, mint amilyen a hazai cigányság is, amelynek írásbelisége csak nagyon későn alakult ki, illetve még ma is alakulóban, átalakulóban van. A kultúra átadása a cigányok között hosszú évszázadok során szinte kizárólagosan a szóbeliség eszköze-ivel folyt, így a népmesék hagyo-mányörökítő, köztapasztalat-átadó szerepe jóval nagyobb, mint más európai mesék esetén. Korunk nem különösebben kedvez a - cigányok körében az átlagosnál még ma is messze gyakoribb - mesélő alkalmaknak. Ugyanakkor a közösségi kívánalmak egy másik szintjén felerősödött a hiteles roma olvasmányok (s benne a mesekincs) elérhetőségének igénye is.

Ezt az örvendetesen megnőtt igényt igyekszik kielégíteni, és egyben táplálni a Bokszi és Tulpica című kötet közreadásával az Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány is. A Paksi Éva szerkesztésében megjelent válogatás a szegkovács cigányok körében Sáfár Sándor és Wuscher Anna által gyűjtött tizenkét 1941-1988 között rögzített mesét tesz most közkinccsé.
Sáfár Sándor 1955-1958-ban, az Alföldön gyűjtött meséiből - Jékely Zoltán átdolgozásában - a Móra Könyvkiadó "Szögkirály" címen már 1973-ban közreadott egy válogatást. Noha - egykori tanítványával, feleségével, Wuscher Annával, sokkal nagyobb és értékesebb mesekincset derítettek fel, a Noran Könyvkiadó 1999-ben pontosan ugyanazokat a Móránál megjelent meséket tartotta érdemesnek a "Betyár volt-e Cigány Jóska?" cím alatti újraközlésre. (A mesék szövegét ekkor Jónás Tamás gondozta, igazította át).

Ízes, izgalmas mesék maradtak tehát továbbra is a szellem-sírban, egészen mostanáig. E mostani könyvben kifejezetten felnőtteknek szánt, itt-ott pikáns fordulatokban is bővelkedő történetek kaptak helyet. A világot igazgató szerelem körül forognak, ugyanis az események valamennyi történetben. Ezek a mesék átdolgozatlanok maradtak, a magnószalagokról gépelt elsárgult lapokról kerültek a nyomdagépekhez. Sem a magyar meséken felnőtt olvasók ízléshez, sem az erkölcs-csőszként éberkedő - képzeletbeli, sohasem létező - átlagolvasó normájához nem kívánták átgyúrni őket. Érintetlenek maradtak, a maguk mesterkéletlen modorában. Az értő olvasónak ez adja az igazi élményt. Kiderül, hogy e szövegek, az élőbeszéd nyelvi fordulatai révén időt állók, s úgy visszaadják a mesemondás hangulatát, mintha magunk is ott ülnénk a mesekörben. Zamatos mondatok, időnként csibészes világlátás, s mindeddig ismeretlen, lebilincselő izgalmú történetek. Kell-e ennél több a jóízű szórakozáshoz'? Betyár Moga, Zöldlevél királyfi, Bumbi, Rajmanus fiai, Zoru és a Zöldkirály lánya, a címadó Bokszi és Tulpica - de többi társuk is -feledhetetlen, örömteli perceket szereznek mindazoknak, akik kaphatók még az egyre kevesebbek által űzött, s általában olvasásnak nevezett szellemi kalandra.

Ez a könyv végre a hazai roma könyvpiac egy könyverkölcsiségében is maradéktalanul dicsérhető kiadványa. Nemcsak a meséket hozza, de kellő teret szentel a két áldozatos, s alázatos gyűjtőnek is, részletesen bemutatva mindkettejük életútját. A legtöbb folklórgyűjtéssel szemben, itt a történeteket egykor elmesélő egyszerű cigányemberek sem pusztán kartotékadatok, hanem főszereplők. Nemcsak a nevük, életkoruk és lakóhelyük szerepel a történetek végén. A gondos szerkesztő és Wuscher Anna jóvoltából. meséik után, ők is életre kelnek: róluk is rövid visszaemlékezések születtek. Ez így tisztességes! Ez így követendő, hisz egyáltalán nem mellékesen, az ő lelkükből sarjadtak a történetek, amiket ma is megcsodálunk! A meséket Szécsi Magda képei teszik még gazdagabbá.

Hegedűs Sándor                

Megjelent a Lungo Drom c. roma folyóirat 2003/99. számában.