Hovorkáné Hegedűs Hajnalka
Az 1 . Számú Általános Iskola története

Örökségünk (1862-1948)

Az 1. Számú Általános Iskola - ma Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola - egyike a város iskolatörténeti hagyományokkal rendelkező tanintézményeinek. A várostörténeti kutatások az 1862-63. évet jelölik meg az iskola megalapítása évének. Az iskolaalapítást Haviár Dániel (1810-1867) evangélikus esperes kezdeményezte. Abban az időben a nőnevelés kérdése háttérbe szorult, ezért az akkor Szarvason létrehozott leánynevelő intézet egyike volt az elsőknek az országban. Működtetésére társulatot alapítottak. Az intézmény neve Társulati Nőnevelő Intézet lett. A társulati iskola tantestülete az első évtizedekben társulati alkalmazott "nevelőnőkből" (tanítónők) és az Evangélikus Főgimnázium vendégtanáraiból állt. A tantestület főként nőkből tevődött össze.

Kezdetben két elemi és két "polgári" osztályban kezdődött az oktatás, helyéül a "majdnem díjtalanul átengedett jegyzői lak szolgált". (Dr. Neumann) Az igazgatók közül Mihálfi József (1868-1885) szerzett elévülhetetlen érdemeket az intézmény kiépítésében. 1878-ban vált az iskola négyosztályos polgári iskolává. Az őt követő új igazgató, Moravcsik Géza (1885-1892) a társulati iskolát nagy nehézségek árán - anyagiak szűkében - vezette tantestülete támogatásával az állami iskolává alakítás felé. 1904-ben az iskola kettévált: Állami Elemi Iskola és Polgári Leányiskola lett belőle. (33037/1904. sz. miniszteri rendelet.)

Az iskola homlokzatának tervrajza (1903)

A polgári iskola az elemi iskola negyedik (hatodik) osztályára épült négy évfolyammal. A négyosztályos polgári iskola feladata a vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemű, gyakorlati irányú általános műveltség kibontakoztatása, valamint a gyakorlati életre nevelés. A polgári leányiskola alapvető feladata volt, hogy művelt magyar polgári háziasszonyokat neveljen (1927. XII. tc.).

Az iskola az 1903-1904-ben megépült, eklektikus stílusú új épületbe költözött (Szarvas, Kossuth L. u. 17.), melynek tervezője Mocskonyi Zsigmond szarvasi építész, kivitelezője Fábriczy György építőmester.

Az iskola 1904-es állami felügyelet alá kerülése után egyenletesen fejlődő tendenciát mutatott egészen az első világháború kitöréséig. A történelmi viharok azonban lehetetlenné tették az előrelépést, pedig az iskola éppen ebben az időben - a szarvasi tanítóképzőnek tanítónőképzővé történt átszervezésével - minden eddiginél nagyobb jelentőséget kapott, hiszen a polgári iskola növendékeinek lehetőségük nyílt tanulmányaik folytatására. ( A polgári iskola korábban a továbbtanulás szempontjából "zsákutca" volt.)

Az 1938-as tanári kar
Első ülő sor balról: Proboljcsovics Margit, Láposi Kornélia, Prámerné Varga Jolán, Szlovák Miklós, Paál Sámuel, Urbán Margit, Ormos Olga, Privlerné Szrnka Etelka, Szondi Irén

A két világháború, az egymást követő gazdasági válságok megpróbáltatásai nemcsak a magyar közéletre, de az oktatási intézményekre is súlyos hatást gyakoroltak. A tanítás az iskolákban kisebb-nagyobb megszakításokkal folyt ugyan, de a békeidők eredményeinek értékét nem érhették el.

Az 1948-ban végzett utolsó polgáristák
Az ülő sorban középen: Dr. Gémes Szilárdné és Paál Samu igazgató látható

1945-től megkezdődött a magyar iskolarendszer teljes átszervezése. Két iskolatípus szűnt meg. Az egyik az 1868. évi népoktatási törvény alapján létrehozott hatosztályos népiskola (elemi iskola), amely az alapvető tudnivalók oktatását tűzte ki célul. A másik az 1868. XXXVIII. tc. értelmében megalakult polgári iskola. Így került sor a polgári leányiskola négy év alatt történő általános iskolává alakulására az 1947-48-as tanév végére.

Az iskola igazgatói 1948-ig: Keményné, Komjáthy Györgyné (nevelőnői státuszban), Mihálfi József (1868-1885), Moravcsik Géza (1885-1892), Mocskonyi József (1892-1896), Valentinyi Jenő (1896-1897), Margócsy Gyula (1897-1904), Weinberger Fanny (1904-1920), Lukes Ilona (1920-1922), Némethy Samu (1922-1933), Paál Samu (1933-1949).

