Dr. Krajcsovics János
A szakmunkások szakközépiskolájának története
a Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskolában
(1974- 2003)

Az MSZMP 1972. évi a művelődéssel is foglalkozó határozata tette lehetővé a fenti iskolatípus megszervezését. Ide olyanok járhattak, akik 3 éves tanulmányokat igazoló szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeztek, gyors-gépíró iskolát végeztek, vagy ápolónői képzettségük volt. A rendszerváltás után az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakmákkal rendelkezők lehettek ennek az iskolatípusnak a hallgatói.

Iskolánkban az említett oktatási forma az 1974/75. tanévben indult a 611. Sz. Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozataként. Jellemző az érdeklődésre, s a jó szervező munkára, hogy 3 osztályt lehetett indítani. Igaz, az év végére a létszám nagyon megcsappant, a második évfolyam már csak 41 fővel indult. (Megjegyzendő, hogy az első év végére a hallgatóknak kb. 50 %-a abbahagyja tanulmányait. Ez sem helyi, hanem országos jelenség, az iskola működése során mindvégig megfigyelhető volt. Az úgynevezett lemorzsolódásnak persze sok oka volt: munkahelyi, családi problémák, a képességek, a szorgalom helytelen felmérése stb.)

Az 1975/76. tanévtől a tagozat már iskolánk szervezetén belül működött. Az érettségiig három tanévet kellett teljesíteni. Az oktatás a levelező szisztéma szerint folyt, heti két alkalommal, 10,5 órában.
Induláskor a tantárgyak száma nagyon kevés volt: magyar, történelem, matematika, fizika, kémia. A második évfolyamon is volt kémia, később csak az elsőn. Egyéb változás sokáig nem történt, a tantárgyak száma nem változott. Az órák 45 percesek voltak, majd 1983-tól lehetőség lett 40 perces órák tartására is. Meghatározták a beszámolók számát is: a 8, 16, 24. hét után voltak. Magyarból szóban és írásban kellett a tanulóknak számot adni tudásukról, matematikából és fizikából meghatározott alkalmakkor mindkét módon volt számonkérés, de főleg az írásbeli beszámoló dominált. A harmadik évfolyamon csak két beszámoló volt, mivel ott a konzultáció csak 28 hétig tartott, míg az elsőn és másodikon 30 volt a hetek száma.

A tanév végén minden évfolyamon osztályvizsga volt, melynek törvényességét elnök felügyelte, lefolyásáról pedig jegyzőkönyv készült. Az egyes tantárgyakról a szaktanárok is véleményt mondtak, értékelték tanítványaik teljesítményét és saját munkájukat.

Később fokozatosan megszűntek az elnökös vizsgák, nem kellett jegyzőkönyveket, kimutatásokat, értékelést sem írni. Természetesen osztályvizsga zárta továbbra is az év végi tanulmányokat, de a tanulóknak csak tanár és nem vizsgabizottság előtt kellett számot adni tudásukról. Az eredményeket a szaktanári lapok, és az anyakönyvek rögzítették, illetve a kiadott bizonyítvány. Az adminisztráció fentebb vázolt csökkenése a 80-as évek elején következett be.

Az 1982/83. tanévtől változás következett be a tantárgyak mennyiségében. A heti 10,5 óra maradt, de új tárgyak léptek be az oktatásba: állampolgári ismeretek és földrajz. Ezeket a 2. és 3. évfolyamon kellett oktatni.

Ugyancsak ettől az évtől történt változás a vizsgarendben is. Voltak olyan tárgyak, pl. a fentebb említettek, hogy csak szóbelin és tanár előtt kellett beszámolni a hallgatóknak ismereteikről. Változás volt az is, hogy elnökös vizsga az év végén már csak a 2. évfolyamon volt. A matematika írásbeli tárggyá vált, bár elégtelen jegy esetén szóban lehetett javítani.

Az 1990/91-es tanévtől újabb változások következtek be. Kétféle variánst dolgozott ki a minisztérium, az A és B variánst. A mi iskolánk az A típusú lehetőséget választotta. Ennek alapján az alaptantárgyak mellett, (melyekkel indult az elején a képzés) a második és harmadik évfolyamon a közgazdasági és állampolgári ismeretek oktatása kezdődött, viszont a második évfolyamon földrajzot, a harmadikon biológiát hallgattak a tanulók.

Csökkent a beszámolók száma is, csak félévkor és év végén kellett a hallgatóknak vizsgázniuk. Ez annyiban jó volt, hogy kevesebb lett a vizsgák miatti izgalom, viszont egy-egy alkalmon nagyobb mennyiségű tananyagot kellett ismerni.
Nőtt az írásbeli beszámolók száma. A magyar és matematika mellé felzárkózott elsőben a kémia, s mindhárom évfolyamon pedig a fizika. Ezt azért tartottuk szükségesnek, mert érettségin számolási feladatok is vannak, s hallgatóinkat így próbáltuk a későbbi erőpróbára felkészíteni.

