Zsáky István
festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár
(1930 - 2001)
A
"Ki kicsoda? Szarvas 1990 - 2000." c. kiadványban a szerzők
megírták róla a legszükségesebb tudnivalókat. Most, halálának (2001. május
19.) egyéves évfordulóján újragondoljuk életét, tevékenységét, s igyekszünk
még emberibb közelségbe hozni a művésztanár életútját, pályáját. Ebben
ő maga is segített azzal, hogy 2000-ben, 70. életévének betöltésekor elmesélte
élete történetét feleségének, aki nagy gonddal lejegyezte.
Ebből merítve tudjuk meg, hogy szülei első gyermekeként 1930. február 22.-én született Budapesten, s a Magyar Kir. 1. Sz. Honvéd Kórház kápolnájában István János Imre névre keresztelték. Egy-egy év elteltével Valéria és Magdolna húgai is megszülettek. Budán laktak, a Török utcára majd az Üteg utcán. Közeli rokonaik a Rózsadombon laktak. Ha meglátogatták őket, Gülbaba sírja mellett vezetett az utuk, ami nagy élményt jelentett a gyermek István számára.
Édesapja Szerbiában volt katona. Topolyán született, ma is ott élnek rokonai. Többek között Zsáky István nevű is, aki ugyancsak festőművész, kinek kiállítását Vásárhelyen meg is tekintették. Modern képeket festett, s talán fest ma is.
Apja hadirokkantként került nyugállományba, s Kalocsán kilenc holdon gazdálkodva tartotta el családját. Ott élt testvérei közül Péter és unokatestvére Mátyás családjaival együtt. Édesanyját a legcsodálatosabb asszonynak tartotta. Ő volt a megtestesült jóság és szeretet. Összetartó erő volt, akit korán elveszítettek. A három gyerek nevelése, a háborús évek felemésztették erejét, egészségét, s fiatalon halt meg.
Budapesten a Váci u. 57. sz. alatti elemi iskolába járt. Tablóképeit haláláig őrizte. Elmúlt tízéves, amikor szülei Kalocsán a Bürger-kertben egy kis házat vettek, oda költöztek. A ház még ma is áll. Nagyon sok barátja volt. Velük barangolta be a Duna árterét. Szeretett sétálni a vízparton, megfigyelni a vízi világ állandóan változó, csodálatos életét.
Kalocsán végezte polgári iskolai tanulmányait, majd a Kalocsai Tanítóképzőben érettségizett. Itt édesanyja halála miatt kollégiumban lakott. Szvétek Sándor kollégiumi igazgató mecénásként is szerepelt ekkori életében. E városban találkozott először festőművészekkel, akik a fűzligetes Vajas parton felállított festőállványukon megelevenítették a tájat.
Maradandó
élményei a vizek világához kötötték: nagy csónaktúrák a Dunán; evezős
kalandozások az ártereken; a Foktői szigeten talált elsüllyedt török hajó;
a fürdőzések a sodró vizeken, s a dunai gyakori vízi tragédiák. Rendszeresen
sportolt, atletizált, focizott, még versenyszerűen is.
Gondolatai gyakran tértek vissza ifjú korára. Vargyas Sári volt az első szerelem, a "Csillagszemű". A sarki szatócsboltos lányának vallottak szerelmet barátaival. (Együtt, kollektívan.) Felnőtté cseperedő húgaival sokszor vidám társaság jött össze, verseket írtak, felolvasták, énekeltek, táncoltak. Már akkor komoly könyvtárat hoztak létre, szerettek olvasni. Édesapja megtanította citerázni, de harmóniumon és zongorán is játszott.
Rajztanára "Gigi bácsi" indította el a művészpálya felé. Felkészítette a Képzőművészeti Főiskola felvételijére, ami sikeres lett, de csak egy szemesztert töltött el. Az anya nélkül maradt család segítségre szorult. Munkára, keresetre volt szüksége. Így került Kiskun-halasra műszaki rajzolónak. Ezt követően fejezte be a Kalocsai Tanítóképzőben tanulmányait, s tanítói végzettséget szerzett. Tanárai biztatására 1951-től a Szegedi Pedagógiai Főiskola földrajz-rajz szakos hallgatója lett. Itt kapott tanári oklevelet. A főiskolai évek alatt ismerte meg iskolatársát, Merkel Emmát, mely ismeretségből 50 évig tartó házasság lett.
