Jani Erzsébet - Sándor Márta
A 2. Számú Általános Iskola története
(1. rész)

Előzmények

Szarvason a település 18. századi benépesülésével szinte egy időben az evangélikus egyház irányításával megkezdődött a népoktatás megszervezése. A század folyamán, majd az 1800-as években is egyre nőtt a belterületi népiskolák száma. A gyerekek a város különböző pontjain elhelyezett, egy tanteremből álló iskolákban tanultak. Később, a Bach-korszak idején ún. külterületi népiskolákat is felállítottak, hogy a tanyákon és a szőlőkben lakó családok gyermekei se essenek el a tanulás lehetőségétől. Ezeket az iskolákat az evangélikus egyház vette át. 1876-tól a presbitérium kizárólagos vezetése, irányítása az iskolákra vonatkozóan megszűnt, mert ekkor elrendelték a községi iskolaszék felállítását. Ezzel nagyobb lett a helybeli iskolák anyagi támogatottsága, ugyanakkor jobban érvényesült az állami befolyás is. Az iskolaszék csak akkor felelhetett meg működésének, ha olyan iskolát szervez, amely az adott számú tanköteles korú gyerekeket be tudja fogadni.

A központi iskola épülete 1920 körül

A legfőbb lépést akkor tette meg a presbitérium, amikor 1909-ben hat- osztályos központi iskola létesítését határozta el. Ettől az időtől kezdve iskolaegységek is alakultak, és több népiskolát egy igazgató vezetése alá vontak össze.

Az evangélikus központi fiú- és leánynépiskola a korábban helyén álló iskola telkén épült a Kossuth utca 7. szám alatt. A terveket Ponyiczky Kálmán községi mérnök készítette. Stílusa a késő eklektika és a szecesszió keveréke. Földszintjének ablakai dísztelenek, bejárata boltíves. Az emeleti ablakok szemöldökpárkányának "timpanonjai" a klasszicizmust idézik. Az új épületet 1910-ben adták át. Az intézményben keresztény szellemben nevelték a tanulókat.

A történelem forgatókönyvéhez ennek az intézménynek is alkalmazkodnia kellett. A népi demokratikus rendszer a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése érdekében 1945-ben általános iskolákat létesített. Az általános iskola az elemi iskolák hat osztályával szemben nyolc osztályos iskolatípus, amelynek a mindenki számára nélkülözhetetlen alapműveltséget kell biztosítania. Végbizo-nyítványa bármely középiskolába való felvételre jogosít. Az alsó tagozaton (1-4. osztály) osztálytanítás, míg a felső tagozaton (5-8.) szaktárgyi oktatás folyik.

Jegyzőkönyv záró lapja 1948-ból

A szarvasi evangélikus központi iskola 1946/47-es jegyzőkönyvein Szarvasi Evangélikus Általános Iskola feliratú hosszú bélyegző szerepel. Az átalakulás tehát megkezdődött. A tanévnyitó értekezleten Megyeri György igazgató a következőket mondta: "Az általános iskola megszervezése új helyzetet teremtett. A változásnak vannak jóindulatú pártfogói, heves ellenzői és csendes szemlélői. Ha az iskolával kapcsolatban van is sok kétely, ez iskolában is magyar gyermekekről van szó. Az új iskola feladata: a magyar nép szolgálata, minden mellékes szempontot félretéve e cél érdekében kell mindannyiunknak munkálkodni."

Az 5410/1946-os hivatalos ügyirat rendelkezése szerint életbelépett az általános iskola tanterve, majd az ennek végre-hajtására vonatkozó részletes Útmutatás. Ennek megfelelően a következő tanévben az addig hatosztályos iskola hét-, majd azt követően nyolcosztályossá bővült.

Az államosítást megelőző, 1947/48-as tanév tanári karának névsora: Adamik Terézia, Borgulya Endre, Csatai György, Dankó János, Janurik Mátyás, Janurik György, Kiss Árpád, Kovács Pál, Krón Ferenc, id. és ifj. Lipták Mihály, Marossi Endre, Melis Erzsébet, Melis Mihály, Palkovics Júlia, Patonai János, Reményi Gyula, Revuczky Vilmos, Rohony Gábor, Rohony Pál, Rohoska Lajos, Szabolcs Károly, Valach János, Zima Pál.

Az iskolában több óraadó tanár is működött : Gruber Ágnes, Gyarmati András, Kovács Béla, Kunos András, Lang János, Margócsy Gyula, Pataj Mihály, Raskó Kálmán, Szelényi László, Szőnyi Sándor, Tótfalusi Aladár, Urbancsek János.

"... az egységes nemzeti műveltség kialakítása..."

A 2. Számú Általános Iskola létrejötte

A Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozatában követelte a demokratikus nevelés egységének biztosítását, az egyházi iskolák államosítását.

Megkezdődtek a tárgyalások a Minisztertanács küldöttei és az egyházak képviselői között. Az országgyűlés 1948. június 16-i ülésén Ortutay Gyula, vallás - és közoktatásügyi miniszter beterjesztette az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezt az országgyűlés elfogadta, így az törvényerőre emelkedett: "A jelen törvény hatálybalépésekor fennálló nem állami iskolák és a velük összefüggő tanuló otthonok, továbbá kisdedóvók fenntartását - a kizárólag egyházi célokat szolgáló ... tanintézetek kivételével - az állam veszi át."

Az iskolák államosításával kapcsolatban nem volt egységes a közvélemény. Békés megyében is előfordultak 'ellenséges' megnyilvánulások. Szarvason például 1948. június 4-én közel 150 főnyi asszonycsoport az államosítás helyett a kenyérfejadag felemelését követelte.

Az államosítás előkészítésével és szervezésével kapcsolatban a megye pedagógusaival szemben az volt a kívánság, hogy vegyenek részt a szervezésben, és a "zavarkeltőkkel szemben a Viharsarok pedagógusaihoz méltó öntudatos, bátor kiállással, felvilágosító munkával vegyék fel a harcot."
A Szarvasi Evangélikus Általános Iskola nevelőtestülete az államosí-táskor két részre vált: az egyik id. Lipták Mihály vezetésével a Tessedik téri iskolában megalakította a III. számú iskolaegységet, míg a másik fele a Kossuth utcai épületben II. Számú Állami Általános Iskola néven folytatta működését Megyeri György igazgatása alatt, aki 1957-ig állt az intézmény élén. A helyettesi teendőket Lelkes Pál, majd Asztalos Margit látta el.

