A Bolza család krónikája
Dr. Szilvássy László: Gróf Bolza Pálról...
(Szarvas, 2001)

Egy régi-új kötetet vehettem a kezembe: dr. Szilvássy László megjelent kötetét. A címlap összképe kellemes esztétikai élményt nyújtott. Az árnyékolt betű-formával nyomtatott cím, a portré és a kastély jól megválasztott képe szembe-tűnő. Akik ezt a kastélyt és az Arborétumot (Pepi-kert) ismerik, eszükbe jut az olaszos csengésű családi név. A Szarvasra látogatók és akik a "történetet" nem ismerik, azokat tájékoztatja hitelesen ez a könyv, amely az e tárgyban fellelhető ismeretek összegyűjtésével és közreadásával hiányt pótol.

Dr. Szilvássy László helytörténeti kiadványainak sorában ez a kötet a tizedik, úgy szűk tíz év alatt. A "Gróf Bolza Pálról, családjáról és a szarvasi Bolza-kastélyról" című kötet egy korábbi munka átdolgozott, bővített kiadása, sokkal igényesebb kivitelben. A könyv hitelesen mutatja be a családot és az általuk alkotott értékeket, melyek városunkat gazdagítják.

Ez a kötet elsősorban tisztelgés Gróf Bolza Pál (1861-2001) születésének közelgő 140. évfordulójára. Elismerésre méltó szolgálatot tett Szarvas kulturális életének a Halászati és Öntözési Kutató Intézet, amikor vállalta ennek az átdolgozott munkának a kiadását.

Úgy érzem, hogy nem tévedtem, amikor 1999-ben a korábbi kiadásról azt mondtam, hogy dr. Szilvássy helytörténeti kiadványainak sorában, "talán a legszerencsésebb témaválasztás". Megengedtem magamnak azt a megjegyzést is, hogy "Gróf Bolza Pál, - sok magyar arisztokratához hasonlóan - elkölthette volna a pénzét Bécsben, vagy akár Párizsban" A Bolzák soha nem feledték olasz gyökereiket, de jó magyarok lettek, érzékenyek környezetük társadalmi, kulturális és szociális problémái iránt. Ez különösen a Szarvasra szakadt ágra volt jellemző.

Dr. Szilvássy László nagy utat tett meg azóta, amióta a Bolza-kastély nyitottá vált az idegenforgalom előtt, és amikor annak idején a dr. Palov Józseftől kapott 2-3 oldalnyi ismeretanyag alapján kalauzolta a Szarvasra látogató érdeklődőket. "Beleszeretett" a témába, és szívós kutató munkájának köszönhető ez a kötet, amit a Bolzák feltétlenül megérdemelnek a nem mindig hálás utókortól.

Ki volt tulajdonképpen Gróf Bolza Pál? Kölcsön vettem az "Epilógusból" néhány sort: "Nem vágyott soha dicsőségre, hiszen ezt alaptermészete kizárta. Nagy volt mint főnemes, mint állampolgár, de legnagyobb mégis mint ember. Két 'szerelme' volt: a felesége Gróf Vigyázó Jozefa, akire minden szeretetét áldozta és a Pepi-kert, amire minden jövedelmét fordította." Itt jegyzem meg, hogy feleségének a fényképe eddig szinte teljesen ismeretlen volt a nyilvánosság számára. (31. oldal)

Igaz a Gróf Bolza Pálról kialakított kép, mely szerint zárkózott, befelé forduló volt életvitele. Nem vágyott az arisztokraták nagyvilági életére, egész lényét a természet szeretete jellemezte. Az maradt meg szűkebb környezete emlékezetében, hogy felesége elvesztését nehezen élte meg és ez élete végéig mély nyomokat hagyott lelkében. Nem élt közéleti tevékenységet, de nem volt barátságtalan. Környezete és a Pepi-kert dolgozói "kedves öreg úrnak" ismerték.

Ez a kötet hitelesen mutatja be a Bolza családot. A családi címer is érdekes és tanulságos. (25. oldal) A heraldikusok (címertannal foglalkozók) bizonyára valamilyen érdekes magyarázatot tudnának adni arról, hogy mit sugall a családi címer. (Talán azt, hogy bátor katonák voltak, tehetősek és gazdagok, akik kötődtek otthonukhoz, családjukhoz?) A családfák bemutatása visszautal az eredetre és az évszázadokon átívelő leszármazottakra. Mégis talán a mai szarvasiakat és az ide látogató idegeneket inkább az egykor Szarvason élt Gróf Bolza Géza, de leginkább jelesül a maradandót alkotó Gróf Bolza Pál életútja érdekelheti leginkább. Erre hiteles választ ad ez a kötet!

A kötet felépítése, a fejezetei jó érzékkel vannak összeállítva. Szarvas történelmi múltjának rövid bemutatása helyénvaló. Követhető, hogyan "vertek gyökeret" a Bolzák Szarvason. Szükséges volt Romulus és Remus történetének bemutatása is, hiszen a kastély parkjában álló szobruk kérdéseket vet fel. MI idősebbek, akik a középiskolában még tanultunk latint, találkoztunk a mondával, de a mai fiatalabb generációk nagy többsége alig ismeri a történetet. (50. oldal)

A kötet képanyaga szép, és alátámasztja, erősíti a mondandót. El kell ismerni a Békéscsabai Coloprint Bt. igényes nyomdai munkáját, az esztétikus kivitelt. (Igaz a "nyomda ördöge" néhány betűcserével letette a névjegyét, de ez semmit nem von le a munka értékéből.)

Van még valami, amivel Szarvas városa adósa a Bolza családnak. Sok szobor van Szarvas városában, de a náluk talán "nagyobb" Gróf Bolza Pálnak még nincs. Aligha ismert a régi történet: Az '50-es évek elején Szarvason járt a Pepi-kertben a Szovjet Tudományos Akadémia egy öreg professzora és hosszasan időzve gyönyörködött a kertben. Igencsak zavarba hozta az őt kísérő dr. Kovács Gábor igazgatót, amikor többször megkérdezte, hogy hol látható az alkotó szobra. Sehol. Pedig ma is volna méltó helye: a kastély parkjában a közelmúltban a Fő térre vitt Ceres-szobor üresen álló talapzata.

Ezeknek a gondolatoknak az előrebocsátásával ajánlom a kötetet a Kedves Olvasó figyelmébe. Kicsit zavarnak dr. Szilvássy - a szerző - szavai, amikor azt mondja, hogy ezzel a munkával befejezi helytörténeti kutatásait és kiadványainak publikálását. Értem és tudom, hogy a sívós kutatómunka jelentős erőfeszítésekkel jár, és ez az elmúlt tíz évben megterhelő lehetett. Mégis kár lenne, ha a különböző témákban összegyűlt kutatási eredmények a szekrényben maradnának!

Molnár László