Dr. Reszkető Péter
Volt egyszer egy...
Szülőotthon Szarvason
(1954-1996)

Volt egyszer egy szülőotthon Szarvason. Ma már nincs.
Nem tudom, hogy ez öröm-e vagy bánat, mert azóta asszonyaink Csabára vagy Orosházára mehetnek szülni, s a kórházak szülészetei sokkal jobban felszereltek, ott sokkal biztonságosabb a szülés. Annak, aki eljut odáig... De városunk szegényebb lett egy intézménnyel. Amióta megszüntették, azóta nem írják senkinek a személyi igazolványába: születési helye Szarvas. Hacsak véletlenül nem szül meg az anya útban a kórház felé, még Szarvas város közigazgatási határán belül. Szóval - volt egyszer egy szülőotthon Szarvason.

A kezdetek

A szülőotthon története 50 évvel ezelőtt, 1954-ben kezdődött, amikor megépült Szarvason a szülőotthon. Persze előtte is szültek asszonyaink, de vagy otthon, vagy a Béke úti rendelőintézetben működő "Szülöde" adott helyet a szülő nőknek és a problémás eseteknek.
A Béke u. 18. sz. alatti épület 1907-ben épült. Először a Cserepes vendéglőnek adott helyet, majd Holub István rőfösüzlete működött benne. 1932-től a Stefánia Egylet (Vöröskereszt) székháza volt, és szülőotthonként is használták. (A köznyelv Stefániának, ill. Ligának nevezte az épületet.) Egy szülőszoba és egy csecsemőszoba állt a község kismamáinak rendelkezésére. A csecsemőszobában együtt voltak a kismamák a csecsemőikkel: az ágyuk végében állt a kiságy. A szülő nők rendszeres orvosi felügyelet alatt álltak, de 1949-ig nem volt szülész-nőgyógyász szakorvos, és a körülmények is kezdetlegesek voltak.

A Stefánia (1907 körül)

A régi szülőotthon épülete ma (Kutas Ferenc felvétele)

Az 50-es évek elején a születések száma ugrásszerűen nőtt: jöttek az ún. Ratkó-gyerekek . Ezért épült meg Szarvason is a szülőotthon, egy országos program és rendszer részeként. Nagy vívmánya volt ez az akkori egészségügynek!
A Szarvasi Szülőotthon létrehozója, és első vezetője dr. Magyar Károly szülészorvos volt.

Dr. Magyar Károly

1914-ben született Kungyalun. 1933-ban Szentesen érettségizett, majd 1941-től a Budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen tanult. Miskolcon, Kassán és Szegeden volt orvos. 1947-ben belépett Szegeden a Nemzeti Paraszt Pártba, de a "fordulat évében", 1948-ban nem lépett át a Kommunista Pártba, ezért bélistázták . 1947-ben költözött Szarvasra magánorvosként. 1948-ban szülész szakorvos lett, 1949-től az akkori Szarvasi Járási Tanács alkalmazá-sában a Járási Egészségügyi Szolgálat szülész szakorvosa. 1949-től a szülészet (Szülőde) vezető orvosa. Ez a Béke utcán, az ún. Stefánia épületében volt. 1954-ben az ő irányításával jött létre a Szarvasi Szülőotthon. Ezért a munkájáért 1955-ben "Az egész-ségügy kiváló orvosa" címet kapta meg. Magas szinten képzett orvos volt, az egészség-ügyi szolgálatban vég-zett munkája felülmúlta az országos átlagot.

1956-ban a Vörös-kereszt keretén belül gyűjtést indított a pesti forradalmárok megsegí-tésére. Több tehergép-kocsival vittek fel élelmiszert. A szervező munkában személyesen is részt vett, vezette a tárgyalásokat, és a szétosztást is személyesen ellenőrizte. A forradalom leverése után eljárás indult ellene. A meghurcoltatás és börtön miatt 1957-ben el kellett hagynia Szarvast, Kecskemétre került általános orvosnak. 1960-68-ig Lajosmizsén volt szülész-nőgyógyász. Itt szintén felszerelt és beindított egy szülészetet. Orvosi pályáját Kecskeméten fejezte be körzeti orvosként. 1994-ben halt meg.
Első felesége Borsos Szabó Ilona. Gyermekei első házasságából születtek: Károly (1953) színházi dolgozó Kecskeméten, László (1955) vállalkozó Szarvason.

