Dr. Molitorisz Pál
Képviselőportrék a szarvasi választókerületből
Dr. Tóth Pál
1887-1944

A két világháború közötti korszak negyedszázada alatt három országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselője volt Szarvasnak. Közülük leghosszabb ideig dr. Tóth Pál - a település népszerű orvosa - töltötte be e tisztséget. Politikai pályafutása az őszirózsás forradalom idején indult, az I. világháborút követő összeomlás esztendeiben a lakosság bizalma már fiatalon jelentős közéleti szerephez juttatta .Mint képviselő kiegyensúlyozott, megfontolt politizálással, a szociális kérdések iránti fogékonysággal népszerűségét megőrizte a gazdasági világválság éveiben is. Mindvégig kormánypárti képviselő volt, s a Horthy-korszak sikereinek csúcspontján, az ország gazdasági helyzetének megszilárdulása, a revíziós politika első eredményei idején, a szélsőségek megjelenésékor vonult vissza.

Tanulmányai, katonaévek; a Szarvasi Nemzeti Tanács elnöke

1887. szeptember 2-án született Szarvason, édesapja Tóth Pál ácsmester volt. Alap és középfokú tanulmányait Szarvason végezte, a Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Főgimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Egyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1910-ben kitűnő eredménnyel orvosdoktorrá avatták.

Korán bekapcsolódott a politikai életbe is, a Tisza István vezette Munkapárt tagjaként. Megnősült, a szarvasi Réthy Gabriellát vette feleségül. 1914-ben Szarvason községi orvossá választották, 1925-től pedig a községi főorvosi tisztet töltötte be.

Az első világháború idején bevonult az 101. gyalogezredhez, ahol kezdetben mint főorvos, később mint ezredorvos több kitüntetést szerzett. Emberséges bánásmódjával, szelíd modorával megszerettette magát a Neuhausban nála megfordult katonákkal, s népszerű lett a katonák szarvasi hozzátartozói előtt is.

A háborúból való hazatérése után az 1918 október 31-én kitört őszirózsás forradalom idején magánügyben Budapestre készült utazni, s Mezőtúron érte a forradalom híre, ott látta a csőcselék rombolását is. Visszautazott Szarvasra, s másnap felkereste dr. Wieland Sándor főszolgabírót, akinek akkor már kezében volt a Magyar Nemzeti Tanácsnak az elöljárósághoz küldött, a hatalom átvételéről és a helyi nemzeti tanácsok megalakításának elrendeléséről szóló távirata.

1918. november 1-jén este Szarvas utcáin megjelentek az előkészítő bizottságnak a Szarvasi Nemzeti Tanács megalakítására vonatkozó plakátjai. A felhívás alapján két népgyűlést tartottak, majd november 2-án délután 4 órakor a nyári színkörben dr. Tóth Pál elnöklete alatt - ki ezidőben Szarvas legnépszerűbb polgára volt - megalakult a 31 tagú Nemzeti Tanács, melynek elnökéül megválasztották.
Vezetésével a Szarvasi Nemzeti Tanács azonnal intézkedéseket foganatosított az anarchia megfékezésére, szesztilalmat rendelt el, petróleumot, cukrot osztatott. A köz- és rendbiztonság megteremtése céljából megalakította a Nemzetőrséget. A szarvasi piacon 1919. január 17-én véres zavargásra került sor. Egy magát Vörösgárdának nevező, lumpen elemekből álló csoport támadta meg a piaci árusokat és a környező üzleteket. Az árukat szétdobálták, szétszedték a sátrakat, s azok karóival felfegyverkezve lefegyverezték a helyszínre érkező Nemzetőrséget. Az eset alkalmával szervezett polgárőrség a községházán Mannlicherekkel felfegyverkezett, s tüzet nyitott a fosztogatókra, az utcát halottak és sebesültek borították, a rend háromnegyed óra alatt helyreállt.

A Nemzeti Tanács az események hatására statáriumot hirdetett, s a létrehozott statáriális bíróság Gombár Pál fővádlottat halálra ítélte. Az ítéletet nem hajtották végre, mert Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök kegyelmét első ízben Gombár Pál elítélten gyakorolta.