A konzultációs órák először kedden és pénteken voltak, az iskola A épületében. A szabad szombatok általánossá válásával tértünk át a csütörtöki oktatásra. Az órákat mindig 14 órakor kezdtük.
A fentebb vázolt változások ellenére (beszámolók rendje, tantárgyak mennyisége, óraszám módosulása az egyes tárgyaknál) állandó maradt a 30 illetve 28 heti időtartam.

Az 1977-ben érettségizettek (középen dr. Krajcsovics János osztályfőnök)

Mint fentebb említettük, a konzultáció helye a gimnázium épülete volt. Azonban feltétlen megemlítendő, hogy a Szirén Ruházati Szövetkezet már 1974/75-ben egy kihelyezett osztályt működtetett a szövetkezet épületében. Ez kis nehézséget okozott, mert konzultációs órák délelőtt is voltak, s a nappali órarendnél ezt figyelembe kellett venni. Viszont a iskolavezetés és a szövetkezet vezetőinek együttes erőfeszítése a nehézségeket áthidalta. A konzultáció alkalmával a tanterem, kréta, tábla, asztal, szék mindig rendelkezésre állt, nehézséget csak az okozott, hogy a történelemhez nem volt falitérkép, illetve a fizikai kísérletek bemutatása nem volt lehetséges. Viszont ez a probléma is megoldódott, sokszor óracserékkel.

Az órákon a hangulat kitűnő volt, az osztály létszáma 20 körül mozgott, a dolgozók rendszeresen jártak órákra, és figyelemmel kísérték a tanári magyarázatot.
A gyakorlat az volt, hogy 3 évenként egy osztály indult. Összesen négy érettségiző osztálya volt a szövetkezetnek: 1977-ben, 1980-ban, 1983-ban és 1986-ban. A vizsga helyét is a szövetkezet biztosította. A gondos szervezés, a nyugodt légkör, az optimális feltételek megléte Róta Pál felnőttoktatási szakfelügyelő elismerését is kivívta, aki egy alkalommal vizsgabizottsági elnök volt a kihelyezett osztálynál. A négy alkalommal összesen 54 fő tett sikeres érettségi vizsgát.

Említsük meg azonban azokat is, akik éveken keresztül vállalták az ingázást az iskola és a szövetkezet között: Bődi László, Dr. Krajcsovics János, Lelkes György, Sovány Mihály. Ők négyen voltak azok, akik, ha esett, ha fújt, mindig időben igyekeztek a nem kis távolságot megtenni a két intézmény között, hogy a tanórákon minél több ismeretet adjanak át a diákoknak.

S talán egy mondat erejéig említsük meg Lestyan Goda Pálnét is, aki szervezte az osztályokat, és ügyelt arra, hogy a dolgozó üzemben a tanulás feltételei biztosítottak legyenek. Elismerés illeti természetesen azokat a dolgozókat is, akik a munka mellett vállalták a tanulást is. Büszke lehet rájuk a szövetkezet.

Iskolánkban 29 éven keresztül működött e levelező tagozat. Több mint 600-en iratkoztak be, 540-en szereztek érettségi bizonyítványt felnőtt fejjel. A levelező oktatás legfontosabb adatait a következő táblázat tartalmazza.

Mielőtt a táblázatból bizonyos következtetést levonnánk, a következő megjegyzés ide kívánkozik. A hivatalos statisztikában az 1, 2, 3. évfolyam 2. 3. 4. évfolyamként szerepel. A 90-es évek elején az osztályok számozása megváltozott: 1 = 11., 2 = 12., 3 = 13. évfolyam.1 A "B" osztály a Szirénben lévő kihelyezett osztály betűjele. A 13. évfolyamon végzettek és az érettségit tevők létszáma többször azért nem egyezik, mert a bukottak a következő évben javító érettségi vizsgát tettek.

A legtöbb beiratkozás az első évben volt, a sikeresen letett vizsgák ezt mutatják. Majd három évenként nőtt meg ismét a tanuló száma, amikor a Szirén is beiskolázott. Átmeneti stagnálás után 1994-ben és 96-ban ugrott meg a létszám. Ekkor az első évfolyamon 2 osztályt is indítottunk a jelentkezők nagy száma miatt. Sajnos, a következő évben az osztályok összevonására került sor, mert sokan kimaradtak.

