Ötvenéves a Szarvasi Vas-Fémipari Rt.
(Írta és szerkesztette dr. Kutas Ferenc, Szarvas, 2002)

A hetvenes, nyolcvanas években sorra jelentek meg a város mezőgazdasági és ipari szövetkeze-teinek 20, 25, 30 éves jubileumi kiadványai. Most az új évezred első éveiben alig-alig találkozhatunk ilyen összegzésekkel.

Tény, hogy az elmúlt fél évszázad a szélsőségek ötven éve volt. A "hőskorszak" gazdaságpolitikája a vas és acél országa megvalósításának ábrándját kergette. A szovjet modell mechanikus másolása eredményezte a ktsz-ek létrehozását is. Forradalom és ellen-forradalom váltotta egymást, melyet a kádári konszolidáció követett. 1990-ben ismét új utat kellett keresni. Korábban megkérdőjelezhe-tetlennek hitt eszmék váltak semmivé, a Szovjetunió szétesését a pártállam bukása, valamint gyökeres gazdasági és társadalmi változások követték. Ilyen történelmi körülmé-nyek között érthető, hogy kevés a "túlélő" szövetkezet, sok jogutód nélkül megszűnt.

Örvendetes kivétel a Szarvasi Vasipari Rt., melynek jogelődje fénykorában az ország egyik legjelentősebb ipari szövetkezete volt. A városban élő családok mintegy negyede-harmada közvetlenül kapcsolódott a Vasiparihoz tagként vagy alkalmazottként.

Elismerés illeti az Rt. vezetőit, hogy szükségét érezték egy pillanatra megállni a fél évszázados mesgyén, s jelentős anyagi áldozattal jubileumi kiadvánnyal lepték meg a régi és az új "vasiparisokat" és Szarvas érdeklődő olvasóközönségét.

A kötet áttekinti az alakulás körülményeit, melyek korántsem voltak olyan drámaiak, mint a tsz-ek esetében, de nem lehetett könnyű az alapító tagoknak eljutni az "enyém" fogalmától a "miénk"-ig, ha nem is állatállományukat, földjeiket, hanem "csak" gépeiket, szerszámaikat kellett a közösbe vinni.

Az indulás nehézségei után gyorsan stabilizálódott a ktsz. helyzete, már az első évben kimagasló jövedelemhez jutottak a tagok. Sorra jelentek meg a régi vasiparis időket idéző termékek, a csempekályhák és tűzhelyek, a húsdarálók, a kukoricamorzsolók, a Kotyogó kávéfőzők, a hőfokszabályzós vasalók, a kilincsek, a lámpák stb. A szövetkezet fejlődését új üzemcsarnokok, szociális létesítmények építése, telephelyek kialakítása és a vidéki terjeszkedés jellemezte.

A szerző összeállította az alapító tagok lexikoncikk tömörségű életrajzát. Az adatok, fotók beszerzése olykor - néhány évtizeddel az alapító tagok halála után - már rendkívüli nehézséget jelentett. Mégis teljes lett a névsor.

Az író-szerkesztő jól elhatárolható fejezetekben tekinti át a szövetkezet fejlődésének szakaszait, és a fejezetek közé iktatott interjúk felidézik a kor hangulatát, megismerhetjük az ipari tanulók életét, az 1956-os forradalom szövetkezeti eseményeit, a vasiparis szakember jellegzetes alakját, a szövetkezetbe kerülő diplomás első impresszióit, Székely László elnök - akinek a neve szinte egybeforrt a szövetkezettel - visszaemlékezéseit, vagy a középvezető kritikus gondolatait.

A rendszerváltás a szövetkezetet is új kihívások elé állította, válsághelyzet alakult ki. A szerző elemzi a hasonló gondokkal küzdő szarvasi ipari szövetkezetek megoldási kísérleteit, s megállapítja, hogy csak szigorú megszorító intézkedések, "szövetkezeti Bokros-csomag" útján volt konszolidálható a helyzet.
A Vasipari legújabb kori történetének legfontosabb eseményét a Szarvasi Vas-Fémipari Rt. 1997. évi létrehozása jelentette. A jubileumi kiadvány áttekinti a változásokat. Az elmúlt évek mutatói az átalakulás helyességét bizonyították, közel megháromszorozódott az Rt. termelési értéke, jelentősen nőtt az export és az átlagbér.

A kötetet archív és új fotók teszik változatossá, s rajtuk sokan nézhetnek szembe egykori önmagukkal., A színes, tartalmas és elegáns fedőlap Lóránt Demeter munkája, a nyomdai munkákat a kecskeméti M-reál Nyomdában végezték.

A Függelékben irattári anyagok felhasználása útján nyomon követhetjük a Vasipari történetének főbb állomásait időrendben, a gazdálkodás fontosabb mutatóinak változásait a számok tükrében vagy a szövetkezet kitüntetéseit. Az egykori tagok és a mai dolgozók pedig megtalálhatják nevüket az itt közölt névsorokban.

Befejezésül a kötet zárszavából idézek: "A Szarvasi Vas-Fémipari Rt. fél évszázados története része a város történelmének. Az elmúlt ötven év küzdelmes, nehézségekkel telt, olykor válságos szakaszokkal tűzdelt időszakai ellenére is igazi sikertörténet. A sikertörténet hősei az alapítók és utódaik: a Vasipari dolgozói és vezetői." Ide kívánkozik Michael E. Gerber megállapítása: "A sikeres vállalkozásokat nem rendkívüli emberek hozzák létre, hanem rendkívüli dolgokra képes hétköznapi emberek."

Mit is kívánhat a recenzens a jubileumi ünnep hangulatában, mint újabb sikeres ötven évet, s a forrásértékű kötethez pedig sok olvasót, mivel a jövőt a múltba való visszapillantás, a tanulságok levonása készíti elő.

Dr. Molitorisz Pál                  

Vityaz Mihály alapító tag emlékeiből
(Részlet)

...Székely László volt az elnök meg a mindenes. S szerezte a munkákat, járt anyag után, kötötte az üzleteket. Fölült a Jáwára, hátára vette a hátizsákot, és ment az anyag után Csabára és a közeli városokba. Pestre már vonattal és busszal járt. Bepakolta a buszba az anyagot, hazahozta. Az Árpádnál a Báni Jani bácsi tragaccsal várt rá, arra fölpakoltak, és betolták az "üzembe". Egyszer késett a busz, s Jani bácsi közben az Árpádban iszogatott, többet, mint kellett volna. Úgyhogy az Elnök tolta haza őt is a talicskán.
Én nem akarok túlzásokba esni, de azt mondom, ha Székely nincs, akkor ez a szövetkezet sincs. Éjjel-nappal a szövetkezetért dolgozott, jött, ment, utazott, fáradhatatlan volt. Később is ugyanezt tette.