A történelem olyan, mint az élet. Minél
jobban változnak a dolgok, annál
inkább maradnak ugyanazok.
Hendrik Willem van Loon

Dr. Molitorisz Pál
Képviselő-portrék a szarvasi választókerületből
Borgulya Pál
(1872-1960)

A magyar országgyűlés 1918. október 16-23. között megtartott, drámai eseményekben bővelkedő, utolsó ülésszakával a magyar alkotmányos-ságnak, de a magyar történelemnek is egy jelentős fejezete zárult le. A háborús vereség megpecsételte a Monarchia, és vele együtt a történelmi Magyarország sorsát, a kiegyezéssel létrehozott félévszázados építmény összeomlott. A vesztett háborút követő zűrzavaros hónapokban hivatottak és nem hivatottak, olykor dilettáns politikusok siettek "megmenteni a hazát". Az Őszirózsás forradalmat a vörös szegfűvel jelképezett Tanácsköztársaság követte, s bukása után 1919. november 16-án egy ködös, esős, zimankós napon darutollas, Bocskai-sapkás nemzeti hadserege élén Horthy Miklós lovagolt be a fővárosi Gellért térre, s a letűnt forradalmak központja, Budapest némán hevert lábai előtt. Az inga szélső kilengése után szükségképpen egy másik szélsőségnek kellett következni: a forradalmi Magyarország szinte átmenet nélkül keresztény-nemzeti Magyarországgá vált.

A béke - melyet általában galambbal szoktak jelképezni - keselyűként csapott le Magyarországra, s kegyetlenül levonta a harctéri vereség és az azt követő belső összeomlás következményeit. Az ország megmaradt területén a román megszállók kivonulása után a megcsonkított, megalázott ország ocsúdni kezdett, s 1920-ban kerülhetett sor az első nemzetgyűlési képviselő-választásra. (Mivel a régi főrendi ház nem működött, a legfelsőbb képviseleti szervet nem országgyűlésnek, hanem nemzetgyűlésnek nevezték.) E választáson emelkedett képviselői tisztségbe Borgulya Pál - máig egyetlen paraszt-képviselője a szarvasi választókerületnek. A korszak bonyolult politikai viszonyainak teljes körű felvázolására nem vállalkozhatunk, csak a legszükségesebb mértékben teszünk utalásokat e téren.

I. Családja, iskolái

Borgulya Pál azonos nevű ükapja az újratelepítés hőskorában 1740-50 körül jött családjával Szarvasra az abonyi járásban lévő Tószeg községből, ezért az akkori szokás szerint Toszeckinek is hívták őket. Tószeg a telepes családnak feltehetően átmeneti állomása volt, a család eredeti felvidéki lakhelyére vonatkozóan nincsenek adataink. Dédapja Borgulya György (1788-1860) a szarvasi ev. egyház gondnoki tisztét töltötte be 1843-46-ig, majd az 1848-as forradalom és szabadságharc idején a rendezett tanácsú város első árvagyámja volt.

Szülei (Borgulya Pál, 1842-1922 és Komár Zsuzsanna, 1845-1890) harmadik gyermekeként 1872. október 5-én látta meg a napvilágot. Nagynénje Ruzsicska Jánosné révén rokonságba került Ruzicskay György festőművésszel, a családra vonatkozó adatok jórészt a művész által készített míves családfából származnak. A család ősi lakóháza már az utcarendezés alatt álló településen a Hodvabná ulicán (a Selyem utcában) a Csatai iskola közelében állt (Vajda Péter u. 44 .).

Az elemi iskola elvégzése után l884-86 között két év gimnáziumot végzett, majd "hajlamait követve az eke szarvához tért vissza". (1) Az alma materről később sem feledkezett meg, 1921-ben - már nemzetgyűlési képviselősége idején - ösztöndíjak fizetése céljából 6000 koronás alapítványt tett a Szarvasi Főgimnázium részére. Távoli rokonával, Borgulya Erzsébettel (1877-1940) kötött házasságából öt gyermeke született, közülük azonban csak hárman élték meg a felnőtt kort.

II. A gazda és a helyi politikus

Borgulya Pál 150 hold szántón gazdálkodott. Földjei a Változó és a Pap dűlőben valamint Középhalmon feküd-tek. Tanyáinak egyike (V. kk. 232.) a volt Szarvasi Állami Gazdaság rózsási kerületének lett a központja. Legelő járásai voltak Kákán, tagja volt a Kákai Legeltetési Társulat választmányának. Még a hatvanas években is gyakran emlegették a "követ-Borgulya" minta-gazdaságát. Tenyészállataival díjakat nyert, pl. az 1907. szeptember 29-30-án az Erzsébet ligetben megtartott gazdasági kiállításon csikóval bemutatott kancájával 3. helyezést, egyéves csikójával pedig ezüst oklevelet szerzett.

