Lelkes Pál
A tanyasi iskolák története
7. rész

Kétnyelvű oktatás

Mivel az idézett körlelkészi jelentés további része is érdekes és értékes megállapításokat tartalmaz a tanyasi iskolák akkori munkásságára és viszonyaira vonatkozólag, érdemes közölni azokból is a következőket:
"Szorgalmas és lelkiismeretes munkásságban telvén el a tanév, mindenütt szép eredményt mutattak be a gyermekek. Így a vizsga valóban tanévzáró ünnepéllyé lett mindenütt, amely is örömünnepe volt a gyermekeknek, a tanítóknak s a minden vizsgán nagy számban megjelent szülőknek.
Különös elismerést és méltánylást érdemel a tanító urak szorgalmas, buzgó munkássága, ha nem feledkezünk meg ama ismert körülményről, hogy két nyelven kell a gyermekeket oktatniok. Hogy mily nehéz, talán a kétszeres munkánál is nehezebb feladat ez. Legyen szabad rámutatnom a következő tényekre: Több családban - természetesen a fiatalabb családfőkkel bíró családban - a család nyelve kizárólag magyar, s így az iskolába kerülő gyermek csak egy-két szót tud tótul. Másutt azonban tót lévén a családi nyelv, az iskolába kerülő gyermek meg viszont csak egy-két szót tud magyarul, ha ugyan tud. A tanítók kénytelenek most már a csak magyarul tudó gyermekeket tót szóra tanítani, s csak tótul tudókat pedig magyar szóra. Így aztán minden napos dolog az iskolában, hogy különösen az alsó osztályokban, ha a tanító valamit meg akar értetni a gyermekekkel, kénytelen az egyes tantárgyaknál az egyiknek magyar nyelven, a másiknak meg tót nyelven egy s ugyanazon dolgot magyarázni.
Felettébb megnehezíti a tanítók munkáját - főként a kezdőknél - hogy két nyelv betűit kell megismertetni növendékeikkel: a magyar kis- és nagybetűket, s a tót kis- és nagy ábécét. E nagy nehézséget azt hiszem leginkább megértik és méltányolni tudják a csak egy nyelven oktató tanító urak.
Igen szépen, örömmel s nagy kedvvel feleltek a gyermekek magyar nyelven minden iskolában, minden tárgyból. Sokkal örömtelibb beszéltek magyarul, mint tótul A szülők - s ez épp az örvendetes jelenség - nemcsak hogy nem nézték, illetve hallgatták ezt ellenséges érzelemmel, ellenkezőleg velem együtt örültek a gyermekek okos, bátor magyar nyelvű feleleteinek. Egyes iskolákban csekélységemnek kellett kérnem, hogy valamelyik osztály tótul is feleljen vallástanból, mert különben tót szó nem is hangzott volna a vizsgán, aminek egyébként a gyermekek örültek volna legjobban. Vajha a magyarosodásnak szépen, illetve hangosabban mondva, gyönyörűen haladó ügyét senki és semmi meg ne bolygatná, akasztaná, avagy amitől Isten óvja szarvasi egyházunkat, visszafejlesztené."

A tanítók fizetése

Ha most már a helyi eseményekről figyelmünk az egész ország népoktatását és a tanítóságot érintő problémákra terelődik, észre kell vennünk, hogy a jelen század első évtizedében megjelent Vallás- és Közoktatásügyi Miniszteri rendeletek körül a népoktatás fejlesztésére és a felekezeti tanítóság anyagi és erkölcsi helyzetének javulása szempontjából az 1907. XXVII. t. c-nek volt a legnagyobb jelentősége. Ez a törvény kimondja, hogy a községi és felekezeti tanítók köztisztviselők és törvényesen megállapított járandóságaik közigazgatásilag biztosítottak. Eszerint a községi és felekezeti tanítóval szemben is, személyére és hivatali működésére nézve a köztisztviselőket általában illető közjogi, magánjogi és büntető jogi rendelkezések irányadók és adott esetben alkalmazandók.

A tanítók szempontjából a törvénynek az a legfontosabb rendelkezése, hogy alapfizetés és korpótlék helyett egy új fizetési rendszert állapít meg, amely szerint a tanítókat fizetési osztályokba s azokon belül fizetési fokozatokba sorolja. A kezdő fizetést 1100 koronában állapítja meg.

Amennyiben valamely iskolafenntartó ezt a fizetést tanítója részére helyi járandóságként biztosítani nem bírta, a törvény módot adott az iskolafenntartónak arra, hogy tanítója részére fizetéskiegészítő államsegélyt kérjen.

Mi sem természetesebb, hogy a sok iskola fenntartásainak terhe alatt roskadozó szarvasi evangélikus egyházközség is élt az alkalommal és a lehetőséggel, s hogy terhein könnyítsen, mind a benti, mind a tanyasi tanítók részére megkérte a fizetéskiegészítő államsegélyt. Így a szarvasi tanyasi iskolák valamennyi tanítója államsegélyben részesült.

A törvény előírásainak megfelelően járva el, az egyház újra értékelte a tanítók híványát, s a tanítói javadalmakról felvett jegyzőkönyveket a közigazgatási bizottság pártfogásával fizetéskiegészítő államsegély kiutalás végett felterjesztette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz.

Az 1909. évi május hó 22-én érkezett az egyházközséghez az egyházmegyei esperesnek 544. számú átirata, amelyben értesítette az egyházközséget, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter 34789 számú rendeletével az egyházközség 13 tanítójának egyenként 91 Korona fizetéskiegészítést utalványozott 1907. július hó 1-től kezdődőleg.

Az 1909. július 3-án tartott egyháztanácsi gyűlésen pedig az elnöklő ig. lelkész bemutatta a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek a közigazgatási bizottsághoz intézett, s az esperes által is megküldött 64987 számú átiratát a létesítendő tanítói fizetések kiegészítése tárgyában, mely szerint az 1907. XXVII. t. c. 12. §-a alapján a tanítói fizetéseknek 1100 koronára való kiegészítését 1910. szeptember 1-jétől kezdve állásonként 1000 koronával engedélyezi.

Megjegyzés

Ez az írás a Lelkes Pál hagyatékában lévő "A szarvasi tanyai elemi népiskolák története" című tanulmányának 7. részlete. Folytatását a Szarvasi Krónika következő, 17. számában közöljük.

A Kákai iskola tanulói 1934-ben.
Tanító: Rohony Gábor