Korim János
Örménykút és Kardos földrajzi nevei
IV. rész: Szarvas 1949-1957

Előszó

A gazdasági és a társadalmi körülmények hatására az első tanyák az újjátelepített Szarvastól távol a határ magasfekvésű, árvízmentes, és jó minőségű földjein jöttek létre. A város 1811-ből származó külterületi térképén már szinte változatlan formában megtalálhatóak a mai örménykúti, illetőleg kardosi határ kelet-nyugati, illetőleg Örményzug észak-déli irányú dűlői a keskeny jobbágytelkekkel.

1949-ben Szarvas lakosságának fele tanyán élt, s a hatalmas tanyavilág nagyobbik, sűrűn lakott része erre a területre esett. Korán kialakulhattak a terület földrajzi nevei, a vízrajzi nevek, a halmok, a szállások, a dűlők, a laposok, a szántók, a sorok, az utak, a tanyák, stb. nevei.

Az 1700-as évek utolsó évtizedeitől 1950-ig a terület tanyavilágának fejlődése töretlen volt, elősegítette e folyamatot az örökbevallási szerződéssel a jobbágyság megszűnése, a parcellázások és az árvízmentesítés. A tanyavilág fejlődésével új földrajzi nevek is keletkeztek, a régiek elhalványultak, illetőleg differenciálódtak.

Örménykút 1952. január 1-jén alakult önálló községgé, Szarvas VI-VIII. külkerületein, 9734 ha. területen, majd 1969. április 1. napjától déli felén kivált belőle Kardos község 4276 ha. területtel.

A tanyavilág fentebb vázolt nagyarányú fejlődését, majd 1950. utáni gyors hanyatlását jól érzékeltetik a községek területének népességi adatai.

A lakosság száma e településeken napjainkra az 1870-es szint alá süllyedt, az elvándorlás főleg a közeli Kondorosra és Szarvasra történt.

A terület elnéptelenedését elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság megjelenése, az önálló parasztgazdaságok megszűnése okozta, de hozzájárultak ahhoz a rossz útviszonyok, az építési engedélyezés nehézségei, és a kedvezőtlen életkörülmények. A kiterjedt és jellegzetesen utcaszerű sorokat alkotó tanyavilágnak a kegyelemdöfést az 1854 óta létező tanyai iskolák körzetesítése adta meg, amely a 70-es évek derekára fejeződött be.

A szarvasi tanyavilág bölcsőjének tartott Bakulya soron nincs lakott tanya, az elhagyott tanyák maradékai felett csak a szélmalom áll őrt. A hajdan szintén népes Szakács sor üresen álló tanyái felett a magasfeszültségű távvezeték zizeg, s a megmaradt tanyákat patkányok dúlják. A drámai változások nemcsak a tanyák, de egyes dűlőutak megszűnésével is jártak.

Az ember és a föld kapcsolata e tájon jelentősen megváltozott, az ősi elnevezések kiveszőben vannak, pedig a földrajzi nevekben benne van a táj műveltségének és társadalmi változásainak egész története. Nemcsak a táj természeti és földrajzi viszonyait, hanem a tájban élő népesség történetét, az ott lejátszódó eseményeket is tükrözik.

E tanulmány az ősi és feledésre ítélt neveket menti meg az utókor számára, egyidejűleg igényt fogalmaz meg a régi szarvasi határ nyugati része, s magának a város földrajzi neveinek feldolgozására, megóvására.

Örménykút és Kardos földrajzi nevei
1. rész

1. András szántója
Az 1889-es térképen szerepelt: Andrásovo oratje. Ez a kifejezés se korábban, se későbben nem fordul elő. Valószínűleg az András családnévtől kapta nevét, ma a Petyvandűlő van a helyén.

2. Bakulasor
Elnevezését a soron lakó sok Bakula vezetéknevű családnak köszönheti, írásos emlék nem őrzi ezt a nevet.
Az örménykúti szlovák nyelven mint Bakulyka, Bakulyova ulicska (utcácska) szerepel. Moj bratnyik na Bakulyki bíva. (Unokatestvérem a Bakulasoron lakik.)

3. Bakulasori iskola
Általános iskola, nevét Bakulasorról kapta. Egy-egy ilyen pont, mint az iskola, vagy egy nevezetesebb gazdáról elnevezett tanya fontos szerepet játszik a tájékozódásban, egy-egy földrajzi pont meghatározásában. Igaz, hogy a tanyáknak megvan a kerületük, tanyaszámuk, de az örménykúti ember nem azt mondja: Bakula Pál az V. kerület 156-os szám alatt lakik, hanem azt, hogy Bakula Pál a Bakulasori iskolától nyugatra, a harmadik tanyában lakik.
Szlovák nyelven: Palyo Bakulyov na západ od Bakulyszkej skole, v tretyom szálasi bíva.

