Blaskó Mihály
Michal Blaąko
A sarvaąská slovenčina nyelvi szépségei a népballadák tükrében

1997-98-ban kezdtem el szlovák népdal- és népballada-kutatással foglalkozni, a század és az évezred utolsó éveiben, a szlovákok letelepedésének 275. esztendejében. Kutatásaimnak nem elsősorban zenei jellege volt - ez nekem nem szakterületem -, hanem a még hallatlan bőségben fellelhető szövegvariánsok felkutatására, szövegfordulatainak és árnyalatainak kibontására irányultak. Fantasztikusan szerencsés helyzetben érezhettem magam a szarvasi és Szarvas környéki népdal és népballada- kutatásokban a szomszédos magyar városok - Mezőtúr, Endrőd, Orosháza, Szentes - népzene-kutatóihoz képest. Magyar nyelvterületen az igazán élő és lokális népdal, népballada felkutatása és kibontása a rárakódott rétegekből lényegesen több nehézségbe ütközik. A helyi, sajátos népdalt át- meg átszövik a különböző kommunikációs csatornákon érkezett információk és behatások.

Magyar népdalt tanulnak már az óvodában, iskolában, esetleg az énekkarban, néptánccsoportban is. Magyar népdalt és nótát hallanak a rádió népdalcsokraiból, a televízió nótaműsoraiból, a "Ki mit tud?" számaiból, a különböző ünnepségek pávakörös és néptánccsoportos előadásaiból. Ezek az egymásra rakódó, egymást erősítő rétegek egyre jobban beszövik - mintegy szivárványglóriába vonva - az eredeti, helyi, lokális népdalkincset, olyannyira, hogy az elválaszthatatlanul összebogozódik a tömeg-kommunikációs országos népdalkinccsel, nem beszélve a magas fokú művészi népdal-feldolgozásokról.

Ezen közben a szarvasi és Szarvas környéki szlovákok letelepedésük és itt tartózkodásuk 275 éve alatt, népdal, népzene és népballada vonatkozásban teljes izoláltságban éltek a századokkal ezelőtt fájó szívvel elhagyott óhaza, a felvidéki Szlovákia irányából.

Hogy milyen fájó dolog volt elhagyni az ősi földet, a szlovák őshazát, azt ékesen megőrzi a további nemzedékekre, évszázadokra szólóan is Ruzicskay György alkotóházára öles betűkkel odafestett szlovák népdal felirata:

"Na kraj vodi szadla,
Horce zaplakala."
"Leült a vízpartra,
Szép honát siratta."
( Szó szerint: keservesen felsírt. )

Ez a teljes izoláltság különösen szembeszökő az informatikai világforradalom korszakában. A mindössze 50 éve fennálló szarvasi szlovák iskolában a szarvasi és Szarvas környéki szlovákoknak csupán töredéke tanulhat. A dél-alföldi szlovákoknak megígért bratislavai szlovák televíziós átjátszóállomás ez idáig nem valósult meg. A parabolaantennával a műholdakról a 30 csatornából 4 lengyel is fogható, szlovák azonban egy sem.

Ami azonban a megmaradás és az identitás megőrzése szempontjából hátrány, az a népdal- és népballada-kutatás szempontjából határozottan előny. A szarvasi szlovák népdal- és népballadakincs úgy maradt meg, olyan originálisan és nemes veretességgel, ahogy majd háromszáz éve őseink a törökkor és kuruc kor idejéből, nyelvi állapotából magukkal hozták.

A szlovák és a magyar nyelv is elkülöníti az alábbi két fogalmat: nárečie = nyelvjárás, dialekt = tájnyelv. Az utóbbinak inkább lekicsinylő, pejoratív mellékíze van, mindkét nyelvterületen.

A szarvasi városkultúra és tanyasi tündérsziget szépséges nyelve, a sarvaąská slovenčina a legszebb és legtisztább közép-szlovák nyelvjárást őrzi, éppen a közép-szlovák, felső-nógrádi-zólyomi-liptói elvándorlásból és eredetből fakadóan. Ez a - Szalatnai Rezső felvidéki író által "hegyi patak csörgésűnek" nevezett - nógrádi-zólyómi-túróci közép-szlovák nyelv lett a szlovák reformkorban, 1843-ban a szlovák irodalmi nyelv alapja. Nem csoda, hogy a szarvasi szlovák ember, Szlovákiában járva, a legcsekélyebb nyelvi nehézségekbe sem ütközik, sem a megértést, sem a kifejezést illetően.

