Méltató sorok a Szarvasi képeskönyvről
Dobrotka Pál: Szarvasi képeskönyv, Szarvas, 2001

Bár tudtam Dobrotka Pálról, hogy műgyűjtőként érdeklődik a múlt, annak tárgyi lenyomatai iránt, mégis meglepett, amikor nyomdában lévő Szarvasi képeskönyvének ismertetésére kért fel. Váratlan felkérése egyben felkeltette érdeklődésemet.

Műfajilag rokon munkával lehet-e újat mondani dr. Palov József nagysikerű szarvasi képes enciklopédiája után, amelynek már az első kiadása is alapvető fontosságú forrásnak számít megjelenésétől, bővített 1992. évi kiadása pedig további fontos adalékokkal árnyalja a város harmadfélszáz éves múltjáról kirajzolódó képet?

Hangsúlyoznom kell, hogy a Tessedik Sámuel Múzeum tudós alapító igazgatójának e munkái jeles évfordulóhoz kötődő, igen alapos kutatómunkán alapuló kiadványként láttak napvilágot: az első a város újjátelepítésének negyed évezredes évfordulóját köszöntötte, a második kiadás - 173 illusztrációjával - a múzeum névadója születésének 250. évfordulója előtt tisztelgett.

Hagyjuk egyelőre nyitva a fenti kérdést, mert szeretném felhívni figyelmüket - a teljesség igénye nélkül - az utóbbi évek hasonló kiadványira. Mert bár a most bemutatkozó kötet megjelenését követően természetesnek tűnhetne, nem nagyon találunk vállalkozót kizárólagosan postai képes levelező lapokra építő múltidéző munkára. Hogy az utóbbi néhány év közelebbi és távolabbi tájon született példáiból idézek, Palov József munkájához hasonlóan a Kiskunhalast bemutató album és Győr képeskönyve csak részben támaszkodik ezen, egyre inkább fontossá váló forrásra. Sajátos egyvelegét képezi a napjainkban készült fotográfiának és az archív képeslapnak Váradi Zoltán Mezőberényt bemutató albuma, ismét másfajta ötvözetét adja a képeslapnak és a régi városábrázolásoknak Gécs Béla: A régi Csaba c. minikönyve. Ide kapcsolódóan örömmel megemlíthetők még néhány megyebéli város, Orosháza, Gyula, Békéscsaba jelenkori városképekből építkező kiadványai. Ezek mindegyike azonban elsősorban a látványra, a választott település jelenkori szépségeire, értékeire alapozza sikerét.

Visszatérve a bevezetőben megfogalmazott kérdésre, miszerint lehet-e újat mondani Szarvasról a képeskönyv műfajában, a válasz egyértelmű és határozott igen! A kötet lapjairól kiolvasható két szerző, a képeket szerkesztő gyűjtő Dobrotka Pál és dr. Kutas Ferenc, a képaláírásokat megfogalmazó helytörténész nagy és felelősségteljes munkát végzett el, amely által felidézhetővé vált a város 1899-től 1945-ig terjedő időszakának történelme, építészete, légköre.

Nem ismerem Dobrotka Pál gyűjteményét, de tudom, hogy gyűjtői érdeklődése szerteágazó. Nem tudom a kötetből kimaradt szarvasi képeslapjainak számát, de az bizonyos, hogy a megjelentetett 132 kép egyszerre dicséri készítőjük és szerkesztőjük ízlését és érzékenységét, egyben jó keresztmetszetét adja fél évszázad szarvasi látnivalóinak!

A könyv lapjain a legjellegzetesebb városképek meghatározó, mondhatni városképi jelentőségű objektumai állnak - olykor ismétlődve - előttünk a változó időben. Különösen tanulságos ilyen szempontból a millennium évében, 1896-ban megnyílt Árpád Szálló, a szarvasi társasági élet fontos színtere, amely különböző szemszögből fényképezve a folyamatosságot jelképezi a település dinamikusan változó közegében.