1953-ban
kerültek Orosházára az 1. Sz. Ált. Iskolába. Itt tanítottak 1960-ig. Ekkor
Elek László közreműködésével meghívást kapott a Szarvasi Óvónőképző Intézetbe
oktatónak. A szarvasi 40 év alatt teljesedett ki festői, tanári, szakírói
arculata. Szarvason lett a "Köröstáj" festője, itt élhette meg
pályája legnagyobb sikereit. Kevesen tudják, hogy ő volt az a szarvasi
festőművész, aki évtizedeken át képviselte Szarvas városát olyan reprezentatív
kiállításokon, országos tárlatokon, mint a hódmezővásárhelyi őszi és a
dél-alföldi tárlatok, Dürer-termi grafikai biennálék. Egy budapesti tárlatán
a vendégkönyvbe írt elismerések között szerepelt: "e kiállítás légkörében
jó szarvasinak lenni".
Hetvenedik születésnapján Szarvas polgár-mestere és a képviselők köszöntötték, de országosan is megemlékeztek róla. A Napút c. művészkönyvben, valamint a magyar képző-művészek enciklopédiájában is helyet kapott. Későn jöttek ezek az elismerések. Beteg volt és megkeseredett, s a kapcsolatokat inkább szakította, mint erősítette. Nem tehetett erről. Betegsége emberfeletti erőt kívánt.
Első önálló és sikeres kiállítása Orosházán volt. A sors úgy hozta, hogy az utolsó is ott volt 2000-ben, június 30-án a Városi Képtárban. Sokan eljöttek, régi tanítványok, művészek, tanárok, nemzetközi hírű sebészprofesszor, akinek osztályfőnöke volt. Barátok, ismerősök érdeklődtek művészete iránt. Dömötör János művészettörténész méltatta az életművet, a "Korszakok" címmel bemutatott tárlatot. Erről Sass Ervin békéscsabai újságíró gyönyörű cikket írt. Nagyon fáradt volt már, nem tudtuk, hogy alig kilenc hónappal a kiállítás után elmegy, és már csak a képei beszélnek hozzánk.
Nagyszerű ember volt. Kötelességtudó, őszinte, bátor, nemes szívű, humánus lelkületű, mindig jobbra törekvő. Sosem volt önelégült, magával szemben volt a legkritikusabb. Erős volt, és mégis gyengéd, figyelmes. Érzékeny, de önmagán mindig erőtvevő. Tevékenyen élt, még akkor is mikor a betegségek jelentkeztek. Sosem kímélte magát.
Gyönyörű kertet alakított ki, paradicsomi körülményeket a Körös-parton, ahova pihenni járt és gyönyörködni a természetben, kis családjában, a nagyon várt unokában. Műtermet alakított ki és fáradhatatlanul festett, tele volt tervekkel, elképzelésekkel.
Aki igazán ismerte, az nagyon szerette. Feleségével együtt sokat járták a világot és az országot. Mindenütt találkoztak egy-egy ismerőssel, tanítvánnyal, akik még sok év után is rajongással beszéltek vele és róla.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének /MAOE/ már csak egy Zsáky tagja maradt: Zsáky Zsuzsanna grafikus, aki Jankovics Marcell és Reisenbüchler Sándor rendezők ajánlásával lett a Művészeti Alap tagja a közelmúltban. Ezt még megélte, és azt is hogy a Fővárosi Bíróságon elismert munkát végez, és mellette újabb tanulmányokba kezdett az ELTÉ-n kisebbik lánya, Hajnalka.
Zsáky István művésztanár pótolhatatlan vesztesége Szarvasnak, a pedagógus társadalomnak és a festőművészek társaságának.
Dr. Búzás László
Brunszvik Teréz Érdemérem,
1990
Az utolsó önálló kiállítás.
Dömötör János művészettörténésszel
Orosháza, 2000