Bencsik Antal
Változatok az ezredesre

- Fiúk! - kiáltotta az ezredes. - Az ország jövője a mi kezünkben van! Kimegyünk és megverjük őket!
Azzal kirántotta kardját a hüvelyéből, megsarkantyúzta lovát és harsogó éljenzés közepette kirúgtatott a mezőre, az ágyúk elé.
Senki nem követte.
Ő volt a világon az utolsó hős.

* * *

- Fiúk! - kiáltotta az ezredes. - Az ország jövője a mi kezünkben van! Kimegyünk és megverjük őket!
Azzal felkapta söröskorsóját, és kocsmatöltelék cimboráival együtt kirohant az ivóból, hogy móresre tanítsák az ablakból meglátott kínai vendégmunkásokat.

* * *

- Fiúk! - kiáltotta az ezredes. - Az ország jövője a mi kezünkben van! Kimegyünk és megverjük őket!
Azzal nyáladzva nekiesett a többi betegnek.
Fél órába telt, amíg az ápolóknak sikerült megfékezniük a káoszt, de ez őt már nem zavarta. Egy szűk kényszerzubbonyban, nyugtatókkal telepumpálva gügyögött szobája gumifalára.

* * *

- Fiúk! - kiáltotta az ezredes. - Mit is akartam mondani?

* * *

- Fiúk! - kiáltotta az ezredes. - Az ország jövője a mi kezünkben van!
Aztán ahogy végignézett magán és a fiúk degeneráltan vigyorgó arcain, rájött, hogy az országnak fikarcnyi esélye sincsen.

1999. november 29.

Megjegyzés

Az írás a szarvasi Ady Endre Irodalmi Kör pályázatán a legjobb humorú írásnak bizonyult, és különdíjban részesült. A zsűri értékeléséből: "Eredeti humorú és szerkezetű alkotás. Befejező epizódja - akarva akaratlanul - aktuális töltést kapott." Szerzője békéscsabai.