Az 1843-ban irodalmivá vált közép-szlovák nyelv azonban 150 év alatt óriási változáson ment át, mind szókincsében, mind helyesírási rendszerében, amíg a világhálós informatika hajlékony nyelvévé vált.
A sarvaąská slovenčina, a szarvasi szlovák nyelvjárás eközben - néhány modernizációtól eltekintve: zeleznica = vasút, vojenskí stav = katonaság, úrad - úradník = hivatal-hivatalnok - megmaradt háromszáz, sőt annál is több száz éves, archaikus, őseredeti állapotában. Nyelvi állapota, kifejezési módja és nyelvzenei szépsége leginkább a kuruc kori magyar költészet és a Balassi-kori reneszánsz magyar nyelv állapotához és szépségéhez hasonlítható. Originális közép-szlovák karaktere és archaikus veretű csengése kiemelten előkelő helyet biztosít neki mind a magyarországi, mind a szlovákiai nyelvjárások között.

Az elmúlt években, félszáznál is több szarvasi szlovák népdalt összegyűjtve, meglepő felfedezésekre jutottam. A zenei jelleg elemzése nélkül, csak a nyelvi, tartalmi, formai és hangulati elemeket egybevetve a magyar népdallal, szembetűnő a különbözőség.

Míg a magyar népdalt lehet lírainak nevezni, a szarvasi szlovák népdalhoz leginkább az epikus jelző illik. Legszebb példa erre talán a "Látod milyen ködös idő..." kezdetű magyar népdal és a "Jaňíkova ma»i...", "Ked' som iąou od má milej..." kezdetű szlovák népdalok egybevetése.

" Látod milyen ködös idő,
Látod, hogy esik az eső,
De én azért nem feledlek,
Mert én igazán szeretlek.
A mezei kis pacsirta
Szárnya az eget hasítja.
Hasítja a magas eget,
Az én rózsám másat szeret."

Itt előbb két, majd három sor természeti kép vezet fel a két, illetőleg utóbb csak egy sor érzelmi elemet. Ez a szarvasi szlovák dalban teljességgel ismeretlen. A szarvasi szlovák dal majdnem kivétel nélkül epikus jellegű, és egy kerek történetet mesél el. Kultúrák keresztútjain, a kultúrák közeledésének szószólójaként, az általam gyűjtött szlovák népdalokat és balladákat kivétel nélkül lefordítottam magyarra is.

" Jaňíkova mat'i

Jaňíkova mat'i,
Jaňíka ľelela.
®e sa mu na ątrángu
Koąeµka belela.

Husári, husári,
Peknie koňe mát'e.
Poud'em aj ja s vami,
Keriho mi dát'e.

Dáme »i mi, dáme
S tou ąárgavou hrivou.
Čo t'a tá povezie,
Do Aradu s milou.

Koňíka mu dali
Ňebou muątruvaní.
Koňík sa potočiu,
Do Maroąa skočiu."

"Janyík édesanyja"

Janyík édesanyja,
Janyíkért bánkódott.
Hogy a fehér inge
Az istrángon lógott.

Huszárok, huszárok,
De szép a lovatok.
Elmegyek véletek,
Ha egyet is adtok.

Adunk mi, adunk mi,
Szép sárga sörényest.
Elvisz az Aradra,
Kedveseddel téged.

Lovat néki adtak,
Nem volt hadra fogva.
Megbotlott, beugrott,
Szegény a Marosba."

 

"Ked som iąou od má milej"

Ked' som iąou od má milej
Mesiačik bou visoko.
Ona za mňou pozerala,
Či som ja uľ d'eµako.

Ked' som ja bou na tri míle,
Ona za mňou volala:
Vrát' sa, milí, duąa moja,
Prenocuj tu do rana.

Ej, ved' bi som prenocuvau,
Ale som aj s koňíčkom.
Milá očká út'ierala,
©linguvanim ručníčkom."

"Kedvesemtől mikor váltam"

Kedvesemtől mikor váltam,
A hold fénylett magosan.
Nézegetett ő utánam,
Milyen messze jutottam.

Három mérföldet míg mentem,
Oly szépen hívogatott:
Fordulj vissza, kedves lelkem,
Várd meg a virradatot.

Hisz ha lovam itt nem lenne,
Maradhatnék ma éjjel.
Ő a szemét törölgette,
Hímzett zsebkendőjével."

Látni lehet, hogy míg mind a két dal epikus, kerek történet, a második könnyes - mosolygós, inkább vidám, könnyed, mintsem komor hangvételű, addig az első balladai tömörségű és komorságú, minden felvezetett kép, jelző a tragikus végkifejlet irányába vezet, hangulatilag azt készíti elő.