Megyeri György tanyasi tanítóként kezdte pályafutását, majd igazgatótanító lett. Irányította a nyolcévfolyamos oktatás bevezetésének kísérleteit. Személyében egy híresen szigorú pedagógus került az iskola élére. Rend volt iskolájában, jellegzetes szemüvegének már a villanása is csendet teremtett. Azt is sikerült elérnie, hogy az iskola kopár udvarán telepített virágoskertet a diákok nem taposták le.

Az iskolai és iskolabizott-sági jegyzőkönyvek tanúsága szerint az intézmény nevelői tudomásul vették az állami intézkedéseket, és arra törekedtek, hogy a megújult keretek között is eleget tegyenek választott hivatásuk-nak. Az iskolabizottság 1948. szeptember 2-i megbeszélésén az igazgató lelkész kérte a bizottságot, vegye tudomásul, hogy az államosított evangélikus tanítókat megbízta a vallástanítással az állam által előírt keretek között. A tanítók a megbízást elfogadták. Így az alsó tagozaton és a tanyasi iskolákban ők oktatták a hittant, míg a felső tagozaton lelkészek látták el ezt a feladatot: Marosi Endre, Székács Sámuel, Ürögdi Ferenc és Gullmann Zsigmond.

Az államosított iskola 1948. augusztus 30-án tartotta alakuló értekezletét. Ezen a tantestület következő tagjai voltak jelen:
Adamik Terézia, Dankó Pál, özv. Dobronyovszky Jenőné, Fodor Józsefné (Dobronyovszky Dalma), Greksza György, Jankó Istvánné, Kóczi Erzsébet, Janurik Mátyás, ifj. Lipták Mihály, Patonai János, Reményi Gyula, Reményi István, Sándor Jenő, Szénási Ilona és Sznyida György. Sikari Kovács Margit távolmaradását az igazgató igazolta.

Az alapító tantestület (balról): Szénási Ilona, Adamik Terézia, Megyeri György, Dobronyovszki Jenőné, Fodor Józsefné. Felső sor: Patonai János, Trizna Jenő, Jankó Istvánné, ifj. Lipták Mihály, Sándor Jenő, Janurik Mátyás

Az intézményhez külterületi iskolák is tartoztak: Maginyecz-tanya, Örményzug, Sápszki- tanya, Galóhalom, Mótyó, Kacskovics-major, Inkey-Káka, Káka, Bikazug.

Ezekben a "fiókiskolákban" összevontan folyt az oktatás 1-4. illetve 5-8. osztályban. Arra is volt példa, hogy egy pedagógus keze alá tartozott 1-8-ig valamennyi gyerek. Az ottani osztályokban az ún. Mjelnyikov-módszer szerint tanítottak, amelynek lényege az volt, hogy amíg a tanár az egyik csoporttal közvetlenül foglalkozott, addig a többiek önállóan tanultak. A tantermek felszereltsége hiányos volt, szemléltető eszközökről az ott tanítóknak kellett gondoskodniuk. A Központi Iskolában is gondot jelentett a szakos ellátottság. Az elemi iskolai tanítóknak valamelyik felsőoktatási intézményben szakos diplomát kellett szerezniük, hogy az új tantárgyakat a felső tagozaton tanítani tudják. Ezek a tárgyak az 1948/49-es jegyzőkönyvek szerint a következők voltak: magyar nyelv, német nyelv, orosz nyelv, történelem, földrajz, számtan, mértan és könyvvitel, növény- és állattan, ásvány- és vegytan, természettan, élet- és egészségtani ismeretek, háztartási- és nevelési ismeretek, mezőgazdasági- és ipari ismeretek, rajz, kézimunka, honvédelmi ismeretek, hit- és erkölcstan, alkotmánytan.

Alsó osztályokban a következő órákat látogatták a gyerekek: beszélgetés, olvasás, írás, számtan és mértan, ének, testnevelés, fogalmazás, nyelvtan, helyesírás, rajz.

A Maginyecz-tanyai iskola 5-8. osztályának heti órarendje 1950/51-ben

Bár ebben az időszakban nem jellemző, hogy évfolyamonként párhuzamos osztályok működtek, erre is találunk példát. Az osztályok létszáma is változó volt. Az 1948/49-es tanévben az első osztályba 39, a másodikba 44, a harmadikba 52, a negyedikbe 54 tanulót írattak be. A felső tagozaton is hasonló adatokat találhatunk. Különösen magas volt a tanulói létszám egyes kültelki iskolákban. Pl. a Maginyecz-tanyaiba 77, a Sápszki-tanyaiba 84 tanuló járt egy-egy összevont osztályba. Az intézmény tanulói létszáma az 1948/49-es tanévben 589 fő. A jegyzőkönyvekből nyomon követhető az eltérés a beiratkozott és az "elbíráltatott" tanulók száma között. Leginkább a tanyasi iskolákban figyelhető meg, hogy a sok mulasztás miatt kevesebben kapták meg tanév végén a bizonyítványt. A parasztcsaládok gyermekei a kivették részüket mezőgazdasági munkákból, ezzel magyarázható a hiányzások magas száma. A hiányzások csökkentése komoly feladatot jelentett a pedagógusok számára. Családlátogatásokkal, a szülők meggyőzésével próbáltak meg javítani a helyzeten. A tantestület igyekezett megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyek elé az államosítással együtt járó változások állították.

"A párttal, a néppel egy az utunk..."

Az iskola működése az 1950-es években

Az adott hatalmi rendszer mindenkor megszabja az iskolai oktató-nevelő munka irányvonalát és szellemiségét. Az ötvenes évektől a kommunista párt programjának célkitűzései érvényesültek az oktatásban. Nem volt pedagógiai szabadság, a "kézi vezérlés" szerveinek: a Párt, a Megyei Tanács, a Megyei Művelődési Osztály, a helyi Pártbizottság, a Községi Tanács, a Községi Művelődési Osztály minden utasítását figyelembe kellett venni.

1949 jelentős év volt a magyar gazdasági életben, hiszen ekkorra esett a hároméves terv befejezése és az ötéves terv indítása. Ez hatással volt az iskolák életére is. Szeptember 1-jén az alakuló értekezleten Megyeri György e meghatározott feladatok és célok ismertetésével nyitotta meg a tanévet. Bevezetőjében a következőket mondta:
"A nevelő ideológiai és szakmai képzettsége lényeges tényező a példaadásban. Az önképzésnek állandó programként kell szerepelnie a tanév folyamán. Küzdenie kell a nevelőnek a nacionalizmus és a sovinizmus ellen. Tovább kell építenünk a békeszerető népek hatalmas táborát ... Példánk a hatalmas Szovjetunió. Munkánk támogatója a Párt és a magyar nép szeretett vezére: Rákosi Mátyás."

