Blaskó Mihály
(Michal Blasko)
A gyönyörű novemberek
Szarvasi Krónoka Kiskönyvtára 10

Blaskó Mihály költőnek, írónak az utóbbi években több kötete jelent meg: 1998-ban a Múltam álmába visszamennék, 1999-ben a Búcsú a huszadik századtól, 2000-ben A čo novo na Kiąsénáąi (első szlovák verses-kötete és balladagyűjteménye), s ugyancsak 2000-ben az Emlékeim aranyos öregekről (prózai munkája, Tokaj város anekdotakin-cséből). Termékeny munkásságának újabb fejezetéhez érkeztünk most, amikor meg-ismerkedhetünk kiadásra váró gyűjtemé-nyével, melynek címe: A gyönyörű novemberek. Ez alkalommal a 2000. és 2001. év költői termését kívánja kötetbe foglalni.

Kiemelendő, hogy kétnyelvű kötetről van szó. A szlovák szülők gyermekeként 1941-ben született Blaskó Mihály tevékenyen vállalja mind szlovák, mind magyar identitását, s ez gondolkodás-módjának, munkásságának is meghatározó eleme. Különös időszerűséget ad kétnyelvű kötetének, hogy 2001-et az ENSZ a Kisebbségi Nyelvek Évének nyilvánította, így költeményeinek mostani megjelentetése szimbolikus jelentőségű is: a két nép és a két kultúra közeledését kívánja szolgálni. Az alkotó személye és művészi tevékenysége pedig összekötő kapocs a magyarországi szlovák kisebbség és a szlovákiai magyar kisebbség között.

A 49 alkotás közül - 17 szlovák és 37 magyar versoldalon - öt íródott szlovák, nyolc szlovák és magyar, 32 magyar nyelven, és még egy-egy német, orosz és magyar nyelvű költeménnyel is találkozunk. A versekből, az önvallomásokból kirajzolódik a világ szépségeit és jelenünk-jövőnk árnyoldalait egyaránt észrevevő, azokat őszintén átérző és megélő személyiség képe. A művész óhaját híven kifejezik azok a sorok, amelyekben a szép, a jó vagy a szeretet és a megértés iránti kristálytiszta vallomása nyilvánul meg: "Hozz békét az embereknek..." (Pünkösdirózsa); "...ha nem lesz többé áhítat, / Hol tisztul meg a Lélek?" (A 2000. millennium); "Szíved álmától el ne vedd, / A képeket, a fényeket, / A félénk, halk reményeket." (A gyönyörű novemberek).

Az egyéni érzések a közösség, a nép, a haza, sőt általában az ember, az emberiség iránti elkötelezett felelősség, erkölcsiség eszméjével ötvöződnek. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy a mindennapok viharaiban, elvadult világunkban találkozzunk és feltöltődjünk ezekkel a léleknemesítő gondolatokkal.

Művészi kidolgozottság, igényesség jellemzi ezeket az igazi gyöngyszemeket. A világos, mégis egyéni képek, a tiszta stílus remek lírai műveket teremtett. Mindemellett a formai sokszínűség még élvezhetőbbé teszi a költemények sorát: a többségében bokorrímes verseken kívül (ami a 2000. év egyéni újítása a költő munkásságában) nyolc akrosztichon, hat képvers, valamint szabad vers, prózavers és szóvers is található a gyűjteményben. További formai kísérletek még a három szótagos rímeltetés, a kettőzött mássalhangzók és alliterációk zeneisége, a maláji láncvers elemeinek variációs alkalmazása, a 40 betűs képversek, valamint a három és négy szótagos vers kísérlete mindkét nyelven.

A kötet tizenhárom illusztrációját Ruzicskay György szarvasi festőművésznek köszönhetjük, ezek fele a szerző tulajdonában lévő egyedi rajz. Valamennyi a művész személyes ajándéka a szerzőnek.
A kötet művészi színvonala, szépirodalmi értéket képviselő, gondolatgazdag költeményei miatt kívánatosnak tartom, hogy közkinccsé válhassanak Blaskó Mihály legújabb alkotásai.

Eger - Besztercebánya, 2001. március 15.

Dr. Zimányi Árpád kandidátus
az Eszterházy Károly Főiskola főiskolai tanára
az Univerzita Mateja Bela filologická fakulta
vendégtanára

Részlet Gregor Papuček, magyarországi szlovák nyelvű költőnek a Ljudové Novini c. újságban megjelent méltató írásából

"A diamant v hrude nezhnije"

(...) Predstavujem básnika Michala Blaąku, ktorý uľ vyąe tridsa» rokov ľije v Tokaji.
Píąe v nárečí, aké si osvojil v rodičovskom dome: peknou sarvaąskou slovenčinou.V jeho postoji mu neprekáľa ani skutočnos», ľe osud sa s ním nemaznal, nedoľičil mu zoznámi» sa s literárnou slovenčinou.

Je to ąµachetný, tvrdý charakter. Môľe by» na "chladnej zemi", môľe "padnú»", môľe "zvädnú»", môľe ho hoci aj "hruda kry»", je nepremenlivý, drľí sa svojho tvaru a svojej podstaty, je ako diamant. "A diamant v hrude nezhnije"!

Skrátený článok Gregora Papučku,
uverejnený v Ąudových novinách.
Budapeą»