Dr. Kutas Ferenc
Egy elsüllyedt intézmény
Napköziotthonok Igazgatósága
1967-1979

Előszó

1967-ben létrejött egy intézmény, amely a maga nemében páratlan volt az országban. Különös képződmény született: különböző szakterületek intézményeit fogta össze, olyan szakterületekét, amelyek jellegükben, tevékenységükben alapvetően különböznek. Létrejöttét sokan furcsállták, okát nem értették, ezért különböző magyarázatok születtek.

Mindössze 12 évet élt, megszüntetése épp oly váratlan volt, mint a létrehozása. Működése lassan feledésbe merült. Iratanyaga eltűnt, s leggondosabb kutatás sem tudott az ott dolgozók munkakönyvén kívül más olyan dokumentumot találni, amely egykori létét bizonyítaná. Ezért történetét csak az egykor ott dolgozók szóbeli emlékeire, feljegyzéseire támaszkodva tudtuk összeállítani, megmentve a teljes feledéstől. Ez az intézmény - létrehozásának és megszűnésének körülményeivel, működésével - tükre volt egy korszaknak, amelyet szocializmusnak neveztek.

Az intézmény létrejötte

1966-ban Szarvas városi rangot kapott. Ez alapvető szervezeti változásokkal járt: létrejött a Városi Tanács a törvényben előírt osztályaival. Ekkor szervezték meg a Művelődési Osztályt is.

1967-ben az iskolák életében is szerkezeti változások következtek be. Ekkor szűnt meg a tanyasi iskolákat összefogó és irányító 3. Sz. Általános Iskola, s szervezték meg a Napköziotthonok Igazgatóságát. A város első művelődési osztályvezetője, Molnár Lászlóné azzal indokolta létrehozását, hogy az iskolákban megnőtt a napközis csoportok száma, és az iskolaigazgatóknak kevés idejük maradt a napközis munka ellenőrzésére, szakmai, módszertani irányítására.

Jellemző a korra, hogy az egykori dolgozók szinte egyöntetűen személyi kérdések megoldására vezették vissza a Művelődési Osztály döntését: a megszünt 3. Sz Általános Iskola vezetői státuszait mentették át az oktatásügy akkori irányítói.

A Napköziotthonok Igazgatósága 1967. szeptember 1-jén jött létre a Művelődési Osztály rendeletével. Első igazgatója dr. Dombóvári Jánosné, helyettese dr. Tóth Lajosné, a gazdaságvezető Szabó Jánosné lett.

Dr. Dombóvári Jánosné 1936-ban született Szarvason. Tanítói oklevelet, majd kémia-műszaki ismeretek szakos általános iskolai, kémia szakos középiskolai tanári oklevelet, és egyetemi doktori címet szerzett. Tanítónő, általános iskolai tanár, igazgatóhelyettes, igazgató; főiskolai adjunktus, főiskolai docens, tanszékvezető 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig.

1968-ban dr. Dombóvári Jánosné lemondott igazgatói megbízásáról, és a felsőfokú Mezőgazdasági Tanintézetbe távozott. Utóda dr. Tóth Lajosné lett, aki az intézmény megszűnéséig vezette az Igazgatóságot.

Dr. Tóth Lajosné 1927-ben született Noszlopon. Tanítói és pedagógia szakos általános iskolai tanári diplomát szerzett. Tanítónő, intézményi igazgatóhelyettes, igazgató, intézményvezető volt 1982-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Az intézmény szervezeti felépítése

Az Igazgatóság első székhelye a Szabadság u. 25-27. sz. alatt volt (a mai Polgármesteri Hivatal helyén), 1968-tól a Rákóczi utca 3. sz. épületben kapott helyet. Itt dolgozott a mindenkori igazgató, igazgatóhelyettes, és itt volt a gondnokság és az élelmezésvezető irodája is. Az intézményhez csatolták Szarvas általános iskoláinak napközis csoportjait, az óvodákat, és az ezeket kiszolgáló konyhát.

Az intézmény létrejöttét a pedagógusok fenntartásokkal fogadták. A legtöbb ellenérzést az váltotta ki, hogy a tanulók délelőtti és délutáni foglalkozásait elszakították egymástól, s ezt szakmailag indokolatlannak tartották. Egy csoportba kerültek a különböző iskolák tanulói, így a napközis tanár szinte megoldhatatlan feladat előtt állt, ha ellenőrizni és segíteni akarta a tanulók felkészülését. Nehezítette munkájukat a csoportok magas létszáma is. Ugyancsak szokatlan volt, hogy egy oktatással, neveléssel foglalkozó intézményhez egy alapvetően gazdasági jellegű intézményt csatoltak: a konyhát.