Az új szülőotthon épülete

Az új szülőotthon egy kőkerítéssel körülvett, elhanyagolt községi telekre épült. (Korábban a református egyház kapta meg templomépítés céljára. A templomépítés azonban meghiúsult, így a telek visszaszállt a község tulajdonába, s gyakorlatilag évtizedekig gazdátlanul állt.)
Az építkezés 1952-ben kezdődött, 1954-ben fejeződött be. Az egyszerű kivitelű, építészetileg jellegtelen épület vállalt céljának tökéletesen megfelelt: tágas, világos és higiénikus volt, s felszerelték az akkori viszonyoknak megfelelő komforttal.

Az új szülőotthon

Az "utód": az ápolási otthon (Kutas Ferenc felvétele)

Amíg a Béke-úti "Ligában" néhány ágy volt összesen, addig az új Szülőotthonban már több kórteremben 12 ágy állt a kismamák rendelkezésére, egy külön szülőszoba (két szülőággyal) egy előkészítővel (az anyáknak) és egy csecsemőszobával. Ebben az időben a Szülőotthon felszereltsége a sztetoszkóp (hallgatócső) mellett egy autoklávból állt, amelyet az eszközök fertőtlenítésére használtak.

Dr. Csörsz Sándor a mikroszkópnál

dr. Csörsz Sándor 1957 és 1989 között dolgozott vezető főorvosként, 32 évig állt a ma már nem létező intézmény élén. Kezdetben - 17 évig - egyedül vitte a munkát, ami időszakonként akár napi szülések levezetését is jelentette, hiszen nem volt ritka az olyan év, amikor 300, sőt 400 újszülött jött a világra városunkban. Esetenként Gyuláról járt ki helyettesítő szülészorvos. Nagy terhet jelentettek abban az időben a terhesség-megszakítások: előfordult, hogy évi 800-900 volt az abortuszok száma. 1973-től dr. Szilágyi Szabolcs szakorvossal együtt dolgoztak.
Ebben az időszakban a nőgyógyászati szakrendelés mellett onkológiai szakrendelést, mozgó szakorvosi ellátást és tanácsadást is végeztek. E munkák kiterjedtek Kardosra, Kondorosra, Csabacsüdre és Békés-szentandrásra is.

A dr. Csörsz Sándor vezetése alatti időszakban, 1957. augusztus 15. és 1989. december 31. között, 32 év alatt a város és környéke lakosságának mintegy fele a Szarvasi Szülőotthonban született. Az orvosok munkáját egy-egy szülésznő és takarítónő, később - miután csecsemőosztállyal bővült a szakellátás - 6-7 szülésznő, külön csecsemőgondozó és takarítónők segítették. Kezdetben 12 ágyas volt a Szarvasi Szülőotthon, majd ahogy egymás után szűntek meg a járáson belül a falusi szülőágyak (Békésszentandrás, Kondoros), azokat folyamatosan áthelyezték Szarvasra. Így végül 21 aktív szülőágy volt a városban.

Az ötvenes évek merev felfogása után a hatvanas években alakítottak ki egy műtőt a terhességmegszakítások, kisebb műtétek illetve nőgyógyászati kezelések számára. Egyéb komolyabb műtéteket azonban gyakorlatilag soha nem végez(het)tek Szarvason, sőt a születések számának későbbi folyamatos csökkenésével (különösen a 80-as évektől), valamint a kórházak felfejlesztésével eleinte a komplikáltabb eseteket, majd a farfekvéseseket, ikerszüléseket is be kellett küldeni Orosházára vagy Csabára. Közben azért folyamatos fejlesztés folyt: autoklávok helyét korszerűbb gázfertőtlenítők vették át, majd ultrahangos készüléket kaptak. Az első csak a szívhang vizsgálatára, a későbbi a terhesség (és magzati szívhang) vizsgálatára is alkalmas CTG volt. A kismamákat 9-10 nap után engedték csak ki, ezalatt megtanították őket az alapvető egészségügyi, csecsemőgondozási ismeretekre. Szorgalmazták a csecsemők, és ma már az anyák szempontjából is sokkal egészségesebb tartós szoptatást.