Nyolcadik osztály az 1952/53-as tanévben. Tanárok (balról): Szénási Ilona, Bartos Valéria, Asztalos Margit igh., Borgulya István, Megyeri György ig., Fábri Pál, Kohr Erzsébet, dr. Gémes Szilárdné

Ennek szellemében az intézmény nevelői folyamatosan részt vettek különböző szakmai és ideológiai továbbképzéseken. Az orosz nyelv elsajátítása érdekében pl. orosz tanulói kört szerveztek a maguk számára, tanulmányozták a szovjet pedagógiai irodalmat. Részt vettek az ötéves terv végrehajtásában, így pl. a téeszesítésben. Az egykori osztályfőnöki beszámolókból képet kapunk arról is, milyen társadalmi, közösségi munkát végeztek a gyerekek. Olyan előírt - ma már mosolyogtató -, tevékenységekben vettek részt, amelyek hozzátartoznak az '50-es évek korrajzához: krumplibogarat, kalászt, hulladékot gyűjtöttek, répamagot, gyapotot szedtek. Propagálni kellett a selyemhernyó-tenyésztést. A tanulókról készített statisztikák szerint a tanulmányi eredményeket származási kategóriánként - munkás, paraszt, értelmiségi, egyéb - vetették össze. A tanulmányi eredmények javítása érdekében a tanulók számára a korrepetálást az akkor szerveződő napközi keretén belül próbálták megoldani, de ettől mind a gyerekek, mind pedig a szülők idegenkedtek.

Szakköröket is alakítottak: a modellező és sportszakkör mellett a későbbiekben történelem-, ének-, kémia-, fizika-, magyar- és oroszszakkör is működött. Az igazgató szigorú kritikája szerint azonban munkájukat a "teljes szervezetlenség jellemezte." Később a szakköröket az úttörő állomás vette át. Erre az időszakra jellemzőek voltak a gyermekelőadások. A gyerekek dalokat, rövid jeleneteket és táncokat adtak elő. 1946-tól Janurik Mátyás és felesége, Piri néni lelkesen tanították be ezeket a műsorokat, melyekre az egész város figyelt. Mindenkinek jutott szerep az osztályban.

Egy előadás 1948-ból. Szereplők: az Arany János utcai iskola 2. osztályosai és néhány "vendégszereplő". Betanította Janurik Mátyás és felesége

Matyi bácsi személyiség volt. Óráin kísérletezett; harmóniumán kísérte a diákok énekét. A hamis hangokat nem szívelte, olyankor visszhangzott hangjától az iskola. Nyugdíjas korában is tevékenyen vett részt a felesége vezette műkedvelő előadásokon, rendezvényeken.

Az iskolában terjesztették az ifjúság művelődését segítő lapokat, a Szabad Ifjúságot, a Po Sztranje Szovjetovot, a Szovjet Kultúrát és más folyóiratokat. Filmvetítéseket szerveztek, az oktató munkához felhasználták a "Tanulj jobban!" filmsorozatot. Az 1951/52-es tanévtől bevezették a nyolcadikosok számára az osztályvizsgát. (Ez a '60-as években megszűnt.)

A hatékonyabb oktató munka érdekében a tantestület az 1953. június 25-én tartott záró értekezletén határozatot fogadott el módszertani munkaközösségek létrehozásáról. Az alsó tagozatos munkaközösség vezetője Adamik Terézia lett, a felsős és a magyar munkaközösségé Gémes Szilárdné, a számtané Bartos Valéria. A tanyai iskolák munkaközösségét is megszervezték, de a vezetőjéről ekkor nem döntöttek.

Az országos irányvonalnak megfelelően a 2. Számú Általános Iskolában is megalakult a szülői munkaközösség és az úttörőcsapat, amely Vak Bottyán nevét vette fel. Az 5418/1948-as rendelet értelmében megkezdődött a Dolgozók Általános Iskolájának szervezése, majd az 1260-1089/1950-es rendelet alapján a gyógypedagógiai osztályoké.

Ebben az időszakban - a párt programjának megfelelően - a "klerikális reakció" elleni harc része volt az ún. kettős nevelés megszüntetése, amely a hittanra járó tanulók lemorzsoltatását jelentette. Ez a feladat - az agitálás és a meggyőzés - szintén a pedagógusokra hárult. Az 1952/53-as tanévben az osztályfőnököknek kötelezően részt kellett venniük a hittanórákon, ugyanis ellenőrizniük kellett, mi folyik a hittanoktatás keretein belül. A központi iskolában ekkor Pálfi István és Szepesi Károly lelkészek vezették a hittanoktatást. Az 1952. június 21-i jegyzőkönyv adata szerint 290 tanulóból 143-at "lemorzsoltattak". Ennek eredményeként az 1953/54-es tanévben a központi iskolában meg is szűnt a hittanoktatás.

Jellemző volt a szigorú és következetes, az oktató-nevelő munka minden mozzanatára kiterjedő ellenőrzés. A tanároknak folyamatosan számítaniuk kellett a szakfelügyelők bejelentett vagy váratlan látogatásaira. Ezekről nagyon részletes, pontos jegyzőkönyvek születtek. Többek között Thury György általános iskolai felügyelő is tett látogatást az iskolában. 1955. márc. 18-án elemző értekezleten összegezte véleményét a látottakról. Elismerően szólt az iskolavezetés és a pedagógusok munkájáról. A tantermekről a következőket mondta: "Kivétel nélkül jól fűtöttek, tiszták, virágosak. Szakmai dekorációval igényesen díszítettek. Kérem a kartársakat, szabadidejükben készítsenek jól használható szemléltető-eszközöket, falitáblákat..."

Igazgatói óralátogatás jegyzőkönyve 1959-ből, Geredi Emilné rajzórájáról

Ezekben az években gyakori volt a tanárok egyik iskolából a másikba történő át-helyezése, akár tanév közben is.

Az 1956-os eseményekről nem esik számottevő említés a dokumentumokban, az iskola igazgatója szólt arról, hogy az "ellenforradalmi" események alatt fegyelem volt az iskolában, és a pedagógusok természetbeni adományok és pénz gyűjtésével segítették budapesti kollégáikat. 1958-ban Sznyida György, járási tanügyi felügyelő került az intézmény élére, helyettese Sebő János volt. 1959-ben az óvónőképző intézet létrehozása miatt átszervezték az általános iskolákat: az államosításkor kettévált 2. Számú Általános Iskolát az Árvaházban működő 3. Számú Általános Iskolával újra egyesítették. Ekkor újabb igazgatóváltás történt, az iskola irányítását Pataki István, a 3. Sz. Ált. Iskola volt igazgatója vette át. Helyettese Molnár László lett.