A beiratkozási létszám meghatározta az érettségizők számát, legkevesebben, 5-en, 1988-ban vizsgáztak. A 2002-es évvel bezárólag összesen 518 érettségi bizonyítvány talált gazdára.
A 90-es évek elején, a rendszerváltás után teljesen felbolydult a felnőttoktatás is. Szakmát, az Országos Képzési Jegyzék szerint, szerezni lehetett néhány hónapnyi tanulás után. Majd folytatni a tanulmányokat esetleg nem levelező, hanem intenzív nappali tagozaton, ahol a képzési idő rövidebb volt. Így a levelező tagozat vonzereje csökkent.

1999-ben érettségiztek

A változások a szakmunkások szakközépiskoláját annyiban is érin-tették, hogy gyakorlatilag megszűnt, hiszen ebbe az iskolatípusba az utolsó beiratkozás 2000-ben volt lehetséges, az utolsó évfolyam 2003-ban végzett.
Érdemes néhány szót ennek az iskolatípusnak a tankönyveiről is szólni. Kezdetben kimon-dottan a felnőttoktatás számára is készültek külön könyvek. Fel volt sorolva a tartalomjegyzék előtt a hetekre lebontott anyag, így a tanuló előre tudhatta, mit kell majd tanulnia. A nyelv-tanhoz külön munkafüzet is volt, ahol sok értékes gyakorlat segítségével sajátíthatták el az ismereteket. A kartársak véleménye szerint jó volt a matematika könyv is, sok megoldott példa, feladat tette könnyebbé az anyag elsajátítását.

A levelező tagozaton nem volt könnyű az ismeretek átadása. Az egyik ok a sokszor hiányos alapismeret. A másik az, amit Róta Pál felnőttoktatási szakfelügyelő így fogalmazott meg: a felnőttoktatás keretén belül fáradt emberek tanítanak fáradt embereket. A valóban, sokan munkából jövet ültek be az iskolapadba, vagy az iskola után mentek esetleg éjszakai műszakba. A tanárok is a délelőtti órák után vállalták a délutáni ismeretátadást. De, mint a fentebb vázolt eredmények mutatták, a közös munka meghozta gyümölcsét. Nagy elégtétel a levelező tagozaton tanítók számára, hogy a tanítványok közül sokan folytatták tanulmányaikat, s tanári, tanítói, sőt mérnöki diplomát is szereztek.
A levelező tagozat tanárai a következők voltak.
Magyar: Holp József, dr. Kepenyes Jánosné, dr. Krajcsovics János, Opauszky Mihályné, dr. Pilishegyi József, dr. Tímár Jánosné.
Történelem: Árvai Pál, dr. Krajcsovics János, Molnár Béla, Szakács Mihály.
Matematika: Babákné Szabó Erzsébet, Brusznyiczki András, Borzovánné Burai Julianna, Hidasi Eszter, Kancsalicsné Bakos Arany, Sovány Mihály, Szatur Géza, Tiszavári Sándorné, dr. Pilishegyi Józsefné.
Fizika: Brusznyiczki András, Sovány Mihály, Szabó József.
Kémia: Bődi László.
Közigazgatás és állampolgári ismeretek: Árvai Pál, dr. Krajcsovics János, dr. Pilishegyi József.
Földrajz: Hidasi Eszter, Lelkes György, Molnár Béla.
Biológia: Bődi László.

A felnőttoktatás azonban nemcsak az iskolapadban folyt. Róta Pál (1933-92) felnőttoktatási megyei szakfelügyelő arra is gondot fordított, hogy a tanulók egyéb módon is ismeretet szerezzenek, sőt még vetélkedjenek is egymással. Ezért került sor néhányszor Békéscsabán megyei sportversenyekre a felnőtt hallgatók részvételével.

Az ismeretszerzés egyik módja volt az a budapesti utazás, melynek során a hallgatók megtekintették Madách halhatatlan művét, Az ember tragédiáját. Bár úgy tűnt, az előadást a színészek túlságosan siettették, de ennek ellenére az előadás maradandó élményt jelentett a résztvevőknek.
A legrangosabb vetélkedő a szakmunkások tanulmányi versenye volt, az alábbi tárgyakból: magyar, matematika, történelem, fizika. Először csak a megye hallgatói mérték össze tudásukat, de később Pest, Csongrád és Békés megye felnőttjei vetélkedtek egymással.

