A szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola
jubileumi emlékkönyve
1802-2002
(Szarvas, 2002, felelős szerk.: Dr. Kutas Ferenc, 265 oldal)

Ha a helyi sajtó valamely régi, a XIX. század végéről származó évfolya-mának töredező, megsárgult oldalait lapozgatjuk, olykor érettségi találko-zókról szóló tudósításokkal találkoz-hatunk. A rég halott öregdiákok megható visszaemlékezéseit olvasva eltöprenghetünk a múló időről, az emberi sorsról, letűnt tavaszokról, őszökről, örömökről és bánatokról. Eltöprenghetünk az egymást váltó korszakok viszonylagosságairól, tün-dökléseikről és bukásaikról Európa e kevéssé szerencsés közepén.
A megalapításának 200. évfor-dulóját ünneplő szarvasi gimnázium ugyanakkor a korszakokon átívelő folytonosságot, stabilitást; a szilárd pontot jelentette a település életében.

1802. május 19-én - az akkor még fiatal, alig másfél évtizedes, ma Ótemplomnak nevezett szarvasi evangélikus templomban - nagy jelentőségű döntést hozott az egyházmegyei gyűlés: egy latin nevelési irányú gimnázium Mezőberényben történő felállításáról határozott. Akkor még senki sem sejthette, hogy a határozat eddig a messze Felvidék evangélikus gimnáziumaiba járó szarvasi diákot nemcsak olymódon érinti, hogy a közel fekvő Berénybe egyszerűbbé válik az utazás, de bő három évtized múlva az iskola egyenesen Szarvasra települ.

Békés megye, de a szélesebb környék első gimnáziumának megalapítása meghatározó lett Szarvas történetében. A Tessedik Sámuel által 1780-ban alapított Gyakorlati Gazdasági és Ipari Iskola mellett - mely 1806-ban kapuit bezárni kényszerült - az evangélikus gimnázium létesítésének, majd 1834. évi Szarvasra helyezésének egyenes következménye, hogy Szarvas ma iskolaváros, főiskolai központ.
A Szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola illően emlékezett meg alapításának két évszázados évfordulójára, egyebek között szép emlékérmét adott ki, és jubileumi emlékkönyvvel örvendeztette meg az olvasóközönséget.

A kötet középponti témája az iskola történetének áttekintése. Gazdag irodalom állt a szerkesztők rendelkezésére. Elsőként a gimnázium tudós tanára Bloch (Ballagi) Mór foglalta össze az 1847-ben megjelent munkájában a "főiskola történetét és jelen állapotát", majd a gimnázium egykor jeles igazgatója Benka Gyula írta meg a millenniumra terjedelmes munkáját, melyet kiegészítettek az alapítás centenáriumára az 1901/2 ill. az 1902/3 tanévek értesítőiben megjelent munkái. Dr. Neumann (Nádor) Jenő tanár - későbbi igazgató - 1922-ben megjelent szarvasi monográfiájában sok adatot találhatunk az intézményről. 1934-ben, az intézmény Szarvasra telepítésének száz éves évfordulóján, szintén Nádor tollából a Szarvasi Öregdiákok Szövetsége adott ki önálló kötetet, de figyelmet érdemel Raskó Kálmán igazgató munkája is, aki az 1933/34 évi értesítőben az áttelepítés történetét írta meg.
1984-ben, az iskola Szarvasra helyezésének 150 éves évfordulóján, valamint 1996-ban Árvai Pál tanár - korábbi, majd későbbi igazgató - tekintette át az intézmény történetét a jubileumi évkönyvben, ill. emlékkönyvben.

Indokolt volt tehát a szerkesztők döntése, hogy ez alkalommal nem önálló iskolatörténetet írtak, hanem a korábban megjelent, de a nagyközönség számára már jórészt hozzáférhetetlen munkákból állították össze jól szerkesztett - az adott kor légkörét az olvasó elé varázsoló - szemelvények közlésével a gimnázium történetét. A legújabb kor történetéről pedig Tóthné Jansik Erzsébet tanárnő, míg az iskola felújításáról, bővítéséről dr. Kepenyes János igazgató tájékoztatja az olvasót. Mindezeket kiegészíti az intézmény történeti kronológiája, az igazgatókról és tanárokról szóló mutatók, valamint a tanulók létszámára vonatkozó adatok. Figyelemre méltó az iskola által az elmúlt két évszázadban használt épületeket áttekintő, új adatokat is tartalmazó cikk.

A jeles tanárokat bemutató arcképcsarnok kiegészült dr. Palov József és dr. Szabó Ferenc portréjával, a neves diákokat bemutató cikk pedig a Révai Nagylexikon új kiadásában megjelent gimnáziumi vonatkozású szócikkekkel. Akikről még olvasni fogunk címmel a sikeres, jelentős karrier előtt álló volt szarvasi diákokról olvashatunk, s külön cikkben azokról a tanárokról és egykori tanulókról, akik önálló kötetek szerzői, valamint a művészetekben sikereket elért diákokról. Az Emlékek szárnyán című fejezetben régi szarvasi tanárok és diákok korábban megjelent munkáiból, az 1928-ban kiadott Benka Gyula Emlékkönyvből, valamint szarvasi öregdiákok olykor helytörténeti értékű visszaemlékezéseiből olvashatunk részleteket. Élvezetes olvasmány a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köréről szóló cikk. A jubileumi évkönyv áttekinti az alapítványok, ösztöndíjak, jutalmak történetét, s felsorolja az 1984. év óta díjazottakat.

