Szarvasról indultam...

Dr. Marjai Gyula
A "Búzakirály"
Hrabovszky Mihály agrármérnök élete

Nagy örömmel fogadtam és megtiszteltetésnek vettem, amikor a Szarvasi Krónika szerkesztő-bizottsága felkért, hogy Hrabovszky Mihály agrármérnöknek, a "Búzakirálynak" szakmai életét bemutassam. Nagyon kevés szerzővel fordul elő, ami velem történt. A megbízás értelmében az interjúalannyal - akivel régi baráti kapcsolatban voltam - személyes megbeszélést folytattam, és kértem, hogy a helyes szakmai nézőpont és életútjának bemutatása céljából írjon számomra információs anyagot, hogy életútját, szakmai munkáját hitelesen mutathassam be. Hrabovszky Mihály örömmel vállalta, hogy közreműködik.
Augusztus második felében elkezdte az anyagot előkészíteni. A természet azonban közbeszólt: Mihály munka közben, augusztus 30-án, 74 éves korában elhunyt. Torzóban maradt jegyzeteket hagyott hátra.
Úgy gondolom, hogy emlékét azzal örökíthetem meg, ha először elkezdett szövegét idézem, utána szakmai életútját mutatom be.

Hrabovszky Mihály agrármérnök
Egy élet a búzát szolgálva

"1928. március 21-én Békéscsabán születtem, Jaminában, a Reviczky utcában, a Bohn Such tégla- és cserépgyárak szomszédságában, ahol a "prolik" szűnni nem akaró áradata termelődött és kártyán - gyakran a Resicza kocsmában -, huszonegyest játszva folyt el az a heti 8-10 pengő, amit a gyárak fizettek egy téglagyári munkásnak. Kevesebb volt sokkal a szerencsés, mint a nyomorult.
Nagyon korán, kicsi gyerekként tapasztaltam és láttam, mit jelent a frissen sült barna kenyér, amit az agyondolgozott munkáskezek a Hugyecz vagy Pallér pék kenyérboltjában áhítattal átvesznek. Nem egy munkás már ott, a boltban beletépett a kenyérhéjba, hogy éhségét csillapítsa, és mohón tömte magába az életet.
Láttam, hogy mit tesz az emberekkel az éhség, a gyári lakásokban lakó két család egy konyhát használó, és csak egy külön szobát megnyitó nyomora. A mindennapi kenyér, hagyma és csak nagyon kevés zsír kellett a megelégedett élethez, és a lisztből gyúrt főtt tészta maga volt a mindezt kiegészítő tökély."

* * *

Eddig jutott el Hrabovszky Mihály életének történetében. Ki tudja, talán ezek voltak az utolsó leírt sorai...

* * *

Mivel vele a munkát folytatni nem tudtam, a család segítségét igyekeztem megnyerni. Erre minden feltétel adott volt, mert felesége és leánya készséggel és lelkesen vállalták ezt, annál is inkább, mert a temetésre leánya, Klára nagyon szép megemlékezést írt róla, és ez is segítségemre szolgált. Ebből válogattam részleteket.

* * *

A szülők

"Hrabovszky Mihály Békéscsabán született. Nagyon szerette szülővárosát. A család anyai ága - a Gálik-ág - gazdálkodással foglalkozott, de az apai felmenők között iparosokat találunk. Hrabovszky Mihály édesapja Hrabovszky Pál, ácsmester volt. Keze munkáját sok tető dicséri Békéscsabán. 1917-ben vette feleségül Kristóf Juditot, aki 1920-ban meghalt. Házasságukból két fiú született: 1918-ban Pál, 1920-ban János. Az özvegy édesapa második felesége Gálik Judit lett, aki a két fiú mellé 1928. március 21-én harmadikat szült: Mihályt. A család életébe a háború hozott tragédiákat. 1945-ben elhunyt idősebb Hrabovszky Pál, János fia pedig eltűnt a fronton.