A korai időszakból Csörsz dr. egyik jellemző emléke az első "inkubátor"-hoz fűződik: a szakirodalomban találkoztak a leírásával, és azzal, hogy milyen kedvező túlélési lehetőséget jelent ez a koraszülötteknek. Ezért Sebestyén István dr.-ral össze-eszkábáltak egy dobozt, 25 wattos égőkkel, kapcsolókkal, hőmérővel, párásítással, és ezt használták inkubátorként. Ezt a szerkezetet még ma is őrzi.

Jellemző az ötvenes-hatvanas évekre, amit Szabó Jánosné (Hajdú Róza) szülésznő mesélt: kerékpárral járt be Örménykút határából a Bakulya sorról, és ha kerékpárral végig is tudott haladni a Csabai úton (a mai 44-es), akkor is négy dűlő hosszan kellett földúton mennie, ahol sáros időben gyakran került a vállára a kerékpár. Kezdetben a Szülőotthonban is kevesen dolgoztak, így mindenki mindent csinált: télen gyakran szülészorvos és a szülésznők is havat lapátoltak, ha ki akartak jutni az utcára; maguk fűtöttek, takarítottak. Dr. Csörsz Sándor nyugdíjazása után még évekig segítette a szülőotthon munkáját, mint helyettesítő.

Dr. Csörsz Sándor

1926-ban született Mezőtúron szegény családból. Apja cipész volt, édesanyja paraszti származású. 7 éves korában izomsorvadás érte, fizikai munkát nem végezhetett, ezért gimnáziumba küldték szülei. 17 éves, amikor 1942-ben szüleit aratás közben villám sújtotta (ő is ott volt a szekéren akkor), így ettől kezdve két testvérével önfenntartókká kellett lenniük. (Házi tanítványai voltak, pl. vasutasokat tanított, akiknek el kellett végezniük a polgári iskolát.) 1945-ben hadiérettségizett . A szülői gazdaságot eladták, így a félig kész lakásukat lakhatóvá tudták tenni. Nem volt szerencséjük, mert 1944-ben a bombázás alatt egy találat levitte a házuk tetejét. Nagyon nehéz idők voltak ezek.
Csörsz Sándor maga járt utána a felvételi lehetőségének. Miután felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára, az esperes, akivel szülei balesete idején ismerkedett meg, beajánlotta Pestre, a Szent Imre Kollégiumba. Ott a kollégiumi díjat ledolgozhatta közmunkával. Ez is könnyebbség volt, mert fizetni nem tudott volna. Anyagi okok miatt így is kihagyott egy évet. A háború befejezése után a népi kollégiumba került, mint árva, ahol ingyen lakott, ami nagy segítség volt számára. Másodévesen már ösztöndíjat is kapott mint jól tanuló diák. (Még ma is áldott dolognak tarja a népi kollégiumot.)

Diplomájának megszerzése után, 1952-ben a pesti Baross úti 1. Sz. Női Klinikára került, ahol 3 évig dolgozott. Közben megnősült. Egy ideig "ingázott" Pest és Mezőtúr között. Fia születése után, 1955-ben hazament Mezőtúrra, közben szakvizsgázott. Pest és Mezőtúr volt számára a nagy szakmai gyakorlat. A Baross utcai klinikán volt olyan nap, amikor 20-24 szülés volt.
1957-ben pályázott Szarvasra, 1990-ben vonult nyugdíjba. Itt éjjel-nappali szolgálat volt, ment - néha térdig érő hóban; ünnepen is mennie kellett, ha hívták. A családjában felesége vezette a háztartást. Fia, Sándor, aki programozó matematikus, 1955-ben született, lánya, Irén Tünde művelődésszervező, 1962-ben. Generációk születtek Szarvason a kezei között. Az élete volt a Szarvasi Szülőotthon.

A szülőotthon dolgozói 1989-ben. Első sor (balról): Dr. Szilágyi Szabolcs, Kiszely Mihályné, Dr. Csörsz Sándor, Bobvos Pálné, Gulyás Vincéné, Balla Sándorné,Hátsó sor: Gerhát Judit, Bencsik Andrásné, Arnóczki Györgyné, Gulyás Lászlóné, Vaskor Mihályné, Benyó Jánosné, Ritz Sándorné, Pribelszki Mária

1990. január 1-jétől az intézet vezetője - megbízott vezető főorvosként - dr. Szilágyi Szabolcs lett. Megbízását 1990. május 1-jén kapta, 1992. április 30-ig vezette a szülőotthont. Megbízása előtt már 17 éve dolgozott a Szarvasi Szülőotthonban Csörsz dr. vezetésével.