A Volt egyszer... című fejezet a közelebbi múlt eseményeit eleveníti fel. Az irodalmi színpad, az amatőr filmezés, a sulirádió, a politechnikai oktatás, az ifjúsági tsz, a szarvasi diákkézilabda hőskora stb. történetének elbeszélésével a szerzők a jövő iskolatörténet-íróinak munkáját könnyítik meg. A kötet utolsó harmadában pedig az intézet 2001/2002. évi évkönyvével, e tanév eseményeivel ismerkedhetünk meg.

A jubileumi emlékkönyv egyik erőssége a képanyag. Jól válogatottak a gimnázium archív könyvtára értékeit bemutató illusztrációk, címlapok; néhány ismeretlen kép pedig méltán helyet kaphatott volna Palov tanár úr Képek Szarvas múltjából c. kiadványában. Ilyenek például a Chován-emléktábla és a Tessedik-szobor leleplezése alkalmával készült fotók, de figyelemre méltó az ifjúsági tsz-ről készült sorozat is. Igen jó minőségben sikerült reprodukálni a Tárlat alkotásait.

A jubileumi emlékkönyv nem mentes kisebb hibáktól. A kötet 8. oldalán olvashatjuk Benkától idézve, hogy "...a gymnasiumi tanítást 1802. november 1-jén megnyitották", ugyanakkor a 27. oldalon közöltek szerint - minden bizonnyal Nádortól származó adatot felhasználva - a megnyitás időpontja október 2. Az eltérés mindössze egy hónap, azonban épp most, az évforduló alkalmával meg kellett volna kísérelni az ellentmondás feloldását, vagy megállapítani a pontos adat hiányát. Szemben a 44. oldalon közöltekkel nem 1960-ban, hanem 1959-ben költözött a gimnázium az "Árvaházba". A tanárok felsorolásánál Kancsalicsné neve kétszer van feltüntetve, eltérő évszámokkal. Ellentétben a 47. oldalon írtakkal a 1969-ben a "Micsurint" Krecsmarik Endréről nevezték el. Téves a 63. oldalon az a megállapítás, hogy a Szarvasi képeskönyv magyarázó szövegei a felelős szerkesztő munkái (a képaláírásokat részben én készítettem). Szenes János "Címtára" kiadásának éve helyesen 1992 (67. oldal). A képzőművész diákok felsorolásából kimaradt Ruzicskay György festőművész neve (69. oldal), bár a Tárlatban már szerepel egy alkotása. Érdemes lett volna néhány szóval bemutatni a nem közismert visszaemlékezőket (pl. Ruttkay, Bartóky, Rakssányi stb.). Szerkesztési hiányosság miatt az olvasónak az a téves benyomása keletkezhet, hogy a Tatay-regényrészlet a Benka Emlékkönyvben jelent meg (93. oldal).

Gyakoriak a gépelési hibák; néhány név helytelenül van írva, pl. a 31. oldalon Pery helyesen Petry, a 44. oldalon Szrnka János neve helyesen Szrnka J. János, vagy Greguss keresztneve helyesen Ágost (31, 36. oldalak). A 40. oldalon a címben a szerkesztő jegyzetre utal, mely azonban nem lelhető fel. A lektori munka sietségére utal a kötetben maradt következő magyartalan mondatrész: "... ma is jelentőséggel bír." (53. oldal). Zavaró a 72-73. oldalak bekezdések nélküli közlése.

A kötet címlapja az iskola tehetséges diákjának, Lóránt Demeternek szokottan elegáns, szép munkája; a nyomtatás és a fűzés pedig a Fazekas és Fiai nyomdájának szaktudását dicséri.
Az emlékkönyv szerkesztői - dr. Kutas Ferenc, Pécsváradi Antal és Szloszjár Emília -, valamint a cikkek írói munkájukkal méltó emléket állítottak a harmadik évszázadát kezdő intézménynek. A Gimnázium kedvező időben ünnepelhette jubileumát, a tanulók létszáma ebben a tanévben a legmagasabb, az iskola épületének felújításával, bővítésével, a sportcsarnok építésének megkezdésével a tárgyi feltételek is várhatóan megfelelnek majd az intézetben folyó oktató-nevelő munkának.

Befejezésül hadd idézzem az iskola régi diákját dr. Réthy Lászlót. Réthy, a tudós filológus és költő - aki pályája csúcsán, 1906-ban érettségi biztos volt az intézményben -, hálával és büszkeséggel emlékezett a "szarvasi főiskolára": "Még ma is sokat ad rá a szarvasi diák, hogy Tatay István, s Petőfi egykori tanára, a jó öreg Koren Istvánnak a tanítványa." Így vagyunk ezzel valamennyien szarvasi öregdiákok; az Alma Mater szelleme, a tanáregyéniségek hatása életre szóló útravalót adott pályánkhoz.

Örömmel ajánlom a kötetet az iskola régi, mai és jövendő diákjainak azzal a bizakodással, hogy a megújuló "Vajda" a jövőben is betölti feladatát, s eredményesen nevel újabb nemzedékeket.

Dr. Molitorisz Pál                

Kiszely György rajza