Mihály Jaminában, a Reviczky utcában töltötte kisgyermekkorát, a téglagyár volt a játszótere, s megismerte a munkások életét, hétköznapjait. Békéscsaba határában volt egy tanyájuk is 10 hold földdel, ahol sokat időzött, s megszerette a paraszti életet, a földművelést. Az elemi és polgári iskolát Békéscsabán végezte el, s tanárai felfigyeltek kiváló fogalmazásaira. Sok csínyben is részt vett, halászni járt a Körösre, barátaival élte a kamaszok szabad életét.

Az elemi iskolában Békéscsabán (az első sorban balról negyedik)

1943-ban beiratkozott a szabadkígyósi mezőgazdasági középiskolába. Ekkor már tudta, hogy gazdatiszt szeretne lenni, s élete eggyé válik a földműveléssel. Sportszeretete is ebből az időből ered, a békéscsabai MÁV atlétájaként többszörös futóbajnok volt, később igazolt játékosként futballozott Gödön. A háború tagolta középiskolai évek 1947 májusában értek véget, s a fiatalember a békéscsabai Földműves Szövetkezetnél helyezkedett el.

A szabadkígyósi iskolában (a második sorban balról harmadik)

A család időközben a Szőlő utcába költözött. Mihály unokatestvéreivel Hrabovszky Pállal és Gálik Györggyel szoros kapcso-latban élt. Mindhárman kivették részüket a család birtokában lévő földek műveléséből, s eltéphe-tetlen, életre szóló kötelék fejlődött közöttük.

Mihályt 1950-ben hívták be katonának. Túlnyomórészt Budapesten szolgált, megszerette a fővárost, különösen a Budai Várat. 1953-ban a légierőtől szerelt le.

1952-ben kezdett dolgozni az Öntözési és Talajjavítási Kutatóintézet Bikazugi telepén, Szarvason, ahol később telepvezető lett, majd 1953 januárjában Dunántúlra helyezték (Fertőd, Beled, Rábakecöl). 1957. január 1-jétől került újra Szarvasra, s az Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet agronómusa volt Rózsáson 1962-ig. Ekkor a békésszentandrási Zalka Máté Termelőszövetkezet főagronómusa lett, és 1963. novemberében - mikorra elismert szakemberré vált - felkérték a szövetkezet vezetésére, melynek nyugdíjazásáig - 1989-ig - elnöke volt. Mint kollégája, Oláh Géza írja: "A 27 év alatt igyekezett a 2500 hektáros gazdaság szakmai és emberi problémáit a körülményekhez képest legjobban megoldani. A politikát mindig távol tartotta a gazdálkodástól. A szakembereket hagyta dolgozni, de el is várta tőlük a munkát." A Zalka Tsz-ben töltött évek során részt vett a Termelő Szövetkezetek Országos Tanácsa munkájában, a TESZÖV-nek pedig elnökhelyettese volt.

A Búzakirály

Agrármérnöki diplomáját 1964-ben vette át Debrecenben, az Agrártudományi Egyetemen. Néhány év múlva - a kimagasló termésátlagok miatt - már mint "Búzakirályt" emlegették. Szak-mai körökben egyre nagyobb tekintélyt szerzett. Nevéhez fűződik az angoranyúl-tenyésztés békés-szentandrási meghonosítása.

Találmánya volt a szórva-vetőgép (HSZV-12), mellyel rövidebb idő alatt, emiatt optimális időszakban, kisebb költségráfordítással lehetett elvégezni a búzavetést. E találmányt alkalmazták Magyarország majd minden megyéjében, később még Szlovákiában, Romániában és Kazahsztánban, a Kaukázus lábánál is.

Életét már egész korai éveitől áthatotta a természet - a növények, állatok és a föld - szeretete. Munkája volt az első számára, dologidőben sosem került haza sötétedés előtt, Pannónia, majd MZ motorja nyergében késő estig járta a határt. Nyáron sokszor hólyagosra égette hátát a Nap, munkához szokott keze szinte becézte a termőföldet, ahogyan szétmorzsolt egy-egy rögöt.

A búzahegy lábánál

A magyar parasztság sorsát szívén viselte, ő is egy volt közülük, józan gondolkodású, puritán földműves. Sokszor beállt akár kapálni is, a szövetkezet minden tagjával baráti volt a kapcsolata. "A gondjaira bízott tagokkal nemcsak a munkában volt együtt, hanem sok-sok paraszt-emberrel ismertette meg a Kárpát-medence tájait, az általa szervezett szakmai és kulturális célú utazások során" - írja Oláh Géza.