Az általános iskolai képzés megindulása

Az iskola átszervezésével egyidőben megváltozott minden lényeges tényező: a tananyag, a tanítás szelleme és módszere, a tanulók száma, összetétele. Megváltozott az iskola neve. Állami Elemi és Polgári Leányiskola helyett az 1. Számú Általános Iskola nevet vette fel. Indokolta ezt egyrészt az államosítás (1948. XXXIII. tc., a bizottság vezetője Bátori Emil), másrészt az, hogy Szarvas iskoláit számozással különböztették meg. A régi elnevezés (polgári) azonban még sokáig élt a köztudatban.
Az 1. Számú Általános Iskola két épülettel rendelkezett a község belterületén. Az egyik a Kossuth u. 17. sz. alatti épület (7 tanterem, szertár, öltöző, tornaterem, iroda, tanári szoba, az igazgató lakása, amely 3 szoba, konyha, kamra, előszoba és fürdőszobából, az altiszti lakás, amely szoba, konyha, kamra és előtérből állt). A másik a Szabadság u. 118. sz. alatti épület (5 tanterem, irodahelyiség, továbbá szoba, konyha, kamrából álló altiszti lakás).

A Szabadság úti épület alaprajza

Az általános iskolai képzés időtartama nyolc év volt, amelyet alsó és felső tagozatra bontottak. Ennek megfelelően az első négy osztály tantárgyai: hit- és erkölcstan (vasárnapi iskolai oktatásban), beszélgetés- szabadbeszélgetés, olvasás- magyar nyelv- és irodalom, írás, számolás és mérés, ének, testnevelés; a felső négy osztályé pedig: olvasás- magyar nyelv és irodalom, orosz nyelv, föld- és néprajz, élettelen természet, számolás és mérés, történelem, alkotmánytan, növénytan, állattan, fizika, rajzolás, ének, testnevelés.

Az iskola tanárhiánnyal küzdött, nem voltak képzett, szakos pedagógusok. Ezért a volt tanítók levelező oktatásban vettek részt - elsősorban azokon a szakokon, amelyre az iskolának szüksége volt. Gyökeresen megváltozott az oktatás-nevelés szellemisége, hiszen a korábbi egyházi oktatást a szocialista szellemű világi oktatás váltotta fel. Az iskola tanárai az indulás éveiben: Paál Samu ig., Bodnár Margit, Dr. Gémes Szilárdné, K. Tóth Imréné, Ormos Olga, Paál Irén, Privler Pálné, Szondi Irén, Szlovák Miklós (evangélikus hitoktató), Vajda Aurélné, Zalán Magda.

Az 1948-as évben sorra alakultak az oktatás-nevelés eredményességét elősegítő szervezetek: szülői munkaközösség (1948. június 5., első elnöke Blaskó Mihályné), iskolai intézőbizottság, pedagógus szakszervezet, úttörőszervezet (1948. október 27., 993. Dobó Katica úttörőcsapat, első vezetője Paál Irén), Szülők Iskolája (1949. 03. 29.).

Az '50-es évek

Paál Samu igazgató nyugdíjba vonulása után az iskola vezetésében 1950-ben kétszer történt változás: január 1-jén Pataki István, majd áthelyezése után augusztus 27-én Matterni István, volt nagyszénási igazgató kapott megbízást (igazgatóhelyettes Tauth Antal). Az igazgatói gyűlés határozata alapján az 1. Számú Általános Iskola továbbra is megmaradt leányiskolának. A kiváló vezetési képességekkel rendelkező igazgató -korábban Békés megyei tanfelügyelő - jó diplomáciai érzékkel kezelte a polgári leányiskola általános iskolává alakulásából származó nehézségeket, egyensúlyt teremtve az állam és az egyház között. Matterni István, betegsége miatt kénytelen volt megválni az iskola vezetésétől (az 1954-es tanévzáró ünnepségen agyvérzést kapott), így távozása után egy évre - mint megbízott igazgató - Dr. Koszti György vette át az intézmény irányítását.

Matterni István tantestülete
Első ülő sor balról: Paál Irén, Kovácsik Erzsébet, Lelkes Lajosné, Bodnár Margit, Matterni István, Borgulya Endre, Kollár Margit, (ifj.) Margócsy Gyula, Dr. Gémes Szilárdné

1955. szeptember 1-jén Keresztényi Tibor került az 1. Sz. Általános Iskola élére (igazgatóhelyettesek Asztalos Margit és Bátori Emil), aki korábban Kondoros- Csákómajorban és Csabacsüdön tanított, majd 1950-55-ig a Magyar Úttörő Szövetség járási titkáraként szerzett vezetői tapasztalatokat.