A Szarvasi Hitelbank Rt. 1902. április 28-án alakult, működését 1902. augusztus 5-én kezdte meg. Az új pénzintézet egyik alapítója volt, és tagja lett a bank igazgatóságának. (2) 1913-ban pedig félmillió Korona alaptőkével részt vett a Szarvasi Hengermalom Szövetkezet létrehozásában. A román megszállás idején (1919. ápr. 28- 1920. márc. 2.) szervezte a gazdák ellenállását a katonai rekvirálásokkal szemben, munkája eredményeként sikerült több száz állatot és 200 vagon búzát megmentenie. (3) Ugyanakkor a román megszállás kétszázezer Korona kárt okozott neki. (4) A szarvasi Kisgazda Párt 1919. szeptember 28-án kérvényezte az elöljáróságnál, hogy járjon közre a román hatóságoknál az internált szarvasi földmunkások kiszabadítása érdekében, az aláírások között megtalálhatjuk Borgulya Pál nevét is. (5)

Érdeklődése korán a közügyekhez, a helyi politizáláshoz vonzotta. Részt vett a Kisgazda Párt Békés megyei szervezésében, 1908-ban a szarvasi pártszervezet elnöke lett. Baráti köre is közéleti emberekből került ki. Világnézeti különbségek ellenére szoros kapcsolatban állt a szociáldemokrata Csicsely Pállal (l895-l946), akit l944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választottak, vagy a szintén baloldali gondolkodású Klucsjár Mihállyal (1888-1944), aki a Tanácsköztársaság idején - mint városparancsnok - figyelmeztette a személyét fenyegető veszélyre. Baráti szálak fűzték a kisgazda politikus Mayer János földművelésügyi miniszterhez (l871-1955), aki a húszas években gyakran nyaralt családostul Borgulya Pál Somogyi utca 19. szám alatti városi házában. (6)

Mint virilis évtizedeken át tagja volt a szarvasi képviselő-testületnek. Az erre vonatkozó első adatunk 1902-ből származik (7) Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, és tisztségeket töltött be a szarvasi ev. egyháznál. Tősgyökeres szarvasiként jól ismerte a nép egy részének nehéz helyzetét, nyomorát. A húszas évek elején a képviselőtestületben felemelte szavát, hogy a tobzódó táncmulatságok, vigalmak idején a rendezőségtől szedjenek díjakat az ínségesek támogatására. Érzékelte, hogy a késő éjszakai órákig tartó mulatságok visszatetszést szülnek a munkahiánytól és a drágaságtól sújtott néprétegekben. (8)
Egyéniségénél, tekintélyénél fogva alkalmas volt konfliktusok feloldására. Pl. amikor 1923 márciusában a képviselőtestületi választások során a szociáldemokrata párt is hét helyet szerzett, s Borgulya Pál a pártok által tartott közös értekezleten "hervadhatatlan érdemeket" szerzett a tisztségek elosztásával kapcsolatos paktum létrehozásában.
Szót emelt a községi képviselőtestületi ülésen 1923 áprilisában az olcsó községi bérletek ellen. Buk Adolf a volt csendőrlaktanya és a mellette lévő üres telek (a Szlovák Iskola új épületének telke) bérletéért 4.000 koronát fizetett, s ugyanakkor 76.000 koronáért adta albérletbe. Indítványára a bérleti szerződést megváltoztatták, mert - mint mondotta - ilyen pazarlás nem engedhető meg, amikor a községi bíró is búzában kapja a fizetését.

Borgulya Pál feleségével és unokáival 1938 körül

Borgulya Pálnak jelentős szerepe volt a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézet létrehozásában. A parlamentben mondott "nagyobb beszédében" szorgalmazta a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztését. Kezdeményezésére vette meg a község 22 vagon búzáért 1925. május 16-án dr. Belopotoczky György (1870-1926) községi orvostól a volt Csáky-kastélyt, ahol az orvos saját költségén szanatóriumot kívánt létesíteni, s 1927. december 18-án már az iskola ünnepélyes átadását tartották. Képviselősége idején került sor az Árvaház (ma Fő Téri Általános iskola) alapkőletételére.
Részt vett az Országos Kisgazda- és Földmívespárt helyi megszervezésében a dunántúli parasztvezér Nagyatádi Szabó István oldalán, s már l908-ban a szarvasi pártkör elnöke lett. (9) Egy későbbi adat szerint l921 júliusában - már nemzetgyűlési képviselősége idején - a pártkör elnöke Gulyás Pál, a pártkör tulajdonát képező Szarvasi Újság felelős kiadója. (10) A pártkör 1922. február 26-i tisztújító közgyűlésén - melyen ismét felkérték a nemzetgyűlési képviselő-jelöltség elvállalására - a párt elnökének választották, a társelnöki tisztet Tóth László, az I. alelnöki címet pedig Gulyás Pál nyerte el. (11) A sajtó tükrében elemezve a személyi változásokat, nem vonható le olyan következtetés, hogy azokat a párton belüli hatalmi harc eredményezte. Megállapítható, hogy Borgulya Pálnak a háború után meghatározó, irányító szerepe volt a szarvasi kisgazda pártszervezetben.

