|
Kántor Zsolt
Apa és fia
Cseppenként hull le az ég,
a kis petúniára,
akár a könny vagy a méz,
csuromnedv lesz a szára.
És megannyi gyöngy a csésze-
levél, bolyhok között a higany,
meghalunk mindannyian?
Ne kérkedj tehát fiam,
én sem kérdezem: mi van?
Bolyhok között a higany:
Gurulunk mindannyian.
|
|
|