Mikor 1979-ben felvetődött a verseny ötlete, a tagozatvezetők kissé kétkedve fogadták a tervet. Az élet azonban rácáfolt a kétkedőkre: a felnőttek szívesen voltak résztvevők. Igaz, aki bejutott a megyei versenyen az első 5 közé, az jelest kapott versenytárgyából a harmadik beszámolón. Aki a megyék közti verseny 1-5. helyezettje volt, annak választott tárgyából nem ellett osztályvizsgát tennie. Nem valószínű azonban, hogy ez lett volna az egyetlen motiváció. A megméretkezés szándéka is motiváló tényező lehetett a versenyre való jelentkezéskor. Örvendetes, hogy iskolánkból is mindig volt szereplő a különböző tantárgyakból. Több tanulónk volt, aki a megyék közti vetélkedőn is sikeresen vette az akadályokat (1-5. hely valamelyike). Ez feltétlenül dicséri a tanuló tehetségét, szorgalmát, de a felkészítő tanár segítőkészségét is.2

Az iskolán kívüli művelődéshez hozzátartozott, hogy a hallgatók kedvezményes bérletet kaptak a Jókai Színháztól (voltak Szarvasról is bérletesek, ha nem is sokan), vagy lehetőség volt bécsi, jugoszláviai kirándulásra.
Róta Pál azonban a tagozatvezetők tájékoztatására is gondot fordított. Egy tanévben 4-5 értekezlet volt, ahol szó esett a felnőttoktatás gondjairól, az aktuális feladatokról. A továbbképzésen nemcsak megyei előadók voltak, hanem gyakran megjelentek a minisztérium képviselői is. Az eszmecserék mindig hasznos segítséget jelentettek.

Külön színfoltja volt a tagozatvezetői értekezleteknek, hogy azok nemcsak Békéscsabán voltak, hanem a megye különböző falvaiban, városaiban. A teljesség igénye nélkül: Vésztő, Mezőhegyes, Szeghalom, Füzesgyarmat, Orosháza, Biharugra, stb. Ezek a kirándulások azért is hasznosak voltak, mert levezetésképpen mindig szó volt az adott település történetéről, nevezetességeiről is. Természetesen az utóbbiakat (pl. a mágori ásatásokat) meg is lehetett tekinteni.

A tagozatvezetők továbbképzését jelentették a Békéscsabán évről évre megrendezett nyári kurzusok. 1979-ben indult ez a program, középpontban a felnőttoktatás sajátos feladataival. Először nyári tábor, majd módszertani szeminárium lett, végül pedig akadémia. Az elnevezés többször változott: Iskolai Felnőttoktatók Nyári Akadémiája, majd 1984-től Felnőttoktatók Nyári Akadémiája lett. 1989-ig működött a kurzus, majd rövid szünet után 1994-ben folytatódott. A kezdeményező Kincses László, a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója volt. Napjainkban az akadémia megyei gondozója Hajnal Lajos, a Békés Megyei Humán Fejlesztési Központ igazgatója. 1999 óta akkreditált továbbképzés folyik a felnőttek iskoláiban tanítók számára. Időközben az akadémia színhelye Gyula lett, az előadások ideje is áttevődött, nyár helyett ősszel van az akadémia.

Örvendetes, hogy a továbbképzéseken nemcsak a szakmai ismeretek gyarapítására van lehetőség, hanem szakmai barátkozásra is, hiszen az akadémia országos beiskolázású. A programokat színesítette a Gyulai Várszínház valamelyik előadása, vagy alkalmanként erdélyi kirándulás is. Természetesen a városok, Békéscsaba és Gyula nevezetességeivel is meg lehetett ismerkedni. Lényegében adott volt a továbbképzés mellett a szórakozás, kikapcsolódás is.

Iskolánkban a levelező tagozat mindvégig tagozatvezető irányítása alatt működött. Ő választotta ki a tantestület tagjait, szervezte a beszámolókat, a vizsgákat, elkészítette az órarendet, gondozta a hivatalos dokumentumokat, stb. Képletesen ennek az iskolatípusnak az ajtaját Szakács Mihály nyitotta ki, ő volt első vezetője 1974-től 79 augusztusáig. 1979-ben Holp József igazgató e sorok íróját nevezte ki a tagozat élére. Képletesen én szerettem volna becsukni ennek az iskolatípusnak az ajtaját, hiszen szinte kezdetektől voltam itt tanár, majd tagozatvezető. 2003-ban ez az iskolatípus megszűnt.

2001-ben érettségiztek

Jegyzetek

1. 1997-től új az osztályok számozása.
2. Róta Pál halála (1992) után egy darabig nem volt verseny. Az új vetélkedő 1999 tavaszán indult, a tantárgyak: magyar, történelem, matematika. Egynapos megmérettetésről van szó. Korábban a megyei verseny írásban és szóban zajlott, 2 napig is eltartott. Most csak írásbelin mérik össze tudásukat a versenyzők.
3. Csoma Gyula: Felnőttoktatók Akadémiája c. cikk. Megjelent a Tanuló Társadalom c. újság 2002. októberi számában. Az Országos Közoktatási Intézet Felnőttoktatási és Kisebbségi Központ kiadása (próbaszám).

* * *

A munka megírása során felhasználtam az iskolai dokumentumokat (naplók, anyakönyvek), s természetesen saját följegyzéseimre, tapasztalataimra is támaszkodtam, hiszen 1979 szeptemberétől 2003. március 31-ig tagozatvezető voltam.