Elfeledett szarvasi költők tára

Dr. Molitorisz Pál
Galambos Dezső
(1903-?)

Bevezető

A dualizmus idején, majd a két világháború közötti korszakban meglehetősen nagy számú költő alkotott Szarvason. Néhányuk pályáját, munkásságát a Szarvasi Krónikában bemutattuk már (Réthy László, Orosz Iván). A szarvasi költők közös jellemzője: a siker, a kedvező visszhang hiánya. Csak egy szűk kör figyelmét keltették fel, - ha egyáltalán felkeltették -, haláluk után pedig a gyors (és végleges) feledés volt a sorsuk.

Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy igazán nagy költőt Szarvas nem adott a magyar irodalomnak. A Szarvason alkotó költők általában publikációs nehézségekkel küzdöttek, verseik a helyi sajtó tiszavirág életű hasábjain jelentek meg, olykor pedig főleg saját kiadású önálló kötetekben.

Elsőként a "rejtőzködő" költőt, Galambos Dezsőt mutatjuk be.

Életpályája

Galambos Dezső minden bizonnyal visszahúzódó, csendes egyéniség volt. A mai Szarvason már alig találtam idősebb embert, aki ismerte, emlékezett rá, adataim is hiányosak. 1903. június 28-án született Szegeden,1 apjának, Gross Sándornak már 1910 körül a Kossuth utca piactéri szakaszán (jelenleg a Szirén Ruházati Szövetkezet székháza áll a helyén) üvegáru kereskedése volt, de képkeretezéseket is végeztek.

Középiskolai tanulmányait a Szarvasi Ág. Hit. Ev. Főgimnáziumban 1913-ban kezdte meg, s ugyanitt érettségizett 1921-ben. Érettségi után előbb tisztviselőként működött, majd kerámiát tanult Badár Balázs neves mezőtúri fazekas mesternél. Meleg hangon emlékezik meg mesteréről a szarvasi sajtóban megjelent nagyobb lélegzetű cikkében: "Sokan és sokat írtak már a 78 éves Badár Balázsról és művészetéről, aki kis portáján még most is rúgja a korongot. Az volt a mondása, hogy: Istennel egy mesterségen munkálkodok, ű volt az első fazekas, ű is mán agyagbúl korongolta az embert. Ha Badár Balázs lila tintával írott felszabadító bizonyítványára és a kis barna mázatlan hamutartóra nézek, melybe most cigarettám hamuját szórom, s melyben a bekarcolt, önmagát derűsen karikírozó pipázó parasztfej mellett ott áll a vésett dedikáció: Emlékül inasomnak, Dezsőnek 1922. id. Badár Balázs m. k. - a maga kezével - elfog a mellette töltött évek sok kedves és szép emléke."

Néhány évig újságíró Kolozsvárott, a Vasárnapi Újságnak, majd a Pásztortűznek volt a munkatársa. Az Erdélyi Helikon magyarországi barátainak aranykönyve (Kolozsvár, 1937. 95. oldal) által közölt névsorban szerepel Galambos Dezső üvegkereskedő neve, - s figyelemmel kolozsvári újságírói éveire, illetőleg foglalkozására - szinte bizonyos, hogy a szarvasi Galambos Dezső nevét említik.

Neve felbukkan olykor a szarvasi sajtóban, mint a Szarvasi Kereskedők Egyesületének titkára. 1932 februárjában az Egyesületnek az Árpád Szálló dísztermében tartott értekezletén adatokkal alátámasztott előadásában sorolta fel a szarvasi kereskedők és iparosok bajait, s az adók egyszerűsítését és a társadalombiztosítás reformját célzó határozati javaslatot terjesztett elő. 1932-ben Debrecenben részt vett a Kereskedők Országos Testületeinek első kongresszusán, s a Szarvasi Közlönyben számolt be reflexióiról, cikkét így fejezte be: "A mostani válság idején még fokozottabban szükséges a nemzet megmaradása szempontjából minden embert a mindennapi kenyérhez juttatni. A kongresszus alkotó gondolatokkal foglalkozott, s nem pedig delíriumban fogant utópiákkal. A kereskedőre szükség van, a kereskedőt védeni kell, és ha utópia az, hogy a kereskedőt szabadon dolgozni kell hagyni - akkor... Utópia, jöjjön el a te országod!" Jelentését nyomtatásban is kiadták. 1935-ben már ügyvezető alelnöke az egyesületnek.

Üzletére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésünkre, 1936-ban az üvegbolt édesanyja, Gross Sándorné nevén van feltüntetve a Szarvas Nagyközség Közérdekű Címtára és útmutatója című kiadványban, e címtár az üzletről egy hirdetést is közöl. Galambos Dezső ez időben bérlőként a Lampert-féle (Béke u. 5.) házban lakott.

Galambos Dezső és a színház

Színdarabokat, sanzonokat is írt, melyeket fővárosi kabarékban játszottak, egy három felvonásos színművét pedig Alapi Nándor és Szentiványi Kálmán kamaraszínházaiban mutatták be sikerrel. Egy újsághír szerint 1928-ban a Szarvason idéző Országos Művész Színház búcsú-előadásán mutatták be Meztelenek című borzalom-drámáját.