III. A képviselő-választási küzdelmekben

1. Az első nemzetgyűlési választás

1919 késő őszére kialakultak a politikai erőket tömörítő pártkeretek. A kormányt és a keresztény-nemzeti erőket az újonnan alakult gyűjtőpárt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) képviselte, de megnőtt a Nagyatádi Szabó István vezette, s a birtokos parasztságra és a kispolgárságra épülő Független Kisgazda és Földmíves Párt befolyása is. A liberális ellenzék szervezetileg szétforgácsolt volt, a Szociáldemokrata Párt pedig - a kormánynak elsősorban a kommunistákat, de a szociáldemokrata munkásokat is érintő internálási rendelete miatt - kilépett a kormányból, s bejelentette, hogy nem vesz részt a választáson.

Az Antant Budapestre küldött különmegbízottja, Sir George Russel Clerk angol diplomata a Párizsi Béketanács nevében a kormány elismerését többek között demokratikus, általános választójog alapján megtartásra kerülő választástól tette függővé. Így került sor 1920. január 25-26. napján a Friedrich-kormány választójogi rendelete alapján az eddig legszélesebb körű - 3 millió szavazót érintő - titkos, egyenlő, közvetlen, kötelező, a nőkre is kiterjedő választásra. A különítményesek, az egyre szaporodó titkos és legális egyesületek jelentősen akadályozták a Huszár-kormány választási agitáció szabadságának biztosítására irányuló törekvését. A választás elsősorban a spontán erővel feltámadt parasztmozgalomra épülő kisgazdák, illetőleg a KNEP sikerét hozta.

Míg 1910-ben - a világháború előtti utolsó választáson - a lakosság 6 %-ának volt választójoga, 1920-ban a lakosság 39 %-a vehetett részt az I. nemzetgyűlési választáson. Ennek eredményeként az új nemzetgyűlés összetételében döntő változás történt, a nagybirtokosok és az arisztokraták száma csökkent, a parasztbirtokosok száma ugyanakkor egy százalékról 15 százalékra emelkedett.
A Tiszántúlon - így Szarvason is - csak a román csapatok kivonulása után 1920. június 12-14-én került sor a nemzetgyűlési választásokra. A szarvasi választókerületben Borgulya Pál, a Kisgazda Párt jelöltje nyert mandátumot, tovább növelve a kisgazda képviselők számát. E választásról kevés adattal rendelkezünk. Borgulya Pál 2863 szavazati többséggel, három ellenjelölttel szemben diadalmaskodott. Egyik ellenfele a szintén kisgazdapárti jelölt Schöner Ferenc volt, aki a választáson a legkevesebb szavazatot szerezte. A választás rendjére l5 csendőr felügyelt. (12)

2. A második nemzetgyűlési választás

A Kormányzó 1922. február 16-án berekesztette az első nemzetgyűlést, s május 28-ra kiírta a választásokat. Márciusban tették közzé a választójog szabályozásáról szóló kormányrendeletet, mely a lakosság 39 százalékáról 28 százalékára csökkentette a választók számát, Budapest és a törvényhatósági jogú városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. A választójog szűkítésével egyidejűleg gr. Bethlen István miniszterelnök a pártstruktúrát is átalakította, mind a KNEP-et, mind a Kisgazda Pártot felbomlasztotta, részben összeolvasztotta, s létrehozta az új kormánypártot oly módon, hogy Bethlen a kisgazdákkal folytatott harc helyett mintegy 20 konzervatív-liberális képviselőtársával együtt belépett a kisgazdapártba. A kibővült, s így kormánypártivá vált pártot - népszerű, rövid nevén az Egységes Pártot - gr. Bethlen miniszterelnök mintegy tíz éven át irányította. A párt elnöke ugyan Nagyatádi Szabó István maradt, azonban a párt tényleges irányítását "vezérként" Bethlen tartotta kézben.

Borgulya Pál nem vállalt elvtelen kompromisszumokat. 1922. január 20-án a Szarvasi Újság a következő szalagcímmel jelent meg: Borgulya Pál kilépett az Országos Kisgazdapártból. Bethlen István miniszterelnök a nemzetgyűlésben többségben lévő kisgazdák javaslataival szemben, melyek egyebek között az alkotmány reformjára vonatkoztak, pénzügyi javaslatok elfogadását tartotta fontosabbnak. 1922-ben az ország még mindig súlyos gazdasági helyzetben volt, nagy volt a munkanélküliség, a drágaság, a társadalom legnagyobb része súlyos nélkülözésnek volt kitéve.