A Szarvasi Nemzeti Tanács 1919. január 17-i esti ülésén a statárium folytán megváltozott helyzetre valótekintettel dr. Tóth Pál a Nemzeti Tanács feloszlatását indítványozta, mivel a fosztogatásokat nem tudta megakadályozni, s a bizalom a Nemzeti Tanács iránt megrendült. Indítványát nem fogadták el, azonban a Nemzeti Tanács a statárium fennállása alatt nem ülésezett, s az ügyek vitelét egy 12 tagú bizottságra ruházták át.

1919 februárja közepén a statárium megszűnt, a népgyűlésen új - többségében szociáldemokratákból álló -, 60 tagú Nemzeti Tanácsot választottak. A közbizalom még mindig dr. Tóth Pált emelte az elnöki székbe, azonban 1919. február 26-án a Nemzeti Tanács radikalizálódása miatt lemondott elnöki tisztéről.

Békés Vármegye Közigazgatási Bizottsága 1924-ben fegyelmi eljárást rendelt el dr. Tóth Pál ellen a Nemzeti Tanács és a Kommün ideje alatt tanúsított magatartásáért. Az ügyet a Szarvasi Képviselő-testület is tárgyalta, melyen dr. Belopotoczky György orvos védelmébe vette, előadva, hogy a forradalmi időkben a lakosság javára vállalta tisztségét, a szélsőségekre mindig mérséklően hatott. A közgyűlés osztotta e véleményt, elítélte a helyi viszonyokban tájékozatlan "vármegyét", s ezen álláspontját terjesztette fel a fegyelmi hatósághoz. (1) Nincsenek olyan adataink, hogy dr. Tóth Pált megtorlás érte a nemzeti tanácsi tisztsége miatt, de visszavonult a politikai életből.

Az öregfiúk focicsapatában (álló sor, balról második)

Dr. Tóth Pál csak a szorosan vett politikai tevé-kenységnek fordított hátat, de élénken részt vett a község társadalmi életében. Elnöke lett a Szarvasi Ipari Munkások Tornaklubjának 1922-ben (2), 1924-ben pedig elnöke lett a Szarvasi Dalkarnak. (3) 1923. március 18-tól felelős szer-kesztője, majd főszerkesztője, illetőleg kiadója volt a Szarvasi Közlöny c. hetilapnak, de írásai más lapokban is megjelentek.

Az országgyűlési képviselő

Korteskörútán

Szarvas jelentős személyiségeiből álló "értekezlet" 1926. december 14-én az Egységes Párt (kormánypárt) programjával dr. Tóth Pált hívta fel a jelöltség elvállalására. Ugyanezen a napon a Kisgazdapárt a korábbi nemzetgyűlési képviselőjét, Borgulya Pált jelölte. Marjay Géza békésszentandrási református lelkész vezetésével küldöttség járt Budapesten az Egységes Párt központjában dr. Tóth Pál hivatalos jelölése érdekében, ahol közölték a delegációval, hogy az Egységes Pártnak a szarvasi kerületben már van hivatalos jelöltje, de nem gördítenek akadályt az elé, hogy dr. Tóth Pál egységes párti programmal induljon, mivel "az eszme győzelme a fontos, s nem az ember". (4)

Dr. Tóth Pál szarvasi programbeszédét 1926. november 21-én, vasárnap 11 óra 30 perckor tartotta a piactéren. A nagygyűlést Ribárszky Pál, a párt helyi elnöke nyitotta meg, majd a jelölt az olcsó hitelek szükségességét, a tanszabadság fontosságát, illetőleg a numerus clausus eltörlését, a hadirokkantak ellátásának javítását tűzte zászlajára. "Szívem és házam ajtaja mindenkor nyitva áll a szarvasi kerület minden rendű és rangú polgára előtt" - fejezte be beszédét. (5) Dr. Tóth Pál főkortese Reismann Jenő volt, míg Borgulya Pál mellett Mayer János kisgazdapárti politikus, a Bethlen-kormány földművelésügyi minisztere korteskedett. A korabeli politikai viszonyok megértéséhez tudni kell, hogy gr. Bethlen István miniszterelnök a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárttal 1922-ben kötött megállapodása alapján - bár formális tisztsége a pártban nem volt - a kisgazdapártot ténylegesen irányította, s viselte pártkörökben a "Gazda" nevet. (6) Nagyatádi 1924-ben bekövetkezett halála után pártjának maradványai Mayer János vezetésével abban az "egységes akolban" sorvadtak, melynek gr. Bethlen István volt a gazdája. (7) A fentiek teszik érthetővé, hogy Borgulya Pál volt Bethlen hivatalos jelöltje.

