Nem kell hideg kő csontjaim fölé,
És nem kellenek sötét ciprusok.
Egy-két kalászfej kell csupán nekem,
Mi rám hajol majd nagy szerelmesen,
S örök, szent altatót susog.

Vályi Nagy Géza
(Sírfelirat az Ótemetőben)

Dr. Molitorisz Pál
Séta a szarvasi evangélikus temetőkben

A műemlékekben gazdagnak nem mondható városunk temetőit elkerülte a kutatók érdeklődése, holott a határ beosztásához hasonlatos, kataszteri józansággal, párhuzamos "dűlőutakkal" szabdalt sírkertjeink gazdag tárházai a XIX. század figyelemre méltó síremlékeinek. Az Újtemető vagy az Ótemető "gazda sorának" a XX. század első évtizedeiből származó monumentális, gyakran a 3 m magasságot is meghaladó, módos paraszti gránit sírkövei, vagy korunk műkő rengetegei mellett különleges színfoltot jelentenek az egyszerűségükben is szép, jellegzetes szarvasi fejfák, vagy a régi stílusú, vörösmárványból készült sírkövek.

Az évszázados síremlékek már nem is a halált, hanem a régi szarvasi embert, a letűnt idők szarvasi társadalmát, a hely történetét idézik. A szarvasi Ótemető (régebbi nevén a Halásztelki sírkert) buján termő, dús televényén, vagy az Újtemető (a Kákai temető) víznyomásos, sivár szikén romantikával, miszticizmussal alig-alig találkozunk. A mindennapok gondjával küszködő szarvasi parasztember nyugodalmasan, már-már közönyösen ítélte meg a halált. Az életrevalóság ösztönével kerekedett fölé, lázadozás nélkül vette tudomásul az élet és a halál szükségképpeni összetartozásának törvényét.

A szarvasi evangélikus temetők

Az újratelepített Szarvas temetőiről Tessedik Sámuel ev. lelkész feljegyzéseiből tájékozódhatunk. Az első temető az Ótemplom közelében volt. 1746-ban a temetőt áthelyezték a templom mellől az emberi lakásoktól távolabb, "nehogy a holtak még haláluk után is ártsanak az élőknek".

A mai Szarvas központjában, a régi piactér területén, és az Árpád Szálló alapozásakor földmunkák végzése során a XVIII-XIX. századból származó nagy temető sírjait találták meg, de a Rákóczi utcán illetőleg a Rákóczi és a Táncsics utcák kereszteződésében is tártak fel e korból származó sírokat. 1807-ben - a katolikus templom építésének első évében - még a temető vette körül az építkezést.

E temető területét is hamarosan elérte a gyorsan fejlődő település terjeszkedése. Tessedik adatai szerint 1775-ben a temetőket ismét távolabb helyezték. Ekkor került sor az Ótemető területének kijelölésére. Major Gábor földmérő által 1801-ben készített, "Szarvas M(ező) Várossa fekvésének rajza... lehető regulációjának projektuma" felirattal ellátott térképe Vajda Péter sírja körül, illetve attól keletre nagy temetőt tüntet fel. A település utcarendezési tervének megszületését követően az újonnan kijelölt utcák közül a mai Bacsó Béla utca a Kistemető, míg a mai Béke utca a Nagytemető utca nevet kapta. Az ismert legrégibb ótemetői síremlékek az 1800-as évek elejéről származnak.

Major idézett térképén a mai Újtemető katolikus parcellája közelében kisebb temető található. Lehetséges, hogy e temetőt megszüntették, mivel az 1822-ből, illetve az 1829-ből származó belterületi térképeken e temető már nem lelhető fel. Az Újtemető ismételt megnyitására feltehetően a XIX. század közepe táján került sor. Az általam ismert legrégibb síremlék 1866. januári temetést jelöl. A szarvasi katolikus egyház az Újtemető katolikus parcelláját Lonovics Ferenc plébánossága alatt (1843-1882) kapta, illetőleg Viskovicz Ignác városi bíró 1857-ben állított keresztet a "kákai temető" katolikus részén, mely tények, valamint a temető neve - Újtemető - megerősíteni látszanak feltevésünket.