A szarvasi szlovák néplélek epikus szemléletéből, mesélőkedvéből fakad, hogy egyrészt minden dala egy mese, másrészt dalai között feltűnően sok a népballada, vígballada és balladisztikus népdal. Utóbbiak érzékeltetésére elegendő a fenti két rövid népdal, ezekből a második különösen kedves, kellemes, fülbemászó dallamú és hangzású.

A vígballadák - mint például a " Taąla ľena do mlina ...", " Za vodou za vodou za dvoma horámi..." " Oľenilo sa staruo brdo..." -, zenei és szövegelemző bemutatása külön tanulmányt igényelne. Csak az utóbbiból három szövegvariánst és két teljesen eltérő zenei variánst sikerült összegyűjtenem.
Originális, érintetlen állapotában megőrződött népballadát a világhálós információzás korában, a harmadik évezred küszöbén úgy tűnne, szinte teljességgel lehetetlen találni. A száz évvel ezelőtt Szarvasról Kisszénásra, Nagyrétre, Kardosra kirajzott tanyai szlovákság, a maga elzárt és patriarchális világában ennek ellenére őrzi őket mindmáig, a letelepedés 300. és szlovák történelem 1500. fordulójának küszöbén is.

Három teljes balladát, egy balladavariánst és egy balladatöredéket sikerült összegyűjtenem, ebből az első négyet saját dallammal (az ötödiknek Békéscsabán megőrződött a dallama is). Ezek: "Za horámi, za vodámi"; "Stojí ąuhaj na paľi»i"; "Chod'ila Mária..." és a "Taąlo dievča na vodu".
Sikerült összegyűjtenem ezek több, más szlovák tájegyságekről való szövegváltozatát is. Az elsőnél, harmadiknál és negyediknél az Ocsovszki Ildikó által szerkesztett "Čabiansky spevník"-ből a békéscsabai változatokat. Az elsőnél "Julianna, strojná panna" címmel egy nyugat-szlovák változatot. A harmadiknál Nobik Erzsébet szarvasi lelkész közvetítésével egy vanyarci változatot.

De a legtöbb szövegvariánshoz dr. Valent Júlia segítségével a második, a "Stojí ąuhaj na paľi»i " kezdetű balladából jutottam, a Pest megyei Püspökhatvanból (Piąpek), a Zólyom megyei Hrochot'-ból (Horhát), mely utóbbi a "Slovenské µudové piesne I - IV. (1958-64) óriási gyüjteményében az egyetlen szlovákiai szövegvariáns.

Szlovák fülnek különösen izgalmas és érdekfeszítő ezen balladák szarvasi és más szlovák tájegységbeli változatának az egybevetése és összehasonlítása.

Bizvást állíthatom, a nyelvi fordulatok, lelemények és árnyalatok összevetésével tételesen is bizonyítani tudom, a szépséges szarvasi népnyelv, a sarvaąská slovenčina a népballadák tükrében is a legszebb az összes szlovák nyelvjárások közül.

A legékesebben ez éppen az utóbbi, a "Stojí ąuhaj na paľi»i" kezdetű balladával bizonyítható, amelynek adatközlője, Bálint Pálné Janúrik Erzsébet 1914-es születésétől a Nagyrét melletti Gimnázium soron él.

"Stojí ąuhaj na paľi»i

Stojí ąuhaj na paľi»i, kukuk,
Stojí ąuhaj na paľi»i,
Húta si uom, d'e má it'i,
kukuk, kukuk, kukuk.

Či tam dole, či tam hore,
Lem k má milej, do komore.

Stávajt'e hor, sini mojí,
Nád'et'e ąvagra v komori.

Ked' oni hor postávali,
Na kusi ho rozsekali.

D'e lem s ňeho krú kvapkala,
©ad'e ruľa prekvitala.

Kerie panni st'ato idu,
Kaľdá si s ňich dve odtrhnu.

A tie ruľe - z mojho muľe,
A tie kvietke -moje d'ietke.

A ja smutná, ňi mam komu,
Porúčam sa Pánu Bohu.

"Áll a legény a zöld gyepen

Áll a legény a zöld gyepen,
Áll a legény a zöld gyepen,
. Gondolkodik hova megyen.

Oda le, vagy oda feljebb,
A kamrába, kedvesemhez.

Jó fiaim, felkeljetek,
A sógorhoz bemenjetek.

A kamrában azon éjjel,
Darabokra vágták széjjel.

Amerre csak vére hullott,
Minden cseppből rózsa nyílott.

Hol a szüzek lépegetnek,
A rózsából tépnek egyet.

E rózsa az én kedvesem,
Virágja sok szép gyermekem.

Árva vagyok, senkim sincsen,
Te őrizz meg, kegyes Isten.