Az iskola tanulóinak száma 500 fő körül mozgott. Kiugróan magas volt a létszám 1950-ben (733 fő), illetve az 1959/60-as tanévben ( 866 fő).

"A szocialista tudat, világnézet és jellemvonás megalapozása..."

A 6o-as évektől a 80-as évek végéig

Az 1962-es tanévig Pataki István igazgató és akkori helyettese, Cservölgyi János látta el az intézmény igazgatási feladatait. Az igazgatóhelyettes csendes, visszahúzódó egyéniség volt. Iskolájában majd az úttörőházban modellező szakkört vezetett, ebben alkotott igazán maradandót. A szakkör tagjai repülő- és hajómodelljeikkel versenyekre jártak. Egykori tanítványa, Kutas Béla így emlékezik: "Halk szavú volt, valami sugárzott belőle, mert soha sem kellett fegyelmeznie, egyszerűen lekötött bennünket. Az általa vezetett szakkör meleg, barátságos hangulatú volt. A sok ügyetlen mozdulatot, balfogást a türelmetlenség egyetlen szikrája nélkül korrigálta."

Cservölgyi-flotta, 1968

1962 januárjában rövid időre Varga László került az iskola élére. 1964. március 1-jétől - 25 éven át - Zsáky Istvánné látta el ezt a feladatot. (A későbbiekben igazgatóhelyettesek voltak: Fábri Pál, Ruzsányi Istvánné, Árvai Pálné, dr. Sonkolyné Bagi Katalin, Janurik Andrásné.)
Az iskola oktató és nevelő munkájában a 154/1960-as rendelet hozott változást. Az eddigi gyakorlattal szemben a rendelet az elméleti oktatás mellett hangsúlyozta a gyakorlati életre, a fizikai munkára nevelés fontosságát.

Tabló 1956-ból. Tanárok, felső sor: Kohr Erzsébet, Bartos Valéria, Borgulya István,
Asztalos Margit. Alsó sor: Valach Jánosné, Valach János, dr. Gémes Szilárdné.
Oldalt: Megyeri György igazgató és Fábri Pál osztályfőnök

A tanulók túlterheltségének okát elsősorban a tantervi követelményekben és a tankönyvek elavultságában látta. "A céltudatos oktató- nevelőmunka színvonalának továbbfejlesztése ... érdekében a fő feladatok a következők: a szocialista világnézet tudatos alakítása , formálása ..."

A tantestület 1960. november 17-én megtartott értekezletén ennek tükrében a következő feladatokat tűzte ki célul: az osztályfőnöki órák programjának részletes kidolgozása, az iskolai élet és az úttörő mozgalom közötti kapcsolat erősítése, a közösségi életre való nevelés, társadalmi munkában való részvétel, üzemlátogatás megszervezése, az alapkészségek - olvasás, írás, számolás - fejlesztése. Az oktatás mellett a nevelés is fontos szerepet kap a pedagógusok munkájában. A tanügyi rendelet szigorúan betartatta a tanórák 45 perces rendjét.

A 60-as évek első felében komoly gondot okozott a nagy gyereklétszám, például az 1963/64-es tanévben 1002 fő tanult az iskolában. Az intézmények összevonása miatt az iskola elhelyezési gondokkal küzdött. Sznyida György, járási művelődésügyi felügyelő, 1961. május 5-i beszámolójából képet kapunk az iskola nehézségeiről: "Az igazgatás kezelésében lévő épületek sajnos nem minden esetben nyújtanak megnyugtató képet. Maguk az épületek az utca felől még a szerény jelzőnek megfelelő állapotban vannak, de belül az udvar felől bizony... düledező melléképületek, talán húsz éve nem javított kerítések, vakolatlan meszeletlen épületrészek mind arra vallanak, hogy az elmúlt években ... nagyon kevés anyagi eszköz állott az iskolaigazgatás rendelkezésére..."

A felső tagozat 12 tanulócsoportja, valamint a 4/a osztály a központi épületekben, az alsó tagozat 13 tanulócsoportja és három gyógypedagógiai osztály a község belterületén szétszórt 8 iskolában kapott helyet (Lenin út, Dózsa György út, Ságvári utca, Wesselényi utca, Partizán utca, Hunyadi utca, Kossuth utca). Ezekben az épületekben egy-egy alsós évfolyam oktatása folyt, így a tanulók ötödik osztályos korukig végigjárták az összes alsós iskolát, amelyekhez szorosan kötődött az ott dolgozó tanító személye. Például a Dózsa úti iskolában tanított Rohony Gábor, Roszik János, Dima Andrásné, Tóth Józsefné. A Partizán utcai iskolában Czinkoczky Mihályné, Kohut Pálné, Tóth Józsefné. A Hunyadi utcaiban Rohoska Lajos, Piliszki János, Jánovszky György, Vámos Lajos, Molnár Pál és Molnár Pálné. A Ságvári utcaiban Zima Pál, Jankó Istvánné, Gulyás Mihályné (Rohoska Gizella), Deme Imréné, Keresztényi Magda. A Wesselényi utcaiban Rohony Pál, Deme Dezsőné, Pálfi Júlia, Regős Mátyás, Kiszely Mária, Babinszky Pálné, Tóth Istvánné. A Tessedik úti iskolában Csatai György, Szénási Ilona, Csonka Istvánné, Maczik Pálné, Búzás Lászlóné, Glózik Jánosné, Folytán Jánosné.

A főépületben szinte minden helyiséget átalakíttattak, így a szertárak és a könyvtár anyagának nagy részét az osztályokban, a folyosón és a tanári szobában kellett elhelyezni. A tantermek felszerelése szegényes: a legtöbb régi típusú padokkal volt felszerelve, amelyek már nagyon rossz állapotban voltak. Egyéb felszerelési tárgyakban sem bővelkedett az iskola. A tantermek fontos kelléke volt a fa-, széntüzelésű kályha, mely a jelentés szerint több esetben is javításra szorult. A gyerekek alacsony, hosszú padokban tanultak.

A nehéz körülmények ellenére az ellenőrzést végzők - többek között Csaba Ernő, járási számadó igazgató és Rindó József magyar-történelem szakos szakfelügyelő - véleménye szerint: "Az ellenőrzés ideje alatt a központi épületekben szép rend és tisztaság uralkodott. Az iskolaigazgatás és a hivatalsegédek jó munkája következtében e szegényes felszereléssel rendelkező iskola pedáns rendjével és csinos környezetével az iskolának kijáró tiszteletet varázsolja maga köré."

