Merényi-Metzger Gábor
A személyhajózás megindításának feltételei a Körösökön A belvízi hajózás feltételei a XX. század elejére valósultak meg a Körösökön. A Hármas-Körös tiszai torkolatától 5 km-re - 1905 és 1906 között - megépült a Körösök csatornázásának első nagy létesítménye, a bökényi duzzasztómű. A Poiré rendszerű tűsgát egyik feladata a hajózáshoz szükséges vízmennyiség biztosítása volt, mely 2,5-3 méteres duzzasztással, 43 km hosszú folyószakaszon tette lehetővé a hajózást. A második Körös-vidéki nagy vízgazdálkodási létesítmény a békésszentandrási vízlépcső megépítése volt. Az 1936 és 1942 között épült és 1942. október 15-én Horthy Miklós kormányzó által üzembe helyezett objektum - bár elsősorban a mezőgazdaság vízszükségletét volt hivatva biztosítani - duzzasztóműve és hajózsilipjének méretezése révén mintegy 110-120 km folyamszakaszon tette lehetővé a géphajózás bevezetését. A békésszentandrási duzzasztómű megépülte után kerülhetett sor arra, hogy Békés vármegye használatra átvegye a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) tulajdonában lévő DÉLIBÁB nevű személyszállító hajót, amely ettől kezdve a Csongrád vármegyei Csongrád és a Békés vármegyei Békés között, a Hármas-, illetve a Kettős-Körösön személyszállítási feladatokat látott el. A személyhajózás megindítása a Körösökön A 200 - más források szerint 350 - utast befogadó, 130 lóerős motorhajó - más, téves források szerint gőzhajó - 1943. augusztus 12-én, csütörtökön indult el első, a Körösöket bejáró útjára. Fedélzetén volt - többek között - Békés vármegye részéről Beliczey Miklós főispán, dr. Márki Barnabás alispán és Pánczél József főjegyző, valamint az MFTR részéről Szelke Árpád igazgató és dr. Suppan István miniszteri osztálytanácsos, igazgató-helyettes. A hajó reggel 9 órakor indult el a csongrádi kikötőből, majd kikötött a bökényi duzzasztónál, a sze-levényi kompnál, Kunszentmártonban, Öcsödön, a békés-szentandrási duz-zasztónál és végül Szarvason. Itt - a Körös-vidék című újság tudósítása szerint - "A parton emberek, a község vezetői és gazdák. Szemükből úgy sugárzik az öröm, mint a nap az égen. Dauda Mihály, a község hatalmas termetű bírája a meghatottságtól nem tud mást mondani, mint ezt: "Végtelenül boldogok vagyunk". Beliczey Miklós főispánt kérdezik, mit érez most, hogy hajó úszik a Körösön. A főispán messzire néz, a múltba, amint lassan, szíve mélyéből válaszol: "Életem egyik legboldogabb napja ez. Évtizedek álma, vágya valósult meg. Most talán még nem tudjuk teljesen értékelni a körösi hajózás megindulásának roppant jelentőségét. Elég ha annyit mondok, hogy a békési kikötőbe talán azt írhatjuk ki: Békés-New York, vagy Békés-San Francisco. Amit egyes országoknak jelent a tenger, azt jelenti Békés vármegyének a hajózható Körös...." A DÉLIBÁB másnap, augusztus 13-án, pénteken folytatta tovább az útját Szarvasról. Ezen a napon kikötött Mezőtúron, Endrődön, Gyomán, Köröstarcsán és végül megérkezett Békésre. A hajót - a már említett vármegyei napilap híradása szerint - mindenhol ünnepi sokadalom fogadta. A fenti útvonalon 1943 augusztusától kezdve rendszeresen - menetrend szerint - közlekedett a DÉLIBÁB. Ez az állapot azonban sajnálatos módon nem tartott túl sokáig. Az MFTR hajóparkja 1944. január 1-én 373 egységből állt, melyek közül a II. világháborús hadműveletek során 50 hajó megsérült, 143 pedig elsüllyedt. Az utóbbi hajók közé tartozott a DÉLIBÁB is, amely még 1944-ben - valószínűleg a csongrádi kikötőben - odaveszett. Csak az érdekesség kedvéért említem még meg, hogy a DÉLIBÁB nem 1943-ban járt először a Körösökön. 1942. október 15-én - amikor még MEGYER-nek hívták - ezen a hajón utazott Horthy Miklós kormányzó a békésszentandrási duzzasztó ünnepélyes megnyitására. Néhány adat a DÉLIBÁB-ról A DÉLIBÁB motorhajó a csehszlovák állami hajózás részére készült a komarnoi
- komáromi - Skoda Hajógyárban. Hossza 25 méter, szélessége 5,7 méter,
merülése pedig 1,15 méter volt. 1934-ben bocsátották vízre BRATISLAVA
- azaz Pozsony - néven. Az MFTR 1938-ban vásárolta meg és átkeresztelte
MEGYER-re. 1943 és 1944 között - ekkor már DÉLIBÁB néven - a Körösökön
közlekedett, majd elsüllyedt. A II. világháború után a hajót kiemelték
és rendbe hozták, fedélzetét átépítették és új motorokkal látták el. 1950
és 1954 között a Balatoni Hajózási Vállalat kezelésében a Tiszán hajózott.
1955-ben átirányították a Dunára, ahol egészen 1980-ig, kiselejtezéséig
közlekedett. Ezt követően a Tisza-tó mellett, mint büféhajó volt kikötve.
Az 1990-es években egy jégzajlás következtében megsérült és Kiskörénél
elsüllyedt. A DÉLIBÁB-ot ugyan később kiemelték a Tiszából, de mivel a
rendbehozatalára nem került sor, ma már csak roncsként látható. Felhasznált irodalom Bíró József: Kiállítás Békésen a Körösök történetéről. In: Békési Élet,
1975. 3. sz. 586-587. p. |
||