Az iskola tanulólétszáma ekkor 430, a tanulócsoportok száma 15. Az iskola tantestületének (a korábbi képen szereplő tanárok mellett) új tagjai: Asztalos Margit, Bátori Emil, Borgulya Endre, Fodor Józsefné, Garai László, Garai Lászlóné, Dr. Janurik Jánosné, Kovácsik Erzsébet, Lipták Mihály, Paál Lajosné, Tóth Jenőné, Varga László.

Az 1956-os események az iskola oktató-nevelő munkájában nem jelentettek változást.

Az iskola nevelőtestülete figyelemmel kísérte a történelmi változásokat, és biztosította a zavartalan oktató-nevelő munkát. A tanulókat az életkori sajátosságoknak megfelelően tájékoztatták az eseményekről. Végrehajtották a Járási Tanács Művelődési Osztálya 852-184/1956 és a 852-184-2/1956. sz. alatt kiadott utasításait: a városban előfordult tankönyvégetés elkerülése végett ideiglenesen begyűjtötték az orosz- és a történelemkönyveket; látogathatók lettek a hittanórák; háromnapos szünetet rendeltek el. A szakmai dekorációkon kívül néhány napig a Kossuth-címer díszítette a tantermek falait. A később bekövetkezett változásokat a tantestület tudomásul vette, s az eseményekkel kapcsolatos nyilvános állásfoglalást senki nem kért.

Jellemző azonban az ezt követő egy-két év "korhangulatára", hogy a tanárok személyi anyagában találunk a forradalmi (a kor terminológiája szerint ellenforradalmi) eseményekre, magatartásformákra vonatkozó utalásokat. "Az ellenforradalom alatt megtartotta józanságát". "Az ellenforradalom csak rövid időre vette el tisztánlátását". "Az ellenforradalom leverése után szóban és írásos beszámolóiban élesen elítélte az októberi magyarországi eseményeket és kijelentette, a szocializmus építése, a dialektikus materialista módon való oktató, nevelő munka mellett van, egyetért a pártnak és a kormánynak az ellenforradalomra vonatkozó megállapításaival, határozataival".

Az '50-es évek végén gyakran szerepeltek az iskola tanulói a város kulturális rendezvényein. Így például 1958 májusában a Békés Megyei Népújság elismeréssel emlékezett meg a Művelődési Otthonban tartott műsoros estről, melynek szervezője Vajda Aurélné volt. Az előadás bevételét az iskola egyik tantermének bebútorozására fordították, illetve a fellépő gyerekek jutalomkirándulásának költségeit fedezték.

Az 1. Számú Általános Iskola bejárata az '50-es években
A képen balról: Keresztényi Tibor igazgató és Pálmai András hivatalsegéd látható

Az 1959-ben, a Felsőfokú Óvónőképző Intézet létesítésének idején, az Óvónőképzőnek a gimnázium épületében történt elhelyezése miatt szükségessé vált az iskolakörzetek újbóli felosztása, azonban az 1. Számú Általános Iskola felső tagozata változatlanul leányiskolaként működött tovább. A megnövekedett tanulói létszám elhelyezése elkerülhetetlenné tette az iskolaépületek átcsoportosítását. Az iskola a tulajdonát képező főépület mellé megkapta a Szlovák Általános Iskola Kossuth u. 56-58. sz. épületeit (a volt katolikus iskolát.) Az épület helyiségei: 6 tanterem, irodahelyiség, úttörő szoba, valamint a tanítói lakás, amely 2 szoba, előszoba, konyha és 2 kamrából állt.

Keresztényi Tibor az 1959-60-as tanév végén áthelyezését kérte Medgyesegyházára a helyi általános iskolába, amely a gimnáziummal közös igazgatás alatt állt.

A koedukált oktatás megindulása

1960. szeptember 1-jén Bobvos Jánosné magyar-történelem szakos tanár lett az intézmény igazgatója (ig. h.: Asztalos Margit, szeptember 16-tól Molnár Lászlóné.). Az iskola 24 tanulócsoporttal működött, a megnövekedett tanulólétszám (824 fő) elhelyezése több épületben történt (Kossuth L. u. 17. 6-7-8. évfolyam, Kossuth L. u. 18. 3. évfolyam, Kossuth L. u. 56. 5. évfolyam, Kossuth L. u. 58. 2-3-4. évfolyam, ill. napközi, Jókai u. 31. 1-2. évfolyam).