Szarvasi, mással össze nem téveszthető arcélei a városnak a képekben ábrázolt épületek, épületegyüttesek, amelyekre okkal voltak büszkék a Dobrotka Pál szerkesztő által kiválasztott fél évszázados időmetszet átalakulásainak szemtanúi, s méltán büszkék utódaik, az egykori alföldi mezőváros, a napjainkban is ígéretesen fejlődő modern Szarvas mai lakói.

A képek világosan jelzik: a szlovákok által újjátelepített Szarvas magyarok és nem-magyarok közös alkotása, fejlődésének kereteit az itt élők hagyományos, évszázadokon átívelő egyetértése jelölte ki. Világosan utalnak arra is, hogy ez a város európai település. Azzá teszi építészeti öröksége, a klasszicizmus, az eklektika, a szecesszió majd' mindenütt tetten érhető elemei, amint arra dr. Kutas Ferenc avatottan, ugyanakkor diszkréten, az arányok tiszteletben tartásával, adekvát szakmai terminológiával felhívja az olvasó figyelmét.

A fentebb említett, esetenkénti ismétlések mondatják velem, hogy a könyv szerkesztőjének válogatása szülővárosa képeslapjaiból szubjektív és némi bátorságot sem nélkülöző. A település léptéke teszi nyilvánvalóvá, hogy a szerzőknek itt nem kellett a tematikai bőség zavarával megküzdeniük. (Sisa Béla kétkötetes munkája, a Békés megyei műemlékei is mindössze tizenhárom műemlék- vagy műemlék jellegű épületet regisztrál Szarvason.)

Ettől függetlenül a város értékeinek és szépségeinek olyan sora tárult a gyűjteményét hosszú évek elkötelezett, szakértő munkájával életre hívó tulajdonos-szerző szeme elé, amelyet földijeivel, szeretett szülővárosa lakosaival feltétlenül meg kívánt osztani.

Ez a különösen méltánylandó, etikailag pozitív műgyűjtői attitűd - egyesítve a társszerző leleményével és mély tárgyismeretével - a szükségből erényt kovácsolt: a képes levelezőlapok tárgyához, megjelenési illetve feladási időpontjához asszociálva esetenként jeles szarvasi személyek élettörténetéhez és a helytörténet jeles eseményeihez kapcsolódó mozzanatok láncolata jutalmazza az olvasót.

Külön kell szólnom a könyvet lezáró tíz, különféle technikai okokból levelezőlappá nem vált felvételről. Ezek a képek is rendkívül informatívak, így kötetbe kerülésük határozottan szerencsésnek mondható. Erősíti a Szarvasi képeskönyv anyagát.

Lehetetlen nem észrevenni e könyv szépségét. Tervezője, Gy. Zahorán Mária, úgy tetszik, teljességgel azonosulni tudott a feladattal: a szívvel megalkotott tipográfiai tervnek köszönhetően öröm e szép kötetet kézbe venni.

Amit a Szarvasi képeskönyv képei sejtetnek, azt az aláírások bizonyossá teszik: szépen polgárosodó, gazdag történelmű város Szarvas, mint ahogy az évszázados szimbiózisban élő, több ajkú, több vallású lakóinak, hagyományos kultúrája is az.

Abban a reményben, hogy a mostani szép eredmény újabbak serkentője lehet, szívből gratulálok az alkotóknak, őszinte szívvel köszönöm meg nekik, különösképpen pedig Dobrotka Pál úrnak a szülővárosnak ajándékul szánt, fontos, a szarvasi nyomdászatra is emlékező, nagyon szép képeskönyvet!

Grin Igor                  

Részlet a Szarvasi képeskönyvből

122. Azok az emberek, akik szekereikkel begördültek az egykori vásártérre, akik - láthatólag a fényképész kedvéért - odaálltak a fényképezőgép lencséje elé, már rég nincsenek. Testüket befogadta az anyaföld, emléküket elnyelte a tűnő idő. De állnak még alkotásaik, élnek még utódaikban génjeik, sejtjeik, tulajdonságaik. Emlékezzünk rájuk, hiszen - ezt József Attilától tudjuk - szívünkben adósak vagyunk múltunknak: szelíd jövővel. Ebből az adósságból próbált törleszteni egy keveset ez a könyv.