Jellegzetes tanterem az 1950-esévekben.
Kovács György tanító úr és másodikos osztálya 1959-ben

A későbbiekben, Zsáky Istvánné igazgatása alatt az intézményhez tartozó épületek folyamatos felújítására került sor.

A pedellusi munkát 1950-tól két évtizeden át Szalbót Pál és felesége látta el. Pali bácsi és Juci néni munkája kora hajnalban kezdődött: begyújtottak a hatalmas szenes kályhákba. Mire a gyerekek beértek az iskolába, már meleg volt. A nap folyamán két-három alkalommal is tenni kellett a tűzre, a fát és a szenet a pincéből cipelték fel az udvaron át az emeletre. Az olajos padlót fűrészporral szórták fel, így söpörték fel a port. Szemét nemigen volt, mert Pali bácsi a szünetekben is a gyerekek között cirkált és szigorú rendet tartott. Mire a technika megkönnyítette volna munkáját, a szíve felmondta a szolgálatot. Ötven évet élt.

Az iskolának nem volt saját tornaterme, hiányzott a politechnikai oktatáshoz szükséges műhely és konyha. Ezek hiánya gyakran nehezítette a tantervi követelmények teljesítését.

Az iskolában működött a FÖLDSZÖV számtani iskola Balázs Pál szervezésében és az analfabéta tanfolyam Roszik János vezetésével.

Roszik János - János bácsi - pályafutása során végigjárta azokat a lépcsőfokokat, amelyeket annak idején egy néptanítónak végig kellett járnia. Tanítói munkáját Nagybánhegyesen kezdte. 1937-ben került Szarvasra, tanyai iskolákba. A kákai iskolában kezdett tanítani, később Örményzugba, majd Siratóba került. Csak 1956-ban helyezték a Dózsa György úti iskolába, melynek igazgató tanítója lett. Igazi régi tanítótípus volt, tekintélyt parancsoló, nagyon szigorú és következetes, de sohasem morcos vagy zord. A tanyai körülmények nehézségéért kárpótlásul egy összetartó közösségben élhetett, mint sok más pályatársa. A tanítók rendszeresen kaptak ajándékokat a diákok szüleitől: kóstolót a disznótorosból vagy terményt a betakarításkor. Évnyitókor a fiúk kakast, a lányok tyúkot vittek. A hosszú téli estéken a tanyaiak "vecsjerkára" gyűltek össze, ahová a tanító is hivatalos volt. Feladatuknak tekintették a tanítók a kultúra terjesztését, Roszik tanító úr olvasókört szervezett és az elemi iskola folytatásaként ismétlőiskolát. Felesége, Jánovszky Margit sokszor helyettesítette és segítette őt munkájában.

Városunkban a 2. Számú Általános Iskola vállalta fel a dolgozók esti iskolai képzését. Az 1959/60-as tanévben 6 tanulócsoportban folyt az oktatás. A Dolgozók Esti Iskolájának Kutas György, az úgynevezett Levelező Tagozatnak Kalmár László volt a vezetője. Nagy volt az érdeklődés, az első évben 135 fő iratkozott be. A további években csökkent a tanulók létszáma, de mindig 100 körül mozgott az idejárók száma. 1986-ig Kovácsik Gábor, majd Győri Imréné, 1988-96 között Fest Attiláné irányította a délutáni oktatást. A dolgozók iskolája 1988-tól ifjúsági tagozatként működött. A jelentkezők húszéves korukig folytathatták itt tanulmányaikat. 1996-ban ez az oktatási forma megszűnt.

Az 1959/60-as tanévben végzett nyolcadik osztály tanulói és tanáraik (fentről): Privler Pál, Cservölgyi János, Czinkotszky János, Pataki István igazgató, Molnár Pál of., Árvai Pálné, Hantos Gusztávné, dr, Hanzó Lajosné, Litauszki Mihály, Sebő János, Valach János, Szalbót Pál hiv.segéd

Az iskolához tartozó gyógypedagógiai tagozatot dr. Molnár Györgyné vezette. A Dózsa, a Partizán és az Arany János utcai iskolaépületekben működtek az ide tartozó osztályok. 1975-től Klenk Józsefné lett a tagozat vezetője. Tevékenysége során elérte azt, hogy az osztályokat egy épületben helyezték el az Arany János utcában. A gyerekek létszáma 50-60 fő között mozgott. A gyógypedagógiai tagozat lehetővé tette, hogy a sérült gyerekek megfelelő képzettségű tanárok irányításával tanuljanak. Lehetőség nyílt az egyéni fejlesztésre is, melynek eredményeként a tanulók a Dolgozók Iskolájában fejezhették be az általános iskolát. Igyekeztek hasznossá tenni a gyermekek szabadidejét is: Litavszki Mária úttörőcsapatot szervezett, Csikós György modellező szakköre működött itt, salakos sportudvart létesítettek az iskolában. 1980-tól a Szabó János igazgatása alatt álló 3. Számú Általános Iskola keretein belül működött tovább a gyógypedagógiai tagozat.

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a főépület szertárait folyamatosan bővítették. Magnóval, lemezjátszóval gyarapodott az iskola. Az 1964/65-ös tanévben megkezdte működését az iskolarádió. A közösségi élet színtere az úttörő mozgalom volt, a diákönkormányzat ennek keretein belül működött.
1965-ben átadták a gimnázium új épületét. Helyére a Tessedik tér /a későbbi Felszabadulás, jelenleg Fő tér/ 3. alatt lévő hajdani Árvaház épületébe költözött a 2. Számú Általános Iskola, és a mai napig is itt működik

Az árvaház felépítését 1917-re, a reformáció 400 éves jubileumára tervezték. 1914-ben azonban kitört az I. világháború, nem volt pénz az építkezésre. Szrnka János 8400 koronát ajánlott fel erre a célja. Az Árvaház alapítólevelében ezt olvashatjuk: "Szüleimtől örököl vallásos és istenfélő neveltetésem... meg a mostani világháború okozta rettenetes tömegpusztítás megérlelte lelkemben ama elhatározást, hogy azoknak családja felé nyújtsak védő kezet, kiknek családfenntartója, a szeretett édesapa csatatéren való eleste... következtében ... árvákká, neveletlenekké váltak."
1918-ban betétkönyvet adott át az egyháztanácsnak, amely ígéretet tett egy új iskola felépítésére. Ez lendületet adott az ügynek. 1925-ben elhelyezték az épület alapkövét, és a következő év tavaszán hozzákezdtek az építkezéshez. Az arányos, szimmetrikus felépítésű épületen az eklektikus stílus kevésbé díszes jegyeit figyelhetjük meg: tetőszerkezetét manzárd
jellegű kiszögellések teszik változatossá, homlokzatát vakolatból kialakított oszloputánzatok bontják meg. Földszinti ablakai boltívesek. Az épületet

A Luther Árvaház épülete 1930 körül

1928-ban adták át. A tantermeken kívül tanítói és hivatalsegédi lakás is helyet kapott az épületben. Itt működött egy-egy teremben a Keresztény Ifjúsági Egyesület, a Lányegyesület és a szarvasi cserkészek szervezete.

