Írást tudók-e az írástudók? 2001-ben alakult meg az Ady Endre Irodalmi Kör. Megál-modója, megszervezője és mind a mai napig működtetője Nagy Erzsébet, aki szinte megszállottja a helyi amatőr irodalmi mozga-lomnak. Példaképe a nagymágocsi irodalmi kör, amely már évek óta szervezi, összefogja Békés megye nyugdíjas alkotóit, fórumot ad nekik találkozóikon, pályázata-ikon, és antológiában biztosít számukra nyilvánosságot. Már az alakulás évében - minden jó szándékú szakmai tanács ellenére,
gyakorlatlanul és tapasztalatok nélkül - meghirdet-ték irodalmi pályázatukat.
Azt kell mondanunk, sikerrel, hiszen ömlöttek az amatőr alkotások. A botladozó
szervezés ellenére akadt néhány igazi érték is közöttük. 98 oldalon sorjáznak a versek és prózai alkotások. (Közöttük három grafika - meglehetősen ötletszerűen elhelyezve. Tisztességes rajzok - az iskolai ujjgyakorlatok szintjén.) Alkotóik nem hivatásos irodalmárok, talán nem is vallják annak magukat; ők verselgető, írogató emberek, akik örömüket lelik az írásban. Ám az alkotó különös lélek: nem szeret az íróasztal fiókjának írni; az alkotások fényre akarnak törni. Ennek eredménye ez a könyv. Illenék a szerkesztőmunkáról írni valamit, de ami nincs, arról nem lehet. Ki kell mondani: avatatlan kéz "rendezte" a könyvbe az írásokat: semmiféle rendező elv nem fedezhető fel - még nyomokban sem. Amikor végre azt hinné az olvasó, hogy fölfedezett valamit: előbb jönnek a versek, aztán a prózai művek, hamarosan rá kell jönnie, hogy téved. A prózai művek közé oda-odatéved egy-egy verses formájú írás. Teljesen érthetetlen az is, miért nem készült a könyvhöz tartalomjegyzék. Miről szólnak ezek a versek? Mindenről, ami a hétköznapi embert foglalkoztatja: szerelemről, a mindennapok örömeiről, bánatairól, Istenről, a világról, szülőkről, kedvesekről... Néha-néha átsüt a sorokon az őszinte érzelem, de a versek többsége inkább rímbe szedett közhely, divatos bánkódás, világfájdalom, krisztusi póz. Mint az már az amatőr alkotásokban lenni szokott. Milyenek ezek a versek? Vegyesek. Amatőrök - a szó pozitív és negatív értelmében is. Akkor van igazán baj, amikor a versíró hagyományos verset akar írni, kötött ritmusban, rímeltetve. Bizony, bizony döcög a ritmus, csikorognak a rímek. Baj-e ez? Nem baj, egyáltalán nem baj. Csak egyre kell az alkotónak vigyáznia: ne higgye, hogy a megjelenés költővé avatja az embert. Ha mégis úgy gondolja, sok csalódás érheti még a jövőben. Akad néhány gyermekversre emlékeztető rigmus is. Ime négy sor:
(Gerhát György: Aranyeső) Előfordul néhány üdítő kivétel is, amelyet nemcsak az alkotója olvas nagy élvezettel. Ilyen a szlovák (tót) nyelvű Frici Mica a palica (Frici Mica és a pálca), Juraj Soty (Sóti György) alkotása. Jóízű történet egy lusta asszonyról és a férjéről, no és a teljesen ártatlan, mégis pórul járt macskáról. Kár, hogy nincs meg a magyar nyelvű fordítása - üdítő a humora. Van néhány - magas mércével mérve is - jó alkotás, mondhatnám: vers; még több ígéretes versrészlet. Meghökkentő, eredeti látásmódra valló képalkotás jellemzi Az ösztönök szerpentinjén című verset:
(Demcsák Eszter) Akár az alkotás gyötrelmeinek szürreális megjelenítései is lehetnek ezek a képek. De jelenthetnek egészen mást is. Valamivel kevesebb a próza, mint a vers, valamivel egyenletesebb színvonalú is. Tematikai sokszínűség jellemzi ezeket az írásokat. Van köztük kommersz (Kepenyes Gabriella: Fekete mágia), látomásos próza (Hegedűs Szilárd: A bűn; Bencsik Zsolt: Vér és eső), dokumentumnovella valóságos helyszínen és szereplőkkel (Nagy Erzsébet: Találkozás), mese (Antal Andrea: A nagymutató és a másodpercmutató), klasszikus novella (Farkas Zoltán: Az óra), önéletrajz (Szőke Ildikó: Életutam), egy mély, filozofikus humorú "egyperces" (Bencsik Antal: Változatok egy ezredesre), és néhány "irodalomgyanús" alkotás (Bencsik Antal írásai; "Gabriella": Kiterjedés). Ma, amikor egy könyv megjelentetése "csupán" pénzkérdés, megkérdezhető:
Meg kellett-e jelennie e könyvnek? Ha irodalmi mércével mérjük színvonalát,
egyetlen kérdőjel a válasz. Ha azonban arra gondolunk, hány embernek okozott
örömet a megjelenés, azt kell mondanunk: Miért ne? Dr. Kutas Ferenc Bencsik Antal - Te író vagy? |
||