Az iskolában tanító tanárok: Asztalos Margit, Bartos Valéria, Bátori Emil, Béni Ernőné, Bodnár Margit, Brachna Judit, Csaba Jenő, Falusi Lenke, Fábri Pál, Fodor Józsefné, Garai László, Garai Lászlóné, Geredi Emilné, Dr. Gémes Szilárdné, Görbe Jánosné, Hegedűs Júlia, Dr. Janurik Jánosné, Janurik Mihályné, Kalmár Lászlóné, Dr. Krajcsovics Pálné, Kurucz Mihályné, Kutas Györgyné, Lestyan Zsuzsanna, Litauszki Jánosné, Lovász Györgyné, Molnár Lászlóné, Palov Józsefné, Paál Lajosné, Pataki Istvánné, Dr. Pándi Kornélné, Rákos Zoltánné, Regős Emília, Réthy Vilmosné, K. Tóth Imréné, Tóth Irén, Tóth Lajosné, Vajda Aurélné, Zalán Magdolna.

Az iskola az 1960-61-es tanévtől koedukációs rendszerben való tanításra tért át, a kor követelményeihez igazodva (melyről kezdetben úgy gondolták, aligha fogja előmozdítani a női jellemképzést). Új elem az oktatásban a tagozatos osztályok indítása: ének-zene, orosz nyelv. Az ének-zene tagozatos osztályokba felvételi vizsgával lehetett bekerülni, az alsó tagozaton heti 5 órában, a felső tagozaton heti 4 órában oktatták a tantárgyat, az orosz nyelv oktatása szintén emelt óraszámban történt. Kiemelkedő esemény az iskola fennállásának 100. évfordulójához kapcsolódó ünnepségsorozat. Tanügyi kiállítások, versenyek, alapítványok létrehozása, pályázatok kiírása, különféle munkafelajánlások tették emlékezetessé a centenáriumot.

1961. Bballag az utolsó "tiszta" lányosztály

1963-66 között Búzás László matematika-fizika szakos tanár, volt békésszentandrási igazgató került az intézmény élére (ig. h.: Molnár Lászlóné). A vezetése alatt álló iskola a Megyei Művelődési Osztály "bázisiskolája" címet nyerte el, melynek értelmében itt tartották a járási oktatási, valamint igazgatói továbbképzéseket. A Művelődési Minisztérium inspirálására az ország területén kísérleti iskolák jöttek létre, melyek célja a nevelés eredményességének elemzése volt, ugyanis az oktató-nevelő munkában a nevelés kapott nagyobb hangsúlyt. Az iskola részt vett az erről szóló Nevelési Terv kidolgo-zásában, és az intézmény tervdokumentuma szolgált mintául a megye tanintézetei számára. E munka megyei vezetője Szabó Mihály művelődési felügyelő volt.

Az iskolavezetés demokratizmusának szélesítése érdekében megalakult az Iskolai Tanács, mely jól működő kezdeményezésnek bizonyult. Tagjai az iskola állami és tömegszervezeti vezetői, a szülői munkaközösség és az úttörőszervezet képviselői voltak. Az igazgató ad hoc jelleggel hívta össze a testületet, általában olyankor, amikor lényeges elemzések, döntések készültek (félévi és év végi nevelési értekezlet beszámolója, határozati javaslatok).

Búzás László igazgató és tantestülete
Első ülő sor balról: Csaba Jenő, Garai Lászlóné, Kutas Györgyné, Pataki Istvánné, Falusi Lenke, Kalmár Lászlóné, Búzás László, Molnár Lászlóné, Brachna Judit,
Dr. Gémes Szilárdné, Tusjak Mihályné, Janurik György

1966. január 16-tól Búzás László a Felsőfokú Óvónőképző Intézet tanára lett (később főiskolai tanár, tanszékvezető, főigazgató-helyettes). Ekkor Molnár Lászlónét bízták meg az iskola vezetésével. 1966. július 1-től - miután Szarvas városi rangot kapott - a Városi Tanács Művelődési Osztályának vezetői posztját töltötte be.

1966-69 között Varga László, volt községi tanácselnök lett az 1. Sz. Általános Iskola igazgatója. Megbízásának első évében az intézmény kulturális eseményei szorosan kapcsolódnak Szarvas község várossá nyilvánításához.

1969-től ismét Molnár Lászlóné került az iskola élére (ig.h.: Brachna Judit és Kovácsik Gáborné). Az addig betöltött tisztségét (Városi Tanács Művelődési Osztály vezetője) Varga László vette át. A Molnár Lászlóné vezetése alatt álló intézmény egyik sajátossága a pedagógiai újítások iránti fogékonyság volt. Az 1972-73-as tanévben induló első osztályban "automatikus továbbhaladási" kísérlet kezdődött, melynek vezetője Vizhányó Ferencné volt. A rendszert később az egész országban bevezették. A harmadik-negyedik osztályban - ugyancsak új módszerként - tantárgycsoportos oktatás folyt dr. Pándi Kornélné és dr. Kaiser Imréné vezetésével.