Az oktatás feltételei itt sem voltak sokkal jobbak. Az épület folyamatosan felújításra szorult. Nem volt tornaterem, az órákat a díszteremben, a folyosókon tartották. A nehéz körülmények ellenére 1965-ben Szirony Pál megszervezte a kosárlabdaedzéseket az iskolában, munkája eredményeként 1968-ban megyei bajnokságot nyert az iskola lánycsapata. Az 1975/76-os félévi igazgatói beszámolóból tudjuk azt is, hogy a szlovák általános iskola és a főiskola tornatermében is tornáztak a diákok. 1971-ben ötödik osztálytól - Darida Károly, Liker András és Zielbauer András - munkájának köszönhetően beindították a testnevelés tagozatot, és megkezdődött az úszás oktatása is. Az első években a tanórán kívüli foglalkozásokat, edzéseket a testnevelők az iskolán belül szervezték meg. Liker András az 1974. június 24-i tanévzáró értekezleten hozzászólásában utalt arra, hogy a tagozatos gyerekek a kedvezőtlen feltételek ellenére igen jó eredményeket érnek el. Szólt még a testnevelés tagozat egy-két magatartási kilengéséről is, amire véleménye szerint jobban oda kellene figyelni, "ha jó sportembereket akarunk nevelni." Javasolta a "Jó tanuló, jó sportoló" mozgalom beindítását, továbbá az eredményes versenyzők tanév végi jutalmazását. Egyesületekkel 1976 óta működik együtt az iskola. Ettől kezdve a tanulók 5. osztályos kortól különböző szakosztályokban (atlétika, kosárlabda, kézilabda, labdarúgás kajak-kenu, birkózás) sportoltak.

Ballagó diákok és tanáraik 1966-ban: Dr. Hanzó Lajosné, Kovácsik Gábor, Dobruczky Istvánné, Hantos Gusztávné, Árvai Pálné, Cservölgyi János, Molnár Pál, Kalmár László, Szirony Pál

1978-ban adták át a bitumenes sportudvart, amelyen kézilabda-, kosárlabdapálya, távolugró gödör található, ezt egy 5o m hosszú futópálya egészíti ki. 1987-ben megalakult a Hajós Alfréd Diáksport Egyesület, első elnöke Mikolik Gábor volt. Az emelt szintű testnevelés oktatás eredményességét igazolják azok a sporteredmények, amelyeket az iskola tanulói a különböző szintű versenyeken a '70-es évektől napjainkig elértek. A testnevelési munkaközösség 1986-ban pedagógus nap alkalmából minisztériumi dicsérő oklevélben részesült.

Az 1973-as Mini-Pajtás Kupa győztes leánycsapata
Állnak: Kurucz Edit, Podani Erzsébet, Darida Károly ed-ző, Kiszely Éva, Hudák Ágnes
Guggolnak: Bencsik Éva, Slajchó Ildikó, Dubovecz Anna, Petrovics Katalin,
Zahorecz Anna, Bezzeg Judit

A legeredményesebb fiúcsapat (1970-es évek)
Állnak (balról): Kondacs Pál, Bodnár Sándor, Vida Béla, Hegedűs Lajos, Tóth Endre, Darida Károly edző. Guggolnak: Kasuba Péter, Czimrák János, Rózsa József, Kovács János, Jasák László, Huszárik Gábor ( hiányzik a képről Majnár László és Czigléczki István)

Az 1969/70-es tanévben az oktatás fejlesztése érdekében az iskola egy ötödik osztállyal bekapcsolódott a kísérleti matematikatanításba. A példatárat a Pszichológiai Intézettől visszajelzési kötelezettséggel kapta meg dr. Sinkovicz Györgyné. Ezt tekinthetjük a matematika tagozat indulásának, amely a következő években és napjainkban az iskola jellegének meghatározója lett. A felső tagozatos kísérleti matematika oktatás kiszélesítése Ruzsányi Istvánné és Kalmár Magdolna nevéhez fűződött. 1973-ban végzett az első olyan osztály, amely az új irányvonal szerint tanulta a matematikát. Az 1974/75-ös tanévben az első osztályban is bevezették az ideiglenes matematikai tantervet, és matematika szaktantermet alakítottak ki. Szilágyi József, akkori szakfelügyelő 1975. február 13-án tett látogatásakor az eltelt félévet értékelte:
"Az ideiglenes matematikai tanterv szerinti oktatáshoz előkészítőn Keresztényi Magdolna kartársnő vett részt... a kísérletbe bevont első osztály létszáma: 28 fő. A kísérleti oktatás fejlesztéséhez rendelkeznek a tanulók színes rúddal, logikai játékkal, Gabi építővel, síkmértani idomokkal..."
1972-től a 8o-as évekig e fejlesztő munka többlépcsős bázis iskolája lett a matematika tagozat: bemutató órákat, továbbképzéseket tartottak. A tantárgyat az új módszertani eljárásoknak megfelelően oktatták. Alkalmazták többek között a differenciált csoportmunkát, a frontális munka helyett előtérbe került az egyéni önálló ismeretszerzés. Az emelt szintű oktatásban részt vevő tanulók a mai napig országos szinten is a megállják helyüket. Tanulmányi versenyeken többször voltak diákjaink az első húsz között. 1992-ben a hatodik osztályos csapat ( Pável Norbert, Pecsenye László, Matók Sándor) az országos ötödik helyet szerezte meg .

Szolgálatban

Az intézményben ekkor kabinetrendszerben folyt az oktatás, a szaktantermeket és felszerelésüket állandóan bővítették. Az iskola gyakorlókertjében a gyerekek a mezőgazdaság és a kertművelés alapismereteit is elsajátíthatták. A kert létrehozása Gácsi Lajos nevéhez fűződik, munkájában sokat segített Varga Lászlóné. A későbbiekben Győri Imréné és dr. Szilvássy Lászlóné irányításával dolgoztak ott a gyerekek. A megtermelt zöldséget a napközi otthon vette át. Az iskola széleskörű lehetőséget kínált a tanulók számára szabadidejük hasznos eltöltésére: matematika, komplex középisko-lai előkészítő, orosz levelező, honismereti, honvédelmi, lövész, atlétika, kosárlabda, torna, valamint vöröskeresztes és tűzoltó foglalkozások keretében. Mári Sándorné vezetésével énekkar is működött. Ezeknek az éveknek érdekes színfoltja volt a tanulók Toldi-bemutatója, amelyet az akkori kultúrházban többször is láthatott az érdeklődő városi közönség.