A földreform végrehajtása lassan haladt. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmának hiánya gátolta a kisgazda-társadalom kereskedelemben való részvételét. Borgulya Pál - aki a Kisgazda Párt liberális-agrárdemokrata szárnyához tartozott, szemben az újkonzervatív-agrárius irányzattal - amikor látta, hogy a Kisgazda Párt eltávolodik az eredeti programjától, s a mezőgazdasági termelés "béklyóba verve sínylődik", 1922 januárjában mandátumát megtartva kilépett a pártból. Kilépését a szarvasi pártértekezleten egyebek között azzal indokolta, hogy a miniszterelnök figyelmeztetésére tájékoztatta választókerületében a gazdákat, ne értékesítsék sertéseiket januárig, mert lehetővé válik a sertéskivitel, s emelkedni fognak az árak, ugyanakkor az exportlehetőség nem jött létre, áresés következett be, s a gazdákat súlyos kár érte. (13)

A szarvasi pártkör kiállt Borgulya mellett, nem voltak hajlandók beolvadni az Egységes Pártba. 1922. április 12-én az elégedetlenkedő kisgazdák országos gyűlést tartottak, megalakították a 48-as Kisgazdapártot, s el kívántak szakadni Bethlen politikájától. Nagyatádi Szabó Istvánnal kapcsolatban megállapították, hogy érte, az ő programjáért harcolnak; ha kell, nélküle is. (14) Borgulya Pál ezen ellenzéki párt jelöltje lett.

A választási harc kemény volt és elkeseredett. A régi kisgazda képviselőkből csak 39-en tudták megújítani mandátumukat, s közülük is csupán három volt tényleges kisgazda, ahogy abban az időben mondták: "csizmás".

A Szarvasi Kisgazdák és Földművesek Pártköre 1922. február 26-án rendezett közgyűlésén tisztújítást tartott, s újra Borgulya Pált választották elnöküknek, s egyben felkérték, hogy vállalja el a képviselő-jelöltséget. (15) Borgulya Pál szabadkozott, nem akarta vállalni a jelöltséget, de miután a szarvasi választókerület községi kisgazda pártszervezetei (Szarvas, Békésszentandrás, Öcsöd) értekezleteiken egyhangúan jelölték - végül vállalta: "Kötelességem, de áldozat is a képviselőség csizmás embernek, mint én, de a bizalom elől nem tudok kitérni, elfogadom a jelöltséget." (16)
1922. március 25-én a "szarvasi intelligencia" köréből mintegy 40 fő, a volt Munkapárt soraiból az Árpád Szálló különtermében ült össze, és Tomcsányi Pál igazságügy-minisztert jelölték az Egységes Párt részéről, majd 38 fő részvételével megalakították az Egységes Párt helyi szervezetét, melynek korelnöke Benka Gyula (1838-1923) ny. főgimnáziumi igazgató lett. Megindult a választási propaganda, a szentandrási választókat Csabacsüd-puszta önálló településsé szervezésével kapcsolatban próbálták Borgulya Pál ellen hangolni.

Április elején vált ismertté, hogy Tomcsányi a régi kerületében indul, s Szarvason Pekár Gyula író, politikus, kultuszminisztériumi államtitkár neve merült fel kormánypárti jelöltként. Az Egységes Párt hívei a Színkörben jöttek össze, s egyhangúlag megszavazták a 12 nyelven, köztük tótul is beszélő Pekár jelöltségét. Hamarosan megszületett a Kossuth-nóta dallamára a kisgazda kortes rigmus:

Pekár Gyula nem kell nékünk,
Borgulya lesz a követünk.
Glaszé kesztyű és pantalló
Nem a csizmásoknak való,
Éljen Borgulya!

Borgulya Pál Békésszentandráson május 7-én délelőtt, Öcsödön ugyanezen a napon délután, Szarvason pedig a Kossuth téren május 14-én háromórás beszédben ismertette programját. Indokolta ellenzékbe vonulását, titkos választójogot, földbirtokreformot, hatékonyabb szociálpolitikát követelt. Szembeszállt a kurzus antiszemita politikájával: "...arra biztatnak, hogy üssük a zsidót, fent pedig multimilliomos zsidókkal paroláznak. A zsidóságtól inkább tanulni kellene takarékosságot, élelmességet, összetartást."
A gyűlés után kétszáz terítékes bankettra került sor. A himnusz eléneklése után következett a vacsora, melynek felszolgálása előtt a következő versike hangzott el:

Azt mondják odaát úri Pekáréknál,
Hogy a csizmásoknál a széna nem jól áll.
Hogy az országházban csak úrnak van helye,
Hogy csak az úrnak van esze, s agyveleje.
Hej, pedig tévednek odaát az urak,
A csizmás nem tüntet, de tesz, fárad, halad.
Reggeltől napestig munka a kenyere,
Kérges bár, de tiszta a dolgos tenyere.
Isten jóvoltából van bora, gulyája,
Talpig becsületes, okos Borgulyája.
A munka gyümölcsét ím, hozom tinéktek,
Nem kortesfogásnak szántam ezt az étket.
Az igazi szeretet mondatja énvélem,
A csizmások jelöltje, Borgulya Pál éljen!

Megindult a kormánypárti korteshadjárat is. 1922. április 22-én ünnepi külsőt öltött a város, fellobogózták a házakat, díszes fogatok száguldoztak az utcán. Pekár Gyulát dr. Schauer Gábor főszolgabíróval az élen Mezőtúron fogadóbizottság várta. Mikor a szalonkocsi ajtajában feltűnt Pekár "hatalmas, imponáló alakja", éljenzés fogadta, a vonaton folytatott "meghitt beszélgetés" után a szarvasi vasútállomáson - mely feketéllett a sok ünneplőbe öltözött embertől - Benka Gyula köszöntötte a jelöltet. Pekár rövid beszédet intézett a megjelentekhez, majd 25 díszes fogatból álló kocsisor kísérte a városba.