4. Bakulatanya
Lásd: Egyházitanya

5. Berényi út
Szarvast Mezőberénnyel összekötő kövesút. Az idősebb generáció igen gyakran emlegeti, mint tájékozódási vonalat, vagy mint a nagyon rossz utak egyikét. Az út vonala mentén a talaj nagyon kötött, mély fekvésű. 1935-ben kezdték el építeni, s a kövezéssel 1940-re készültek el. Az 1889-es térképen Berénska ulica néven szerepel (25 Térkép 1889.), a későbbiek folyamán Berénszká ceszta, Berényi út, Berényi kövesút.
Szlovák nyelven: Teraz je velko blato na Berínszkej cesztye. (Nagy sár van most a Berényi úton.)

6. Berényi úti iskola
Általános iskola a Berényi út mellett, más néven Maginyectanyai iskola, ezt a nevét annak a tanyának a tulajdonosától kapta, akinek a tanyájából az iskola épült. Az iskola mellett fúrott kút van, amely sokáig a környék legjobb vizét szolgáltatta, ami igen jelentős az egyébként jó ivóvízben szűkölködő tanyavilágban. A környék ide járt "kútra".
Örménykúti szlovák nyelven: Tasov na sztunyu k Berínszkej skole. (Kútra ment a Berényi úti iskolához.)

7. Bobvosdűlő
A dűlők elnevezése régi eredetű, s vagy névből, vagy természeti viszonyokból ered. (21. Neumann: 135. l.). Mendöl Tibor ezt írja: "Az 1801-1800. évi határtérkép ... szóról-szóra ugyanazt a dűlőrendszert, sőt még a parcelláknak is ugyanolyan elhelyezkedését mutatja, mint amilyen az 1854 utáni állapot." (20. Mendöl: 50. l.). A dűlőnevek 1801 előtti időkből származnak.
A Bobvosdűlő az 1854-es telekkönyvben (24.), az 1935-ös címtárban (23.), és az 1962-es helységnévtárban (19) szerepel. Megemlíti Neumann is (21. Neumann: 135). A dűlők neveinél ezt a három forrást használjuk a továbbiakban is. Elnevezése családnévből ered.
Szlovák nyelven: Na Bobvosovich honách szme orali. (A Bobvosdűlőn szántottunk.)

8. Borosdűlő
Az 1854-es telekkönyvben (24), az 1935-ös címtárban (23), és az 1962-es helységnévtárban (19) szerepel. Elnevezésének eredete családnév.
Szlovák nyelven: Borosovje honi (Boros dűlője)

9. Botosdűlő
Az 1854-es telekkönyvben (24), az 1935-ös címtárban (23), és az 1962-es helységnévtárban (19) szerepel. A név eredetéről semmi biztosat nem tudunk.
Szlovák nyelven: Botosove honi (Botos dűlője).

10. Brachnadűlő
Az 1854-es telekkönyvben (24), az 1935-ös címtárban (23), és az 1962-es helységnévtárban (19) szerepel. Elnevezése családnévből ered.
Szlovák nyelven: Brachnove honi (Brachna dűlője).

11. Cifradűlő
Az 1854-es telekkönyvben (24), az 1935-ös címtárban (23), és az 1962-es helységnévtárban (19) szerepel. Eredete családnév.
Szlovák nyelven: Cifrove honi (Cifra dűlője).

12. Cigányér
Ma már nem létező morotva, amelynek a Körösök szabályozása előtt volt állandó vize, de a szabályozások után kiszáradt, s csak a tavaszi olvadások idején, vagy a kiadósabb esőzések idején gyűlt össze benne a víz. Medre lassan feltöltődött, s ma már a helye sem látszik.
Mendöl Tibor foglalkozik ezzel a kérdéssel: "Dél felé sokkal lankásabban lejt ez a térszín, kelet felé haladva pedig, a Cigányér széles medre partján ugyanabban a magasságban maradhatunk, ..." (20. Mendöl: 8.l.)
Cigányérnek, vagy Cigányirnek azt a tanyasort nevezik, amely átlós irányban átmegy Szakácssorról Csipkársorra.
Erre utal Mendöl is, csakhogy szerinte és a térképe szerint is ott, ahol ez a tanyasor van, nem a Cigányér, hanem a Kondorosvölgy morotvája volt. "Hogy egyes esztendőkben a Kondorosvölgy nagyobb darabon is megtelhetett vízzel, ott, ahol a meder feneke már 84 méternél is magasabb, az is igen érthető. Erre mutat az az érdekes elhelyezkedésű tanyasor, amely Galóhalom dűlőben szorosan követi a meder partját, s így rézsút átvezet az egyik dűlőúttól a másikig. Ez annál feltűnőbb, ... milyen szigorúan hozzátapadnak ezen a határrészen a több km hosszú tanyasorok az egymással párhuzamos dűlőutakhoz." (20. Mendöl: 19.0.).
Ezt a tanyasort nevezik még Krakónak is. Szarvason Krakónak nevezik azt a város szélén lévő települést, ahol a cigányok laknak. A Krakó elnevezésnél a köznyelv a Cigányérben lévő cigány szót kapcsolatba hozta a cigányok szarvasi szálláshelyének elnevezésével.
Szlovák nyelven: Cigányíre bíva, v Krakove biva (Cigányérben lakik, Krakóban lakik.).