Szarvas nyílt szavazású választókerület volt, a szavazás turnusokban, pártonként történt. Az 1926. október 10-én tartott választáson Borgulya Pál 3 731, dr. Tóth Pál 3 015 és dr. Kiss Jenő ügyvéd a Szociáldemokrata Párt képviselő-jelöltje 3 601 szavazatot kapott. A december 17-én megismételt választáson dr. Tóth Pál 1 058 szavazattöbbséggel megnyerte a választást. Petrásovits Lajos választási elnök este 11 órakor hirdette ki a községháza (a volt Mitrovszky-kastély) nyugati feljárójáról az eredményt, melyet "orkánszerű" éljenzés fogadott. Az új képviselőt a nép vállra emelte, majd a tömeg a himnusz elénekelése után szétoszlott. (8)

Mint képviselő gyakran szólt az országházban egészségügyi és szociálpolitikai kérdésekről. Az 1927. szeptember 17-én a szarvasi piactéren tartott beszámolóján arról tájékoztatta választóit, hogy felhívta a figyelmet a parlamentben a községi és a tanyai lakosság súlyos helyzetére, különösen a tanyán élők az általuk befizetett adóért ellenértéket alig kapnak. Tájékoztatta választóit a betegségbiztosítási törvénnyel és a mentési üggyel kapcsolatos interpellációiról. Nevéhez fűződik a szarvasi mentőállomás létesítése 1927-ben.

A Szarvasi Dalkar elnöke (ülő sorban balról ötödik)

1928. szeptember 9-én vasárnap délután fél háromkor nagyszabású képviselői beszámolót tartott Öcsödön, a községháza előtti téren. A képviselői beszámolón dr. Tóth Pál több képviselőtársa is részt vett, és szólt a megjelentekhez. A vendégek részben már az előző nap Szarvasra érkeztek, s szombaton este a Polgári Kör helyiségében a párt tagjai ünnepi vacsorát tartottak, ahol számos felköszöntő hangzott el. Vasárnap délben az Árpád Szálló kerthelyiségében mintegy másfélszáz terítékes díszebéd volt, mellyen egyebek között megjelent Kovacsics Dezső, Békés megye főispánja, valamint dr. Schauer Gábor főszolgabíró. Az ebéd végeztével Öcsödre mentek számos lelkes szarvasi választópolgár kíséretével. Dr. Tóth Pál beszámolójában kiemelte, hogy azért hozta el képviselőtársait Öcsödre, hogy megmutassa nekik egy tiszántúli község magyar népét, és ráirányítsa a figyelmet ennek a kultúrától, vasúttól elzárt falunak gondjaira, bajaira, a lakosság nehéz életkörülményeire. A képviselői beszámolón dr. Tóth Pál vendégei közül is többen szóltak a megjelentekhez, majd - mint a korabeli sajtótudósító írja - "ismét előálltak az autók és az elsárgult mezők között hatalmas porfelhőben indultak vissza Szarvasra a forró vénasszonyok nyarában".