Az 1969-70-ben végzett 8. C osztály és tanárai
Második ülő sor balról: Janurik György, Pataki lstvánné, Oncsik Mária, Kavácsik Gáborné, .Molnár Lászlóné, Kalmár Lászlóné, K. Tóth Imréné, Janurik Jánosné, Molnár György

Az 1973-74-ben végzett 8. A osztály és tanárai
Második álló sor balról: Grünvald Béla, Kutas Éva, Bérczes György, első ülő sor balról: Janurik Jánosné, Falusi Lenke, Molnár Lászlóné, Kalmár Lászlóné, K Tóth lmréné, Dékány Istvánné, Fábri Dánielné, Bula Katalin, Tusjak Mihályné

A város iskolái közül az 1981-82-es tanévben elsőként vállalta az intézmény az ötnapos tanítási hét kipróbálását. Ez a rendszer később általánossá vált a magyar oktatásban. Az 1982-83-as tanévtől bevezették az iskolaotthonos tanítási rendszert. A tanulókkal egész nap ugyanazok a nevelők foglalkoztak, a délelőtti pedagógus felügyelete mellett készítették el a tanulók a házi feladatokat és tartották foglalkozásaikat. Az oktató-nevelő munka folyamatosságának és következetességének megvalósulása e pedagógiai eljárás. Az iskola ének-zene tagozata nyolcosztályos volt, az orosz nyelvi tagozaton az orosz nyelv oktatása a harmadik osztályban kezdődött.

Az 1978-79-ben végzett 8. A osztály és tanárai
Második álló sor balról: Janurik Jánosné, Lovász Györgyné, Tusjak Mihályné, Fenyvesi Andrásné, Kutas Éva, Brachna Judit, Bula Katalin, Molnár Lászlóné, K. Tóth Imréné, Fábri Dánielné, Kovácsik Gáborné, Fazekas Józsefné, Szirony Györgyné;
az ülő sorban: Holub László

Az iskola bekapcsolódott a Zsolnay József pedagógus által kidolgozott nyelvi-irodalmi kommunikációs program kipróbálásának folyamatába. (Zsolnay-módszer.) A kísérlet az Óvónőképző Intézet és az iskola együttműködésével kezdődött. A programot és az anyanyelvi tárgyakat Molnár Istvánné, a többi tárgyat Kóczy Kálmánné tanította. A nevelők az Óvónőképző Intézet állományába tartoztak, a csoportok pedagógiai irányítása és segítő ellenőrzése az iskola igazgatójának feladata volt. Az Óvónőképző helyiségeiben kedvező körülmények között működő tanulócsoportokban folyt a hallgatók gyakorlati képzése: a tanítói szakkollégiumot választó hallgatók itt látogattak bemutató órákat, itt végezték gyakorlati tanításukat. A program megismertetésére és népszerűsítésére bemutatókat és tapasztalatcseréket szerveztek. A kísérlet alapját képezte az "Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program"-nak (ÉKP), amely később a választható helyi pedagógiai program alapja lett.

Ezek a kísérletek a város és a szarvasi járás iskoláinak munkájára is hatással voltak. A kísérletekben résztvevő nevelőket és az iskola igazgatóját kitüntető elismerésben részesítették. Molnár Lászlóné igazgató vezette tíz éven át - nyugalomba vonulásáig - a város igazgatói munkaközösségének foglalkozásait, s jegyzője volt a Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozatának.

Az iskola másik sajátossága az ösztönző társadalmi kapcsolatok létesítése. Példaértékű a szülők és az iskola együttműködése, melynek eredményességéért a Magyar Úttörők Országos Tanácsa a "Gyermekekért" elnevezésű kitüntetéssel jutalmazta az iskola szülői munkaközösségét (1981). Az iskola nevelőtestülete a város közéleti munkájába is bekapcsolódott: Molnár Lászlóné az MSZMP városi PB és VB, valamint a városi Úttörő Elnökség tagja, Fábri Dánielné a Városi Tanács testületében, Vízhányó Ferencné, Tusjak Mihályné és dr. Kajzer Imréné pedig a Hazafias Népfront munkabizottságaiban tevékenykedett.

Az iskola 1904-ben emelt épületét az 1982-83-as tanév folyamán felújították, 12 tanteremre bővítették. Indokolta ezt a szaktantermi hálózat kialakulása és a tanulólétszám növekedése, hiszen az 1980-as években 700 fölé emelkedett az itt tanuló diákok száma, ami már 37 tanulócsoportot jelentett. A főépület (Kossuth L. u. 17.) rekonstrukciója egy teljes évig tartott, melynek terveit a Békés Megyei Tanácsi Tervezővállalat építési osztálya készítette el, kivitelezője a Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet. A beruházás értéke elérte az 1,5 millió forintot. A felújított épületben a korábbiaknál sokkal jobb körülmények között zajlott az oktató-nevelő munka.