A ballada püspökhatvani (piąpeki), horháti (hrocho»-i) és más szövegváltozatai elsősorban a balladai jellegre, a benne megtörtént és megfogalmazott tragikus - vagy tragikomikus - motívumra helyezik a hangsúlyt. A ballada máig élő szarvas - kardosi változatában domináns szerep és hangsúly jut a második rész négy strófájában kibontott gyönyörű költői képeknek, amelyek a többi változatban egyáltalán nem, vagy alig kapnak szerepet.

Különösen a vér - rózsa motívum, a rózsával kapcsolatban kibontott egyre szebb és szebb, egymást hangulatilag-érzelmileg és nyelvzeneileg is erősítő és fokozó képsorok figyelemre méltóak. Még a nem szlovák fül is ráérezhet olyan szavak különös szépségére, mint a prekvitala = virult, nyiladozott, pompázott.

A hetedik versszakaszban pedig olyan egyedülálló, páratlan szépségű nyelvi megoldások és lelemények ejtenek ámulatba, amilyeneket egyetlen szlovák nyelvterület egyetlen balladájában sem fedeztem fel.

A hatelemis, szlovák iskolázottság nélküli parasztok egyszerű népnyelvében egyenesen lélegzetelállító a kettős belső, az egy versszakon belüli négyes rímeltetés: Ruľe - Muľe; Kvietke - D'ietke.
Ez még egy jótollú, elismert költőt is megszégyenítő nyelvi, formai bravúr és teljesítmény. Hosszasan kísérleteztem ennek a magyarra való átültetésével, azonban miként a rigmusos köszöntők szójátékainál, ez eleve nem sikerülhetett. Be kellett érnem pluszként a dupla, négyszótagos rímeltetéssel, hogy valamit visszaadjak az eredeti szlovák szöveg balladai szépségéből:

Lépegetnek - tépnek egyet
Én kedvesem - szép gyermekem

Ha pedig a többi szarvasi balladát csak a legszűkebb tájegység és a legközelebbi szlovák város, Békéscsaba balladakincsével vetem egybe, azonnal szembetűnik a szarvasi szlovák balladakincs különleges képi szépsége.

A "Taąlo d´ievča na vodu" kezdetű balladában még az indító képsor képi szépsége azonos értékű. A "Za horámi, za vodámi" c. ballada csabai változatából viszont éppen a legszebb képsorok hiányoznak, amelyek az 1. és a 7-8. versszakokban a szarvasi variánsokat a legszebb képi és nyelvi költői magasságokba emelik:
(A ballada teljes szövege, variánsai, kottája, fordítása a Szarvasi Krónika 13. számában olvashatók.)

" Za horámi, za vodámi,
Jest tam kast'iel mal'uvaní. "

"Ked' Janíčok z hore iąou,
Narúbanuo drevo viezou."

"Ej Anicka, čo to varia,
®e po ąeckej hore voňia?"

"Erdőkön túl, hegyeken túl,
Festett kastély áll tornyostúl."

"Jön az erdőről Janyícsok,
Egy szekérrel fát hasított."

"Ej, Anyicska, mit főzhetnek,
Hogy az erdőn szaga terjed?"

Ez a gyönyörű kezdő képsor a 20 versszakos, erősen morva-csehes "Juliana, strojná panna" c. nyugat-szlovák változatból is hiányzik.

A "Chod'ila Mária" karácsonyi vallásos ballada három csabai variánsából pedig éppenséggel a szarvasinak a legszebb, záró képsorai hiányoznak:

"Čo bi ja bou ved'eu,
®e Mária bola,
Bou bi jej dau post'el'
Zo zlata, zo sriebra.

A ja bi bou leľau,
Na márváň kemeňi.
Na márváň kemeňi,
Na tej tvrdej zemi."

"Mária járt nálam,
Ha én tudtam volna
Ezüstből, aranyból,
Ágyat adtam volna.

S én feküdtem volna,
Márvány kövezetre.
Márvány kövezetre,
Csak a kemény földre."

Ezen rövid elemző írásom azoknak kívánt csattanós választ adni, akik szlovák létükre nem átallják a népük fiai és leányai által még beszélt élő népnyelvet, a szépséges és tündökletes sarvaąská slovenčinát "elfajzott nyelv"-nek nevezni. Amelynek még a szégyenlett, v-sített formái is - dobruo, robiu - egyrészt általánosak voltak a 150 év előtti irodalmi szlovákban, másrészt előkelő lengyel hatást tükröznek. Ami ma elfajzásnak látszik, éppen az benne a legszebb, legtisztább és legnemesebb archaizmus!

Megjegyzés

A szlovák nyelvű versrészletek a szarvasi archaikus szlovák nyelvjárás helyesírását követik.