Az induláskor 12 napközis csoport volt a városban, ez a szám az intézmény megszűnéséig alig változott. Egy-egy csoport létszáma megközelítette vagy meghaladta a 30 főt. A napközis csoportok a Kossuth utcai (a volt katolikus iskola), a Tessedik, a Dózsa és Partizán utcai iskolaépületekben, az Arany János utcai Kisegítő Iskola épületében, valamint az általános iskolák (az 1. és 2. Sz. Általános Iskola) épületeiben tanultak, ill. itt voltak a foglalkozásaik. Az idők során a Rákóczi utcai épületben kialakítottak három tantermet, amelyet napközi otthonos foglalkozásra is használtak. Külön játszó- vagy pihenőhelyiségeket az Igazgatóság fennállása során nem tudott kialakíttatni.

Hat városi óvoda került az Igazgatósághoz. Az óvodai csoportok a Damjanich és a Dózsa utcai, az Élmunkás téri; 1973-tól a Vásártéri Óvodában, 1974-től a Vasipari Ktsz, 1978-től a Szirén Ruházati Szövetkezet épületében működtek. A Damjanich utcai, a Dózsa utcai, a Vásártéri óvodában, később a Vasipari és a Szirén Óvodában is három csoport működött: kis-, közép- és nagycsoportos óvodásokkal, öt-öt óvónővel és három-három dajkával. Az Élmunkás Téri Óvodában két csoporttal foglalkozott három óvónő és két dajka.

A konyha a Rákóczi utcában dolgozott: hús- és földes előkészítőből, két raktárból, egy öltözőből és mosdóból, valamint a konyhából és az étkezdéből állt. 600 adagot főztek naponta. Felszerelése egyszerű volt: egy fafűtéses asztali tűzhely, egy fafűtéses gőznyomású üst, egy elektromos burgonyahámozó és húsdaráló alkotta a berendezést. Az Igazgatóság állományába tartoztak a napközis nevelők, az óvónők, a dajkák, az óvodai kisegítő személyek és a konyhai dolgozók. (A vezetők névsora a Függelékben olvasható.)
A napközis nevelők munkarendje

Az Igazgatóság működése során a napközi otthoni foglalkoztatást tekintette fő profiljának, és kísérletet tett az iskolaszerű működésre, a saját profil kialakítására. Az intézményt az állam tartotta fenn, saját költségvetéssel működött, önálló gondnoksággal és szigorú elszámolási kötelezettséggel. Felügyeleti szerve a Városi Tanács VB Művelődési Osztálya. (A Művelődési Osztály vezetője 1966-tól Molnár Lászlóné, 1969-től Koszti Pál, az osztály gazdasági vezetője Dankó János volt.)

Saját munkaterv szerint dolgoztak, tantestületi értekezleteket, továbbkép-zéseket tartottak A napközis nevelők munkaközösséget alkottak. Munka-közösség-vezető Kutas György, 1974-től Folytán Jánosné volt. A munkaközösség tagjai bemutató foglalkozásokat tartottak, továbbképzéseket szerveztek. Tevékeny-ségüket az órarend szerinti oktató munkához, az egyes iskolák tevékeny-ségéhez kellett igazítani. Az igazgató részt vett az iskolák értekezletein (nevelési, félévi, év végi), s ezeken értékelték a napközis tanulók munkáját, a tanárok megfogalmazták kéréseiket.

A napközis nevelők összetétele változatos volt. Az alsósokkal tanítók, a felsősökkel tanári képesítésű nevelők foglalkoztak. Egy részük hivatásnak tekintette a napközisek nevelését, ezért választotta ezt a területet. Más részük az akkor kedvezőbbnek tartott anyagi lehetőségek miatt kérte magát a napközibe. Voltak, akik más beosztás híján, kényszerűségből fogadták el ezt a beosztást.

A napközis nevelők képesítésüknek megfelelő alapfizetést kaptak, alapfizetésük mellett kedvezményes étkezést (egy komplett ebéd ára 3 Ft 60 fillér volt) és havi 160 forintos havi napközis pótlékot kaptak. (Az 1967-es nevelői fizetések - szolgálati időtől függően - 1220 Ft-tól kezdődtek. Az 1220 Ft a kezdő óvónők fizetése volt, a kezdő tanári fizetés ekkor 1600 Ft körül mozgott.)

A napközis nevelők napi munkája a következőképp alakult. A tanulók óráinak végeztével össze kellett gyűjteni a csoportok tagjait. Elkísérték őket az ebédlőbe, s felügyelték az ebédeltetést. Ebéd után kezdődött a délutáni foglalkoztatás. Ennek szigorú, a délelőtti órarendhez hasonló munkarendje volt, ezt napirendnek nevezték. Ebéd után egyórás játék következett, majd a tanulók a terembe vonultak, és ott tanári felügyelettel és segítséggel készültek a másnapi óráikra. Történtek kísérletek arra, hogy a másnapi órarendhez igazodó tanulást - a napra tanulást - felváltsák a napi tanulással.

