Lelkes Pál
A tanyasi iskolák története
6. rész

Új iskolák

Az 1893. évi január hó 12-én tartott presbiteri gyűlés foglalkozik az egyházmegye esperesének 914/1893. szám alatt érkezett átiratával, amelyben az esperes felszólítja az egyházközség tanácsát, feleljen határozottan, akar-e és bír-e az iskolák túlzsúfoltságán új iskolák szervezésével segíteni vagy nem? Az egyháztanács bizottságot küld ki Benka Gyula elnökletével, hogy a kérdés alapos megtárgyalása után készítsen javaslatot és terjessze az egyháztanács elé az iskolaszervezés ügyének végleges elintézése végett. Az egyháztanács 1903. évi január hó 28-án a bizottság javaslata alapján kimondta, hogy mivel az egyház egy évvel ezelőtt a csabacsüdi Kita tanyai iskolának a felállításával egy új állást már szervezett, további tanyai iskolát csak a község hathatós segítségével tudna állítani, ha a község a már meglévő és a leendő külső iskolák fenntartásához pénzbeli segéllyel tudna hozzájárulni. Hivatkozva az 1848. XX. t. c. 3. §-ának rendelkezésére újra a községhez fordul azzal a kéréssel, hogy új iskolák felállításához nyújtson megfelelő segítséget.
Az új iskolák szervezésének a sürgősségét indokolja az igazgatólelkésznek az 1903. évi április hó 3-án előterjesztett statisztikai kimutatása is, amely szerint a belső iskolákban 1613 tanuló volt, a tanyasi iskolákban 1236 tanuló. Az egyházi iskolák tanulóinak összlétszáma 2849 tanuló. A belső iskolákban egy tanteremre átlag 95, a külső iskolákban 103 növendék esik.

A Skorka-tanyai iskola

Az 1900-as években már minden tanyasi iskolának saját épülete, s azokban külön tanterme és tanítói lakása volt. Ezek az épületek azonban korántsem feleltek meg a kor támasztotta igényeknek, követelményeknek. Bár a tanítói lakások általában kétszobásak voltak, de többségükben ki sem voltak padolva, földesek voltak. Mint abban az időben a tanyasi lakások mindegyike, a tanyasi tanítói lakás konyhája is szabadkéményes volt takaréktűzhely nem volt benne, a főzés vagy a kemencében vagy a kutkán történt. A konyha belső részét az úgynevezett cigányfal választotta el a pitvarnak nevezett előtértől, amelynek kijárata egy lehajtóval zárult. Természetes, hogy az akkori tanítók, akik már valamennyien oklevelesek voltak, és tanítóképzőkben, kulturált körülmények között nevelkedtek, nem elégedhettek meg a tanyán talált primitív viszonyok adta helyzettel, és egymás után nyújtották be kérelmeiket az egyházhoz lakásviszonyaik megjavítása érdekében. Az egyháztanács legtöbbnyire méltányolta a tanyai tanítók jogos kívánságait, de azért arra is volt példa, pl. Rohoska Béla galóhalmi tanító esetében, hogy az egyház nem akarta az akkor korszerűsítésnek tekinthető átalakítások teljes költségeit kifizetni.
A tantermekkel kapcsolatban is sok volt a kifogásolni való. Sok tanterem ki sem volt padolva, az ablakok szimplák voltak, rosszul záródtak, emiatt a terem huzatos volt. Sok iskolának nem volt egészséges ivóvize. Ezeknek a hiányoknak a pótlása bizony súlyos terhet rótt az iskolafenntartó egyházra, de annak rendbehozására vállalkoznia kellett, ha azt akarta, hogy a külső körülmények is megfeleljenek a fejlődés és a haladás követelményeinek.