Szarvasi fejfák

A fejfák városunkban elsősorban az evangélikus temetők ékességei, a katolikus temetőkben nem használnak fejfa sírjelet. A korai temetőket minden bizonnyal a fejfák egyeduralma jellemezte, s csak a lakosság polgárosodását, anyagi helyzetének javulását követte a nagyobb anyagi áldozatokat kívánó sírkövek megjelenése, melyek fokozatosan felváltották a fejfákat. Az Alföldre telepedett lutheránus szlovák népesség nem hozott magával fejfakultúrát. A fejfáknak a telepes evangélikusok temetőiben való megjelenése a protestáns magyar települések szokásainak átvételére utal.

A fejfák élettartama általában 70-80 évben határozható meg. Ennyi idő alatt a fa földben lévő része elkorhad, s a fába vésett írásjeleket pedig már jóval hamarabb eltüntetik az időjárás viszontagságai. Temetőinkben csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg szórványosan a gazdagon faragott kopjafák, de ismeretlenek a szintén nagyobb díszítési lehetőséget adó, a békésszentandrási református temetőben még fellelhető oszlop jellegű fejfák. A nem olyan régen még nagy számú fejfáknak mára már alig maradt viszonylag ép példánya. Újabb régi stílusú fejfákat pedig már csak kivételesen állítanak.

A szarvasi fejfák magassága általában 1,25 méter, szélessége pedig 30-40 cm körüli, többnyire 2 col (mintegy 5 cm) vastag akácfa pallóból készítették mesterei. A fejfák tetejét bádogborítással védték, s a faanyagot fekete színűre festették. A felső rész kiképzése szerint két őstípusuk van: a leggyakoribb a félkörívben kiképezett fejrész, kétoldalt rászegezett vállakkal, a másik, ritkábban előforduló típusnál a palló szélességénél keskenyebb, majdnem teljes kör alakú fejformát fűrészeltek ki. Az utóbbi forma ember alakra emlékeztet, azonban arra semmi adat nincs, hogy a szarvasi fejfaformák alkalmazásának voltak-e szabályai, hordoztak-e valamely jelentés tartalmat. A bognár-, kerékgyártó, asztalos-, vagy ácsmesterek által készített fejfák formája, mérete, a felirat tipográfiája állandóságot mutat, eltérést legfeljebb a megmunkált nyers faanyag mérete okozott. Előfordult, hogy fához értő parasztemberek házilagosan készítettek fejfákat, ezeknél azonban már nem érvényesültek következetesen a szabályok.

Fejfák az Újtemetőből (a továbbiakban a nevek alatt feltüntetett évszám előtti † jellel a síremléken feltüntetett, elsőként elhunyt személy halálozási évét, a † jel nélküli évszám pedig a sírkő állításának idejét jelöli).

Kollár Mihály † 1940

Csicsely Mihály, † 1922

Sírkövek

A legnagyobb változatosságot, a legtöbb esztétikai értéket a régi, XIX. századból származó, vörösmárványból készült sírkövek hordozzák, ezért - némileg önkényesen - csak e síremlékeket választottuk vizsgálatunk tárgyává.

E régi stílusú, vörösmárványból készült sírkövekből az Ótemetőben mintegy két-három tucat, az Újtemetőben pedig néhány darab maradt fenn. Nagyobb számban az 1840-es évektől jelentek meg. Másolataik, műkő utánzataik még a két világháború között is készültek, elvétve később is. Formaviláguk különböző stílusjegyeket mutat (román, gótikus, barokk, klasszicista, romantikus, szecessziós), a nagy európai stílusirányzatok hazai adaptációi. E sírköveken gyakran épületek homlokzatainak, díszítményeinek jellegzetességei ismerhetők fel. Alkotóik többnyire ismeretlenek, de képzett, hivatásos kőfaragók munkái (Thury Zsuzsanna valamint Gaál és Machula lelkészek ótemetői sírkövén olvasható a vállalkozó neve: Kohn Károly, Budapest, ill. Weisz Bernát, Budapest).
A sírköveknek két alaptípusa különböztethető meg: a lapos táblák és az obeliszkek.