1973-tól Valach Jánosné irányításával megkezdte működését egy közlekedésrendészeti szakraj is, melynek tagjai felügyelték a biztonságos átkelést a forgalmas főutcán.

A kollégák és az akkori igazgató, Zsáky Istvánné (Emi néni), visszaemlékezéseikben szívesen emlegetik ezt az időszakot, amikor a nehézségek ellenére is a kollektívának mindig volt ideje közös programok megszervezésére. Jó hangulatúak voltak a 'fehérasztalos' rendezvények: a közös névnapok, tantestületi- és nyugdíjasvacsorák.

Ballagási kép 1973-ból. A képen látható tanárok (balról):
Liker András, Molnár Pál, Hantos Gusztávné, Tímár Imréné, Holp Józsefné, Zsáky Istvánné igazgató, dr. Hanzó Lajosné, Kalmár Magdolna, Jánovszky Etelka, Árvai Pálné, Mári Sándorné, Gácsi Lajos

"A tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése"

Az iskola a változó világban: a 8o-as évek végétől napjainkig

Az 1980-as évek második felétől a gorbacsovi reformpolitika hazánkban is éreztette hatását, a politikai és társadalmi életben demokratikus változások zajlottak. Az iskolák életére is hatással volt az időszak politikai enyhülése. Az 1985-ös oktatási törvény enyhítette az iskolák központi állami felügyeletét. A szigorú szakfelügyeleti ellenőrzést a szaktanácsadás váltotta fel. Az Oktatási Intézmények Gazdasági Igazgatóságának (OIGI) 1991-es megszűnése után az iskolák központilag szabályozott gazdasági irányítását az önálló gazdálkodás váltotta fel. Az intézmények a városi önkormányzatok által rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközöket a számukra legkedvezőbb módon használhatták fel. Néhány évvel később, az 1993-as oktatási törvény létrejöttével az iskolavezetés számára lehetővé vált az is, hogy a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével készítse el a pedagógiai programot és a munkatervet.

Az 1986-ban ballagó 8/a osztály és tanáraik (balról a széleken):
Mikolik Gábor, Greksza Jánosné, Német Judit, Jánovszki Etelka, Gerő Andrásné, dr. Sonkolyné Bagi Katalin, Hantos Gusztávné, Janurik Andrásné, Győri Imréné, Patkó Lajosné, Mészárosné Verók Mária, Mári Sándorné, Kalmár Magdolna

Zsáky Istvánné nyugdíjba vonulása után az önkormányzat pályázatot hirdetett a 2. Számú Általános Iskola igazgatói székének betöltésére. A tantestület támogatásával 1987. július 1-jétől Kalmár Magdolna lett az iskola új igazgatója. Egyéniségétől nem volt idegen a szervező munka, hiszen korábban csapatvezetőként és osztályfőnökként is tevékenykedett. Munkáját Janurik Andrásné, Német Judit és Bakulya Anna igazgató-helyettesek segítették.

Vezetése alatt az iskola történetében minden eddigit felülmúló felújítási munkálatok kezdődtek: az olajkályhákat csak ekkor váltotta fel a központi fűtés, megtörtént az épület teljes szigetelése. Az olajos padló helyére átmenetileg PWC, majd véglegesen parketta került. Társadalmi munkában kicserélték az iskola villamosvezetékeit. Az ablakok cseréjét, a folyosók hidegburkolását, a vizesblokk és a pince felújítását is ekkor végezték. Máig is emlékezetes és példaértékű az a széleskörű összefogás, ami ezt az időszakot jellemezte. A kivitelezők a diákokkal, a szülőkkel és a pedagógusokkal közösen dolgoztak azért, hogy a gyerekek megújult környezetben tanulhassanak.

1994-ben adták át a hat tantermes új szárnyat. A központi épület bővítését indokolttá tette a Wesselényi utcai épület életveszélyes állapota és a magas tanulólétszám. Az eddig a zeneiskolában, az úttörőházban, valamint a volt Dankó-iskolában elhelyezett tanulócsoportok is a főépületben kaptak helyet. Az új épületrészben rendezték be a rajz-művészeti szaktantermet.

Az 1992. április 7-i alapkőletétel után - 41 milliós beruházással - elkészült a tornaterem. A december 5-i ünnepélyes átadáson vendégként jelen volt dr. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter, dr. Rókusfalvi Pál helyettes államtitkár és dr. Demeter László polgármester. Meghívást kaptak az intézmény volt pedagógusai is és azok a diákok, akik az iskolából kikerülve kiemelkedő sportteljesítményeket értek el. A Szarvas és Vidéke egyik cikke így írt az avatásról:

"Párját ritkítja az a szervezettség és fegye-lem, ami ezt az ünnepséget jellemezte: pontos kezdés, gondos felvezetés, élmény volt nézni, látni, hallgatni. Elismerés mindenkinek, akinek része volt ebben."

Az iskolai testnevelés órák és edzések mellett más sportklubok tevékenységének és városi rendezvényeknek is helyet ad az épület. A testnevelés oktatás feltételeinek javulásával ugrásszerűen nőtt az iskola sportoló tanulóinak eredményessége. Az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) 1997-es felmérése szerint az iskola az országos listán sportteljesítményei alapján a 8. helyen állt.

Az iskolavezetés és a nevelőtestület együttesen próbál a társadalmi igényeknek és a kor követelményeinek megfelelni. Az iskola 1992-ben a Pedagógus Szakma Megújítási Projekt pályázatán elnyerte "A minőség elvét tudatosan vállaló és teljesítő iskola" céltámogatását. A matematika és a testnevelés tagozatot kiterjesztették az alsós évfolyamokra is. Az orosz nyelvet felváltották a nyugati nyelvek, az angol és a német oktatása. Ma már ezek tanítása két hatodikos és két ötödikes csoportban emelt szinten is - heti 4,5 órában - folyik. Megkezdődött a számítástechnika oktatása. Azóta folyamatosan bővül és újul az iskola számítógép állománya. 1986-ban indult a Zsolnai-féle NYIK (Nyelvi Irodalmi Kommunikáció), majd 1989-ben az ÉKP (Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program). 1998-tól engedélyezte a képviselőtestület kis létszámú, fejlesztő osztályok indítását. Ezekben nevelők kevesebb gyermekkel foglalkoznak, így van idő a lemaradók felzárkóztatására. Az iskolában elsőként vezették be az egészségnevelési és bűnmegelőzési programokat (Életvezetés, DADA).