Az 1987-88-as tanév 8. C osztály és tanárai
Első álló sor balról: Molnár László, Szerb György, jobb szélen Darida Károly, Varsányi Gyula, második álló sor balról: Varga Istvánné, Farkasné Tóth Zsuzsanna, második ülő sor: Krajcsovicz Györgyné, Bula Katalin, Kepenyes Andrásné, Kovácsik Gáborné, Fábri Dánielné, Dobrotka Gabriella, Molnár Lászlóné, Kutas Éva, ifj. Molnár Lászlóné, Giricz Katalin, Kordoványi Gyuláné

Molnár Lászlóné igazgatói működése alatt az iskola emlékplakettet alapított "Gyermekünkért-jövőnkért" elnevezéssel (1975), melynek tervezője Fazekas Józsefné az iskola egykori nevelője volt. Ezt az elismerést a kiváló munkát végző és a nyugdíjba vonuló pedagógusok, valamint az iskola munkáját segítő "külső" személyek (szülők, támogatók) kaphatták meg.

Az 1. Számú Általános Iskola utolsó évtizede

Miután Molnár Lászlóné nyugdíjba vonult, 1989-től Grünvald Béla (korábbi megyei testnevelés szakfelügyelő) vezette az 1. Sz. Általános Iskolát 1998-ig. Az igazgatóhelyettesek Fábri Dánielné és Kovácsik Gáborné, majd Molnár Istvánné lettek. Az 1980-as évek változó viszonyai között megszületett 1985. évi oktatási törvény a kor szellemiségét tükrözte. A törvény érintetlenül hagyta az iskola fenntartásának szinte korlátlan állami monopóliumát. A szakmai önállóságnak és a pedagógusok szakmai szuverenitásának kinyilvánításával, valamint az oktatásban érdekelt csoportok (tanulók, pedagógusok, szülők) jogainak és kötelességeinek meghatározásával azonban rést ütött a közoktatás irányításának bürokratikus-centralisztikus rendszerén, ill. a közvetlen pártirányítás évtizedes gyakorlatán. Az 1985-ös oktatási törvény bevezetés óta az intézmény belső fejlesztő munka révén alakította ki a nevelés helyi rendszerét. Ennek eredményeként az idegen nyelv, az ének-zene tagozat mellett létrejött az emelt szintű, magasabb óraszámban tanított matematika és számítástechnika oktatásának feltétele az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (ÉKP) helyi pedagógiai rendszere.

Mindezek alapján az iskola tanárait nem érte felkészületlenül az 1993-as oktatási törvény által az iskolák számára biztosított szabadság a nevelő és oktató munka helyben történő meghatározására. A törvény életbelépése óta az iskola fontos feladatának tekintette a pedagógia program összeállítását, a Nemzeti Alaptanterv (NAT) elfogadás előtti megismerését, véleményezését a szakmai munkaközösségek, szülők, iskolaszék bevonásával.

Az iskola pedagógiai tevékenységének középpontjában az emberközpontú nevelés állt. Megvalósítása során legfontosabb feladata a személyiség sokoldalú fejlesztése, az általános emberi értékek továbbadása, kiemelten figyelve a felzárkóztatás és a tehetséggondozás hatékonyabbá tételére, melynek eszköze a differenciált oktatás színvonalának emelése. Ebben az időszakban alakították ki az iskola sportudvarát.

1996-ban a millecentenárium és a magyar iskola 1000 éves évfordulóján az iskola a nagy előd, Benka Gyula tanár nevét vette fel (ennek kezdeményezése 1987-re nyúlik vissza, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága nevéhez fűződik).

Benka Gyula (1838-1923) élete szorosan kötődik Szarvashoz. Tanulmányai befejezése után 1884-ig tanára, majd 1884-1902 között igazgatója a gimnáziumnak. A Társulati Polgári Leányiskola vezetőségi tagja, tanácsadóje. Munkája elisme-réséül 1902-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

A jubileumi év tantestülete (1996)
Álló sor balról: Buzás Mihály, Varsányi Gyula, Darida Károly, Grünvald Béla, Szerb György, Molnár László, Bencsik Tibor, második álló sor balról: Szabó Józsefné, Abonyi Éva, Fülöp Katalin, Harmatiné Grunner Mária, Sneider Mónika, Molnár Lászlóné, Kordoványi Gyuláné, Bula Katalin, Lovászné Drahó Éva, Buzásné Heim Anikó, Gombár Klára, ülő sor balról: Kovácsik Gáborné, Podany Anna, Janurikné Lestyan Erzsébet, Molnár Istvánné, Kiszelyné Pigler Anna, Júró Mária, Fábri Dánielné, Varga Istvánné, Kepenyes Andrásné, Kutas Éva