A lapos táblák

Régi stílusú sírkövek csoportja az Ótemetőben, Vajda Péter sírja közelében

A sírkőtáblák ősei a lapos kövek, melyeket félig a földbe ásva állítottak fel. A szarvasi tábla alakú sírkövek némelyike egyszerű, dísztelen; többnyire azonban gazdagon díszítettek, változatosak, azonos forma alig fordul elő közöttük. Formájukat a szöveget hordozó előlap határozza meg. Szépségüket az előlap, a kiegészítő részek és az oromrész arányainak egyensúlya adja. Az előlap formája többnyire téglalap, de trapéz, vagy pajzs alak is előfordul. Az előlap két oldalára olykor oszlopokat ábrázoló domborműveket faragtak, de jellegzetességüket főleg a félköríves, csúcsíves vagy timpanonszerű oromrész határozza meg. A földszint feletti magasságuk - mely a sírkő teljes méretének mintegy kétharmada - általában 1 méter körüli, szélességük 40-84 cm. A legkisebb sírkőtábla magassága 90 cm, 1,5 m magas Gaál József és Machula Gábor lelkészek, 2,5 m magas Haviár Dániel lelkész sírköve, de a legnagyobb méretű ilyen típusú kő az öreg akácfának támaszkodó ótemetői kolera-síremlék, mely 3,4 m magas.
Régi stílusú sírkövek csoportja az Ótemetőben, Vajda Péter sírja közelében

Néhány szépen faragott sírkő az Ótemetőből

Thury Zsuzsanna,† 1876	Blasko János, † 1871	Tabajdy Örzsébet, † 1848
Jiři Lipták, † 1861	Jánovszki János, † 1860	Taubner János, † 1845
Pavel Kepenyes, 1860		Mojzik András, † 1855

Az obeliszkek

Az obeliszkek négyoldalú, felfelé keskenyedő, csonka gúlában végződő oszlopok. Alapozást igényelnek. A városunkban ritkán előforduló vörösmárvány obeliszkek magasak. Placskó István lelkész ótemetői impozáns obeliszkje, melyet 1860-ban emeltek 3,4 m. magas, több darabból faragták. Obeliszk jellegű a mezőberényi út közelében, a Kolerás dűlőben lévő, szintén az 1831. évi kolera járvány áldozatainak tömegsírját jelölő, egy darabból készült síremlék.

A kolerában elhunytak síremléke

Placskó István síremléke

Jelképek a szarvasi síremlékeken

A haláltól való félelem következménye, hogy az emberek kerülik a halállal kapcsolatos szavakat, s már évszázadok óta jelképekkel helyettesítik azokat, ezért mind a fejfákra, mind a gazdagabb ornamentikájú sírkövekre gyakran szimbólumokat véstek. A legáltalánosabban alkalmazott rajzolat a szomorúfűz nemcsak az elmúlás, a gyász, hanem a feltámadás jelképe is. A keleti eredetű életfa-szimbolika szerint a síron nőtt fában, növényben az elhunyt él tovább, miként a fejfa is a halott mása. A szomorúfűz faragvány a fejfákon mindig azonosságot mutat, míg a sírköveken már változatosabb az ábrázolása.

A fűz ábrázolása fejfán és sírköveken (Ótemető)
Thury Zsuzsanna, †1876; Taubner János †1845

Brusznyiczky Mátyás sírköve, † 1958

A kalász az agrártársadalmakban gyakran jelképezi a meghaló és feltámadó Krisztust, az utolsó vacsora kenyerét, az oltári szentséget. Földműves foglalkozásra is utalhat. E motívum gyakran díszíti a liturgikus tárgyakat is. Gyakran előfordul, hogy a kalászcsokorból egy kalász törött.