A tanítói állások

Ebben az időben egy belső tanítói állás megüresedése alkalmával az egyháznak az áthelyezések sorrendjének megállapításával kapcsolatban hozott határozata mindig egészségtelen versengéseket, éles vitákat és sorozatos méltatlankodásokat váltott ki a tanyasi tanítók között abban a tekintetben, ki az illetékes és jogosult a megüresedett belső tanítói állás betöltésére.
Az egyház 1895. január hó 26-án hozott presbiteri határozatában a tanyasi tanítók városba való áthelyezésével kapcsolatban kimondta, hogy a városi állás megüresedése esetén a tanyasi tanítók behívása nem annyira a legtöbb szolgálati évek, mint inkább az érdem alapján történjék, mert a kor szerinti meghívás hátrányára lehet mind az egyháznak, mind a fiatal tanítónak, ki így biztosítva lévén elhanyagolhatja hivatalát.
Nem szükséges bővebben indokolni, hogy az egyháznak ez a határozata rendkívül rossz hatással volt a tanítók egymás közti viszonyára s egyáltalán a tantestület közszellemére. Ismételten bebizonyosodott ugyanis az áthelyezések során, hogy az érdem, melyet az áthelyezéseknél figyelembe vettek, nagyon is káros eszközökkel szerezhető meg. Családi összeköttetés, korteskedés, népszerűség-hajhászás, intrika voltak az érdemszerzés leggyakoribb módszerei. A szolgálati évek szerinti sorrend betartásától való eltérés és az "érdem" szerint való döntés csaknem minden esetben sérelmes volt legalább egy, de amennyiben több tanító megelőzésével és mellőzésével járt, több tanítóra nézve is, és évekre kiható bántódást, neheztelést, széthúzást váltott ki az érintett tanítók között, megmérgezte az egész tantestület jó szellemét. A valóban jó munkával, a nevelésben elért kimagasló eredménnyel szerzett érdemek elismerésére a nyilvános dicsérettől kezdve a pénzbeli jutalmazásig számtalan olyan lehetősége, alkalma és módja van az iskolafenntartónak, amely felemelő az arra érdemes tanítóra, és nem sérti a többiek érdemeit, s nem veszélyezteti a nevelők harmonikus együttérzését.
Egy belső tanítói állás megüresedése esetén egész sor áthelyezés következett be a tanyasi tanítói állások terén is. A várostól vagy a közlekedési utaktól távol fekvő iskolák tanítói éltek az alkalommal, ha ezáltal a városhoz vagy valamely jobb közlekedési úthoz: vasúthoz, kövesúthoz, vagy egy túlzsúfolt iskolától egy kisebb létszámú iskolához kerülhettek. Így történhetett meg, hogy volt olyan tanyasi tanító, aki 2-3 tanyai iskolában is tanított, mielőtt a városba, egy belső iskolába került volna.

Az iskolák zsúfoltsága

A tanyasi iskolák legsúlyosabb és a legsürgősebb megoldásra váró problémája még mindig a zsúfoltság megszüntetése volt. Ennek a módját keresve látogatta meg az egyház igazgatólelkésze az összes tanyasi iskolákat, s az ott szerzett tapasztalatait az 1902. évi november hó 4-én tartott presbiteri gyűlésen előterjesztve jelentette, hogy a legsúlyosabb a helyzet jelenleg is az ószőlői iskolában van, ahol 171 tanuló szorong egy tanteremben, egy tanítónak, Huka Tamásnak a keze alatt. Az egyháztanács a jelentést tudomásul véve a tanító kérésére kivételesen kényszerhelyzet folytán megengedte, hogy az I. és II. osztály tanulói minden délelőtt és délután, a III. és IV. osztály tanulói hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délelőtt, az V-VI. osztály tanulói ugyanazokon a napokon délután, szerdán és szombaton az összes osztályok tanuljanak.
Ugyancsak a tanyasi iskolák túlzsúfoltsági problémájának megoldását keresve érkezett az egyházhoz 1903. november 27-én Szarvas község képviselőtestületének az 1903. november 12-én hozott 230. számú határozata, melyben a községi képviselőtestület felkéri az egyházat, nyilatkozzék, nem volna-e hajlandó a tanyasi iskolák egy jellegű kezelése szempontjából a 3, már meglévő, s a jövőben építendő községi iskolákat átvenni, s igenlő esetben iskolánként mily mértékű községi pénzsegélyt igényelne, vagy mily feltételek mellett adná át az evangélikus összes tanyasi iskolákat községi kezelésbe.

Közel nyolcvanan egy iskolában

Az egyházi gazdasági bizottság javasolja az egyháztanácsnak, hogy ezen elhívásra oly válasz adassék, miszerint mindamellett, hogy a népoktatási törvény értelmében a határbeli iskolák gondozása a polgári község kötelessége, az egyházközség a felekezeti oktatás szempontjából - súlyos anyagi körülményei mellett is - hajlandó a határbeli iskolák gondozását magára vállalni, ha a községtől évenként a meglévő 9 felekezeti külső iskolának a fenntartására 600-600 korona, a meglévő 3 községi iskolára mindaddig, amíg a most alkalmazott tanítók megmaradnak hivatalukban, iskolánként 1400-1400 korona személyi, minden újonnan létesítendő iskola felépítésére 4000 korona, s fenntartására 800 korona segélyben részesül.

