Szenes János
Karácsony hídjai
Szarvas, 2002, 42 o.

Elegáns és egyszerű borítójú kis könyv jelent meg 2002 karácsonyára. Talán éppen azért elegáns, mert egyszerű. Borítóján Kékesi László művészi metszete sugallja: szerzője ünnepi alkalomra szánta. Alcíme: Vallomások. A kötet első oldalán a szerző ajánlása erősíti ezt: "Nagyanyám emlékének."

Szenes János prózát szerkesztett a könyv kezdő lapjaira, aztán a 15. oldalon versre vált, majd a 25. oldalon ismét visszatér a prózára. Újszerű megoldás, de megbontja a kötet egységét.

A szerző gyermekkori, családi emlékeiből merít, az összekötő szál a karácsony. Ez többnyire szerves része az írásoknak, olykor azonban inkább arra szolgál, hogy az adott történetek a könyvbe beilleszthetők legyenek. A régebbi írások beválogatása (1992, 1993) jelzi: a szerző elfogultan szemléli szövegeit. Ezek nem illeszkednek az alcím által ígért vallomások sorába, s feltehetőleg újságcikkek voltak. A Nagy Indiánköny - didaktikus jellege miatt - inkább a jegyzet műfajához közelít; Nagygéc - egyébként rendkívül szomorú - sorsa sem több egy hírhez fűzött szubjektív kommentárnál (Ameddig a harang szól); az Egy falu kálváriája egyértelműen publicisztika, amely a békésszentandrásiak 1944-es hányattatásáról szól. Benne a leírás, az oknyomozó történetírás, a riport és az interjú elemei kavarognak. (Bántó nyomdai hiba: ugyanazt a szöveget olvashatjuk a 9. és a 10. oldalon is.) Stílusát is ez jellemzi. A "nagyon szépre írt" mondatokba képzavarok (Vannak karácsonyok, melyeknek fénylő emlékaranya egy életen át világít bennünk.); nyelvhelyességi hibák (szerelmünk haja illatát); fölösleges jelzők (Rémült menekülés) kerültek. Ilyenek a későbbi írásokba is gyakran előfordulnak. Csak egyetlen példa a "túlírt" mondatokból: "Hiszek benne, amikor december 24-én a szívek lelkek fölé ragyog a jászol, egy eddig sosem volt esetben összeérhetnek az emberek, illatos lehet a béke, és biztos erő a jóakarat. Itt, ezen a földön, ebben a hazában a Körösök alatti mezőkön csakúgy, mint a Tisza víz, vér és könny áztatta elsodort fantomfalvai fölött." ( Karácsonyi üzenet, 27. o.)

Ezeket a prózai írásokat öt vers követi - ha a Karácsonyi miniatűröket egy versnek tekintjük. Mindegyik vers címében ott a könyv címének szava: karácsony. A miniatűrök a kötet legjobb írásai. Meghittek, őszinték, és kitűnően ragadják meg az idő egy-egy elsuhant pillanatát. Ritmusuk muzsikál, nyelvezetük letisztult, egyszerű, mentes minden fölösleges díszítőelemtől, rímei tisztán csengenek. Rövid terjedelmük csábító: arra készteti az olvasót, hogy újra és újra elolvassa őket, ízlelgesse szavai, felidézze képeit és az olvasó saját gyermekkori emlékeit.

Ezeket a verseket újabb karácsonyi ihletésű prózai írások követik. Átgondoltabbak egységesebbek tartalmilag is, műfajilag is a kötet kezdő írásainál. Többnyire emlékek, futó élmények, amelyek egyediségükben is hordoznak általános érvényű dolgokat. Ezek valóban vallomások, s köztük egy, talán novellának is nevezhető írás is van. (A Café Mozart karácsonyfája)

Elkésett a kötet ismertetése, a recenzió (a jegyzetben ott a mentség), de talán menti az is, hogy a karácsony időtlen ünnep. E kötet bármelyik év karácsonyán aktuálissá válhat, elő lehet venni lapozgatni, olvasgatni.

Dr. Kutas Ferenc

Szenes János
Karácsonyi miniatűrök
(Részlet)

Minden fehér

Karácsony, minden hófehér
Ég a földdel már összeér
Isten csöndje gyémánt kerteken,
Ünneped Békesség legyen.

Szentesték délutánjain

Minden szenteste délutánban
És minden hószínű alkonyon,
Nagyanyám, puha kék kabátban
Csak jön-jön át a városon.