A fentebb bemutatott, s az Újtemetőben álló sírkő azért is figyelemre méltó, mert ritkán előforduló vésetként ismeretlen fajtájú virágszálat tartó kéz rajza látható a sírkő felső részén, kétoldalt pedig egy-egy méh, ami a szorgalom sokat idézett jelképe, de a télen rejtőzködő, tavasszal kirajzó méh a feltámadás szimbóluma is lehet, illetve az elhunyt méhész foglalkozására is utalhat. A régi sírkövön Demeter János kőfaragó édesapja munkáját ismerte fel, aki - az előlapot átdolgozva - a szövegrészt, illetve a kalászokat véste fel a korábban más sírját jelölő kőre.
A fiatalon elhunytak síremlékein előforduló törött szárú bimbós virágszál ábrázolás nem igényel magyarázatot.

A koszorú kör alakja a tökéletességet jelképezi, s mivel az ég szimbóluma is a kör, az éggel való kapcsolat jelentését hordozza. A halotti koszorúk eredeti funkciója az elhunytnak az Isten védelmébe ajánlása. (lásd Tabajdy Örzsébet sírköve)

Egymásba fonódó kezek Ján Teplický † 1866, sírján (Újtemető)

Az egymásba fonódó kezek jelképe a házastársak síremlékén a kapcsolatteremtést, az összetartozást, esetleg a túlvilágon való találkozást szimbolizálja. Előfordul az utóbbi két jelkép kombinációja: az egymásba fonódó kezek kalászcsokrot tartanak.

A könyv Placskó István lelkész obeliszkjén a bölcsesség szimbóluma, melynek kinyilvánított voltára utal az, hogy a könyv nyitott. A nyitott Biblia a papi sírjelek jellegzetessége. A könyvre fektetett babérág a hervadhatatlanság, az örök élet jelképe. Az obeliszk két oldalán pedig a lefelé fordított, kialvó fáklya domborműve a régi síremlékek kedvelt díszítménye volt, az elmúlást, a halált jeleníti meg.

Martinus Hamaliar sírköve † 1812

A Nap szimbolikája gazdag és ellentmondásos. A Nap az örök élet forrása, a teremtő élet jelképe volt, s az ősi mítosz lealkonyulása után díszítménnyé vált. A Biblia is számos párhuzamot von Krisztus és a Nap között. A sugarak jótékony vagy ártó hatás közvetítőjeként jelennek meg, velejárója az arcszimbolika.

Az ótemetői kolera-síremlék címerpajzsába karcolt ugró szarvas évenként lehullatott és újranövesztett agancsa az örök megújulást, az újjászületést szimbolizálja. A keresztény eszmekörben a szarvas Krisztus jelképe, aki lenyelvén a kígyót, a gonosztól (a kolera vésztől) szabadítja meg az emberiséget.

A nyolcágú csillag Kristóffy György ótemetői síremlékén (1841) a Vénusz, azaz az Esthajnal csillaga, szintén az újjászületést jelképezi.

Jelképek:

Kristóffy György síremlékén

Melian Zuzanna síremlékén

az ótemetői kolera- emlékkövön

Az Isten szeme a Szentháromság háromszög jelében harmonikus hatást kelt Melian Zuzanna (†1842) sírkövének szintén egyenlőszárú háromszög alakú oromrészén. A Szentháromság dogmája a háromszemélyű Isten egylényegűségét vallja. A jelképet a dicsfény sugarai övezik.
Egyes jelképek gyakran feltűnnek napjainkban is a síremlékeken nagyüzemi sokszorosításban. Például a kehely ma is gyakran használt motívum a síremlékeken, de látható a régi szarvasi házak deszkaoromzatán is. Az evangélikusok a bor színe alatt veszik magukhoz Krisztus vérét. A bor jelzéséül szolgál a kehely. Hasonlóan gyakori jelkép napjainkban az egymásba fonódó kezek, a kalász, a galamb, a babérág, de már nincs konkrét jelentésük. Már a múlt században elmélyültek a díszítéssel, a jelképekkel kapcsolatos ellentmondások. Az egyénre, vagy a közösségre érvényes jelentéshordozóval pedig már alig találkozunk az új síremlékeken. A tömegtermeléssel előállított díszítmények nagyrészt elértéktelenítették az eredetileg tartalmat hordozó jelképeket.

A sírfeliratok

A sírfeliratok szlovák vagy magyar nyelven mindig tartalmazzák az elhunyt nevét, általában a születés és a halálozás évszámát (olykor a hónapját és a napját), vagy az elhunyt korát. Ritkábban csak a sírkő állításának idejét jelölik. A dátumok írásánál a magyar nyelvű szövegek esetén az év, hó, nap sorrend a jellemző, de kivétel is előfordul pl.: született januárius 18-án 1842 (Tabajdy Örzsébet). A szlovák nyelvű dátumoknál az év, nap, hó sorrend a gyakori, de más változatok is előfordulnak.
A bevezető és a befejező szavak mindkét nyelven legtöbbször azonosak: Tu odpočiva v. K.(ristus) P.(ane) - Itt nyugszik az Úrban, ill. Pokoj prachu jejich - Béke poraikra. Gyakran a síremlék állítóira utalnak a feliratok (pl. feleség, gyermekek, rokonok, család, hívek stb.) Gaál és Machula lelkészek sírkövén csak a kezdőbetűkkel van jelölve a síremlék készíttetője: Emelte L. G. (minden bizonnyal Lányi Gusztáv lelkész, tanár) 1886.

Jellemzőek mind a fejfákon, mind a sírköveken a szépen formált, kalligrafikus betűk, olykor folyóírással, vagy a szlovák nyelvű feliratoknál gótikus betűkkel. Mind a magyar, mind a szlovák nyelvű feliratok esetén gyakoriak a korabeli helyesírás szabályaival is ellentétes szövegrészek, a nyelvtani hibák. A XX. századi szlovák nyelvű feliratok esetén előfordul a személynév magyar formája mellett a szlovák végződés használata (pl. Tusjak Mihályova), vagy becenév magyar-szlovák, magánhangzó harmónia nélküli ötvözete: Böžika, vagy ugyanezen a sírkövön Erzsička. A régi szlovák nyelvű feliratokon a névviselés szokásának megfelelően feleség neve úgy van feltüntetve, hogy a keresztneve elé a férj családi nevét vésik fel. (pl. Ján Teplický i wážna Matróna - Tepliczky János és tisztes idős felesége - Zuzana Teplický rodzena - Tepliczky Zsuzsanna, született - Szolimár). A kolera-síremlékek felirata kétnyelvű, az ótemetői kövön felül van a magyar nyelvű szöveg, s alatta a szlovák; míg a Kolerásban lévő kövön ez fordítva van.