Az 1998-99-es tanévben 415 tanuló járt az iskolába, a tanulócsoportok száma 19, a napközis csoportok száma 18. Az iskolában tanító tanárok névsora: Abonyi Éva, Bencsik János, Bencsik Tibor, Bencsik Tiborné, Bula Katalin, Buzás Mihály, Buzásné Heim Anikó, Buzás Tünde, Csenkeiné Madarász Csilla, Darida Károly, Dobruczky Zsoltné, Fábri Dánielné, Farkas Antalné, Farkasné Tóth Zsuzsanna, Gáspár Ildikó, Giricz Katalin, Grünvald Béla, Grünvald Tamás, Győri Gáborné, Hovorkáné Hegedűs Hajnalka, Juhászné Kurucz Edit, Júró Mária, Kepenyes Andrásné, Kordoványi Gyuláné, Kovácsik Gáborné, Kutas Éva, Lestyan Györgyné, Lovászné Drahó Éva, Molnár Istvánné, Molnár László, Molnár Lászlóné, Nagy Istvánné, Németh Olga, Podany Anna, Szabó Józsefné, Szerb György, Sztrehovszki Mária, Tóth Ferencné, Varga Istvánné, Varsányi Gyula.

Napjaink

Az iskola 1999. augusztusától az integrált Szarvas Város Általános Iskolája tagintézménye lett Koszti Pál igazgatásával. A rendszerváltást követően a Szarvasi Evangélikus Egyházközségek Presbitériumai elhatározták az államosított épületek visszaigénylését, s ezután az egyházi nevelés-oktatás beindítását. Az Evangélikus Egyházközségek csereingatlanként a Benka Gyula Általános Iskola Szarvas, Kossuth utca 17. sz. alatti épületének tulajdonjogát kapták meg, melyben 2000. szeptember 1-jétől nyolc évfolyamos egyházi fenntartású általános iskola kezdte meg működését. Szarvas Város Képviselő-testülete 2000. február 24-én határozatot hozott az alapfokú közoktatási feladat átadásáról. A tantestület valamennyi tanára és a szülők írásban nyilatkoztak arról, hogy a megváltozott feltételekkel tagjai maradnak-e az intézménynek, illetve az iskolában taníttatják-e továbbra is gyermeküket. A tanári karból hat pedagógus más iskolához kérte áthelyezését, a tanulói létszám lényegesen nem változott (hat fővel emelkedett).

A Benka Gyula Általános Iskola pedagógusai a biztosabbnak ígérkező egzisztenciát, az itt tanuló gyermekek szülei pedig az önálló oktatási intézmény által nyújtott előnyöket (kisebb tanulólétszám, nyugodtabb, családiasabb légkör) választották.

A 2000-2001-es tanévtől beíratott 1. osztályos tanulók egyházi osztályban kezdték meg tanulmányaikat. Az 1993-tól 1999-ig beiratkozott tanulók számára az intézmény biztosította, hogy a megkezdett pedagógiai program szerint fejezzék be az általános iskolát.

A 2000-2001-es tanévben a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola megbízott igazgatója Molnár Istvánné, akit 2001-ben a tanévnyitó istentiszteleten iktattak be hivatalosan: hat évre kapott megbízást.
Az intézmény 1-8 osztályos általános iskolaként működik, 18 tanulócsoportban, melyek száma évfolyamonként változó. A tanintézet két épületben helyezkedik el (Szarvas, Kossuth u. 56-58. ill. Szarvas, Kossuth u. 17.). A képzettségi elvárásoknak megfelelően 13 fő tanító, 22 fő általános iskolai tanár, 3 fő középiskolai tanár dolgozik. Az oktatást segítő munkakörben 10 főt foglalkoztat az iskola.

Az intézmény nem rendelkezik beiskolázási körzettel, így lehetőség nyílik minden keresztyén értékrendű család számára, hogy iskolánkba felvételt nyerjen gyermeke. A keresztyén szellemiségre alapított nevelési-oktatási hagyományokon kívül építünk az előző évtizedek eredményeire.

Az úttörőmozgalom történetéből

Az általános iskolai képzés megindulásával egyidőben megalakult az 1. Számú Általános Iskola úttörőcsapata, a 993. Sz. Dobó Katica Úttörőcsapat. Magyarországon az 1919-es Tanácsköztársaság idején alakult először gyermekszervezet, amelynek hagyományait felelevenítve - a munkáspártok ösztönzésére - 1946. június 2-án létrejött a Magyar Úttörők Szövetsége. Az úttörőcsapatok eleinte iskolán kívül működtek, majd 1948-ban a Cserkészfiúk Szövetségével kötött egyesülési szerződést követően fokozatosan az iskolán belülre kerültek. Jellemző volt a korra: a gyerekek számára természetes volt, hogy néhányan egyszerre voltak tagjai az úttörőcsapatnak, a cserkészszövetségnek, s ezzel egyidőben - mint volt egyházi iskolai növendékek - készültek a konfirmálásra.