Nyugdíjazása után magánvállalkozásokban végzett munkát, de néhány év után ezt is abbahagyta, csak Körös-parti kertjét művelte, és befogadott kutyáit istápolta. Minden évben örömmel készült a békésszentandrási Zalka Máté Szövetkezet szervezte nyugdíjas napra, ahol mindig jól érezte magát. Az újkígyósi iskolatársakkal évente rendeztek érettségi találkozót, az idén számára az utolsót...

Nyugdíjas évek

Hrabovszky Mihály 1959. április 11-én kötött házasságot Frankó Máriával, aki haláláig társa volt jóban-rosszban. 1962-ben született meg leányuk, Klára, aki 1984-ben Kondor Györggyel kötötte össze életét, s házasságukból 1986-ban ikerfiúk születtek: Gábor Mihály és Tamás János. Az unokák bearanyozták nagyapjuk öreg napjait, öröme, büszkesége volt a két fiú, ünnep volt számára minden nap, melyet együtt tölthetett velük. Ilyen napokból a 160 km-es távolság miatt túlságosan kevés adatott."

* * *

Életművét a megjelent három szakkönyv, valamint számos szakcikk alapján lehet bemutatni. 1982-ben jelent meg a "Búzatermesztés tapasztalatai Békésszentandráson", 1986-ban "Ki mint vet", majd 1998-ban "A változó magyar mezőgazdaság évtizedei" című könyv. Ezekben szakmai múltját időrendben, és a mezőgazdaság iránt érzett mélységes elkötelezettséggel mutatja be.

Szakmai tanácskozás - terepen

A magyar parasztság sorsát szívén viselte, maga is józan gondolkodású, földműves volt, szívügyének tekintette a búzatermesztés helyzetét. A hazai búzatermesztés az alföldön jelentős területen, kötött réti agyagon valósul meg. Régi megfigyelések és tapasztalatok igazolták, hogy ennek a talajnak művelése és vetésre alkalmassá tétele nagy szakmai tapasztalatot igényel. Mivel ez a régebbi időszakban nem mindig volt tudatos, nem véletlen, hogy a termé-sek 1,2-1,3 tonna körül alakultak.
A szerző megállapítja, hogy hazai megfigye-lések és adatgyűjtések tapasztalatai segítettek szakmai álláspontjának kialakításában. Ezzel vált lehetővé, hogy az állandóan változó időjá-rási feltételekre mindig volt alkalmas szakmai megoldása.

A búzatermesztésben végzett munkája eredményezte, hogy saját gazdaságában két évtized alatt a búzatermést ötszörösére tudta növelni. Ennek eredményeit pedig országosan is elterjesztette.

Teljes szakmai munkája során a fő figyelmet és a mindehhez szükséges tudományos és gyakorlati tapasztalatokat a búzavetés köré csoportosította. A búzatermesztést a nagyon szorosan összekapcsolódó tevékenységekhez kötötte. Ilyenek a búza vetésideje, ehhez a talaj-előkészítés, vetésmélység, állománysűrűség, a vetés módja. Ezeket minden helyen, minden évben a feltételek függvényében nagyon gondosan elemezte, majd az elemzést követően a búza növekedése és eredménye alapján értékelte és beépítette az ismeretei sorába. A sokéves megfigyelés alapján megállapította, hogy az egyik legfontosabb kérdés a vetés módja, ezért minden elvégzett vetés tapasztalatait nagyon részletesen elemezte. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a régóta alkalmazott soros vetés helyett más módszert kell alkalmazni. Később ennek kidolgozása után eköré csoportosult minden szakmai figyelme és elemzése. Így alakította ki a szórva vetés módszerét, mely nagy termelési színvonal emelkedést hozott mindenütt, ahol alkalmazták.