Másnap háromnegyed 11 órakor a piactéren Benka Gyula nyitotta meg a választási gyűlést. Pekár Gyula a "Nagyatádi által elnökölt, és Bethlen pártvezérsége alatti egységes, kiegészített kisgazda program" mellett állt ki. Szólt a megélhetési gondokról is, melyeket - hasonlóan a világháború elvesztéséhez - az árulás, az intrikák és a bolsevizmus okozott. Értékelte az ország gazdasági helyzetét, elítélte a sok széthúzó pártot, Trianont, ("... az indián nem uralkodhat az angol felett, az oláh sem fog uralkodni felettünk") és a jóvátételi terheket. Egységes magyar akarat kell - hangsúlyozta. Helyi vonatkozásban a balkáni szintű, fából készült vasúti híd újjáépítésének, a kunszentmártoni vasút létesítésének és a mezőgazdasági iskola megvalósításának szükségességét hangoztatta. (17) Még aznap délután Öcsödön, majd 24-én Békésszentandráson tartott nagygyűlést, felekezeti békét hirdetett és a vonatjáratok sűrítését ígérte. Bekapcsolódott Szarvas társadalmi életébe is, násznagy volt dr. Schauer Gábor főszolgabíró és dr. Haviár Gyula (1860-1937) kir. közjegyző Emma lányának esküvőjén.
A kormánypárt sem maradt adós kortesnótával:

Jeles államférfi Pekár,
Tudós, író, államtitkár.
Ilyen embert rég keresünk,
Legyen Pekár a követünk,
Gyógyítsuk édes hazánkat,
Éljen a haza!

Pekár Gyulának dr. Haviár Gyula kir. közjegyző és elvbarátai gyűjtötték az ajánlásokat. A Szarvasi Újság szerint előfordult, hogy Pekár nevét letakarva biztatták a választókat az ív aláírására, mondván, hogy Borgulya indulását támogatják. Más esetben az ajánlási íven a következő feliratot tüntették fel: "Tisztelteti Haviár közjegyző úr, tessék aláírni." - és sokan azt gondolták, hogy hagyatéki, egyházi, vagy más hivatalos iratot írnak alá.

Borgulya Pál sajtója áprilistól "Világosan" címmel cikksorozatot jelentett meg, melyben vázolja célkitűzéseit: földreform, céltudatos adó- és vámpolitika, a kisipar és a kiskereskedelem fejlesztése, "az életképtelen üzemeket, nagybirtokokat fel kell áldozni, hogy milliókat megmenthessünk". Az Egységes Párt és az arisztokrácia nem képes teljesíteni a kisemberek jogos igényeit.
A befolyásos Salacz család - dr. Salacz Elemér (1881-1926) ügyvéd, a Szarvasi Újság főszerkesztője, a kisgazdapárt ügyésze volt - szemben a Haviár-klikkel Borgulyát támogatta.
Sajátos színfoltja volt a választásnak, hogy április 24-én Pekár és Borgulya az utcán találkoztak, s békésen elbeszélgettek - bár a korteshadjárat során egymás lejáratására törekedtek.

Borgulyán és Pekáron kívül Takács József szociáldemokrata jelölt szerzett ezernél több ajánlást. Takács József 1884-ben született Orosházán. Kora gyermekkorától pásztorként, kisbéresként, majd cselédként szolgált. Alig 18 évesen került a munkásmozgalomba. Írásai 1905-től jelentek meg. 1906-tól, a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének megalakulásától, annak jegyzője, 1920-tól titkára. A Szarvasi Újság így jellemzi: "Szerény, csöndes, sokoldalú tagja a munkásmozgalomnak... azért a rétegért dolgozik, ahonnan származik: a magyar földmívelő munkásságért."

A választás május 28-án 8 órakor kezdődött, csendőrség, katonaság volt a településen, a korabeli sajtótudósító szerint a tíz szarvasi szavazókör valóságos hadszíntér volt, mely csak estefele csendesedett le. A kisgazda szavazók egy-egy tagjuk házától, vagy a pártkörökből indultak közösen választani. A Szarvasai Hírlap így számolt be a jeles nap eseményeiről: "Az ifjak, öregek, férfiak, nők százai hullámzottak a szavazókörök előtt, hogy politikai jogaikat gyakorolhassák. A szesztilalom ellenére rengeteg italtól tüzelő arcú ember volt közöttük. Már kora reggel benépesültek a kortes tanyák, s a külterület lakossága hosszú rajokban vonult a községbe. Még éjfél után is bezörgettek az ablakokon, hogy leszavaztassák a vonakodókat. Dél felé valóságos tolongás volt a választókörök körül. A fogatok egymás után hozták a súlyos betegeket, bénákat, kik mindenáron szavazni akartak. Hogy a rengeteg embert helyben tartsák, szórakoztatásukra megszólaltak a gramafonok is. Délután megindultak a kortes rajok, hogy rábírják az ingadozó polgárokat a szavazásra. Estefele sem változott ez a mozgalmas kép, csak éjfél után kezdtek lecsöndesedni az utcák."