Az úttörőcsapat szerkezetileg csapat - raj - őrs felállásban működött, melyek élén a csapattanácselnök, rajtanácselnök és az őrsvezető állt. Az irányítást a csapatvezető tanár végezte, s ezért órakedvezményt kapott. Az alsó tagozatosokat kisdobosokká, a felsősöket úttörőkké avatták. Ez az esemény mindig valamilyen állami ünnepséghez kapcsolódott. A kisdobos- és úttörőélet törvényeit 6 illetve 12 pontban fogalmazták meg. A gyermekek az ünnepségeken egyenruhát viseltek, kék ill. piros nyakkendőt kaptak, a tisztségviselők rangjelzést viseltek karjukon (3-2-1 kék vagy piros csíkkal) Az idők során gyakorlatilag az iskola minden tanulója úttörő lett.

Jeles és kitűnő tanulók 1954-55-ből
Álló sor balról: Gasztonyi Márta, Benkő Margit, Tóth Orsolya, Matók Mária, Tömösközi Zsuzsanna,
ülő sor balról: Urbancsok Margit, Novodomszki Mária, Ágothai Emma

A Minisztertanács már a kezdeti években - szovjet minta alapján - elrendelte az úttörőintézmények megszervezését. Keresztényi Tibor járási úttörőtitkár javaslata alapján 1954. január 31-én megnyílt az Úttörő Micsurin Biológiai Állomás. Helye az Elefánthy Jenő-féle kastély lett (Vajda Péter u. 26. A városképi jelentőségű, eklektikus épület úttörőház céljára alkalmatlan volt, ezért 1973-ban lebontották. Helyén emelték az új épületet, amely 1975-től a rendszerváltásig adott otthont az úttörők foglakozásainak. Ezt követően a Vajda Péter Gimnázium kapta meg.) Első igazgatója Jankó István volt. Az úttörőház munkájába az 1. Sz. Iskola tanárai is bekapcsolódtak (Görbe Jánosné, Falusi Lenke, Lelkes Lajosné, Lestyan Zsuzsanna), az állomás módszertani bizottságának tagjaként.

A Szarvasi Micsurin Biológiai Állomáson.
A képen balról: Jankó Erzsébet, Jankó Katalin, Tömösközi Zsuzsanna

A Dobó Katica Úttörőcsapat munkájának gerincét az állami- és iskolai ünnepélyek, kulturális rendezvények megszervezése, a tanulmányi munka segítése (szaktárgyi versenyek őrs- raj- csapat szinten), honvé-delmi jellegű akadályversenyek, sport-versenyek lebonyolítása, vöröskeresztes tevékenység kiszélesítése alkotta. A rendszeres kirándulások, úttörő-táborozások (a '80-as évekig egy külföldi, egy belföldi) az úttörőélet olyan emlékei, melyekre tanárok és diákok ma is szívesen gondolnak vissza. Az iskola úttörőcsapata két alkalommal részesült kitüntetésben, 1978-ban Vörös Selyemzászlót, 1983-ban Vörös Selyemszalagot kapott, többször kiérdemelte a Kiváló Úttörőcsapat minősítést. A Dobó Katica Úttörőcsapat vezetői: Paál Irén, Bodnár Margit, Falusi Lenke, Grünvald Béla, Kovácsik Gáborné, Dr. Bencze Sándorné, Kutas Éva, Giricz Katalin. Az úttörőcsapat 1990-ben megszűnt, szerepét a diákönkormányzat vette át (vezetői: ifj. Molnár Lászlóné és Podany Anna).

A Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola épülete 2001-ben

Felhasznált irodalom:

Dr. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Szarvas, 1922
Dr. Maday Pál : Szarvas története, Szarvas, 1962
Járás-Város szabad negyedszázada 1945-1970. Szarvas, 1970. Szerkesztette: Dr. Tóth Lajos.
Szarvas a városiasodás útján 1970-1984. Szerkesztette: Dr. Tóth Lajos.
Archív iratanyagok a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola irattárából.

Adatközlők:

Dr. Búzás László (sz. Szarvas, 1929), Csernus Istvánné (sz. Matterni Irma, Csorvás, 1937), Keresztényi Tiborné (sz. Szarvas, 1928), Litauszki Jánosné (sz. Paál Irén, Szarvas, 1917), Tömösközi Zsuzsanna (sz. Szarvas, 1941)