Dr. Szilágyi Szabolcs

1941-ben Ungváron született, tisztviselői családban. A háború után Gyulára költöztek, itt kezdte el iskolai tanulmányait. A felső osztályokat és a gimnáziumot Békéscsabán fejezte be.
1966-ban szerzett diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karán. Még ebben az évben családot alapított. Friss diplomásként Gyulára került a kórház belgyógyászatára, ahol két évig dolgozott. 1968-ban a kórház szülészetére került át. 1973-ban tette le a szülész- nőgyógyász szakorvosi vizsgáját, és még ebben az évben elvállalta a szarvasi szakrendelő és szülőotthon szakorvosi megbízását. 1973. október 1-jétől dolgozott Szarvason. 1989 végéig közösen látták el dr. Csörsz Sándorral a szülőotthoni ügyeletet és szakorvosi feladatokat. 1989-ben igazságügyi orvosszakértői vizsgát tett, és a dél-alföldi régió igazságügyi szülész-nőgyógyász szakértője lett. 1990. május 1-jétől 1992. április 30-ig megbízott szülőotthon-vezető főorvos.

Folyamatosan képezte magát. Előadásaival rendszeres résztvevője volt a szakmai konferenciáknak. Tragikusan korai haláláig meghatározó egyénisége a szarvasi egészségügynek. Hosszan tartó, súlyos betegségben, 1995-ben, 54 éves korában halt meg.

Felesége Pauk Judit építész statikus, aki mindvégig segítette férje munkáját. Gyermekei Szabolcs és Ákos. Az utóbbi apja példáját követve az egészségügyben, gyógyszerészként dolgozik.

Közel másfél évi huzavona után 1992 elején pályázatot írtak ki a szülőotthon vezetői állására. 1992. május 1-jétől új vezetője lett a Szarvasi Szülőotthonnak dr. Pásztor Gyula személyében, aki a szülész-nőgyógyász munka mellett beindította az onkológiai szakrendelést is Szarvason. Szülőotthon-vezetői megbízása 1992. május 1-jétől 1996. december 31-ig tartott. Ő volt az utolsó vezetője a Szarvasi Szülőotthonnak.

Dr. Pásztor Gyula

1953. november 22-én Gyulán született. Sarkadon járt általános és középiskolába. A sarkadi Ady Endre Gimnáziumban érettségizett 1972-ben. Édesapja kőműves kisiparos, édesanyja könyvelő volt. Érettségi után egy évig a szegedi Szemészeti Klinikán beteghordozó. Ezt az évet meghatározónak tarttotta későbbi munkája során is. 1973-tól a Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanult, 1980-ban szerzett általános orvosi diplomát. 1980. szeptember 15-től Gyulán, a Megyei Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályán segédorvos.
Szülész-nőgyógyász szakvizsgáját 1985-ben tette le. Szülész-nőgyógyász szak-orvosként többször helyettesített Gyomán, Békésen és Medgyesegyházán. 1985. október 1-jén a Megyei Kórház Klinikai Onkológiai Osztályára került, de közben operált és szüléseket vezetett a szülészeten. 1989-ben szakvizsgázott klinikai onkológiából, előtte egy évig az Országos Onkológiai Intézetben, Budapesten szerzett gyakorlatot. Szakvizsgája után visszakerült Gyulára, az Onkológiai Osztályra.

1992-ben kapott felkérést a Szarvasi Szülőotthon vezető főorvosi állásának megpályázására. 1992. május 1-jétől vezető főorvos Szarvason. 1993-ban létrehozták az onkológiai szakrendelést is. 1996 végéig vezette a szülőotthont, és klinikai onkológiai szakrendelés is folytatott. 1995. május 1-jétől a város megbízott orvos-főigazgatója, 1996. május 1-jétől pedig kinevezett orvos-főigazgatója.