Pekár Gyula 2985, Borgulya Pál 3872 és Takács József 4174 szavazatot kapott, Pekár ezzel kiesett (majd Kecskeméten választották meg), s a harc fokozott erővel folyt tovább a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között. A pótválasztásra június 5-én került sor, eredménye a következők szerint alakult:

Illyés Lajos (1866-1931) m. kir. járásbíró, választási elnök másnap reggel 8 órakor hirdette ki a községházán hatalmas tömeg előtt a választás eredményét, s nyújtotta át Borgulya Pálnak a mandátumot. (18) A régi-új képviselő megköszönte a bizalmat, és elmondta, hogy mindenkinek részt kell vennie abban a közös munkában, ami ahhoz szükséges, hogy újra talpra álljon az ország. Borgulya Pál tehát ismét mandátumot szerzett, a 48-as Kisgazdapártnak azonban csak két jelöltje jutott be a nemzetgyűlésbe, Borgulya és a békési Szakács Andor. Az Egységes Párt országosan a mandátumok 58 %-át szerezte meg

3. Az 1926. évi országgyűlési képviselő-választás

Nagyatádi Szabó István, a híres dunántúli parasztvezér, miniszter 1924. november 1-én Erdőcsokonyán váratlanul meghalt, Borgulya Pál részt vett a temetésén. Nagyatádi pártjának maradványai Mayer János földművelésügyi miniszter alvezérletével a kormányzó Egységes Pártban sorvadtak. Az új választójogi törvény (1925. évi XXVI. Tc.) tovább csökkentette a választóknak a lakossághoz viszonyított számát (26,6 %-ra), s a 245 képviselőből 199-et nyílt szavazással választottak meg. A nyílt szavazásos kerületekben megfélemlítés, nagy nyomás nehezedett az ellenzéki szavazókra.

Az 1926. évi választás győzelmet hozott Bethlennek, s nagy irtást végzett a nagyatádisták maradványai között. Ezen a választáson Borgulya Pál is vereséget szenvedett. 1926. november 14-én a Kisgazda Párt ismét Borgulya Pált jelölte, s egyben gr. Bethlen István miniszterelnök hivatalos jelöltjeként indult. Az Egységes Párt nem hivatalos jelöltje dr. Tóth Pál, szarvas népszerű orvosa volt.
A választói gyűléseken Mayer János méltatta Borgulya érdemeit: feddhetetlen, nyílt jellem, vagyonilag független, sokat tett a gazda-társadalomért, a középfokú gazdasági iskola létrehozásáért.
Az SZDP képviseletében dr. Kiss Jenő ügyvéd indult.
Az 1926. december 10-én tartott választáson Borgulya Pál 3731, dr. Tóth Pál 3015 és dr. Kiss Jenő 3601 szavazatot kapott, majd az egy hét múlva megismételt szavazáson dr. Tóth Pál nyert 1058 szavazattöbbséggel. (19)

Hajókirándulás az 1920-as években. Balról a harmadik Borgulya Pál.

IV. Képviselői tevékenysége

A Nép és Politika c. cikkében mely a Szarvasi Újság 1920. október 1-jei számában jelent meg a korteshadjáratok ellen emeli fel a szavát, s az állampolgárok politikai felkészültségének javítását tartja szükségesnek. Az "Adót fizess, de ne politizálj!" szemlélet nem tartható - írja.

Borgulya - aki a közgazdasági és munkásügyi bizottság tagja is volt - a nemzetgyűlésben a kisgazdák következetes képviselőjeként mutatkozott be. 1921. február 5-én interpellált a kormány gabonarendelete tárgyában, mely a szarvasi és az orosházi járás termelőire aránytalanul magas terhet jelentett. 240 kisgazda nem volt képes a gabonakontingenst beszolgáltatni, s már megkezdődött a be nem szolgáltatott gabona katonai rekvirálása. (20) Az l950/1921 ME számú rendelet - mely a gabonafelesleg korlátozott kereskedelméről és a rekvirálások megszüntetéséről rendelkezett - részben megoldotta az interpellációban felvetett kérdést.

1921. május 25-én a szarvasi járásbíróságon tapasztalható áldatlan állapotok miatt interpellált az igazságügyi miniszterhez. Előadta, hogy a háború előtt a bíróságon négy bíró és egy jegyző működött, s jelenleg mindössze egy polgári szakos bíró látja el a feladatokat. A tüzelőanyag hiánya miatt a bíróság működése öt hónapon át szünetelt, az ügyek feltorlódtak, sok esetben elévülnek. Kérte "menekült bírák" Szarvasra helyezését. Tomcsányi igazságügyi miniszter ígéretet tett a probléma orvoslására.