1929. májusában a képviselőház a költségvetést tárgyalta, s dr. Tóth Pál is közel egy órás nagy beszédet mondott. Hangoztatta az öntözés fejlesztésének szükségességét, mert a kanyargó Körösök mentén évről-évre fenyegetőbb a szárazság réme. Felhívta a figyelmet a községek háztartásának tarthatatlanságára, s javasolta, hogy az állami bevételt jelentő földadót engedjék át a községeknek. Felvázolta a legfontosabb feladatokat: az útviszonyok javításának szükségességét, az egészségügyi ellátás fejlesztését, a kisipari hitel megszervezését és a kontárkodás visszaszorítását. Felszólalása eredményes volt. A Szarvasi Hírlap szeptemberben már arról tudósíthatta olvasóit, hogy dr. Tóth Pál beszéde alapján a kormány határozatot hozott a házadó községeknek történő átadásáról.

Az 1929 május 31. napján vasárnap délelőtt 11 órakor a szarvasi Kossuth téren megtartott beszámolójára öt képviselőtársa és dr. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár is elkísérte. Az érkező vendégeket dr. Schauer Gábor főszolgabíró köszöntötte szombaton este az állomáson, majd a községháza előtt felállított díszkapunál Biki Nagy Imre főjegyző fogadta a vendégeket. Dr. Tóth Pál részletesen beszámolt az országgyűlés munkájáról, majd elemezte a megoldásra váró feladatokat, a gazdatársadalom, az ipar és a kereskedelem bajait. Beszámolója után a belügyi államtitkár szólt a jelenlévőkhöz, a forró déli napon kitartó több száz főnyi hallgatósághoz.

Az 1931. évi választáson szintén a kormányzópárt programjával, ezúttal hivatalos jelöltként indult. A falragaszokon gr. Bethlen István miniszterelnök, pártvezér buzdította a választópolgárokat dr. Tóth Pál megválasztására. A helyi sajtó egy cikke szerint e választáson énekelték "a régi követválasztásokon megedzett hazafias polgárok" az alábbi kortesnótát (9) :

Jaj, de hangos, jaj, de hangos
A szarvasi kerület,
Szól a nóta, amióta
Doktor Tóth Pál jelölt lett.
. .
Doktor Tóth Pál vezess minket,
Követünk,
Rád szavazunk, s Te lész újra
Követünk.

Kormánypárti képviselőként is gyakran bírálta a kormányzati intézkedéseket. Az 1931. március 10-én, majd június 14-én tartott választói gyűlésein szót emelt az ipar hiányáról, a kisipar nehéz helyzetéről, a társadalombiztosítás és adórendszer hibáiról, valamint a magas bank-kamatlábakról. (10)

Az ellenzék jelöltje a szociáldemokrata Farkas István volt. Dr. Tóth Pál népszerűségét bizonyítja, hogy az 1931. június 29-én megtartott választáson - mely a korábbiakhoz hasonlóan szintén nyílt volt - 8 071 szavazatot kapott, Farkas István 3 887 szavazatával szemben, így abszolút többséggel nyert.

Az eredmény kihirdetésének helye és módja a korábbi választáshoz hasonló volt. Éjjel 1 órakor hirdette ki Raskó Kálmán választási elnök az eredményt, s adta át a mandátumot dr. Tóth Pálnak. A Szarvasi Dalkar műsort adott az eredményre várakozóknak, majd lampionos felvonulást rendezett elnöke tiszteletére.

Röviddel újabb megválasztása után a kormány a Mayer János földmívelésügyi miniszter által 1926-ban megvásárolt békésszentandrási szőnyeggyár üzemét leállította, s ezzel mintegy száz család megélhetése került veszélybe. Dr. Tóth Pál interpellált az országgyűlésen a szőnyeggyár megnyitása érdekében. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter válaszában előadta, hogy a gyár megvételére azért került sor, mert az üzem fizetési nehézségekkel küzdött, s a kormány a munkanélkülieken kívánt segíteni. Az üzemet bérbe adták, de a haszonbérlő nem tudta a bért megfizetni, s mintegy 1600 méter szőnyeg áll eladatlanul a gyárban. Ígéretet tett a további vizsgálatokra, valamint kilátásba helyezte, hogy "valamilyen megoldást feltétlenül keresnek".

Az országházban
(Az álló gr. Károlyi Gyula miniszterelnöktől balra, a második széksorban. 1932 körül.)