A Biblia kimeríthetetlen tárháza a sírfeliratoknak. Néhány ilyen bibliai idézet: A VILÁG ELMÚLIK, ÉS ANNAK KÍVÁNSÁGA, DE AKI ISTEN AKARATÁT CSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ; vagy a Jelenések könyvéből: ... ÉS MEGTUDJÁK, HOGY ÉN SZERETTELEK TÉGED; vagy TUDOM, HOGY AZ ÉN JÉZUSOM ÉL/ ÉS UTOLJÁRA A PORAIM FÖLÖTT MEGÁLL. Szlovák nyelven: BOJ VYBORNY BOJOVAL SEM;/ BEH SEM DOKONAL,/ VIRU SEM ZACHOVAL;/ JIŽ ZATIM ODLOŽENÁ JEST MI/ KORUNA SPRAVEDLNOSŤI (AMA NEMES HARCOT ÉN MEGHARCOLTAM, FUTÁSOMAT ELVÉGEZTEM, A HITET MEGTARTOTTAM. VÉGEZETRE ELTÉTETETT NÉKEM AZ IGAZSÁG KORONÁJA... - Pál második levele Timotheushoz 4: 7-8., Károli Gáspár fordítása), Lukács evangéliumából: ÖRÜLJETEK, A TI NEVEITEK FEL VANNAK ÍRVA A MENNYBEN, a CXIX. zsoltár 26. verséből: UTAIMAT ELBESZÉLTEM ELŐTTED/ ÉS TE MEGHALLGATTÁL ENGEMET, vagy János I. leveléből: ...ÁLTAL MENTÜNK A HALÁLBÓL AZ ÉLETBE.

Olykor alkalmi, az elhunytra egyéniesített sorokat véstek a kőre. Néhány ilyen sírfelirat az Ótemetőből: SZÍVÜNK NEHÉZ A BÚ MIATT/ HŰ ÖZVEGYED GYÁSZOL, SIRAT/ HÉT GYERMEKED SOSEM FELED,/ HÁLÁS SZÍVVEL MEGEMLEGET,/ S VELÜK EGYÜTT OH, HÁNY CSALÁD/ KESERGI, ÁLDJA BARÁTJÁT (Dr. Kuthy Lajos orvos, † 1869.); vagy MINT VASÚTI ÁCSRA/ A KÖRÖS HÍDJÁNÁL/ LOPVA LESELKEDETT/ A SZERENCSÉTLEN HALÁL (Jánovszki János, † 1902.). Benka Gyula (1838-1923) fiatalon elhunyt leányai sírkövén: HÁROM KEDVES RÓZSABIMBÓ/ MIND OLY ÉKES, MIND OLYAN JÓ/ VALJON MIÉRT?/ A HALÁL MIND SORBA TÖRTE/ VÉRZŐ SZÍVÜNK ELGYÖTÖRTE.

Szlovák nyelven is: JEDINI SIN/ A MLADI MANŽEL/ (PODANI) MÁRTON/ 1891-1918/ HRDINSKU SMRTI UMREL/ 39 MESICU BOJOVAL/ PRI 3 HUSZÁRSKOM PLUKU (AZ EGYETLEN FIÚ/ A FIATAL FÉRJ/ MÁRTON 1891-1918/ HŐSI HALÁLT HALT/ 39 HÓNAPOT HARCOLT/ A 3-AS HUSZÁREZREDBEN) .

Sajátosak a tanítók sírfeliratai. Chován Zsigmond (Chován Kálmánnak, a zeneiskola névadójának édesapja, †1891) sírfelirata: AZ EGYHÁZI ZENE ÉS SZENTÉNEK/ IHLETETT MESTERE/ A CSALÁD ÉS TANÍTVÁNYI SEREG/ HŰ ÁPOLÓ FEJE/ LEPIHENT ELFÁRADTAN/ ÉRDEMKOSZORÚZOTTAN/ VIDOR LELKE MENNYBE SZÁLLT/ FÖLDI KÍNJA ÜDVRE VÁLT, vagy Benka Pál (†1905) ev. tanító tanítványai által emelt síremlékének felirata: TANÍTVA EZREKET NEVELT/ NEVELVE ISTENHEZ EMELT/ ISTENBEN MEGNYUGVÁSRA LELT.