Borgulya Pál l921. augusztus l7-én felszólalt az l921. évi XLV. tc. tervezetének a földreformmal kapcsolatos vagyonváltság szabályozásának módosítása tárgyában. A nagybirtok megterhelését enyhének, ugyanakkor a kisbirtok megterhelését súlyosnak találta. Hegedűs Lóránt pénzügy-miniszter osztotta Borgulya véleményét, s a módosító javaslatot a nemzetgyűlés is elfogadta. (21)
1922. február l2-én - már a kisgazdapártból való kilépése után, ellenzékiként - Demcsák Pál (1886-1939) szarvasi helyettes főjegyző érdekében interpellált a belügyminiszterhez. A helyi iparos családból származó Demcsák - aki 1918 októberétől töltötte be a helyettes főjegyzői állást - a román megszállás idején a szarvasi gazdákat a gabona- és állatrekvirálások szabotálására biztatta, eredménnyel. Mire elrendelték a házról-házra történő katonai rekvirálást, a gabonát a gazdák elvermelték, állataikat elrejtették, s így a rekvirálás a megcélzott mennyiség töredékére terjedt csak ki. Dr. Wieland Sándor (1865-1923) főszolgabíró, aki elfogadta a románok által részére felajánlott prefektusi tisztséget ugyanakkor a megtorlástól félve arra biztatta a lakosságot, hogy tegyenek eleget a megszállók parancsainak. Miután l920. március l5-én a nemzeti hadsereg bevonult Szarvasra Wieland ellen eljárás indult, de Demcsákot is felfüggesztették állásából. Demcsák János felfüggesztése miatt mozgalom indult Szarvason, több száz aláírást gyűjtöttek, s a petíciót maga Borgulya Pál adta át a belügyminiszternek. Demcsák János később az önállóvá vált Csabacsüd község első főjegyzője lett, nevét Csabacsüdyre változtatta, Wielandot pedig saját kérésére nyugdíjazták.

Borgulya Pál jól ismerte a szarvasi nép, a szarvasi gazda életét, gondolkodását, gondjait. Vasárnaponként Szarvason a pártkörben (Szabadság u. l5. - az épület már nem áll) beszámolót tartott munkájáról, a kisgazdákat érintő kérdésekről. A mindennapos kapcsolatokon túl súlyt helyezett a hivatalos képviselői beszámolókra is. Pl. 1921. áprilisában beszámolót tartott Békésszentandráson és Öcsödön, majd Szarvason az örményzugi (VI. külkerület) választókat kereste fel. Az örményzugi beszámoló fényes külsőségek között zajlott. A hosszú kocsisort lovas bandérium kísérte, a kerület határán fehérruhás lányok és egy bizottság fogadta a képviselőt. A beszámoló az olvasókör udvarán zajlott le, amit zene, tánc követett. (22) Még ugyanezen év szeptember 25-én ismét Örményzugba látogatott, Nagyatádi Szabó beszédét Tóth László társelnök ismertette, majd az ebéd (malacpaprikás) után a Juhász sorra mentek, ahol Borgulya Endre tanító fogadta a képviselőt és kíséretét, s Borgulya Pál számot adott képviselői tevékenységéről.

Az l922. évi választást követően a 48-as Kisgazda Párt Szakács Andort, a párt országos ügyvezető elnökévé, Borgulya Pált pedig ügyvezető alelnökké választotta. Egy agrárdemokrata-blokk létrehozásán fáradoztak, más ellenzéki politikusok bevonásával, vélhetően kevés eredménnyel. E körülmény tette indokolttá, hogy Borgulya Pál bejelentette, hogy november l5-ike után, amint a nemzetgyűlés összeül, az Egységes Pártba szándékozik belépni. Döntését azzal indokolta, hogy nem tud azonosulni a szélsőségesen liberális ellenzéki blokkal, illetőleg kerületének is többet tehet így. A szarvasi kisgazdák mellette álltak, tudomásul vették elhatározását. (Húsz év múlva, 1941. január 26-án hasonló lépésre kényszerült utódja, Tepliczky János pártelnök, amikor vezetésével a Szarvasi Kisgazdakör a társadalmi egység megóvása érdekében egyhangú határozattal csatlakozott a győztes kormánypárthoz, a Magyar Élet Pártjához.)

V. Életútja 1927 után

A II. nemzetgyűlési mandátumának lejárta után Borgulya Pál megtartotta a helyi pártelnöki tisztét, tagja maradt a képviselőtestületnek. Személyét tisztelet, megbecsülés övezte, a Ruzicskay György festőművész által megfestett portréja a Nagyatádi Szabó István arcképe mellett ott függött a Kisgazdakör nagyterme falán. Aktív részese volt a város közéletének, pl. 1932. december 4-én a Színházban tartott Nagyatádi emlékünnepségen ünnepi beszédet mondott.

Az 1931. évi országgyűlési képviselő-választáson Borgulya Pál már nem vállalt jelöltséget, javaslatára a kisgazdapárt dr. Tóth Pált támogatta.