A szórva vetés technológiájának kidolgozásánál a következő tapasztalatokból indult ki:
- a mai technikai eszközök új és célszerű továbbfejlesztése lehetővé teszi az "ősi" szórással való módszer sikeres bevezetését,
- az eddigi vetőgép típusok nem követték a búzatermesztés technológiai változásait, így az optimális és a tényleges vetésidő eltért egymástól,
- a búzatermesztés nemzetközi versenyképessége növelhető, ha nagyteljesítményű, olcsó, energiatakarékos vetőgéppel rendelkezünk,
- a mezőgazdasági gépek minden téren nagy fejlődésen mentek keresztül, egyedül a vetőgép munkaszélessége maradt a régi.

A szórva vetés gyakorlati kivitelezésénél sok műszaki nehézség adódott abból, hogy alkalmas gép nem volt. Mindig valami átalakítás, majd megfigyelés, majd újabb módosítás következett. Így az állandó megfigyelés, új módosítás, a kapott eredmény sora alakította ki benne azt a meggyőződést, hogy jó úton jár, és meg lehet találni azt a kedvező műszaki és üzemi megoldást, amivel a cél elérhető. Ezek alapján megállapította a szórt vetés előnyeit:
- olcsó vetőgéppel megoldható,
- a vetésmélység biztosítható,
- a szórva vetésnél a gép pontosan beállítható,
- a vetőgép teljesítménye többszöröse, mint a hagyományosé,
- kiváló az üzembiztonság,
- gépjavítás minimális,
- az időjárás érzékenység kisebb, mint soros vetésnél

A megfigyelési és üzemi tapasztalatai alapján megállapította, hogy a szórva vetésnek milyen előnyei vannak, de felmerült az a kérdés, hogy az alkalmazáshoz szükséges vetőgép hol és hogyan alakítható ki. Ennek a kérdésnek a megválaszolására és a gép kialakítására több év rendkívüli energiát és kitartó munkát kellett fordítani.

A sokféle próbálkozás és ötlet megvalósítása végül eredményt hozott. A fáradozások eredményeképpen 1981-ben megjelent a szabadalmi védettséggel rendelkező HSZV-12 típusú szórvavetőgép.

A HSZV 12-es szórvavetőgép

Munkásságának mintegy összefoglaló műve az 1998-ban megjelent könyv "A változó magyar mezőgazdaság évtizedei" című. A mezőgazdaság minden összetevőjét elemzés alá veszi történeti és szakmai sorrendben - a föld, a termelés, a paraszti élet, a szövetkezet, a termesztett növények, állat-tenyésztés; - ezzel mintegy hiteles alátámasztást ad a saját szakmai munkájának és ered-ményeinek. (Erről a Szarvasi Krónika 13. számában talál-hatunk részletes méltatást dr. Molitorisz Pál tollából.)

Az utolsó fénykép

"Szakmai sikereit több kitüntetéssel ismerték el hivatalosan. Megkapta - többek közt - a Munkaérdemrend bronz, majd arany fokozatát, s 1986-ban a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Részesült Eötvös Loránd-díjban és Békés Megye Tanácsának Mokry Sámuel-díjában. (Mokry Sámuel az első magyar búzanemesítő volt. A szárazságnak jobban ellenálló, nagy kalászt fejlesztő búzát igyekezett előállítani. "A kalász termékenységét szelek-tálással javította. Forradalmi tett volt ez 1865-ben, és mintegy elindítója a nemesítés gondolatának" - írja róla Hrabovszky Mihály egyik könyvében.)
Hrabovszky Mihály 2002. március 21-én töltötte be 74. életévét. Régóta szenvedett többféle betegségtől, halála ennek ellenére váratlan volt, hiszen az utolsó napig tevékenyen, panasz nélkül élt. Augusztus 30-án megállt számára az idő - de a Nap felkelt egykedvűen akkor is, ahogyan szokott, aznap 4 óra 59 perckor.

A szeretett férj, apa, nagyapa, barát, munkatárs elment. Árva lesz nélküle a határ, üres a ház. Hiába várják majd gyümölcsfái a Körös-parti kertben, az eper, a málna, az örökzöldek. Régi szerszámainak fanyele sosem érzi már keze szorítását, a kasza, a kapa, a locsoló másnak dolgozik ezután. Pihenjen most már a meggyötört test, a nyughatatlan lélek..."