1980-tól nős. Felesége Lachata Ágnes, röntgenasszisztens, izotóp diagnosztikai szakasszisztens, grafológus, igazságügyi írásszakértő. Gyermekei közül Gyula orvostanhallgató, lánya középiskolai tanuló. Hobbija a kertészkedés.

Ha megvizsgáljuk a szarvasi születések számát - a szülőotthon Szülőkönyve alapján -, érdekes tendencia figyelhető meg. Kezdetben - az ötvenes években - még kimutathatók az ún. Ratkó-gyerekek révén a nagyobb számú születések: 1955-ben 504 gyerek született Szarvason. Ez később lecsökkent 2-300 közé, de 1974-ben az említett Ratkó-korszak szülötteinek gyerekei emelték meg a születések számát, mivel ekkorra nagy számban léptek a felnőtt korba. A nyolcvanas évekre kétszáz alá, majd a kilencvenes években már 100 alá csökken a születések száma a Szarvasi Szülőotthonban. (Ez nem azt jelenti, hogy városunkban csak ennyi gyerek született, hiszen ekkor már sokan Orosházán vagy Csabán szültek.)

A Szülészeti napló tanúsága szerint 1957. július 1. és 1996. december 31. között a Szarvasi Szülőotthonban 9 566 gyerek látta meg a napvilágot. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a Szarvasi Szülőotthon 43 éves története alatt összesen mintegy 11-12 ezer gyerek született. Ez a város mai lakosságának nagyobbik fele.

A kilencvenes években folyamatosan csökkent a születések száma. Ez országos tendencia. 1995-től már csak a sürgősségi szüléseket engedélyezték Szarvason. Tény, hogy ezért 1996-ban már csak 54 szülés volt a Szarvasi Szülőotthonban, és a sorozatos leépítés eredményeként öt főre csökkent a létszám is.

Részlet a Szülészeti napló egyik lapjáról

A vég

A 90-es években a szülőotthonok megszüntetésének - a csökkenő születések számán túl - az akkori kormánypolitikai döntés volt az oka: országos program lett az aktív fekvőbeteg-ágyak csökkentése. Ilyen volt a szülőágy is. Csak a nagy kórházakban maradtak meg a szülészeti osztályok, illetve a szülészeti ellátás. Távolsági okok miatt Békés megyében egyedül Szeghalmon maradt meg egy ideig a szülészet, de az is a Gyulai Kórházhoz csatolva. A többi szülőotthont az Egészségbiztosítási Pénztár szüntette meg a szerződések felbontásával.

Egy-egy szülés 120-130 ezer Ft-ba került, amit ezek után nem lehetett vállalni. A szülőotthont ekkor pályázati pénzből (50 millió forint) átépítették, tetőterét bővítették, s ma Ápolási otthon néven működik. A volt szülőotthoni berendezések a 25 fős fekvőbeteg-ellátást szolgálják. Ezen túl fogászati szakrendelőknek és öt új szakrendelésnek teremtettek helyet a volt szülőotthoni szobákban.
A Szarvasi Szülőotthon 1996. december 31-én szűnt meg. Volt egyszer egy szülőotthon...

* * *

Jegyzet

Szülésznők voltak: Szebegyinszki Pálné, Medvegy Györgyné (Molnár Erzsébet), Licska Margit, Szabó Jánosné (Hajdú Róza), Botos Mihályné (Horvát Mária), Bangya Sándorné (Litauszki Erzsébet), Csoma Gáborné (Gunda Erzsébet), Gergely Imréné, Kiszely Mihályné (Katalin), Bobvos Pálné (Szebegyinszki Magdolna), Balla Sándorné, Bencsik Andrásné, Kosztiné (Sándor Zsuzsanna), Komár Istvánné, Gulyás Vincéné (Bocskai Zsuzsa), Gulyás Lászlóné (Bakula Anna), Márkus Istvánné, Pengó Sándorné, Sinkovicz Éva, Gyuricza Irén.

Csecsemős nővérek voltak: Faragó Györgyné, Vaskor Mihályné, Apáti Ferencné, Katona Irén, Szebegyinszki Lászlóné, Pribelszki Mária, Gerhát Judit, Gazsó Imréné.

A szülőotthoni születések száma Szarvason

A *-gal jelzett években már csak sürgősségi szülések voltak Szarvason.