A gazdasági bizottságnak ezt a javaslatát az egyháztanács 1903. december 11-én tartott gyűlése egyhangú határozatban elfogadta.

A tanügy fejlesztése érdekében történt ez idő szerinti intézkedések körül említést érdemel, hogy az 1903. évi szeptember 19-iki egyházi gazdasági bizottsági gyűlésen az igazgató lelkész bemutatta az iskolák részére előírt tanszerek jegyzékét. Ennek figyelembe vételével a gazdasági bizottság 7 tanyasi iskola részére számológépeket, mozgatható betűket, a Skorka tanyai iskolának a Schubert-féle természetrajzi képeket, több iskola részére térképeket, énekeskönyveket, egyéb tanszereket utalt ki a tanszeralap terhére, ugyanakkor elrendelte ezeknek a szereknek, eszközöknek, tárgyaknak leltárba való feljegyzését. Egy másik (1903. szept. 1.) gyűlésen pedig az egyház gazdasági bizottsága intézkedett, hogy a sok tekintetben már elavult Groó-féle olvasókönyv helyett a Kapi-féle olvasókönyvet vezessék be a tanyasi iskolákban. Az 1905. évi január hó 12-én tartott gyűlésen az igazgatólelkész bemutatta az iskolák részletes tananyagbeosztását, és elrendelte annak egyöntetű eljárás és kellő ellenőrzés céljából való kinyomattatását. Az iskolák tanterve - tekintettel arra, hogy az állam részéről egy új tanterv kiadása van folyamatban - ez idő szerint ne nyomattassák ki, hanem leírás végett a tanítók között köröztessék.

Ebből a két utóbbi határozatból tűnik ki, hogy a tanyasi iskolákban a tanítás ekkor már előre elkészített tananyagbeosztás alapján történt, valamint az, hogy a tananyagbeosztást valamiféle tanterv által előírt tananyag szerint állították össze, utalva arra, hogy készülődőben van az állami tanterv, amelyik 1905-ben valóban megjelent.

Egyházi és községi iskolák

Mivel a község és az egyház közt a tanyasi iskolák túlzsúfoltságainak megszüntetése ügyében folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, végül is a községre hárult a még szükséges tanyasi iskolák építésének a feladata. Az 1906-ban valóban fel is épült községi jelleggel 3 tanyasi iskola azokon a helyeken, ahol a sűrűn lakott településeken legnagyobb szükség volt rájuk. Így a legzsúfoltabb ószőlői ev. egyházi iskola tehermentesítésére a Széles-úti, az ezüstszőlői ev. egyházi iskola tehermentesítésére a Csabai-úti, a Siratói iskola tehermentesítésére az Orosházi-úti községi iskola. Ezekkel Szarvas külterületén - beleszámítva a mezőtúri, a furugyi és a csabacsüdi iskolákat - 12 egyházi és 6 községi jellegű iskola működött ebben az időben. Az újonnan épített községi iskolák az eddigi tanyasi iskoláknál minden tekintetben mind külső, mind belső beosztásukat tekintve sokkal célszerűbbek voltak. Ugyancsak korszerűbb volt tantermeik berendezése és felszerelése is. helyzeti előnyüket még fokozta, hogy közlekedési vonalak, körvasutak mentén épültek. A Csabai-úti iskolának első tanítója Trnovszky Márton, a Széles-úti iskolának első tanítója Szlovák Pál, az Orosházi-úti iskolának az első tanítója Molnár Jenő volt.

A szarvasi tanyasi iskolák különböző jellege mindjárt kezdetben több, alig megoldható problémát vetett fel. Három a vallásoktatással, egy pedig a tankönyvhasználattal kapcsolatban merült fel. Az egyik abból adódott, hogy amíg az evangélikus iskolákban a vallásoktatás tót nyelven, addig a községi jellegű iskolákban magyar nyelven folyt. A községi iskolák körzetében lakó szülők azt kívánták, hogy a vallást a községi iskolákban is tót nyelven tanítsák. Erre azonban a községi iskolák hatósága csak abban az esetben volt hajlandó engedélyt adni, ha a vallás kétnyelvű oktatása az iskola rendes óratervén és órarendjén kívüli időben történik, s ha az ezzel járó többletmunkáért a tanítók megfelelő tiszteletdíjban részesülnek.

