Dr. Juhász Irén
Az avarok aranya;
a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi rovásírásos tűtartó

Az 1799-ben talált, 23 színarany edényből álló, közel 10 kilónyi nagyszentmiklósi aranykincs értelmezése az elmúlt évszázad szívós kutatásai nyomán ma már meglehetősen világos, eltekintve attól a ténytől, hogy a kincs az avar birodalom belső területén került elő, önmagában véve is az egyetlen önálló, VII-VIII. századi művészeti körbe, a késő avar művészetbe utalja. A nagyszentmiklósi kincs a késő avar kultúra, írás, nyelv, művészet, vallás és mitológia páratlan emléke. A kincs sohasem került sem frank, sem bolgár kézbe. Valószínűleg 796-ban menekítették Pippin elől a Tiszántúlra és Krum vagy Omurtag bolgár támadásakor ásták el. Így maradhatott meg örök tanúként.

A fenti megállapítást 1984-ben írta le a közelmúltban elhunyt kiváló tudós, Bóna István, egy évvel a szarvasi rovásírásos tűtartó megtalálása után.

A Magyar Nemzeti Múzeumban 2002-ben, megalapításának 200. évében impozáns kiállítás keretében mutatták be a Bécsben őrzött nagyszentmikósi kincset. E kiállításon szerepelt több szarvasi lelet társaságában a rovásírásos tűtartó is, a kincs keltezésének bizonyítékaként.

Lássuk mi köze van egymáshoz Nagyszentmiklósnak és Szarvasnak! A Torontál vármegyében - a Bánátban - fekvő Nagyszentmiklós (ma Sinnicolau Mare, Románia) mezőváros világszerte való ismeretségét ennek a leletnek köszönheti, hasonlóan a Békés megyei Szarvas ís.

A nagyszentmiklósi kinccsel kapcsolatban sokféle ötlet, magyarázat, elképzelés jelent meg. Tartották a hun Attila V. századból származó, és a Csanád nemzetség tatárjáráskor (1241) elrejtett kincsének is. Ezek közül mindössze három elméletnek lehet tudományos értéke. A rendszerint megkerült alapkérdés az, hogy a kincs a reálisan számbajöhető 3 évszázad közül melyikre keltezhető: ha VIII. századi, akkor avar, ha IX. századi, akkor bolgár, ha pedig X. századi, akkor honfoglaló magyar eredetű volna. Mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy mindenekelőtt korát, a kulturális hovatartozását kell megállapítani. Úgy alakult, hogy külföldön a bolgár elméletet fogadták el. Magyarországon pedig az elmúlt időszakban a magyar eredet lehetősége volt az uralkodó. Egy harmadik, az avar eredet lehetősége magyarok és külföldiek körében már a XX. század elején felmerült, de itthon az utóbbi húsz évben vált általánossá.

Az edényeken található rovásírásos és görög betűs török nyelvű feliratait kutató turkológusok egészen 1983-ig, a szarvasi rovásírásos felirat előkerüléséig egyszerűen nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy egy kora középkori kárpát-medencei kincs esetében előfordulhat: az egy kora középkori kárpát-medencei néptől is származhat! A nagyszentmiklósi edényeken levő feliratok különféle módon megkísérelt elolvasása révén fölmerült helynevek és személynevek elégtelenek a magyar eredetelmélet alátámasztására. A kincs magyar eredetének alátámasztására nem lévén kellő régészeti és történeti szempont, utolsó érvként még a rovásírásainak magyar nyelven történő megfejtésére lehet hivatkozni. Ezt - negatív irányban - eldönti a szarvasi lelet: egy VIII. századi avar sírban olyan csont tűtartó volt, melynek 4 oldalán bekarcolt rovásírásos felírat látható, s amely ugyanolyan ábécével íródott, mint a rovásírásos nagyszentmiklósiak (egy része). E tény a kincs avar eredetének egyik perdöntő bizonyítékát jelenti.

A nagyszentmiklósi kincs VII-VIII. századi avar ötvösremek, a bizánci kapcsolatai az avar anyagi kultúra bizánci kapcsolataival együtt kezelendők és magyarázandók. A szarvasi tűtartó rovásírással készült felirataival kapcsolatban egyfelől a legkisebb kétség sem merülhet föl annak a türk és a kelet-európai rovásírásokkal való szerves rokonságát illetően. Másfelől a megfejtésük hiányában is már jelzi a létük, a típusuk, hogy egy mindeddig ismeretlen nyelven íródtak.

A köznépi avar tárgyakon több esetben találunk egy-két rovásjelet, de a kincs szempontjából a legfontosabb rovásjeles tárgy a szarvasi tűtartó. A nagyszentmiklósi rovásírásos feliratokon 24 megkülönböztethető betűt találunk (lásd a táblázatot). Ha a nagyszentmiklósi betűkészletet összehasonlítjuk a szarvasi tűtartó betűkészletével, akkor azt láthatjuk, hogy a szarvasi feliratnak három olyan betűje van, amely nem fordul elő a nagyszentmiklósi betűkészletben. Ez annyit jelent, hogy e késő avar kori írásnak egyelőre 27 betűjét tudjuk megkülönböztetni. Ha ezen túl figyelembe vesszük, hogy a nagyszentmiklósi-szarvasi rovásírás jobbról bal felé halad, akkor annyit most már mondhatunk, hogy ez az írás beletartozik egy eddig megfejtetlen eurázsiai íráscsaládba, ennek különálló, legnyugatibb ágát képviseli. Különállását írástörténeti fejlődés, eltérő nyelv vagy/és egy helyi írás hatása magyarázhatja. Tulajdonképpen az a lényege a fentiekben elmondottaknak, hogy egy egyszerű, apró, jelentéktelennek tűnő tárgy felirata meghatározta a Kárpát-medence VII-VIII. századi legnagyobb és legértékesebb leletegyüttesének korát. Ez pedig a szarvasi rovásírásos tűtartó.

A nagyszentmiklósi és szarvasi feliratok betűinek és gyakoriságuknak összehasonlítása