A mezőgazdaságot is sújtó válság a Bethlen-kormány agrárpolitikájával szemben növelte az elégedetlenséget. A Békés Megyei Kisgazdák Egyesületének l929. szeptember 29-én tartott választmányi ülésén Borgulya Pál a kormány kisgazdaellenes politikájának okát e réteg politikai súlyának elvesztésében látta, "aminek szülő oka, hogy a párt önállóságát elvesztette, és beolvadt az Egységes Pártba". (23) Borgulya az ülésen felvettette a Nagyatádi-féle Kisgazda Párt újraalakításának szükségességét, amire "viharos éljenzés és helyeslő felkiáltás volt a válasz". Borgulya az önálló kisgazdapárt létrehozásának hasznát abban látta, hogy az támogathatja ugyan a kormányt, de támogatásának árát szabhatja, olyan mérsékelt pártot képzelt el, mely a kormány magatartásához szabná az ellenzékiséget, vagy a kormánypártiságot. Egy ilyen párt megakadályozná, hogy a kisgazdák és földművesek táborából nagyobb tömegek menjenek a szociáldemokrata pártba.

A fentiek eredményeként is a békési országos gyűlésen 1930. október 12-én megalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt; országos választmányának tagja lett Borgulya Pál is. (24)
A Szarvasi Kisgazdák és Földművesek Pártkörének elnökségéről 1932. május 10-én - hatvanévesen - mondott le a Pártkör rendkívüli közgyűlésén. A közgyűlés hosszú és áldásos működéséért köszönetét fejezte ki, s érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, s Tepliczky Jánost választották meg elnöküknek.

Borgulya Pál közéleti-politikai tevékenysége elsősorban a húszas és a harmincas években bontakozott ki. Világnézetére, gondolkodásmódjára a XIX. század utolsó évtizedeinek liberális-konzervatív eszmerendszere nyomta rá bélyegét. A negyvenes években fokozatosan visszavonult a politikától.

VI. Epilógus

1948-ban a "fordulat évében" elvették tanyáját, városi házába költözött. Földjeit a család felajánlotta az államnak. A kuláküldözések idején hajsza folyt ellene is, pl. tiltott fakivágás miatt, illetőleg 1949 októberében közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt eljárás indult ellene. (25)
A koncepciós perek idején, 1949-ben a Szarvasi Újság január 21-i száma "a népellenes törvények hűséges megszavazójának" nevezi, aki a községi képviselőtestületi ülésről tüntetően eltávozott (dr. Nádor Jenő ny. gimn. igazgatóval együtt), amikor a "mindszentyzmus" felszámolásával kapcsolatos határozat elfogadására került vol-na sor.
Ingóságainak egy részét adótartozás fejé-ben lefoglalták. Idős korában egyedül élt a Somogyi utcai házában, gyermekei támogatták, majd 1960. január l8. napján rövid betegség után ott is hunyt el. A két világháború közötti Magyarország jelleg-zetes és méltatlanul elfeledett helyi politi-kusa volt. A szarvasi Ótemetőben nyugszik. Mi ezzel az írással ébresztjük emlékét, s hajtunk fejet tiszteletére.

Megjegyzés

A szerző köszönetet mond adatközlőinek, Lustyik Jánosnak (született Szarvason 1924-ben) és Borgulya Györgynének (született Szarvason l906-ban), valamint Stafira Árpád egyetemi hallgatónak (született Szarvason 1976-ban), aki e tárggyal kapcsolatos szakdolgozatát rendelkezésünkre bocsátotta.

Jegyzetek

1 Nemzetgyűlési Almanach, 1920-22. Szerk.: Vidor Gyula, Bp., 1922. p.
2 Szarvas és Vidéke, 1902. május 11.
3 Parlamenti Almanach az 1922-27. évi nemzetgyűlésre, szerk.: Baján Gyula, Bp. 1922. 208. p.
4 Dr. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története, Szarvas, 1922. 129. p.
5 Dokumentumok Szarvas munkásmozgalmának történetéből 1890-1944. Szerk.: Dr. Tóth Lajos, Szarvas, 1985. 73. p.
6 Borgulya Pál unokájának, Lustyík Jánosnak közlései
7 Szarvas és Vidéke, 1902. május 4.
8 Szarvas község iratai, 15/1923. kgy. szám
9 Parlamenti Almanach, szerk.: Baján Gyula, Bp., 1922. 208. p.
10 Szarvasi Újság, 1921. július 8.
11 Szarvasi Újság, 1922. március 3.
12 Békés Megyei Levéltár, alispáni iratok, 653/1920.
13 Szarvasi Újság, 1922. január 27.
14 Világ, 1922. április 12.
15 Szarvasi Újság, 1922. március 3.
16 Szarvasi Újság, 1922. március 24.
17 Szarvasi Hírlap, 1922. április26.
18 Szarvasi Hírlap, 1922. június 24.
19 Szarvasi Közlöny, 1926. december 24.
20 Szarvasi Újság, 1921. március 4.
21 Nemzetgyűlési Napló, 1920-1922, XII. kötet 541. p.
22 Szarvasi Közlöny, 1921. április 22.
23 Békésmegyei Hírlap, 1929. október 1. és 22.
24 Pártunk harca a demokráciáért, szerk.: Dr. Dömötör László és Szilágyi István, Bp., é. n. 20. p.
25 Szarvasi Járásbíróság B. 2055/1949. számú büntető ügye.

Kiszely György rajza