Ugyancsak az elsők között csatlakozott az iskola az országos disputamozgalomhoz, amely hazánkban 1993-ban a Soros Alapítvány támogatásával indult. Célja, hogy a gyerekeket játékos formában ismertesse meg a kultúrált vitatkozással. Mivel a megadott témák körültekintő felkészülést igényelnek, a gyerekek a munka során megtanulják a könyvtár használatát, előadások, szakkönyvek jegyzetelését. A NAT (Nemzeti Alaptanterv) lehetőséget adott arra, hogy az osztályfőnöki órák keretén belül a gyerekek megismerkedhessenek a vitakultúra alapjaival. A disputa egyik regionális központja Szarvas, vezetője Závogyán Judit. Iskolánk csapatai az országos versenyeken többször első helyen végeztek.

Az iskola könyvtárral is rendelkezik, amely 1962. szeptember 1-jén alakult különálló ifjúsági és nevelői állománnyal. Az 1976-ban összevont könyvtár a leltárkönyvek szerint 5512 kötettel rendelkezett Jelenleg a díszterem karzatán működik, állománya mintegy 7600 kötet. A könyvtár vezetői voltak: Lelkes Lajosné, Szigeti Györgyné, Uhljár Jánosné, dr. Szilvássy Lászlóné. 1996 óta Kántorné Hanzó Ildikó látja el a könyvtárosi teendőket.

Karvezető: Mári Sándorné

A pedagógusok különösen fontosnak tartják, hogy a gyere-keknek sokszínű és kulturált szabadidős lehetőségeket biztosít-sanak. A szakmai hetek keretein belül a tanulók játékos formában mér-hetik össze tárgyi tudásukat. A munka-közösségek minden évben összeállítják a természetismereti, az egészségnevelési, az angol és német nyelvi, a magyar, a Bolyai-matematikai hét programjait. A szervezésben ma már egyre nagyobb szerepet kap a diákönkormányzat. Nagy élmény nyújt az őszi diáknap, ahol az ügyességi versenyek mellett logikai játékok és tájékoztató előadások várják a diákokat. Hagyományos rendezvény a farsang, melyre minden osztály műsorral készül.

A nyitótánc: palotás

A gyerekek szívesen látogatják az iskolai diszkókat, melyek bevétele a szervező nyolcadikos osztályokat illeti. Nagy sikerük van az adventi napoknak. Itt mindenki saját kezűleg készíthet karácsonyi díszeket. A magyar munka-közösség tíz éve bérletes színházlátogatást szervez a békéscsabai Jókai Színházba. A jó hangú gyerekek az énekkarban szerepelhetnek. Rövid ideig működött 1994-ben az iskola újságja, a havonta megjelenő "Suli-Muri. A lapot az akkori 8.a osztály tagjai készítették Tomasovszkiné Dányi Csilla vezetésével. Sokakat vonz a sítábor és a nyári táborozás. A nyár első heteiben az érdeklődők szakmai táborokban vehetnek részt. Júniustól augusztusig felügyeletet biztosít az intézmény a Fodor Mariann vezette napközis táborban.

Sok gyermek, szülő és pedagógus vesz részt az Olimpiai Ötpróba (futás, kerékpározás, gyalogtúra, úszás, triatlon) mozgalomban, amelynek célja a szabadidő hasznos eltöltésén túl az egészséges életvitel iránti igény kialakítása, a családi együtt sportolás.
Az iskola törekszik a szülőkkel való együttműködésre. A Szülői Munkaközösség sok segítséget nyújt a programok megvalósításában. Nagy szervezőmunka előzi meg az alapítványi bált. A Tehetség és Siker Alapítvány külső kezdeményezésére jött létre 1993-ban. Működését segítik a város intézményei, vállalkozók, magánszemélyek, az iskolába járó diákok szülei és a pedagógusok. Kuratóriuma a rendelkezésre álló összegből támogatja a különféle rendezvényeket és a rászoruló diákokat. Fő téri ösztöndíjat adományoz minden felsős évfolyam egy-egy tanulójának. A legkiemelkedőbb tanulmányi- és sporteredményeket év végén "Leg"- címmel jutalmazza, és támogatja a Szarvasi Társastáncklubot is.

1997-ben az iskola a Fő Téri Általános Iskola nevet vette fel. A név-változtatás nem jelentett tartalmi változást. 1999-ben az önkormányzati döntés értelmében a város általános iskoláit egy igazgatás alá vonták össze. Ezt az intézkedést a csökkenő gyereklétszám és takarékossági szempontok tették szükségessé - szólt az önkormányzat indoklása. Az így létrejött intézmény neve Szarvas Város Általános Iskolája, igazgatója Koszti Pál lett. A Benka Gyula Általános Iskola 2000. szeptember 1-jétől egyházi fenntartású lett, ezért kivált a közös igazgatás alól. Ezzel egyidejűleg a Petőfi Sándor Általános Iskola és a Fő Téri Általános Iskola a város 5 óvodájával - a Vasút úti, Damjanich úti, Dózsa György úti, Hunyadi úti és Zöldpázsiti óvodákkal - együtt 2000. július 1-jétől Kalmár Magdolna igazgatása alatt Szarvas Város Általános Iskolája és Óvodája néven alakult újjá. A mamutintézmény 107 pedagógust, (tanárt és óvónőt), foglalkoztat. A pedagógiai munkát segítő munkatársak létszáma 31 fő. Az igazgató munkáját három igazgatóhelyettes - Hanzel Lászlóné, Lestyan G. Pálné és Cs. Tóth Istvánné - segíti. A kisebbségi önkormányzat kérésére a 2002/2003-as tanévben megindult a felnőttoktatás, amelynek célja a nyolc osztályról szóló bizonyítvány megszerzése. Ennek vezetője Fest Attiláné.

Az intézmény dolgozói a hét telephely okozta nehézségek ellenére próbálják összehangolni a tagintézmények munkáját, és egy egységes arculat kialakítására törekszenek.
De ez már egy másik történet...

* * *

A kezdetek: Megyeri György igazgatói megbízása 1948-ból

A 2. Számú Általános Iskola igazgatói
1948-2000

Megyeri György 1948-1957	Sznyida György 1957/59	Pataki István 1959-1962
Varga László 1962-1964	Zsáky Istvánné 1964-1987	Kalmár Magdolna 1987-

(A tanulmány 2. részét a Szarvasi Krónika 2004/18-as számában közöljük.)