Bejegyzés és bélyegző egy munkakönyvben

Ez azt jelentette, hogy a tanulók azokból a tantárgyakból készüljenek fel, amelyekből aznap délelőtt óráik voltak, így a másnapi órák többségére már csak ismételni kell. A szakirodalom által ideálisnak tartott módszer a tanulók és a nevelők ellenállásán meghiúsult.

A felkészülési időt nehéz volt betartani, mert a gyerekeknek, különösen a felsősöknek, sok délutáni foglalkozásuk volt (pl. szakkörök, rendezvények). Annak a célkitűzésnek, hogy a gyereknek otthon már ne kelljen tanulniuk, csak részben tudtak eleget tenni. A napközis foglalkozások délután ötig tartottak, ezután a gyerekek hazamentek.

Az alsó tagozatban a nevelői segítségadással nem volt gond, a felsőben már igen. Nem volt például matematika szakos tanár a napközis nevelők közt, s ha volt is más szakos, szervezetileg megoldhatatlan volt az "átsegítés" a másik csoportba. Így például a magyar szakos napközis tanár segített - ha tudott - a más tárgyakra való felkészülésben is.

A tanulók a napközis térítési díj ellenében tízórait, ebédet és uzsonnát kaptak. A térítési díjat a kereseti igazolások alapján állapították meg. A térítési díjak az akkori kereseti viszonyok között is kedvezőek voltak.

A szociálpolitika eszközeként is felhasználták a napközis étkeztetést. Azok a cigánytanulók, akik jártak iskolába, ingyenes étkeztetést kaptak. Azok is kaphattak térítésmentes vagy jelképes térítési díjért (napi egy forintért) étkezést, akik anyagi helyzetük miatt erre rászorultak. Jellemző az akkori foglalkoztatottsági viszonyokra, hogy ilyet nem cigány tanuló nem, vagy csak elvétve vett csak igénybe, mert a szülőknek munkahelyük volt. Ugyanezt a kedvezményt kaphatták az óvodások is. Az asszimilációs kísérlet mérsékelt sikerrel járt: a cigánygyerekek nem tudtak alkalmazkodni a kívánt fegyelemhez, és elmaradtak az óvodából és az iskolából is.

Az intézmény eleinte triciklivel, 1970-től saját gépkocsiján szállította ki az uzsonnákat az iskolákba, óvodákba. Az óvodák az ebédet is a helyszínen kapták meg, az iskolások közül csak a Dózsa utcai "piros iskolába", a Tessedik utcai és a Partizán utcai iskolaépületbe szállították ki, a többi csoport a Rákóczi utcai étkezőbe járt ebédelni.

Az intézmény megszűnése

1979. június 15-én a Művelődési Osztály vezetője, Koszti Pál és gazdaságvezetője, Dankó János az iskola igazgatójával közölte, hogy az intézmény megszűnik. Az igazgatónőt megbízták az újonnan létrejött Önálló Óvodai Igazgatóság vezetői feladatainak ellátásával. (Városi Tanács VB 18/1979. sz. határozata. Ez az intézmány 1979-82-ig működött.) A napközis csoportok - a nevelőkkel együtt - visszakerültek az anyaiskolákhoz. Koszti Pál az intézmény megszüntetését azzal indokolta, hogy a napközi elválasztása az anyaiskoláktól szakmailag kedvezőtlen helyzetet eredményezett. Gyakorlatilag kettészakadt a délelőtti és a délutáni foglalkozás. Az iskolák igazgatóinak nem volt betekintésük a napközis munkába, noha azonos helyszínen, ugyanazokban a termekben, ugyanazokkal a gyerekekkel folyt a foglalkozás, mint délelőtt a tanítás.

Az intézmény megszűnése nem okozott fennakadást az oktató-nevelő munkában, s az adatközlők emlékezete szerint inkább megnyugvást jelentett, hiszen az intézmény működése elleni legfőbb kifogás a különböző osztályok tanulóinak egy csoportba kerülése volt, s ez sokszor okozott feszültségeket. Ezek kiváltó oka a csoportok szétválasztásával megszűnt. Ugyancsak megnyugvást jelentett, hogy a napközis nevelőket tovább foglalkoztatták az iskolák.