A szarvasi evangelikus egyházközség ennek a terhét az illető iskolakör tagjaira szerette volna áthárítani, éspedig olyképpen, hogy a 100 koronában megállapított tiszteletdíj összegéhez az érdekelt szülők iskolás gyermekük után 70 fillérrel járultak volna hozzá. Mivel az érdekelt szülők ezt az áldozatot nem vállalták, az egyház a többször is megismételt kérésüket figyelmen kívül hagyta, s ezt az ügyet végleg elejtette.

Ugyancsak a vallásoktatás kérdésével volt kapcsolatos az is, hogy a községi tanítók nem vállalták az evangelikus hittan ingyen való tanítását. Az egyháznak ezzel kapcsolatos beadványára a vármegyei közigazgatási bizottság a tanítóknak adott igazat, így az egyház kénytelen volt a községi tanítóknak illő tiszteletdíját megállapítani a hittantanítás ellátásáért.

Volt ennek az ügynek egy harmadik függvénye is, amely abban nyilvánult, hogy a községi iskola körzetében lakó szülők - azért, hogy gyermekeik a hittant tót nyelven tanulhassák - mindent elkövettek, hogy gyermekeiket a szomszédos egyházi jellegű iskolába járathassák, aminek következtében a két szomszédos iskola körül mindig az egyházi iskola volt a népesebb.

Megyeri György tanító az Ezüstszőlői iskolában

Bár nem lett volna megoldhatatlan, hogy az egyházi és községi iskolában ugyanazokat a tankönyveket bevezessék, ez az együttműködés hiánya miatt nem történt meg. Ezért gyakran előfordult, hogy egy-egy költözés folytán a községi iskola körzetéből egyházi iskolába, vagy megfordítva: egyházi iskolából községi iskolába átkerült tanuló addig használt tankönyvét nem tudta használni, s tanévközben is kénytelen volt új tankönyvet beszerezni.
Bár az 1906-ban megnyílt három községi iskola sokat enyhített a tanyasi iskolák néhányának túlzsúfoltságán, de amint azt a tanyasi evangélikus iskolák 1907/1908 tanévi évzáró vizsgáiról felvett körlelkészi jegyzőkönyv adataiból megállapítható, a tanyasi iskolák többsége még mindig rendkívül népes volt és csaknem teljesíthetetlen feladatok elé állította nevelőit.

A jegyzőkönyv adatai a következők:
1., Örményzugi iskola. Tanítója Novodomszky János.
A beírt tanulók száma 102. A vizsgán jelen volt 91 tanuló.
2., Maginyecz-iskola. Tanítója: Rohoska Géza
A beírt tanulók száma: 117. A vizsgán jelen volt 107 tanuló.
3., Sápszky-iskola. Tanítója: Laurenczy János
A beírt tanulók száma: 103. A vizsgán jelen volt 87 tanuló.
4., Galóhalmi iskola. Tanítója: Falusi Pál
A beírt tanulók száma: 65. A vizsgán jelen volt 58 tanuló.
5., Skorka-iskola. Tanítója: Rohoska Jenő
A beírt tanulók száma: 84. A vizsgán jelen volt 81 tanuló.
6., Ezüstszőlői iskola. Tanítója: Kondacs András
A beírt tanulók száma: 115. A vizsgán jelen volt 99 tanuló.
7., Túlakörösi iskola. Tanítója: Chován Jolán
A beírt tanulók száma: 60. A vizsgán jelen volt 50 tanuló.
8., Ószőlői iskola. Tanítója: Huba János
A beírt tanulók száma: 104. A vizsgán jelen volt 99 tanuló.
9., Csabacsüdi Kita-iskola. Tanítója: Brachna Gábor
A beírt tanulók száma: 75. A vizsgán jelen volt 60 tanuló.
10., Csabai úti iskola. Tanítója: Gyuris Mátyás
A beírt tanulók száma: 94. A vizsgán jelen volt 88 tanuló.
11., Siratói iskola. Tanítója: Jánovszky György
A beírt tanulók száma: 93. A vizsgán jelen volt 79 tanuló.
12. Furugyi iskola. Tanítója: Garai Soma
A beírt tanulók száma: 77. A vizsgán jelen volt 71 tanuló.

Ezek alapján számítva ebben a tanévben a 12 evangélikus tanyasi iskola tanulóinak átlagos száma 90 volt.

Megjegyzés

Ez az írás a Lelkes Pál hagyatékában lévő "A szarvasi tanyai elemi népiskolák története" című tanulmányának 6. részlete. Folytatását a Szarvasi Krónika következő számában közöljük.