Blaskó Mihály
Búcsú a huszadik századtól
Rím Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1999
A
régi szarvasi határ távoli, kisszénási tanyavilágában született, s már
évek óta szűkebb szülőföldjén, Kardoson élő költő az első - magyar és
szlovák nyelvű - verseskötetének megjelenése után 1999-ben újabb kötettel
lépett a versszerető közönség elé. A költő bemutatása szükségtelen, a
Szarvasi Krónikában több méltatás jelent meg munkásságáról, s közzé-tettük
pályája fontosabb adatait is.
A verseskötet lassan már három éve jelent meg, meglehetősen visszhangtalanul, de ez volt, s ez ma is a költő, különösen a vidéki, kisvárosi lírikus sorsa. Ideje tehát törleszteni adós-ságunkból. A ciklusokra bontott kötet versei jól felismerhető egységet képeznek a költő elsőként megjelent Múltam álmába visszamennék című kötetének verseivel. Az elmúlt három évtizedben - mely korszakból a versek származnak - a költő jellegzetes, jól felismerhető egyéni lírai világot teremtett.
A szerzőnek a szülőföld, az eltűnt ifjúság iránti vágyakozását, nosztalgiáját a kötet több verse képviseli. Gyökereit öntudatosan, büszkén vállalja, a már csak nyomokban fellelhető tanyavilágban született, s gyermekéveit is itt töltő poéta:
|
Tanyán a verset nem tanítják, (Ördögszekér) |
A kötet több verse a világgal, önmagával való meghasonlás lelkiállapotában született, s borongós hangulatú. Borongós, mert egy ember életéről szól, s annak mérlege gyakran negatív. Az élet már csak ilyen. Megkeseredettség, reménytelenség, csalódottság, kilátástalanság érzése gyakran ragadja hatalmába a költőt már férfikora delén:
|
Harminchat év életemből eltűnt, (Intonáció VIII.) |
Filozófikus hangulatú verseit át-átszövi a halál gondolata. A halál azonban
nem félelmetes, nem riasztó, inkább már-már vonzó megoldásként jelenik
meg: /Vágy hevít, kitörni bánatomból,/ Vagy harmatként halni, szelíden./
(Intonáció VIII.), /S találunk-e más orvosságot/Mint hűs nyugalmát a halálnak?/
(Mit tudjuk mi)
A visszavonulás, a feladás hangjai mellett - olykor egyidejűleg - ellenpontként
megjelennek a dac, a győzni akarás hangjai:
|
Kövér koca a vályúhoz csörtet, (Intonáció X.) |
Egyes versei pedig üdítő színfoltként már életörömöt, epikureusi gondolatokat, fölényes életszemléletet tükröznek, hetyke, fiatalos hangon:
|
Mert az életet elviselni, Mert ami jót ma elmulasztunk, (Dévaj dal a Tokaji hegy levéhez) |
A szerelmi lírát a kötet két ciklusa (Egy szerelem története, Talpig fehér ruhában) képviseli, melyek a kötet harmadát teszik ki. "Minden poéta... oly mértékben kiváló... amilyen fokig megszállja lelkét a múzsa" (Platón). Talán ezért legerőteljesebb az elsöprő érzelmekről tanúskodó szép és fájdalmas szerelmi lírája, melyben elemi erővel jelentkezik a társra találás, a valakihez való tartozás igénye, olykor a beteljesületlen szerelem szenvedése, s az örök remény:
|
Az én szerelmem hitem és erőm, (Az én szerelmem) A tokaji hegy távolodik tőlem, (Tokaji táj távolodó vonatból) |
Blaskó Mihály mestere a finom rezdülések, hangulatok, szituációk lírai
kifejezésének, ezúttal csak egyet emelünk ki a Hited megtartott téged
című verséből:
|
Annyi év s elválás után, |
A kötetet több művészi rajz, metszet - köztük néhány Ruzicskay is - díszíti. A sokszínű kötet három verse jeszenyini intonáció, önálló ciklust szentel Tokajnak, néhány istenes, illetőleg társadalmi-politikai indíttatású verset is tartalmaz, de igazi erőssége a szerelmi lírája. A versek segítenek eligazodni az érzelmek, a világ olykor bonyolult viszonylataiban, lelki támaszt is nyújthatnak a fogékony embernek, ezért is kívánok minél több olvasót a kötetnek.
Dr. Molitorisz Pál
|
Blaskó Mihály Az én szerelmem fehérebb a hónál, Az én szerelmem szelídség alázat, Az én szerelmem hitem és erőm, Az én szerelmem fehérebb a hónál, Az én szerelmem még messze van tőlem, |