Az intézmény iratanyagának sorsa ismeretlen. Megszűnése után az iratok egy részét az Óvodák Igazgatósága, más részét az iskolák vették át. Kötelezően megőrzendő dokumentumot (pl. anyakönyvet) nem vezettek, így az iratokat egy idő után valószínűleg selejtezték. Ezért a Napköziotthonok Igazgatóságának írásos nyoma sem az iskolákban, sem a Polgármesteri Hivatal irattárában, sem a Gyulai Levéltárban nem található. Létét csupán a munkakönyvek bejegyzései és egykori dolgozóinak emlékei tanúsítják.

Zárszó

A Napköziotthonok Igazgatósága mesterséges képződmény volt, nem illeszkedett az oktatás akkori szerkezetéhez. A többféle szakterület egymáshoz csatolása miatt rövid fennállása során nem lett, nem lehetett belőle egységes szervezet egységes profillal, s valószínűleg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (ha egyáltalán voltak ilyenek). Sorsa már születése pillanatában be volt kódolva, csak az idő múlása és a körülmények változásai döntötték el, meddig él.

Fennállásának 12 esztendeje alatt nem hagyott maradandó nyomot sem a város oktatási-nevelési rendszerében, sem az adminisztrációban; s elhalványult még az ott dolgozók emlékezetében is. Érdekes színfoltja és tükre volt egy lezárult történelmi korszak egyik sajátos területének: az oktatásügy irányító módszerének.

Adatközlők: Folytán Jánosné (sz. Csabacsüd, 1939), Kalmár Lászlóné (sz. Endrőd, 1921), Kutas György (sz. Szarvas, 1917), Koszti Pál (sz. Szarvas, 1941), Lohr Gyuláné (sz. Szarvas, 1941), Molnár Lászlóné (sz. Endrőd, 1933), Réthy Péterné (sz. Szarvas, 1950), Szabó Jánosné (sz. Csanádpalota, 1942), Szigeti Györgyné (sz. Szarvas, 1927), Tóth István (sz. Kunhegyes, 1929), Dr. Tóth Lajosné (sz. Noszlop, 1927).

A szerző ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik segítették munkájában. Külön köszönettel tartozik dr. Tóth Lajosnénak és Szabó Jánosnénak felbecsülhetetlen értékű adatközlő tevékenységükért.

Függelék

A Napköziotthonok Igazgatósága legfontosabb adatai

Működésének időtartama: 1967-1979.

A Városi Tanács VB Művelődési Osztályának vezetői:
Molnár Lászlóné 1967-69, Dauda Mihály 1969-75, Koszti Pál 1975-89.

Igazgatók:
Dr. Dombóvári Jánosné 1967-68, Dr. Tóth Lajosné 1968-79.

Igazgatóhelyettesek:
Dr. Tóth Lajosné 1967-68, Dr. Sinkovicz Györgyné 1968-69, Csaba Jenő 1969-71, Kalmár László 1971-76, Litavszki Mária 1976-78, Szabó Jánosné 1978-79.

Munkaközösség-vezetők: Kutas György 1967-74, Folytán Jánosné 1974-79

Napközis nevelők:
Bérczes Györgyné 1967-79, Bodnár Margit 1967-79, Borgulya István 1967-79, Feller Ádámné 1976-79, Folytán Jánosné 1970-79, Garai Lászlóné 1967-79, Hanó János 1967- 71, Iványi Simonné 1967-72, Kutas György 1969-79, Kutas Györgyné 1967-68, Lászlóffy Istvánné 1967-79, Lohr Gyuláné 1967-79, Paraszt Ferencné 1973-79, Réthy Vilmosné 1967-79, Szécsi Mária 1975-79, Szigeti Györgyné 1973-79, Thury Györgyné 1968-79, Tóth István 1975-79, Tóth Istvánné 1967-70, Valach János 1976-79, Varga László 1973-79.

Vezető óvónők
Damjanich utcai óvoda: Kituljak Andrásné 1967-1972, Szekeres Istvánné 1972-1978, Szabó Jánosné 1978; Élmunkás téri óvoda: Selmeczi Gézáné 1967-79, Dózsa utcai óvoda: Mrsan Zsuzsanna 1967-79, Szirén óvoda: Szekeres Istvánné 1978-79, Vasipari óvoda: Dr. Tóth Kálmánné 1974-79, Vásártéri óvoda: Csernus Istvánné 1973-79.

Gazdaságvezetők:
Szabó Jánosné 1967-1973, Csillag Pálné 1973-1975, Antal Györgyné 1975-1977, Csillag Pálné 1977-1979

Élelmezésvezetők:
Dékány Istvánné 1967-68, Maczik Istvánné 1968-79

Szakácsnők: Kovács Jánosné, Kordoványi Jánosné

Megjegyzés

Az évszámok a Napköziotthonok Igazgatóságában munkaviszonyban eltöltött éveket jelölik. Az adatokat az egykori napközis nevelők információi alapján közöljük.