Néha a magyar irodalomból származó sorokat vésnek a sírkövekre: VAGYOK - BOLOND SZÓ/ VOLTÁL ÉS LESZESZ./ ÖRÖKLEVÉS ÉS ENYÉSZET/ MINDEN ÉLET. (Madách). Többnyire pontatlan Ady idézetek is feltűnnek a síremlékeken: MIKOR A LELKEM ROSKADOZVA VITTEM,/ CSENDESEN ÉS VÁRATLANUL/ ÁTÖLELT AZ ISTEN, vagy MENNYI SOK MINDENT ODAADTAM, /AMÍG ILY SZÉPEN ELFÁRADTAM (Az Úr érkezése, és a Sötét vizek partján c. versekből). Idézetek ismeretlen szerzőktől: ... IDŐ ÁLLJ MEG, ÉS TI SUHANÓ PERCEK VÁRJATOK!, vagy: MINDEN HALANDÓ/ AZ ÖRÖKLÉT CSAK AZ ANYÁKNAK ADATOTT MEG. A sírfeliratok a gyakori közhelyeken túl ( pl. Emléke örökké a szívünkben él)) ritkán meghökkentő módon prózaiak: TEGNAP MÉG SZÁRNYÁN EMELT A HÍR/ MA MÁR KIHULLAJT ROSTÁJÁN AZ EMLÉKEZET.

A régi vörösmárvány sírköveken gyakran terjedelmes a felirat, a szöveg a szokásos fordulatok mellett konkrét adatokat is tartalmaz. A következőkben néhány ótemetői sírfeliratot, illetőleg magyar nyelvű fordítását közöljük teljes terjedelmében:

Javaslat a Szarvasi Panteon létesítésére

Az Ótemetőnek a Vajda Péter sírja körüli része a leggazdagabb - részben a XIX. századból származó - szép síremlékekben. E temetőrész szorosan hozzátartozik a város múltjához. A sírok többsége a hajdani Szarvas neves személyiségeinek porait rejti. E parcellában nyugszik a település néhány neves lelkésze (Gaál, Machula, Placskó, Lányi), tanára, tanítója (Vajda, Koren, Kicska, Chován, Kristóffy) közéleti szereplője (Mojsissovics, Dancs, Réthy, Zlinszky), orvosa (Télessy, Kuthy, Takács) Itt van a szarvasi Réthy család ősének, Schlotterbeck Kristófnak jeltelen sírja, vagy városunk díszpolgára, Ruzicskay György festőművész sírhelye is. E parcellán húzódik keresztül a Kenderföldekre vezető forgalmas gyalogút. Ezt az elhanyagolt temetőrészt - mely csak néhány évtizeddel fiatalabb a településnél - be kell kapcsolni a város életébe, mert van közölnivalója az utókor számára.

Hozzátartozók hiányában a sírok többsége gondozatlan. A területet sűrű fiatal akác- és ecetfa erdő teszi megközelíthetetlenné, felveri a bozót és a gaz. A méltatlan körülmények felszámolása közérdek. Hadd utaljak itt Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, művészettörténész, néprajztudós szavaira: "...mert azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti."

Javaslom a Szarvasi Panteon létesítése céljából önkormányzati és egyházi (esetleg iskolai, lakossági) összefogással a parcella megtisztítását, a terep rendezését, füvesítését, néhány fa elültetését, pad elhelyezését, majd a terület folyamatos ápolását, a sérült síremlékek (pl. Lányi Gusztáv sírköve) rendbe hozását, valamint a gyalogút sármentesítését (pl. faforgáccsal). E munka elvégzésével városunk egy olyan emlékparkkal gazdagodna, mely a település látnivalóit kiegészítené, s egyben példát mutatna a kortársainknak, de a jövő nemzedékeinek is az elődök tiszteletéből, emlékük megbecsüléséből. A későbbiekben egyes síremlékeket a temető más részéről is ide lehetne helyezni. Megfontolást igényel az a lehetőség is, hogy a parcella díszsírhelyek céljára is felhasználható legyen.

* * *

A szerző köszönetét fejezi ki Blaskó Mihály költőnek a szlovák nyelvű sírfeliratok gondos lefordításával nyújtott készséges segítségéért, és a szövegek értő elemzéséért; a Városi Könyvtár dolgozóink pedig a nehezen hozzáférhető szakirodalom beszerzéséért.