Komoly erőpróbát jelentett az 1935 évi választás. dr. Tóth Pál ismét a kormányzó Egységes Párt jelöltjeként indult a kisgazda Tepliczky Jánossal szemben, s a március 31-én megtartott választáson 8 636 szavazat megszerzésével a Tepliczky Jánosra adott 6 669 szavazattal szemben nyílt szavazáson harmadszorra is mandátumot szerzett.

A szociális kérdések iránti fogékonyságát mindvégig megőrizte. 1937 februárjában a Szarvasi Közlönyben tette közzé A földmunkások című cikkét. "Oly szomorú sorban élnek a magyar földmunkások, a magyar kubikosmunkások, hogy az szinte elképzelhetetlen" - írja. Merész hangon szól a földmunkásság kétségbeejtő helyzetéről, a munkát keresve száz kilómétereket gyalogoló, vagy a kerékpárral talicskát vontató kubikos nyomorúságos, groteszk alakjáról, az ínségmunka züllesztő hatásáról és határozott hangon megoldást sürget. Hangot adott aggodalmainak a képviselőházban is. Interpellált a pénzügyminiszterhez a gyermekhalandóság csökkentése, a szegény sorú alföldi gyermekek élelmezési helyzetének javítása érdekében.

Rendszeresen tartotta a kapcsolatot választóival, 1937. augusztus 1-én a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Egyesülete szarvasi csoportjának tartott tájékoztatást. Augusztus 29-én pedig a Kossuth téren több ezres hallgatóság előtt tartotta képviselői beszámolóját, melyen dr. Marsall Ferenc földművelésügyi államtitkár is részt vett és felszólalt. Dr. Tóth Pál egyebek között két új iskola állami segéllyel való felépítéséről, szarvasi útépítésekről, a körösi duzzasztómű építésének helyzetéről, az ipari és a mezőgazdasági munkások helyzetének javítása érdekében tett intézkedésekről tájékoztatta választópolgárokat.

Epilógus

Dönczy és H. Emilio rajza, 1928

Dr. Tóth Pál 1926. december 17-től 1939. májusáig 12 éven át, 3 ciklusban volt a szarvasi választókerület (Szarvas, Békés-szentandrás, Öcsöd, Csabacsüd) kormánypárti képviselője. Az 1939-es választáson már nem indult. A Kormányzó 1936-ban szolgálatai elismeréséül kormány-főtanácsosi címet adományozott részére. (11)

Dr. Tóth Pál 1931-ben családostul Budapestre költözött, s fogorvosként dolgozott. 1944. szeptember 19-én Pál fiával (a későbbi neves fogorvossal, aki a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati Klinikájának volt tanszék-vezető docense, s a hazai Gyermekfogászati Társaság elnöke) Szombathelyre utazott unokájához. Este fél 10-kor a székesfehérvári vasútállomáson érte őket a légiriadó. A Fűtőház utcában a város felé futottak, majd egy árokban kerestek menedéket, amikor a világítórakéták fényében szőnyegbombázás érte a várost, s az épületromok betemették a menekülőket. Ifj.Tóth Pált élve mentették ki a romok közül, dr. Tóth Pál azonban a romok alatt lelte halálát, (12) s fejezte be munkás életét. A Kerepesi úti temetőben nyugszik.

Jegyzetek

1. Szarvasi Közlöny, 1924. március 29.
2. Dr. Tóth Lajos (szerk.) : Dokumentumok a szarvasi munkásmozgalom történetéből 1890-1944. 81 p.
3. Szarvasi Közlöny 1924. január 5.
4. Szarvasi Közlöny, 1926. november 19.
5. Szarvasi Közlöny 1926. november 26.
6. Ránki György (főszerk.): Magyarország története, Bp. 1976. 8. kötet, 445. p.
7. Pártunk harca a demokráciáért - A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt története, Bp. én. 13. p.
8. Szarvasi Hírlap 1926. december 17., 24.
9. Szarvasi Hírlap 1931. június 14.
10. Szarvasi Közlöny 1931. március 26., jún. 14.
11. Alföldi Evangélikusok Lapja 1936. szeptember 1.
12. Ifj. Dr. Tóth Pál közlése