1932. február 25-én a Szarvason vendégszereplő Szentiványi Béla által vezetett Országos Művész Színház az Árpád Szálló dísztermében előadta Galambos Dezső három felvonásos színművét, a Vasárnapot, melyet állandó műsorára tűzött. Az előadás előtt a Szarvasi Hírlap munkatársa interjút kért a szerzőtől. Galambos Dezső aggódva tekintett a bemutatóra, szívesebben állt volna előbb idegen és objektív közönség elé, s csak az esetleges sikerek után kívánt volna bemutatkozni szűkebb pátriájában. A darabbal kapcsolatban elmondta, hogy 1924-ben írta, alkalmazta a "nonum anum prematur" elvét, vagyis az író műveit kilenc évre zárja fiókjába, s csak akkor bocsássa a nyilvánosság elé, ha még mindig jónak találja. A darab témájáról mindössze annyit közölt, hogy minden embernek a szürke hétköznapok után egyszer eljön a csendes, békés vasárnapja, de az elhajított kő akármilyen magasra repül is, végül csak visszaesik a földre. A színház igényes darabokkal (Tolsztoj, Moliere, Wilde, Ibsen, Goethe stb.) lépett a szarvasi közönség elé, s jóformán üres széksorok előtt volt kénytelen játszani. A helyi sajtó a Galambos-darab mérsékelt sikeréről számolt be.

Költészete

Alig néhány versét ismerjük. Hét költeményét bemutatta 1937-ben a 21 Költő, Körösvidéki Költők Antológiája, két versét pedig a szarvasi hetilapok közölték 1927-ben, illetőleg 1928-ban. Alkotókorszaka elsősorban a húszas éveinek első felére tehető. Az Antológia szerint versei fővárosi és erdélyi folyóiratokban jelentek meg, azonban nem állt módunkban számunkra ismeretlen versek fellelése végett ilyen széles körben kutatómunkát folytatni. Az Antológiában megjelent verseket minden bizonnyal maga a szerző válogatta, feltehetően legjobbnak tartott munkáiból.

Szinte minden költőt foglalkoztat a halál problémája. A dekadencia felé hajlik, az elfáradás, a lemondás hangjai szólalnak meg a Mindennek vége kell legyen című versében:

A vers első olvasásra a költő borúlátó életszemléletére, kétségeire utal. A vers summázata, halálfilozófiája az, hogy az ember a halállal véglegesen megsemmisül, "utána semmi nem marad", túlvilági élet nem létezik. A verset olvasva Schopenhauer filozófiájának hatásaként divattá vált pesszimizmus enerváltságára ismerhetünk. Ugyanakkor a vers szelíd belenyugvást sugalló sorai annyira őszintének hatnak, annyira póznélküliek, hogy inkább azt fejezik ki: az élet és a halál a természet rendje szerint elválaszthatatlanul összetartoznak. Az élet és a halál titkán való tűnődései inkább az élet szeretetéről árulkodnak. Ha a költő sokat foglalkozik az elmúlással az arra is mutathat, hogy szereti az életet.

Ifj. Zerinváry Szilárd (1915-1958) tanár, csillagász, természettudományi író, dr. Zerinváry Szilárd szarvasi országgyűlési képviselő fia, az Antológia legfiatalabb munkatársa a 21 Kotló címen kiadott kötetében a kritika hiányát is pótoló görbe tükröt tart az Antológia szerzői elé. Galambos egyéniségét, verseit is szellemesen parodizálja, jól ráérezve jellegzetes stílusára, modorára:

A szivarnak vége kell legyen
(Kalandos Dezső)

Fiatalon írta a Magányos lélek verse és a Füst című versét, melyek sok tekintetben azonosságot mutatnak egymással. Mindkét versben a szerelmi csalódás, az elérhetetlenség, a hiány és az egyedül maradás képei váltják egymást. A Magányos lélek versének utolsó soraiban azonban hangot kap a dac, az útkereső ember életigenlése, míg a Füstben a szelíd nihilizmus, a semmiben való elsüllyedés attitűdje a meghatározó.

Magányos lélek verse

Füst

Anélkül, hogy Galambos Dezső verseit Ady költészetéhez mérném, kínálkozik a fenti két költemény és néhány Ady-vers összevetése. A föltámadás szomorúsága és A Békés eltávozás című Ady versek minden bizonnyal hatással lehettek Galambos Dezsőre. Mind az Ady, mind a Galambos-versek kulcsszava a Semmi. A "semmi" és "menni" rímek azonosságából is Ady hatására következtethetünk. Mindkét költő verseiben feltűnő az igék egyes szám első személye, de legszembetűnőbbek a tartalmi, gondolati, hangulati azonosságok. Álljon itt néhány sor az Ady-versekből:

Végül hadd mutassak be egy, az eddig megismert költői hangvételtől jelentősen eltérő Galambos-verset. A költő, az asszony és a valóság című, szintén fiatalkori verse a Szarvasi Hírlap 1928. február 24-i számában jelent meg.

A költő, az asszony és a valóság
Dedikáció Voss Richard: A költő és az asszony című könyvéhez

A vers gerincét a költő és az asszony egyre fokozódó emelkedettségű, ünnepélyességű, szenvedélyességű (már-már paródiába hajló) dialógusa alkotja, melynek meghökkentő ellenpontja a vers első sora és az utolsó két versszaka. A cinikus hangú Valóság rántja le a leplet az elpergő "hazugságos szavakról".

Epilógus

Az Antológia szerkesztői 1937-ben megjegyzik Galambos Dezsőről, hogy "disztingvált írótollát jelenleg pihenteti, reméljük nem tartósan". A szarvasi sajtóban, helyi kiadványokban a negyvenes években már nem bukkan fel Galambos Dezső neve. Egy adatközlő szerint Szolnokon nyitott üvegboltot. Édesanyja üzlete a zsidótörvények megjelenése után segédjük, Kondacs Mihály nevén működött az államosításig.

Édesanyja neve szerepel a Holocaust szarvasi áldozatainak névsorában, ugyanakkor Galambos Dezső haláláról semmit sem tudunk, "eltűnt az örök Semmiségbe, mint szálló füst, mint csöndes őszi emlék".

Születésének 100. évfordulóján ezen írással adózunk a sajátos hangú, titokzatos költő emlékének.