13. Csabai út
Szarvast Békéscsabával összekötő műút. Az 1889-es térképen (25. Térkép 1889) Csobánszka ceszta néven szerepel (Csabai út)
Szlovák nyelven: A potom szme po Csabjanszkej cesztye tasli. (Azután a Csabai úton mentünk.).

14. Csabai úti iskola
Általános iskola a Csabai út mellett. Fontos tájékozódási pont.
Szlovák nyelven: skola pri Csabjanszkej cesztye (iskola a Csabai út mellett)

15. Csipkársor
Nevét a Csipkár családnévtől kapta, ennek a családnak szélmalma is volt ezen a soron. Neve előzőleg mint Galova ulica szerepelt. Az 1889-es térképen is Galova ulica (25. Térkép 1889.). Galova ulica (Galó utcája) pedig családnévtől kapta nevét.
Szlovák nyelven: Csipkárka. Tágyeme na Csipkárku. (Megyünk Csipkársorra.).

16. Csipkársori Gazdakör
A tanyavilág szórakozóhelye, a Gazdakörben gyűltek össze a fiatalok és idősebbek szórakozni. Az épület a felszabadulás után Csipkársori Kultúrház néven szerepelt.
Szlovák nyelven is Gazdakörnek emlegetik, csak ragos alakban szlovák nyelvi végződést kap. Pl.: Boli szme v Gazdaköre (Voltunk a Gazdakörben), Boli szme v Kultúrháze (Voltunk a Kultúrházban)

17. Csipkársori iskola
Lásd: Galóhalmi iskola

18. Csipkársori Kultúrház
Lásd: Csipkársori Gazdakör

19. Csipkár szélmalom
Az 1889-es térképen még nem, de egy 1894-es térképen már szerepel. Nevét tulajdonosától kapta. Ma már nincs meg a malom, emlékét csak két hatalmas malomkő őrzi.Szlovák nyelven: Csipkárov vetyernyik (Csipkár szélmalom).

Folytatjuk ...

Megjegyzések

1. A szlovák szövegeket a helybeliek kiejtése szerint, fonetikusan írtuk.
2. A szlovák helynevek és szövegek helyesírását Szvák Jánosné ellenőrizte.
3. Az előszót írta és a szöveget gondozta dr. Molitorisz Pál.


A felhasznált irodalom jegyzéke

1. A szarvasi határbeli "Tóniszállás puszta" osztási tervezeti térképe
1900 (Gyulai Állami Levéltár, BmT 156)
2. Az 1860. évben kiosztott legelőilletmények térképe a Détsi táblába
1860 (Gyulai Állami Levéltár, BmT 83)
3. Az 1862. évben kiosztott legelőilletmények térképe, Détsi tábla
1862 (Gyulai Állami Levéltár BmT 84)
4. Benkő Loránd: Nyárádmente földrajzi nevei. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 74. sz. Budapest, 1947
5. Dr. Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I.k.
Budapest, 1890
6. Görög Demeter: Magyar atlasz 1802. Budapest, 1817
7. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963
8. Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870
9. Haan Lajos és Zsilinszky Mihály: Békés megyei oklevéltár. Budapest, 1877
10. Inczefi Géza: Sövényháza és környékének földrajzi nevei. Szeged, 1958
11. Inczefi Géza: Szeged környékének földrajzi nevei. Szeged, 1960
12. Dr. Jekelfalussy József: A magyar korona országainak helységnévtára
Budapest, 1900
13. Juhos János: A magyar korona országainak helységnévtára
Budapest, 1882
14. Karácsonyi János: Békés vármegye története I.-III.k. Gyula, 1896
15. Kincstári defterek I.-II. k.
16. Dr. Maday Pál: Békés megye városainak és községeinek története. Békéscsaba, 1960
17. Dr. Maday Pál: Szarvas története. Szarvas, 1962
18. Magyarország helységnévtára. Budapest, 1956
19. Magyarország helységnévtára. Budapest, 1962
20. Mendöl Tibor: Szarvas földrajza. Debrecen, 1920
21. Dr. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Szarvas, 1922
22. Dr. Okolicsányiné dr. Marmos Eleonóra: Magyarország térképe 1528-ból
23. Szarvas közérdekű címtár és útmutató. Szarvas, 1935
24. Szarvas község telekkönyve 1854 (Gyulai Állami Levéltár)
25. Térkép 1889 (Gyulai Állami Levéltár BmT 100)
26. Urbáriumok XVI-XVII. sz. Budapest, 1959
27. Dr. Veress Endre: Básta György hadvezér levelezése és iratai (1597-1607( II. k. 1602-1607. Budapest, 1913
28. Virágh Ferenc: A békéscsabai népnyelvről. Békéscsaba, 1950
29. Zsilinszky Mihály: Szarvas történelme és jelen viszonyainak leírása, Pest, 1872